Kis Ujság, 1927. augusztus (40. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-16 / 185. szám

1927 augusztus 17 KIS ÚJSÁG Risztics és társai elindultak a nagy légi úbra, de hatalmas vihar miatt visszafordultak az óceánról — 1—»l M I IBU­M BUM ''■■i Az egész­­világ feszült érdeklődése közepette indultak el Risztics Jánosnak, a hős magyar pilótá­nak vezetésével vasárnap reggel a németországi Dessauból az Európa és Bremen nevű repülőgépek, hogy az óceán fölött átsuhanva, Amerikába jussa­nak. Az európai amerikai út azonban nem sikerült. A gépek eljutottak az Atlanti-óceán fölé, de ott olyan borzalmas viharokba jutottak, hogy kénytele­nek voltak vissza­fordulni, mert az út folytatása egyenlő lett volna pusztulásukkal. Számunkra két­szeresen fájdalmas ez a hír. Risztics gépének a motorja is elromlott és már ezért is vissza kellett fordulnia. Breskiában szállt le a magyar pilóta, ahol a leereszkedés alkalmával a gép is összetörött, de a rajtaülőknek nem történt semmi baja. Risztics gépét, az Európát visszaszállítják Dessauba és azután fognak határozni, hogy megismételjék-e a vakmerő kísérletet. A másik gép, a Bremen, ame­lyet Kohl nevű német pilóta vezetett, Dessauba tért vissza és baj nélkül leszállt. AZ INDULÁS Dessau, augusztus 16. Az óceán­repülés megkezdését tudvalévően a ham­burgi időjárási jelentésektől tették függővé. Noha a vasárnapi reggeli jelentések kedvezőtlennek mondták az Atlanti-óceán fölött uralkodó légköri viszonyokat, délután már olyan jelentést adott le a hamburgi időjelző állomás, hogy az időjárásban kedvező fordulatot lehet várni. Erre a­ Junker-­-művek vezetősége a pilótákkal egyetértve elhatározta az indulást. A dessaui repülőtéren erre a hírre óriási közönség gyűlt össze és amikor a pilóták megjelentek, szinte örömmámor lett úrrá a közön­ségen. A lapok tudósítói helyet foglaltak a G. 31 kísérő repülőgépen, amely elsőnek indult el. Közben a Bremen pilótái elbúcsúztak hozzátartozóiktól és néhány perccel később a Bremen is simán a levegőbe emelkedett. A kö­zönség tomboló lelkesedé­sen tört ki és harsogó éljen­zéssel kísérte a Bremen startját. Amikor már a Bremen eltűnt a szemek elől, harmadiknak a­z Európa, amelyben Riszlics, Edzard és egy Knickebocker nevű utas foglalt helyet, indult el és simán felemelkedett a tömeg ujjongása közben.­­ A pilóták elindulásuk előtt üdvözlő táviratot küld­tek Nungesser édesanyjának a következő tartalommal: * Amidőn elindulunk, kegyelettel gondolunk a hősök emlékére és tisztelettel üdvözölj­ük Nungesser édesanyját.» Ekkor kénytelen voltam feladni az utat és visszatérni Brémába. *Bremen» pilótája, Kohl, a következőket mondta : — A *Bremen­ egészen Írország nyugati partvidé­kéig jutott el és onnan tért vissza. Alig hagyta el a gép az európai az Északi-tenger fölött áthatolhatatlan szárazföldet ködbe került, úgy hogy Angliáig az utat közvetlenül a tenger színe fölött kellett megtenni. Miután azt láttuk, hogy ellenállhatatlan szélsebességgel kell megküzdeni és így lehetetlen elérni az amerikai partot, úgy határoztunk, hogy visszatérünk Dessauba és feladjuk az utat. Az óceán fölött olyan időjárás uralkodott, hogy teljes lehetetlenség lett volna elérni az amerikai partokat. A KÉT GÉP VISSZAÉRKEZIK Dessau, augusztus 