A kert 1900
1900-01-15 / 2. szám - Világszemle
tyánból, nyitott orgonából, dombokon álló csinos coniferákból stb-ből állanak. Az északkeleti oldalon található lombos és tűlevelű fák az úgynevezett Erzsébet királyné liget már a diszkert tervezése előtt ki voltak ültetve; az ezek között átvezető 3,5 méteres főút, mely egy szabályos kanyarodással az épületekhez vezet két oldalról élő sövénynyel van szegve. A 16-ik ábrán látható kertterv a szabadkai tanítónő képző intézeté. E kert tulajdonképpen mint egy nagyobb házikert kell hogy szerepeljen és olyan módon is van berendezve, amennyiben feltalálható itt diszkért, gyümölcsös és konyhakert egyaránt; ugyanott egy növényház és több melegágy is helyet talál. A tervrajzhoz mellékelt magyarázat feleslegessé teszi a hosszabbb leírást. Mint a tisztelt olvasó látja a diszkért zömét egy elég nagy méretű befásított játszótér foglalja el, amely az ily irányú intézet kertjében elkerülhetetlenül szükséges. A diszkert és a haszonkert között az egyik részen élő sövény vonul végig, míg a másik részen pázsitba ültetett féltörzsű gyümölcsfák képezik a kettő közötti fokozatos átmeneteket. A kocsival járható főút a haszonkertet, valamint a diszkertet is érinti. * Räde Károly: A gödöllői Erzsébet királyné park mely a hasonló alkotások legszebbjeinek egyike, lapunk múlt évi 24-ik számában ismertetve volt. Az újév körül azonban annyi munka torlódik össze a sokszorosító műintézetekben, hogy Räde Károly magyar királyi kertészeti tanintézeti főkertész úr ezen újabb remeklésének ábráját nem bírták a kellő időre elkészíteni. Most, midőn elkészült a park tervének lenyomata, sietünk azt, bár nagyon kisebbítve, tisztelt olvasóinknak bemutatni, de e kisebbítés is elegendőképpen feltünteti úgy az utak, mint a beültetés gyönyörű beosztását. (Lásd a 18-ik ábrát.) Räde Károlynak a parkok tervezésében igen szerencsés keze van, látjuk ezt mindazon alkotásokon, amelyeknek tervét ő készítette és örvendünk, hogy éppen a mai számunkban még másik két alkotását is bemutathatjuk írásban és (jóllehet igen kisebbített) képben. Szerk. Wisconsin államából egy vöröshagyma termelő igen ajánlja a konyhasót hagymaföldekre. A só — úgymond — nem tekinthető ugyan a növényekhez trágyának, de közvetve mégis igen jótékonyan hat, amennyiben a férgeket és a rovarok álcráit a földben elpusztítja, az ásványok oldódását sietteti és a nedvességet a földben megtartani segíti, továbbá sokféle ártalmas spórákat (gombákat), rozsdát, fekélyt, üszköt, lisztharmatot elpusztít. Vigyázni kell azonban, hogy mérsékelt adagokban alkalmazzák, mert a sok ebből is megárt, főleg midőn fejlődésben vannak a növények. Olaszországban egy olyan Claquehutsféle szakíró azt a kacsát bocsátotta világgá, hogy a vérnarancsokat mesterségesen festik vörösre, olyképpen, hogy egy fecskendezővel, a minővel az orvosok a betegek bőre alá aethert fecskendeznek, olyan készséggel praktizálják bele a narancsba