A kert 1895
1895-08-01 / 10. szám - Közelről és távolról - L’Huillier István: A virágról, kertről s a kertész képzettségéről
A virágról, kertről s a kertész képzettségéről. Nincs oly nép a föld kerekségén, a mely a kertet s vele együtt a kertészkedést ne szeretné és ne pártolná. Nincs szebb, nincs eszményibb e szeretetnél, a mely ép olyan melegséggel nyilatkozik meg az élte alkonyán járó aggastyánnál, mint a harmat üde ifjú szívében. Érzékünk a szép iránt mindenekelőtt a virágoknál nyilatkozik meg. Avagy ki ne érezte volna azt a felemelő érzést, melyet egy teljes színpompájában ragyogó virágos kert fakaszt az emberi kebelben. A virág kísér bennünket az életben; kellemet és szeretetet nyújt az ifjúnak, megnyugvást és vigaszt az öregnek. Nem múlik el sem egy víg, sem egy szomorú napunk a nélkül, hogy abban a virág jelentősége kifejezést ne találna. Már a kis gyermek, fiu és leányka együtt megy ki a rétre, hogy a sokféle virágokat felkutassák s minden ujabb felfedezésnél örömhangokat hallatva, vidáman, szemlélik a természetalkotta, fenséges szinpompát s sugárzó arczczal viszik haza. — A bátor hegymászó és a gondolkodó tudós fáradságot megvetve barangolnak ungon-berken át s kapaszkodnak nyaktörő sziklacsúcsokra néhány szál gyopárért az egyik, ismeretei és gyűjteményeinek gazdagítása czéljából, a másik turista kedvét kielégítendő. Mirtuszszal ékeskedik az ártatlan menyasszony, s virággal hintjük be az ünnepeltek útját. A művésznek értékes csokrot nyújtunk. Halottainknak koszorúval fejezzük ki részvétünket és egy letépett egyszerű virágot teszünk a csöndes falusi temetőben nyugvó kedves sirhalmára. Így kisérik a virágok az embert a bölcsőtől a sírjáig, lépten-nyomon ott találjuk őket, mint az emberek hű kísérőjét, mint az érzelmek néma, de hű tolmácsolóit. Minden idők és népek költészetében éltek, valamint hogy a költők és az egész emberiség már ős időktől fogva bizonyos költői jelentőséget fűztek hozzájuk.— A rózsa a szerelem, az ibolya a hűség, a nefelejs a szeretet záloga, a fehér liliomalemondást és ártatlanságot jelképezi. — S mennyire elterjedt a virágok iránti szeretetünk! Az egyszerű földmives házának ablakaiban szerény virágocskák állanak, a dúsgazdagok palotáit értékes növények díszítik s fényes berendezésű késkertek övezik.— Flóra kedves gyermekei után vágyódik a kietlen puszták fia épen úgy, mint a virágzó hegyek lakója. S honnan e határtalan szeretet virágainkhoz ? Vonz az ő szépségük s kellemes illatuk. A szép virág gyönyörű alakja és színpompájával felkölti szeretetünket, lebilincseli szivünket s megcsodáljuk a tenyésztőnek elért sikerét, de ha illata nincs, az illatos virágok még legegyszerűbbike fölé sem állítjuk. Az illatnélküli szép virág vászonra festett szép női arca, megbámuljuk, de hidegen hagy. A kert eredete épen oly régi, mint maga az ember, hiszen a Bibliából tudjuk, hogy már az első emberpár is kertben, a paradicsomban élt. — A kertalapítás eszméje abból az ezredévek előtti korból származik, a mikor az ember a nomád vándor élettel felhagyva, állandó lakházakat kez — 364 —