A kert 1915
1915-11-01 / 21. szám - Konyhakertészet - Szendy Mihály: Bab hajtatása cserepekben - L’Huillier István: Konyhakerti gyökérfélék: répák
A gyökérfélékből készítik az »angol ételízesítőnek« nevezett szörpöket, kivonatokat és aszalékokat is. Végül tudvalevő, hogy a gyökérfélék a téli, vegyes salátákhoz is igen jól használhatók, a zellersaláta pedig valósággal napirenden van a téli hónapokban. Mindezek alapján nagyon természetes, hogy eme, az ételek izesitésénél majdnem elkerülhetetlenül szükséges gyökérféléknek egyetlen egy konyhakertből sem szabad hiányozni s azoknak termesztésével gazdának, gazdasszonynak és kertésznek egyformán tisztában kell lenni. A gyökérfélék, nevezetesen sárgarépa, petrezselyem és pasztinák termesztése igen egyszerű. A minőségáru termesztésnél azonban vannak kifogások, amelyek az áru értékére nagy mértékben hatnak s igy azokat okvetlen részletesen is tárgyalnunk kell. A sárgarépa termesztés módja annak czélja után igazodik. Például tudjuk azt, hogy a sárgarépa újtól-ujig igen jól eltartható és mégis vetjük, termesztjük melegágyban is. A melegágyi termesztésnek ezélja eszerint kizárólag a korai «újság« és a gourman-eknek oly kedves friss és zsenge főzelék előállítása. E czélra rendszerint az apró, kerek és legízletesebb fajtákat használják, mint amino a párisi melegágyi és a duwieki sárgarépa, illetve karotta. A szabadföldi termesztésnél is megkülönböztethetjük a korai és a késői, illetve télire való termesztés czélirányát és eszerint a termesztés módját is. A főzeléknek leginkább alkalmas korai fajták a fentebb említetteken kívül (amelyek szabadföldbe is vethetők) : a carentani, a nantesi és a Guerande tompa, rövid gyökerű, igen édes izű fajták. A későbbi, illetve téli eltartásra való fajták közül : a Lue-féle a St. Valéri. skarlátvörös hosszú hengeralakú, a hollandi és a Saalfeldi aranysárga, továbbá nagyban aló mezei termesztésre : a braunschweigi középhosszú és a legkiadóbb, leghosszabb és legédesebb Altringham sárgarépa. A buja fejlődésű nagy répájú vörös és fehér óriás sárgarépák vagy murokrépák (csikórépák), mint már említettem, kiváltképen mint takarmányrépafajták termesztetnek s igy ezekről ehelyütt nem is szólok bővebben. A sárgarépa melegágyi termesztéséhez deczember közepe vagy január elejétől fogva készítjük meg a körülbelül 50—60 cm. magasra vetett melegágyat s magvát ebbe vetjük 8—10 cm.nyíre sorba vagy ritkásan szórva. A kikelő palánták gondos szellőztetést, szorgos gyomlálgatást és ritkítást igényelnek, mert ellenkező esetben hamar ellepheti a penész és könnyen kipálhatnak. Elv . állandó tisztán és porhanyón tartás mellett bőséges szellőztetés. Ha azonban a penész, hosszantartó esős, borús, hideg időben mindennek daczára fellépne, haladéktalanul hintsük be faszénporral s amint aztán öntözni lehet, permetezzük meg az egész ágyat enyhe ( 1 %-os) konyhasóoldattal. Hogy állandóan friss, zsenge, ízletes kazettánk legyen, 3—4 heti időközökben újra és újra vessük mindaddig, amig a szabadba is nem vethetjük, ahol hasonlóképen 4—4 heti időközben vetjük egész július közepéig, amely időn túl aztán már a szabadföldi korai fajták is használhatók. A sárgarépák általában a nyirkosabb klímát mérsékelten nedves, inkább meleg, mint hűvös és kevésbé kötött talajat kedvelik. Legjobb helyük a mély rétegű, humózus, jó erőben lévő homokos vályog. A forgóban a második helyre, vagyis a trágya után kerüljön, ahol az előbbi évben aláfordított trágya kellőképpen elkorhadott és ismételt földmunkával a talajban egyenletesen elosztódott. Friss trágyába vetve, a sárgarépa fejlődése túlságosan buja, lombja felette és alkalmatlanul sok, répái nagyok, kövérek s idő előtt meghasadók, odvasodók, ami mind a minőség és az eltarthahatóság rovására van. A trágyába vetett sárgarépa ízetlen, miért is konyhai czélokra termesztett répákat istállótrágyával frisses 41* — 643 —