Jel-Kép, 1985 (1. szám)
FÓRUM - Tomka Miklós: Kommunikáció-e a tömegkommunikáció?
Tomka Miklós Kommunikáció-e a tömegkommunikáció? A Tömegkommunikációs Kutatóközpont munkatársa egy elméleti kérdés tisztázására vállalkozik. A szerkesztőség szívesen látja az ellenkező véleményt vallók írásait is — hozzászólásként. Ne tessék félreérteni: nem célom semmilyen szóboncolás. A tömegkommunikáció kifejezést sem akarom kiirtani a magyar nyelvből (bár ős finnugor jellegéről sem vagyok meggyőződve. De hát magyarabb lenne, mondjuk a telekommunikáció ?). Csupán két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy — úgy vélem — köznyelvünk a tömegkommunikációról beszélve elken néhány — megítélésem szerint fontos — társadalmi jelenséget, ahelyett hogy kibontanákifejezné azokat. Másik megjegyzésem, hogy a kommunikáció-tömegkommunikáció szópár, akkor is, ha csak egyik felét használjuk, a kettő közötti hasonlóságot sugallja, s eltereli a figyelmet különbözőségükről. Kiélezve fogalmazva: a nyelvi kifejezési forma mintha lényegi hasonlóságot vagy akár azonosságot jelezne, noha ez legalábbis kérdéses. (Minket a továbbiakban nem foglalkoztat, de azért érdemes a dolognak azt a pikantériáját megemlíteni, hogy a tömegkommunikáció kifejezést — külföldön és Magyarországon egyaránt — maguk a tömegkommunikációs intézmények és eszközök terjesztették el, esetenként a társadalmi élet más szférái és más intézményei, mint például az oktatásügy és a posta tiltakozása ellenére. Netalán szakmai-intézményi érdekeket is hordoz ez a szó ? Másfajta, kereteinken szintén túlmutató probléma, hogy a „tömeg" szót jobbik esetben társadalomtudományiig szétfolyó s nem eléggé definiált fogalomnak tekinthetjük, rosszabb esetben, ugyanis ha hajlandóak vagyunk elfogadni meghatározásait és elméleteit, tudomásul kell vennünk, hogy olyan antihumánus és antidemokratikus szemléletet sugároz, amit még szenvedőlegesen sem fogadhatunk el. Társadalom, múlt és jelen — egy mondatban A személyes kommunikáció legegyszerűbb esete az emberi párbeszéd. Jancsi mond valamit Juliskának. Juliska válaszol. Ennyi az egész! Ám ebben benne rejlik az egész társadalom, a múlt és a jelen (s talán a jövő). A dolog összetettsége már az első cselekvésben látható. „Jancsi mond valamit Juliskának." Igen ám, de csak akkor, ha van valamilyen fogalma, elképzelése, „képe" Juliskáról. Azaz ritkábban mond valamit számára idegen Juliskáknak, s amenynyiben mégis megteszi, azzal is csupán azt fejezi ki, hogy az idegenség viszonylagos (hiszen a nem, az életkor, a viselet teszi a besorolást, és csökkenti a személyes bemutatkozás hiányának jelentőségét). Továbbá ez a megszólítás feltételezi, hogy közös a nyelvük. Férfiak