Jel-Kép, 1985 (3. szám)
KÖZELKÉP - Szabó Ildikó: Ifjúsági rádió, Budapest?
Szabó Ildikó Ifjúsági rádió, Budapest? Mennyire segíti elő az új műsorstruktúra, hogy a fiatalok egyre inkább úgy érezzék: nekik és róluk szól a rádió? Ezt elemzi a szerző az 1984 októberi ifjúsági rádióműsorok alapján. Az 1984 októberében bevezetett új rádiós műsorszerkezet egyik rokonszenves vonása, hogy egy ifjúsági sávval próbálja kialakítani a tizenévesek körében a „saját csatorna" illúzióját: ha négy óra öt perc van, a Kossuth-adón a 10—14 éveseknek, ha fél hat, a Petőfin a 14 éven felülieknek szól a rádió. Ahhoz persze, hogy a hét öt napjának egyazon időpontjában valóban ifjúsági rádióvá váljon a rádió, az állandó műsoridő még kevés. Magyarországon az ifjúsági rádiózásban rejlő lehetőségek sem a fiatalok szórakozásának és művelődésének terén, sem a társadalomhoz való viszonyuk alakulásának szempontjából nincsenek igazán kihasználva. Természetesen az, hogy a rádió valóban számottevő szerepet játsszon a fiatalok ismereteinek gyarapításában, társadalmi magatartásuk alakulásában, távolról sem csupán műsorszerkesztési vagy tematikai kérdés. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy minél hitelesebben tükrözik az ifjúsági műsorok a fiatalok világán belüli és kívüli társadalmi realitásokat, annál inkább magukra és problémáikra ismernek bennük a hallgatók. Ezek a műsorok a fiataloknak a társadalomban való orientálódásához is mindenekelőtt a hitelességükkel nyújthatnak olyan segítséget, amilyet ők esetleg sem a szülőktől, sem az iskolától nem kapnak meg. Mikor és mennyit? A legfontosabb formai kritériuma az ifjúsági sávnak az, hogy a műsorok időpontja valóban alkalmas legyen a rádiózásra : vegye figyelembe a „célzott" hallgatóság életmódját, napi időritmusát, rádiózási szokásait és — tekintettel a konkurrencia elszívó hatására — televíziónézési szokásait is. A tévé megjelenése óta a nemzetközi és a hazai adatok szerint is folyamatosan csökken az az idő, amit a gyerekek rádióhallgatással töltenek. Igaz, hogy az életkor növekedésével többet rádióznak : a Tömegkommunikációs Kutatóközpont gyermekpaneljének adatai szerint 1984-ben a 9—11 éves gyerekek átlagosan heti 4 óra 37 percet hallgattak rádiót, a 12—14 évesek 8 óra 16 percet, a 15—17 évesek pedig 10 óra 42 percet. Ezek az átlagok azonban egyenetlenségeket takarnak: hétfőn, amikor nincs adás a tévében, többet rádióznak a gyerekek, mint máskor, és ezekben az átlagokban természetesen a reggeli, iskolába menet előtti családi háttérrádiózás is benne van. Az a további tény, hogy a gyerekek életkorának növekedésével ugrásszerűen nő a Petőfi rádió hallgatása*, miközben a Kossuthé csak minimálisan emelkedik, azt sejteti, hogy a rádiózásra sor * Dankonics Mária: Mennyit rádióznak, tévéznek, a gyerekek! Rádió és Televízió Szemle, 1979/4. 22-28. o.