A kert 1915
1915-06-15 / 12. szám - Konyhakertészet - Teleki János: A kömény
melegebb, még védettebb, úgyszólván melegágyszerü helyet kiván és télen is temperált helységben tartható, akár a Kaládium, vagy Gloxinia vagy Begonia gumója. Indái rövidebbek s igy a kötözés teljesen mellőzhető, különösen akkor, ha gyakran kapálgatjuk s ilyenkor fokozatosan feltöltögetjük. A batátazre, tápértékre, illetve tartalmasságra is felülmúlja a burgonyát s igy kisebb mértékben a saját házi szükségletre termesztve nagyon is érdemes vele kísérletet tenni, ahol pedig beválik és vele bánni tudnak, a nagyban való termesztésre is mihamarabb reá fognak térni. Utóbbi években sok szó esett ezen nagy értékű növényről és termesztéséről ; az Országos Növénytermesztés Kísérleti Állomás megbízásából magam is foglalkoztam vele ismételten. Az eredményekről, a kérdés miben állásáról annak idején egy folytatólagos cikkelyben fogok beszámolni. A kömény, A kömény (Carum Carvi), hazánkban is a réteken vadon tenyésző és sajnos a konyhakertekben még csak elvétve mivelés alatt álló becses fűszernövény, melynek orsóalaku, vastag, húsos gyökeréből származik merőleges, hengerded, csikós, ágbogas 60—100 centiméter magas szára. Kétszerezimpás sima levelein sokosztványu, egyenlő széles, egymás felett keresztben ülő levélkéi vannak. Fehér vagy veres virágai a szár és az oldalhajtásainak hegyein meredt ernyőkben ülnek s elviritván hosszúkás tojásdad, csikós magvakat hagynak maguk után. A köménynek többnyire két fajtája miveltetik a konyhakertekben, még pedig : a hollandi kömény és az olasz kömény. A hollandi kömény leginkább magvai végett termesztetik, melyek leves-, kenyér-, kalács-, különféle sütemény-, juhtúró- vagy az úgynevezett keserű marhaturóba fűszer-, s végül házi orvosság gyanánt is használtatnak. Fűszerkereskedésekben többnyire a hollandi kömény árusíttatik, melynek magvai jóval fűszeresebbek, zamatosabbak és a közönséges köménynél hizottabbak. Az olasz köménynek a magja is használtatik, de leginkább gyökerei végett termesztik, melyek főzve salátának és ételekbe fűszerül alkalmaztatnak. A köménymagot legtisztább állapotban akkor nyerhetjük, ha ebbeli szükségletünket magunk termesztjük. A köménynövények általában kevés helyet igényelnek és mégis igen sok magot teremnek. A kömény előzőleg jól megtrágyázott, nedvtartó, könnyű, kövér, porhanyós, jó apróra megmivelt földben legjobban érzi magát s legtöbb magot ad. A köménymagot legczélszerűbb márczius hónap végétől kezdve április hónap végéig 30—35 centiméterre távol egymástól fekvő 4—5 czentiméter széles és 1—2 czentiméter mély barázdácskák közepére ritkásan 4—5 czentiméternyi távolságban elhinteni s a barázdácska földjét a gereblyefokával rátaszigálni. A köménymag a vetés napjától számitva 15—20—25 nap alatt kel ki. A kemény palántákat a kikelés napjától számítva hat—nyolcz hetes korukban 30—35 czentiméterre távol egymástól fekvő sorokban 20—25 czentiméternyi távolságban újabb tanyára és jó kövér földbe elültetni előnyösnek tapasztaltatott azért, mert így a növények több levegőt és tért nyervén, annál erőteljesebb magszárat és több életrevaló oldalhajtást hoznak, melyek dúsan magvakkal megrakva nem remélt bő terméssel fizetnek. Ha a növények magágyban hagyatnak meg, akkor azokat, mihelyt 10—12 centi 21*