Királyi Közjegyzők Közlönye, 1897 (3. évfolyam)

1895 / 1-2. szám (január-február) - KÖZGYŰLÉSEINK

k estek különös megítélés alá. Az általános szabály uralkodott raj­tuk is. Vagyis ,az volt a kérdés, visszterhes volt-e a kiskorúra nézve a házassági szerződés, vagy nem. Ha a kiskorú «helyzetét nem rosszabbította» házassági szerződésével, ha csak jogokat szer­zett anélkül, hogy a maga részéről jogokat feladott volna, szerző­dése atyja vagy gyámja közbenjárása nélkül is feltétlenül érvé­nyes volt. Újabb jogunk, jelesen az 1877: XX. t.-czikk, ezen a jogállapoton némileg változtatott és pedig megszorító érte­lemben. Különbséget tevén a gyámság és az atyai hatalom alatt álló kiskorúak között, az előbbiekre nézve a 113. §. 5. pontjában elő­írja, hogy a «gyám köteles a gyámhatóság jóváhagyását kikérni ..........a házassági szerződésre nézve minden esetben» és hozzá­teszi a 114. §-ban, hogy «a gyámhatósági jóváhagyás nélkül kötött jogügylet érvénytelen.­ Evvel ugyan nincs még kimondva, hogy a kiskorú saját személyében nem járhat el a szerződés megköté­sénél, a­mi főképen az ügyletet fölvevő közjegyzőre nézve egy cseppet sem közömbös kérdés, de meg van állapítva a gyámság alatt levő kiskorú cselekvőképességének hiánya a házassági szer­ződések szempontjából. Váljon minden házassági szerződés szem­pontjából-e ? olyan házassági szerződésre nézve is korlátozva volna a gyámság alatt álló kiskorúnak cselekvőképessége, mely által «helyzetét javítja», mely reá nézve nem visszterhes, melyet a kis­korúak cselekvőképességére vonatkozó általános elvek szerint (vagy spec­iális dispositiók szerint, minekre alább áttérünk) érvé­nyesen a saját képessége teljéből is megköthetne ? Ennyire ter­mészetesen a megszorítás nem megy; képtelenség volna felten­nünk, hogy a 113. §. 5. pontja pár szegény szavának a törvény­hozó oly széles jelentőséget kívánt tulajdonítani, mely a cselekvő­­képesség összes megnyilatkozásait általfogná és magánjogunk alapvető elveit helyezné hatályon kívül. Már az ilyen nagy hord­erejű intézkedésnek jelentősebb mezben kellene fellépnie, nem egy hosszú szakasz közepébe ékelve, idegen jogeszmék szomszéd­ságában, igazán logikus összefüggés nélkül egy csak külsőleg rokon eset sarkára biggyesztve. A «minden egyes eset» alatt csak épen azon 5. pont látókörébe eső eseteket érthetjük. Igaz, hogy vonatkozásuk így is túlságosan általánosítható. Minden egyes esetben, vagyis akár túlhaladták a kiskorúak a 18, illetve 16 évet, akár nem, akár egyetértésben vannak törvényes képviselőjükkel. 1.

Next