Magyar Gyümölcs, 1942 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1942-01-01 / 1. szám

IX. ÉVF. I. SZÁM MEGJELENIK MINDEN HÓNAP­­-ÉN ÉS 10-ÉN 1942 JAN.­I MAGYAR GYÜMÖLCS betüt­ egy Most temetjük a múltnak nevezett nagy sír­gödörbe, ami minden pillanatunkat, óránkat, évünket és emberöltőnket könyörtelen egykedvű­séggel és folytonossággal elnyeli. Sok pillanatot megállítanánk a sírbahullás előtt és sok évet szívesen meghajszolnánk ! De szerencsére nem lesz soha embernek hatalma a múlttá válás tempójának megváltoztatására. Az 11z 41-ik esztendő sírja szélén állunk. A ren­deltetésénél és természeténél fogva előrenéző Ember ilyenkor visszapillant. Rendezi az év skatulyájába kerülő emlékeket, az eredményeket latolgatja, a tanulságokat levonja s aztán ismét előrefordul, hogy folytassa rohanását a leg­közelebbi célkitűzések felé. Ilyenkor felfrissült erővel tervezzük a jövőt. A jövő ? A legizgalmasabb emberi titok. Nincs is talán ? Csak megélés, csak jelen van ? Várjon a jövőt csak az emberi vágyak vetítik elénk, mint a délibábot a felizzott levegő sugártörése ? S mire közel érünk hozzá, csak légvárak törme­lékét, reménységek cserepeit, a jelent találjuk a helyén ? Álljunk hát meg egy pillanatra ! Nézzünk vissza és emlékezzünk ! Vitt és hozott ez az esz­tendő is. A föld embere egy esztendőn át reménykedik, verejtékezik, harcol az elemek kajánságával, hogy eljusson vergődése jutalmához, az ara­táshoz. Átküzdöttünk mi is egy évet. Az árvizek, vadvizek megtizedelték gyümölcsfáinkat. Tava­szon havas vihar tarolta le a dús virágzást. Nyá­ron a szárazság s az anyaghiány pusztította maradék reménységünket, ősz elején pedig át­rohant rajtunk a pusztító orkán, mely földre­­zúzott mindent, amit még a fán talált. A mi aratásunk hát elmaradt. A szájunk íze keserű. Alig látunk valami vigasztalót az elmúlt év relikviái közt. Pedig van ilyen is. A termőrügyeket dúsan kinevelte, a nyár. A fákat jól beérlelte. Van már ismét mire felépíteni a jövő reménykedését. A mai termésünkből a szüretet megérte, az olyan árakon értékesült, hogy veszteségeinket — bár megközelítően sem fedezte, — mégis csökken­tette. A földmívelésügyi minisztérium jól felhasz­nálta ezt a terméstorlódástól mentes évet s olyan mértékben készítette elő a jövő évek értékesítését, hogy annak a remélt kövér esztendőkben belát­hatatlan jelentősége lesz. A gyümölcsnek a keres­kedelem számára való begyűjtése, a belső piacokon való elosztása, a külső piacok feltárása és a nehezen begyűjthető tételek tárolhatóságának helyi feldolgozás útján történő emelése terén fontos intézkedések történtek. Az anyaghiány veszedelmét is sikerült oly mértékben elhárítani, hogy a termesztés lehetősége biztosítottnak látszik. A termesztés érdekében gyors tempóban indította meg a kertészeti igazgatás, az iskolai szakoktatás és az iskolán kívüli népoktatás fejlesz­tését. Számtalan termesztési kérdésünk megoldása érdekében a megvalósítás útjára terelte a kerté­szeti kísérletügy intézményét. Megindította a gyümölcstermelés érdekében a faiskolák ellen­őrzését. Segítségére sietett az elemi csapással sújtott vidékeknek fásítási akciójával. Lehetővé tette a gyümölcs házi feldolgozását a befőzési cukor­­akciójával. De ugyanakkor megvalósította a visszatért területeknek szerves bekapcsolódását gazdasági életünkbe. Belekapcsolta érdekeinket a milliárdos agrár­programos nagy lehetőségeibe. És folytathatnánk még tovább. Íme, az eltemetett esztendő sorján már sarjad­ni látjuk a jövendő ígéretét. A halál termékenyíti az életet. A múlt szüli a jövőt. S már ismét előre nézünk. Itt reménység felé indulunk. Uj munkára feszülnek az izmok. Uj küzdelemre buzdul millió magyar föld fia. A mindig reménykedő, százszor földresujtott s min­dig talpra álló magyar paraszt fajtánk. Életet várunk a jövendőtől ! Meg fogunk érte verekedni, mindenki a maga helyén. A gyü­mölcstermesztők hada is az első vonalban. Erős lelkük nem fog megtörni, nem fog meglankadni, erős öklük nem adja ki a munka fegyverét, a szerszámot. De te, tanító, tanítsd ! Te orvos a testét, te papjuk, a lelkét ápold és erősítsd ! Te bíró a jussát, te katona, a békéjét, te csendőr, a bizton­ságát védelmezd meg híven ! Te gyáros, te boltos, te köztisztséget viselő kapatos, ti mind adósai vartok a föld harcosának ! Ugyanolyan lan­kadatlan, becsületes munkával tartoztok neki, mint amivel ő adózik nektek ! Te földművelésügyi kormányzat, te meg nyúlj a hónunk alá. Segíts bennünket továbbra is. Háríts el felőlünk bajt és nehézséget. Szabj irányt ! Vezess ! És Te, Uram, magyarok Istene, hozz ránk víg esztendőt! Úy.

Next