Jel-Kép, 1982 (4. szám)
FÓRUM - Illésfalvi Béla: A siketek jelbeszéde
FÓRUM Illésfalvi Béla A siketek jelbeszéde A siketek társadalmi beilleszkedésének alapvető követelménye a szájról olvasás és az érthető beszéd képessége. Ahhoz azonban, hogy elsajátítsák anyanyelvünket, hogy megértsék a fogalmakat, speciális iskolába kell járniuk, ahol a nyelv anyaga nem csupán a szó, hanem a jel is. „Az ember felhasználó, sőt a legfőbb felhasználó lény, és alighanem ebből következően a legbonyolultabb és legkidolgozottabb jeleket használó lény is, mert az emberi beszédhez, az íráshoz, vizuális jelek szövevényéhez, a művészethez, a bonyolult kísérleti eszközökhöz foghatót más felhasználó lények, az állatok nem tudnak felmutatni." (Jeltudomány, Gondolat Kiadó 1975., Horányi Özséb, Szépe György) Bevezetőben néhány fogalmat szeretnék tisztázni. A nem halló embert általában süketnémának nevezik. Ez az elnevezés helytelen, mert aki nem hall, az süket vagy szebben kifejezve siket. Néma csak abban az esetben marad, ha nem tanítják meg beszélni. Magyarországon a siketek óvodába és általános iskolába járnak, ahol nem teljesértékűen ugyan, de megtanítják őket a beszédre. Ez a beszédtanítás mesterséges úton történik, mert a halláshiány nem teszi lehetővé a beszéd megtanulását természetes úton. A siket a saját beszédét sem hallja, ezért kiejtése nem tiszta, beszéde fátyolos. Sajnos, sok esetben nehezen érthető, sőt néha érthetetlen. A beszédtanítással egyidőben a siketek megtanulják a beszéd szájmozgásról történő leolvasását és megértését. A beszéd-artikuláció (szájmozgás)olyan finom mikromozgások sorozata, aminek folyamatos megértése erős figyelem-koncentrációt, kombinatív képességet igényel. Ezért a hosszan tartó beszédmegértés fárasztó a nem halló embernek. A kiejtés- és beszédtanítás, valamint az ezzel egyidőben végzett szájról olvasás tanítása hosszú folyamat, és a jelen szurdopedagógiai módszerek és technikai eszközök mellett ezek tökéletes megvalósulása nem is lehetséges. A siketen született gyermek beszédtanítása nem abban az életkorban kezdődik, mint a halló gyerek beszédtanulása. Ugyanakkor a siket gyereknek is van mondanivalója környezete számára és viszont. A szurdopedagógusok egy része azt vallja, hogy a korai gyermekkorban kizárólag a szájról olvasás útján történő beszédmegértésre kell törekedni. Ez viszont a korai életszakaszban több ok miatt nem valósítható meg. Ugyanis a siketek csak azokat a fogalmakat, kifejezéseket értik meg szájról olvasás útján, amiket már megtanultak s már kimondani is tudnak. Igaz, törekedni kell arra, hogy a siket kisgyerek minél korábban figyeljen a szájmozgásra, mert később a közösségi és főként a társadalmi beilleszkedésnek a szájról olvasás és érthető kiejtés lesz a két legalapvetőbb meghatározó tényezője.