Királyi Közjegyzők Közlönye, 1912 (15. évfolyam)

1912 / 1. szám (január) - Dr. Márkus Dezső: A kir. közjegyzőség fejlesztése

A jogászgyűlés tárgyalása is fölvetett egy-egy eszmét, amelynek megvalósítása körül bizonyára nem szűnt meg a küzdelem, vagy legalább is az eszmecsere a jogászgyűlés befejeztével. Mindez a fölbuzdulás könnyen megérthető. Az a harminc­hét esztendő, amely a most hatályos alaptörvény megalkotása óta eltelt, a közjegyzői díjszabásnak harminczéves kora és az a huszonöt esztendő, amely a novella életbeléptétől számítva folyt le, az állandó és rohamos társadalmi és gazdasági fejlődésnek rész­ben átmeneti korszakát is élő olyan államban, mint amilyen hazánk, sokkal hamarabb érezteti a reform szükségét, mint más országokban, ahol az állami igazgatás mai berendezése sok század fokozatos fejlődésének az eredménye és ahol az elavult törvény mellett sem válik annyira érezhetővé az új alkotás szüksége. Nálunk 1867 után, amikor a modern államiság összes követelé­seinek sürgős kielégítésével kerültek szembe államférfiaink, sok törvény éppen csak ennek a sürgősségnek akart megfelelni, hogy a magyar állam berendezései legalább fölszínesen tüntessék föl a kulturállam kereteit, későbbre, nyugalmasabb időkre és alaposabb megfontolásra bízva ezeknek alkalmasabb betöltését és olyan intézményeknek megteremtését, amelyek a jövő fejlődésének maradóbb, szilárdabb alapjait biztosítják. Az 1874-es törvény és kiegészítői tehát bőségesen megéret­tek immár a gyökeres revisióra, amelynek nem szabad késnie semmiféle irányban, hacsak nem akarunk elsorvasztani egy olyan intézményt, amelynek szükségességéről az ország egész lakossága meg van győződve, amelynek képviselői annak őszinte nagyra­becsülést tudtak szerezni és amely jogszolgáltatásunknak immár nélkülözhetetlen szervévé lett. Egy czikk keretében a reformnak minden részletére persze lehetetlen kiterjeszkedni, de azért talán képes leszek e revisionok körét néhány vonással úgy ecsetelni, hogy abból a magam egyéni véleménye teljesen tisztán kivehetően fog kidomborodni, meg­jegyezvén, hogy az elmondandókat egységes egésznek tekintve, a revisio sorrendjében mindenik javaslatom ugyanegy helyen áll. Szükségesnek tartom a közjegyzői hatáskörnek igen nagy mértékben kibővítését, kétféle szempontból. A bíróságok teher­mentesítése végett, ami a peren kívüli tennivalók nagy részének a kir. közjegyzők hatáskörébe utalásával történhetnék és a jogbiz­

Next