Jel-Kép, 1985 (3. szám)

KÖZELKÉP - Szabó Ildikó: Ifjúsági rádió, Budapest?

Szabó Ildikó Ifjúsági rádió, Budapest? Mennyire segíti elő az új műsorstruktúra, hogy a fiatalok egyre inkább úgy érezzék: nekik és róluk szól a rádió? Ezt elemzi a szerző az 1984 októberi ifjúsági rádiómű­sorok alapján. Az 1984 októberében bevezetett új rá­diós műsorszerkezet egyik rokonszen­ves vonása, hogy egy ifjúsági sávval próbálja kialakítani a tizenévesek kö­rében a „saját csatorna" illúzióját: ha négy óra öt perc van, a Kossuth-adón a 10—14 éveseknek, ha fél hat, a Pe­tőfin a 14 éven felülieknek szól a rádió. Ahhoz persze, hogy a hét öt napjának egyazon időpontjában valóban ifjúsági rádióvá váljon a rádió, az állandó mű­soridő még kevés. Magyarországon az ifjúsági rádiózásban rejlő lehetőségek sem a fiatalok szórakozásának és mű­velődésének terén, sem a társadalom­hoz való viszonyuk alakulásának szem­pontjából nincsenek igazán kihasznál­va. Természetesen az, hogy a rádió va­lóban számottevő szerepet játsszon a fiatalok ismereteinek gyarapításában, társadalmi magatartásuk alakulásában, távolról sem csupán műsorszerkesztési vagy tematikai kérdés. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy minél hiteleseb­ben tükrözik az ifjúsági műsorok a fia­talok világán belüli és kívüli társadal­mi realitásokat, annál inkább magukra és problémáikra ismernek bennük a hallgatók. Ezek a műsorok a fiatalok­nak a társadalomban való orientáló­dásához is mindenekelőtt a hitelessé­gükkel nyújthatnak olyan segítséget, amilyet ők esetleg sem a szülőktől, sem az iskolától nem kapnak meg. Mikor és mennyit? A legfontosabb formai kritériuma az ifjúsági sávnak az, hogy a műsorok idő­pontja valóban alkalmas legyen a rá­diózásra : vegye figyelembe a „célzott" hallgatóság életmódját, napi időritmu­sát, rádiózási szokásait és — tekintet­tel a konkurrencia elszívó hatására — televíziónézési szokásait is. A tévé megjelenése óta a nemzetközi és a hazai adatok szerint is folyamato­san csökken az az idő, amit a gyerekek rádióhallgatással töltenek. Igaz, hogy az életkor növekedésével többet rá­dióznak : a Tömegkommunikációs Ku­tatóközpont gyermekpaneljének adatai szerint 1984-ben a 9—11 éves gyerekek átlagosan heti 4 óra 37 percet hallgat­tak rádiót, a 12—­14 évesek 8 óra 16 percet, a 15—­17 évesek pedig 10 óra 42 percet. Ezek az átlagok azonban egyenetlenségeket takarnak: hétfőn, amikor nincs adás a tévében, többet rádióznak a gyerekek, mint máskor, és ezekben az átlagokban természete­sen a reggeli, iskolába menet előtti csa­ládi háttérrádiózás is benne van. Az a további tény, hogy a gyerekek élet­korának növekedésével ugrásszerűen nő a Petőfi rádió hallgatása*, miközben a Kossuthé csak minimálisan emelke­dik, azt sejteti, hogy a rádiózásra sor­ * Dankonics Mária: Mennyit rádióznak, tévéznek, a gyerekek! Rádió és Televízió Szemle, 1979/4. 22-28. o.

Next