A kert 1915

1915-06-15 / 12. szám - Konyhakertészet - Teleki János: A kömény

melegebb, még védettebb,­­ úgyszólván melegágyszerü helyet kiván és télen is tem­perált helységben tartható, akár a Kalá­dium, vagy Gloxinia vagy Begonia gumója. Indái rövidebbek s igy a kötözés teljesen mellőzhető, különösen akkor, ha gyakran kapálgatjuk s ilyenkor fokozatosan fel­töltögetjük. A batáta­­zre, tápértékre, illetve tartal­masságra is felülmúlja a burgonyát s igy kisebb mértékben a saját házi szükségletre termesztve nagyon is érdemes vele kísér­letet tenni, ahol pedig beválik és vele bánni tudnak, a nagyban való termesztésre is mihamarabb reá fognak térni. Utóbbi években sok szó esett ezen nagy értékű növényről és termesztéséről ; az Országos Növénytermesztés Kísérleti Állomás megbízásából magam is foglal­koztam vele ismételten. Az eredményekről, a kérdés miben állásáról annak idején egy folytatólagos cikkelyben fogok beszá­molni.­­ A kömény, A kömény (Carum Carvi), hazánk­ban is a réteken vadon tenyésző és sajnos a konyhakertekben még csak el­vétve mivelés alatt álló becses fűszer­növény, melynek orsóalaku, vastag, húsos gyökeréből származik merőleges, henger­ded, csikós, ágbogas 60—100 c­entiméter magas szára. Kétszerezimpás sima levelein sokoszt­ványu, egyenlő széles, egymás felett kereszt­ben ülő levélkéi vannak. Fehér vagy veres virágai a szár és az oldalhajtásainak hegyein meredt ernyők­ben ülnek s elviritván hosszúkás tojásdad, csikós magvakat hagynak maguk után. A köménynek többnyire két fajtája miveltetik a konyhakertekben, még pedig : a­ hollandi kömény és az olasz kömény. A hollandi kömény leginkább magvai végett termesztetik, melyek leves-, kenyér-, kalács-, különféle sütemény-, juhtúró- vagy az úgynevezett keserű marhaturóba fű­szer-, s végül házi orvosság gyanánt is használtatnak. Fűszerkereskedésekben többnyire a hol­landi kömény árusíttatik, melynek magvai jóval fűszeresebbek, zamatosabbak és a közönséges köménynél hizottabbak. Az olasz köménynek a magja is használ­tatik, de leginkább gyökerei végett ter­mesztik, melyek főzve salátának és éte­lekbe fűszerül alkalmaztatnak. A köménymagot legtisztább állapotban akkor nyerhetjük, ha ebbeli szükségletün­ket magunk termesztjük. A köménynövények általában kevés helyet igényelnek és mégis igen sok magot teremnek. A kömény előzőleg jól megtrágyázott, nedvtartó, könnyű, kövér, porhanyós, jó apróra megmivelt földben legjobban érzi magát s legtöbb magot ad. A köménymagot legczélszerűbb márczius hónap végétől kezdve április hónap végéig 30—35 c­entiméterre távol egymástól fekvő 4—5 czentiméter széles és 1—2 czentiméter mély barázdácskák közepére ritkásan 4—5 czentiméternyi távolságban elhinteni s a barázdácska földjét a gereblyefokával rá­taszigálni. A köménymag a vetés napjától számitva 15—20—25 nap alatt kel ki. A kemény palántákat a kikelés napjától számítva hat—nyolcz hetes korukban 30—35 czentiméterre távol egymástól fekvő sorokban 20—25 czentiméternyi tá­volságban újabb tanyára és jó kövér földbe elültetni előnyösnek tapasztaltatott azért, mert így a növények több levegőt és tért nyervén, annál erőteljesebb magszárat és több életrevaló oldalhajtást hoznak, me­lyek dúsan magvakkal megrakva nem remélt bő terméssel fizetnek. Ha a növények magágyban hagyatnak meg, akkor azokat, mihelyt 10—12 c­enti­ 21*

Next