Közjegyzők Lapja, 1899 (5. évfolyam)
1899 / 1. szám (január 1.) - Boldog újévet!
belül annyit fognak kitenni, mint amennyiben állott az egyletnek eddig az önálló saját lapunk kiadatása. Ezek a tudások oly lehangoló hatásúak voltak reám nézve, hogy merésszé tettek engem vállalkozni arra, hogy ajánlkozzam kísérletet tenni a lap további szerkesztésére. És amidőn ezt teszem és e vállalkozásokat a tisztelt olvasóknak bejelentem, teszem azért, mert először nem akarom, hogy fusionáljunk, mert az esetben — de nem, minden esetben — a fusio a gyengébb fél részéről nem egyébb mint abdicálás az önállásról, a függetlenségről, másodszor, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a szaklap fenntartása és úgy életszükség ma, mint ahogy az volt felállítása idejében, harmadszor, mert csak egy pillantás a szaklap tartalomjegyzékére, azt bizonyítja, hogy vétek volna parlagon hagyni azt a munkaerőt, amely a szaklap mellé már eddig tömörült, amely egyúttal bátorít engem arra, hogy ezután is egyesült munkásságunkkal együtt fogunk törekedni a szaklap által kitűzött cél elérésére és engedtessék meg nekem remélem, hogy a kartársak engem sem fognak magamra hagyni vállalkozásomban. Programmam a lapra nézve a következő : Azt óhajtanám, hogy szaklapunk tartalma közszükségletet elégítsen ki, azaz hogy akkér legyen szerkesztve, hogy abban találjon feleletet a közjegyző olyan kérdésekre, amelyek naponta előfordulnak a közjegyzői gyakorlatban, de amelyek mégis vagy kétesek, vagy pedig különféleképpen oldatnak meg, vagy egyáltalában meg sincsenek oldva, hanem csak taszigáljuk őket előre, hátra, hogy expeditívek lehessünk. Azt szeretném, hogy a lap ne legyen csak száraz szaklap, hanem, hogy úgy szólva találkozója legyen az a közjegyzők nagy családjának, amelyben közölve egymással bajainkat, s ha vannak szerencsés eseményeinket, érezzünk egyet és együtt, hogy ebből az együttérzésből fakadjon erő, egy közös erő, mely legyen elég hatalmas arra, hogy a közjegyző életnek eddig még számos akadályokkal gátolt és zavart folyását mélyebb és egyenes mederbe vezesse. Ma mindenik közjegyző nagyon magára van hagyatva, mindenik csak annyit ér, a mennyi az ő egyéni értéke, hatóságok előtt annyit se, hanem csak annyit, a mennyire minden egyes tisztviselő