16. A »Bremen» délután 4 óra 30 perckor szállt le a dessaui repülőtérre. A repülőgépen minden rendben van és a gép maga a legjobb állapotban érkezett meg. Hannover, augusztus 16. Az »Európa» 23 óra 1 perckor leszállt Brémában. Leszállásnál a repülőgép megsérült, utasainak nem történt semmi baja. Bréma, augusztus 16. Az »Európa» visszatérése komoly természetű motor­hibákra vezethető vissza, amelyek az Északi-tenger fö­lött alig félórás repülés után mutatkoztak és a két piló­tát, Riszticset és Edzardot —­ miután sikertelenül próbál­koztak a hiba kijavításán — visszatérésre kényszerítettek. Brémában meglehetős nehézséggel találták csak meg a repülőteret, míg végre sikerült annak fényszóróit meglátniuk. A repülők minden óvatossága ellenére a gép meglehetősen hirtelen szállott földre, de a leszállás mégis sikerült, anélkül, hogy a két repülő és utasuk, Knickerbocker megsérült volna. A repülőgép futószer­­kezete a nagy teher folytán megsérült és az egyik pro­peller eltörött. Dessau, augusztus 16. Az »Europa»-nak Brémában történt kényszer­­leszállásáról szóló hír Dassauban érthető módon­ nagy levertséget okozott. Junifers tanár, amikor a jelentést megkapta, olyannyira levert volt, hogy könnyek szöktek a szemébe. Később azt mondotta az egyik újságírónak, hogy az emberi erő lehetetlen a véletlen esélyeivel szemben. Az óceán átrepülésének gondolata azonban tovább fog élni és továbbra is dolgoznak megvalósításán. RISZTICS KÖSZÖNETE BUDAPESTNEK Folkusházy Lajos alpolgármester a múlt héten tudvalévően üdvözlő táviratot intézett Budapest székes­főváros közönsége nevében Risztics Jánoshoz, a dessau­i lipcsei távrepülés magyar hőséhez. Az üdvözlésre Folkusházy alpolgármester a következő táviratot kapta: Budapest közönsége nevében Méltóságod által tol­mácsolt üdvözletét hálásan köszönöm. Risztics János. SZÖRNYŰ VIHARBA JUTNAK... Dessau, augusztus 16. A pilóták jelentése szerint a Bremen olyan vihar­ban tette meg útját, aminőre a légi hajózás történeté­ben alig van példa. Legjellemzőbb az a tény, hogy a repülőgép helyenként oly mélyre esett, hogy a föld színe fölött két méternyire repült és hatal­ma­­s erőfeszítéssel fákat és más akadályokat szinte át kellett ugrania. Az Északi-tenger fölött a gép borzasztó zivatarba került, amely a repülőket arra kényszerítette, hogy a kitűzött útvonaltól kissé eltérjenek. Amidőn a vihar mindjob­ban fokozódott, a két pilóta elhatározta, hogy visszatér. Bréma, augusztus 16. Edzard repülő, Risztics pilótatársa, aki az Európán indult az amerikai út kísérletére, Brémában így nyilat­kozott az újságíróknak az út eredménytelenségéről: — Oldenburg és Emden között súlyos zivatarokba kerültünk. Szakadatlanul cikázott körülöttünk a villám és fekete viharfelhők fala zárt körül bennünket. Jó száz kilométernyire északnyugati irányban Borkumtól vi­haros szelek borzasztóan megrázták gépünket. Hirtelen azt állapítottuk meg, hogy mindehhez még motorunk is rendkívül rendetlenül műkö­dik. Akrticcsel egyetértően tehát nehéz szív­vel a visszatérésre határoztam el magam. — Úgy érzem, helyesen cselekedtem, amikor visz­­­­szatértem. Brémának repültem tehát és az ottani re­pülőtéren leszálltam. A nagy megterhelés következté­ben, amely az üres Súlyhoz