A kert 1915
1915-10-15 / 20. szám - Konyhakertészet - L’Huillier István: Konyhakerti gyökérfélék, répák
Konyhakerti gyökérfélék, répák. Irta : L' Huillier István, állami főkertész. Kassa. III. Káposztarépa (Brassica napus esculenta). Amint neve is mutatja, a káposztához igen közeli rokonságban lévő növény, amelynek, mivel természete is igen megegyező a káposztáéval, ahhoz hasonlóan kell helyét is, kezelését is megadni. Eltérés csak abban van, hogy míg a káposztát rendszerint frissen trágyázott földbe ültetjük, a káposztarépát nem, vagy legfölebb csak akkor, ha takarmánynak termesztenek. Trágyába vetve ugyanis nagyobb termést ad, de ize, minősége azáltal sokat veszit s konyhai célra alig használható. Helye legyen nyilt, szellős és inkább hűvösebb és nedvesebb, mint heves és száraz természetű, utóbbi esetben állandóan tele van földi bolhával, levéltetüvel, lisztharmattal s alig fejlődik valamivé. Termesztése két időszakban is történhetik, pl. ugy, hogy nyáron kerüljön használatra, vagy ugy, hogy csak őszre készüljön el s az az általánosabb s akkor eltelelve, téli főzelékül szolgál. Előbbi esetben magvát a korai káposztafélékkel egyidőben kora tavaszi szabadföldi ágyásba vetjük s palántáját 25—30 cm. távolságra egymástól előre elkészitett helyére kiültetjük. Kiültetés alkalmával a hosszú karógyökerét megkurtitjuk s az ültetésnél arra ügyelünk, hogy a palánta egyenesen, függőlegesen ültettessék el, mert a girbegörbén ültetett palánták répái is igen alaktalanok, formátlanok lesznek. Hőségek beálltával bőséges öntözés, kapálgatásban részesítjük, sőt, hogy répáit a nap hevétől, megfásulástól védjük, fel is töltögetjük. Az ilyen, nyárára szóló termesztéshez legczélszerűbb a káposztarépa korai fajtáit, pl. az alma alakú sárgát használni. A télire való fajták között a fehér és sárga a legajánlatosabb. Ezeknek magvát májusban vetjük, szintén vetőágyba s onnan ültetjük ki az előbb említett módon állandó helyére és pedig, mivel e későbbi fajták nagyobbak, legalább 30—40 cm.-re egymástól. Gyomtól való tisztán tartás, szorgos kapálgatás, öntözés mindaz, a mit kiván, ellenben a feltöltés ezeknél fölösleges. Őszre kelve, ha a dér egyszer-kétszer megcsípte, — a mi ízének előnyére válik, — felszedjük, megtakarítjuk és verembe vagy kint a szabadban ásott gödörbe, jó sok homok vagy porhanyó föld közé rakva, elültetjük. A káposztarépa egyike a legegészségesebb és legízletesebb téli főzelékeknek s valóban megérdemelné, hogy nagyobb mértékben termesszék. Hasonnevei : karórépa, tövisrépa, kvakarépa. A karórépa elnevezést azért kapta, mert helybe vetve (nem átültetve) hosszú karógyökeret vagy karóhoz hasonló hosszú répát nevel ; a tövisrépa elnevezés a német »Steckrübe «rossz fordítása, ami tulajdonképen nem szúrós-tövises répát, hanem dugdosás, tüzdelés, ültetésre szorulót jelent. A »kvaka« szláv eredetű elnevezés. A kerekrépa vagy fehérrépa, tarlórépa (Brassica rapa sativa. Az itt összefoglalt főzelék-répafélék a fentebbiekkel és önmaguk között is szoros rokonságban vannak, leveleik majdnem teljesen egyenlők, csak répáik különbözők alakra, szinte, nagyságra és részben tulajdonságaikban is. Fajtái is igen számosak és vannak korábbiak és későbbiek. Pl. igen szép, formás vörösfejű, aprólevelű és igen korai, a müncheni korai májusi kerekrépa, az amerikai korai májusi és a közönséges fehér és sárga májusi kerek- vagy fehérrépák. A késői vagy őszi fajták két csoportra oszthatók, u. m. kerek- és hosszúrépájúakra. — 610 - 2'.