Jel-Kép, 1982 (4. szám)

FÓRUM - Illésfalvi Béla: A siketek jelbeszéde

FÓRUM Illésfalvi Béla A siketek jelbeszéde A siketek társadalmi beilleszkedésének alapvető követelménye a szájról olvasás és az érthető beszéd képessége. Ahhoz azonban, hogy elsajátítsák anyanyelvünket, hogy megértsék a fogalmakat, speciális iskolába kell járniuk, ahol a nyelv anyaga nem csupán a szó, hanem a jel is. „Az ember felhasználó, sőt a legfőbb felhasználó lény, és alighanem ebből következően a legbonyolultabb és leg­kidolgozottabb jeleket használó lény is, mert az emberi beszédhez, az íráshoz, vizuális jelek szövevényéhez, a mű­vészethez, a bonyolult kísérleti eszközökhöz foghatót más felhasználó lények, az állatok nem tudnak felmutatni." (Jeltudomány, Gondolat Kiadó 1975., Horányi Özséb, Szépe György) Bevezetőben néhány fogalmat szeret­nék tisztázni. A nem halló embert álta­lában süketnémának nevezik. Ez az el­nevezés helytelen, mert aki nem hall, az süket vagy szebben kifejezve siket. Néma csak abban az esetben marad, ha nem tanítják meg beszélni. Magyar­országon a siketek óvodába és általá­nos iskolába járnak, ahol nem teljes­értékűen ugyan, de megtanítják őket a beszédre. Ez a beszédtanítás mester­séges úton történik, mert a halláshiány nem teszi lehetővé a beszéd megtanu­lását természetes úton. A siket a saját beszédét sem hallja, ezért kiejtése nem tiszta, beszéde fátyolos. Sajnos, sok esetben nehezen érthető, sőt néha ért­hetetlen. A beszédtanítással egyidőben a sike­tek megtanulják a beszéd szájmozgás­ról történő leolvasását és megértését. A beszéd-artikuláció (szájmozgás)olyan finom mikromozgások sorozata, ami­nek folyamatos megértése erős figye­lem-koncentrációt, kombinatív képes­séget igényel. Ezért a hosszan tartó be­szédmegértés fárasztó a nem halló em­bernek. A kiejtés- és beszédtanítás, va­lamint az ezzel egyidőben végzett száj­ról olvasás tanítása hosszú folyamat, és a jelen szurdopedagógiai módszerek és technikai eszközök mellett ezek töké­letes megvalósulása nem is lehetséges. A siketen született gyermek beszéd­tanítása nem abban az életkorban kez­dődik, mint a halló gyerek beszédtanu­lása. Ugyanakkor a siket gyereknek is van mondanivalója környezete számára és viszont. A szurdopedagógusok egy része azt vallja, hogy a korai gyermek­korban kizárólag a szájról olvasás útján történő beszédmegértésre kell töreked­ni. Ez viszont a korai életszakaszban több ok miatt nem valósítható meg. Ugyanis a siketek csak azokat a fogal­makat, kifejezéseket értik meg szájról olvasás útján, amiket már megtanultak s már kimondani is tudnak. Igaz, töre­kedni kell arra, hogy a siket kisgyerek minél korábban figyeljen a szájmozgás­ra, mert később a közösségi és főként a társadalmi beilleszkedésnek a szájról olvasás és érthető kiejtés lesz a két legalapvetőbb meghatározó tényezője.

Next