viszonyítva, háromszoros volt, a repülőgép futószerkezete összetört s a repülőgép farka szétroppant. A gép törzse és a kabin ép maradt. Senki sem sérült meg. Remélem, hogy legközelebb újra repülőutamra indulhatok. Efölött a Junkers-gyár fog dönteni. Dessau, augusztus 16. Riszlics a brémai leszállás után a következőket mondta visszatérésének okául: — Vasárnap este, amikor már az Északi-tenger felett repültem, észrevettem, hogy a gép egyik motorja nem működik szabályszerűen. Az oEurópai motorját eddig még ismeretlen okból nem lehetett szabályozni. A motor állandóan a legnagyobb sebességgel működött és a sebességet nem­ lehetett csökkenteni. A benzinkészlet ilyen körülmények között sokkal gyorsabban fogyott, mint ahogy azt indulás előtt kiszámítottuk és a gép így aligha érte volna el az amerikai partokat. A benzin még az amerikai partvidék elérése előtt kiapadt volna és az Európának a nyílt tengeren kellett volna leszállania. 3 Világharc az aimrkista veszedelem ellen via HUSZÁR KÁROLY Kgpvbfijó Megint izgalomban van az egész művelt világ. Alig pár hete, hogy egy bécsi esküdtszéli ítélet miatt az osztrák császárvárosban tört ki a forra­dalom, amely sok száz millió pengő anyagi kárt okozott és száz emberéletbe is került. Most meg a világ sok nagy városában lázong­t­ak, tüntettek, gyújtogattak l és bombákkal robbantot­tak, mert egy amerikai bíró halálra — villamos­széken való kivégzésre — ítélt egy Saeco nevű susztert és egy Vanzetli nevű hal­kereskedőt, akik Olaszországból szöktek ki Amerikába. Az elítéltek bűne az volt , hogy Poszton város közelében kirabol­tak és meggyilkoltak automobilon egy bankpénz­­tárost, aki pénzintézete részére nagyobb összeget szállított. A két gyanúsított nem tudta igazolni, hogy a gyilkosság idejében hol tartózkodott és 59 tanú vallott ellenük.­­ A két elítélt hét évvel ezelőtt követte el a bűn­tényt és azóta az amerikai bíróság a legszigorúbb eljárással nyomozta, vizsgálta és tárgyalta a rémes bűnügyet és végeredményben is csak azt mondotta ki, hogy Sacco és Vanzetli bűnösek a rablógyilkos­­ságban. Mielőtt azonban a halálos ítéletet végrehajt­hatták volna, jelentkezett egy másik gyilkos,akinek neve Modem, aki mivel őt úgy is kivégzik egy má­sik bűntény miatt, magára vállalta a bosztoni rabló­gyilkosságot is. A bíróságnak és az amerikai közvéleménynek azonban nem ez a véleménye. Igen alapos a gyanú, hogy Madero, csak menteni akarja Saccot és Van­­zellit, akiknek barátja és anarkista cinkostársa volt. Mi vagyunk azok, akik azt hirdetjük, hogy ártatlan embert nem szabad büntetni, de semmi­esetre sem szabad valakit bűn nélkül kivégezni. Nem gondoljuk, hogy az amerikai bíró olyan lelki­­ismeretlen lett volna, hogy két halálos ítéletet alapos megfontolás és kellő bizonyítékok nélkül mondott volna ki. Az Egyesült­ Államok legfőbb bírósága és po­litikai vezetői olyan kiváló jogászok és olyan fedd­hetetlen emberek, hogy ő hozzájuk nem ér fel a gyanúnak még az árnyéka sem. Kik majd elintézik ezt a jogi esetet úgy, ahogy az amerikai alkotmány törvénykönyvei előírják. Csodálatos jelenség azonban, hogy ennek a két halálraítélt anarh­ista rabló gyilkosnak az érdekében megmozdultak az új- és óvilág valamennyi forradalmi szervezetei. Micsoda világraszóló nagy