Jel-Kép, 1982 (4. szám)
GYÚJTÓPONTBAN - Rubovszky Kálmán: Volt egyszer egy regény...
VOLT EGYSZER EGY REGÉNY , amilyen ideát tűzött ki maga elé. A kapitalizmus ideája a haszonszerzés, tömegtermékeit ennek megfelelően látja el hamis esztétikai címkével, a szocializmus ideája (nem beszélve a kommunizmusról) a szabadság, termékeit tehát ennek megfelelően tömegesíti, és átmeneti jellegéből következően szenvedhet kisebb-nagyobb csorbát az idea megvalósítása. A szocialista viszonyok között jelentős az a probléma, hogy az autonóm művészeti alkotást nem tudja befogadni, tehát értékességét felismerni az a tömeg, melynek a javát szolgálja. Helyes-e, ha ilyenkor áruesztétikai fogásokkal fűszerezve kínáljuk a termékünket ? Míg olyan társadalmat nem tudunk létrehozni, amelyben az áruviszonyok megszűnnek, ez a minimális kínálás elkerülhetetlen. E minimális kínálásnak egyik eszköze az adaptáció is. A fokozatosság elve ideális esetben a szellemi alkotásokat eredeti formájukban kellene élveznünk. Ha azonban átmeneti jellegű szocialista társadalmi rendszerünkben ezt a követelményt, mint egyedüli választási lehetőséget állítanánk az emberek elé, pontosan azoktól a szellemi termékektől vadítanánk el őket, melyek leginkább javukat szolgálják. Hogy a kapcsolat mégis létrejöjjön, elkerülhetetlen, hogy a szellemi termékek sajátos átalakításait se tekintsük értéktelennek, hanem fedezzük fel relatív használhatóságukat. A fokozatosság elve, a szocialista viszonyok között, értékesebb, mint a merev elutasításé. Azoknak azonban, akik az adaptáció műveleteket elvégzik és bármilyen utószöveget hoznak létre, nagyon is észnél kell lenniük. Lazább kulturális irányítás mellett és alapos, tömegtermék elemzések hiányában ugyanis, az áru dolgot jellemző használati és csereérték kettősség dialektikája megbomlik és a csereérték dominanciája kisiklatja szabadság elvű koncepciónkat. Belső és külső gazdasági tényezők, valamint divatelemek egyaránt elősegíthetik e torzulásokat. Fekete István regényének utóéletét elemezve keresünk választ arra, hogyan van jelen egy szellemi termék üzleti pezsgésű társadalmi rendszerünkben. Fekete István Vuk című regényét 1965-ben adták ki először (Fekete 1.: 1965; 1967; 1975; 1982). A regény autonóm művészeti alkotásnak tekinthető, annak ellenére, hogy íróját bizonyára nem hagyták hatás nélkül olyan tények, mint az állattörténetek kelendősége és a természet felé vágyódás romantikus igénye. Hiszen ő is, a többi között, a piacról élt. Ez a Vuk című regénynek, mint árucikknek szükségszerű velejárója. Ettől eltekintve azt mondhatjuk a regényről, hogy használati értékre orientált. A Vukban, mint autonóm művészeti dologban, a használati és a csereérték dialektikus egységét tekintve a vezető szerepet azok a tényezők játsszák, melyek képesek modellszerűen koncentrálva felmutatni a világ megcélzott szegmentumán létező használati értékeket. Fekete István egy kis róka történetét meséli el és semmi egyebet nem tesz, mely a regényt külső tényezők szolgájává tenné. Pl. nem változtatja természetvédelmi példabeszéddé vagy olcsó szórakoztatássá, közhelyek halmozásával. A regény befejezése Fekete István egész munkásságának egyik jellemzője. ... . .regényeiben még az emberi ferdeség, a könny, a szerencsétlenség, sőt a halál is valami megbékítő fényt kap." (Szigeti E. 1970.) Ő maga így vall erről: „...nem lehet igaz az, amiből könnyek születnek, és ha igaz, hát jobb hallgatni róla, és akkor talán valahogy elmúlik. . ." (Fekete I. 1965 b). Aki kizárólag a Vukot olvasta az író művei közül, meggyőződhet róla, hogy a megbékítő fémellenére korántsem hallgatja el a