szerepet tölthettek be Sacco és Vanzetli a kommunisták és anarkisták között, hogy az ő megmentésük érdekében egy adott jelre valóságos forradalmi sztrájkok és láza­dások törtek a világ nagy városaiban? A földalatti anarkista és kommunista, mozga­lom vezetői világtüntetést rendeznek a két bajba­jutott »elvtárs» érdekében. Ehez a mozgalomhoz nagy csodálkozásunkra a szociáldemokrata inter­­nacionálé is csatlakozott és még nagyon sok olyan szervezet, amelyik halálos ellensége Magyarország­nak és a kereszténységnek. Valóságos rejtély, hogy miért nem tiltakoztak ezek a vörös erkölcsbírók, mikor Szamuelly nálunk kisgazdák és papok holttestével aggatta tele a magyar városok tereit, mikor Oroszországban a vö­rös terror kétmillió polgári embert végzett ki, mikor a mexikói kormány pribékjei százával végzik ki a hithű katholikusokat ? Ha erkölcsi alapja volna a téves ítéletű­ felett való felháborodásnak, akkor a vörös terror és a véres egyházüldözés és Magyar­­ország megcsonkítása ellen százszor nagyobb ok lett voln­a tüntetésre. Azok, akik most olyan nagy lármát csapnak két megszorult olasz miatt, azok hallgattak, mikor a cinkostársaik ölték­­a bur­­zsujokat­. Egészen világosan megállapítható, hogy az anarkisták felszabadítására törekvő világmegmozdulás nem egyéb, mint a moszkvai vörös központnak egy újabb mozgalma az emberiség nyugtalanítására, amelynek kimondottan az a végső célja, hogy a vilá­gforrradalom zűrzavaraiban a világuralmat ma­gukhoz ragadják a társadalom leghaszontalanabb elemei. Csak meg kell figyelni, hogy mi ment végbe ezeken a hírhedt anarkista tüntetéseken. Pályaudvarokat, földalatti vasúti állomásokat, piaci csarnokokat és templomokat robbantottak. Több mint ötven ártatlan járó­kelőt öltek meg azért, hogy kiszabadítsanak a hóhér kezéből két bűnöst. Van annak értelme, hogy Európa nagy ipari városaiban, ahol úgy is olyan nagy a nyomor és a munkanélküliség, százezrek hagyják abba a mun­kát és essenek el a keresettől csupán azért, hogy két anarc­ista ne vegye el a méltó büntetését. Az amerikai kormány és az amerikai milliomo­sok azt hitték eddig, hogy őket nem fenyegeti a kommunizmus és bolsevizmus, mert ők­­busásan fizetik a munkásokat. Hát bebizonyosodott, hogy nem a munkabér emelése a világforradalom célja, hanem a politikai hatalom elérése. Most már a legegyszerűbb ember is láthatja, hogy a kommunista akció nem azért folyik, hogy a vagyontalan sokaság anyagi helyzetét megjavítsa, hanem azért, hogy a vezéreik üljenek az emberiség nyakára. Nem az igazságot keresik a forradalmárok, nem a tömegek boldogságát, nem ideális szép eszmék megvalósulására törekszenek, hanem az ősember és a bestiák kegyetlenségével akarják fokozni a társadalom szenvedéseit. A két talián anarkista sorsa egészen mellékes ebben a nagy világfölfordulásban. Az egyedüli fon­tos az, hogy az államok és a nemzetek vezetői ne tűrjék azt, hogy az emberiség söpredéke, a világ­városok bűnözői törjenek rá a világra, és tűzzel és vérrel tegyék tűrhetetlenné mindnyájunk számára az életet. A meghátrálás, a strucpolitika, a gyávaság az anarkiába, a végpusztulás örvényébe vezet. Akiknek hatalom adatott a népek irányítására, ve­zetésére és oltalmazására, azok teljesítsék köteles­ségüket !

Next