Kis Ujság, 1927. augusztus (40. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-06 / 177. szám

1927 augusztus 6 KIS ÚJSÁG Magyar pilóta túlszárnyalta távolsági repülésben a világ összes repülőit Ötvenkét óránál tovább volt megszakítás nélkül a levegőben - Német társával 5300 kilométeres utat tett meg - Egész Németország ünnepli a két hős pilótát Risztics János magyar pilóta Edzard nevű német társával együtt megdöntötte az amerikai Chamberlin világrekordját avval, hogy több, mint 52 órán át meg­szakítás nélkül a levegőben volt és ezzel közel 5300 kilo­méteres utat tett meg. Abban az óriási versenyben, amely­ben a világ összes nemzetei legkiválóbb pilótáikkal szerepelnek, végre részt kért és részt vett a magyar nemzet is. Risztics János magyar pilótáé az érdem, hogy hihetetlen kitartással s kitűnő tudással világrekordot állított fel a távolságrepülés terén és ezzel egy csapásra beleírta nevét a repülés történelmének aranykönyvébe. Az első órákban voltaképen még nem is tudjuk kel­lőképen méltányolni ezt a rendkívüli teljesítményt, kétségtelen azonban, hogy világszerte elismerés fog kijárni a két elszánt pilótának, Riszticsnek és Edzard­­nak, akik Junkers-gépükön több mint két napon át ke­ringtek az űrben. A németországi Dessauban, a repülőtéren a kísér­letet nagy izgalommal figyelték a német repülők. Túl akarták szárnyalni nemcsak Drouhin francia repülő 4400 kilométeres világrekordját, hanem az amerikai óceánrepülők teljesítményét is, tehát bizonyságot akar­tak tenni arról, hogy a német repülőgépipar az óceán­­járók világversenyében meg tudja adni pilótái számára a lehetőséget a küzdelemre. Így történt, hogy óráról-órára vitte szét a táviró a jelentéseket egész Németországban és ki a külföldre, amint újabb száz, majd ezer kilométerekkel növekedett a merész pilóták megtett útja. Az éjszaka folyamán arról érkezett hír, hogy éjfél után 2 óra tájban Riszticsék kénytelenek lesznek le­­szállni. Ez nem bizonyult valónak. A Junkers-gép fenn­maradt a levegőben, fennmaradt hajnalig, majd a reg­geli órákig s kilenc órakor már leverték az amerikai tá­volsági rekordot is. Risztics János neve jól ismert nálunk nemcsak katonai körökben, hanem az utolsó esztendők légifor­galmi szolgálatából a nagyközönség körében is. Risztics katonai repülő volt és az osztrák-magyar légi hadseregben, mint vadászrepülő teljesített szolgá­latot. Sok értékes légi győzelem fűződik a nevéhez és a személyes bátorság nála nagy repülőkészséggel egyesül, tűni a repülőcsapatoknál nagy értékűvé tette szolgá­latát. Az általános leszereléskor a Magyar Légiforgalmi Társasághoz került és ott teljesített az utasrepülőgépe­ken szolgálatot. A budapesti-bécsi vonalon repült és mintegy három éven keresztül bonyolította le a for­galmat ezen az útvonalon. Nemrégiben külföldre ment. Most a Junkers-művek dessaui telepén dolgozik, ahol az újonnan elkészült gé­pekkel végez .próbarepüléseket. Kiváló képességének elismerését jelenti, hogy a gyár éppen őt bízta meg német palótatársával együtt a nagy jelentőségű kísérlettel, amell­­yel nemcsak a német nemzetnek, hanem saját hazájá­nak is becsületet szerzett. A német Edzard szintén hadirepülő volt és a fran­cia fronton küzdött. Dessau, augusztus 5. Risztics és Edzard repülők Junkers-gépükön 1 óra 15 perckor reggel Drouhin francia repülő világrekordját 4400 kilométeres pályarepüléssel megdöntötték, öt órakor reggel a gépből a következő jelentést dobták le : *Négy óra 15 perckor még 180 liter üzemanyagunk van. 10 óra 30 perc és 11 óra között azonban le kell szállnunk.* Ha semmi nem történik, 9 órakor az 51 órás amerikai időrekordot megdöntötték. Dessau, augusztus 5. A Junkers-repülők 9 órakor túlszárnyalták az ame­rikai távolsági rekordot. A repülők az eredeti terv sze­rint 10 óra 13 perckor szálltak le. A leszállás simán történt. Berlin, augusztus 5. Risztics s Edzard repülőket valósággal virágesővel fogadták. Junkers tanár, aki ma reggel Warnebürdeból repülőgépen Dessauba ment a dessai művek főtiszt­viselőjének társaságában, üdvözölte elsőnek a két hős pilótát. A dessaui művek munkássága lelkes ünneplés­ben részesítette Risztics és Edzard repülőket. Az üd­vözlés után a munkásság a vállára emelte Riszticset és Edzardot és úgy vitték őket autóikhoz, amelyeken azután Dessauba utaztak. A repülők leszállásukkor teljesen frissek voltak. Berlin, augusztus 5. Risztics és Edzárd repülők óvatos becslések sze­rint legalább 6000 kilométer utat tettek meg a levegő­ben. A repülőgép 10 óra 11 perc 8 másodperckor álló motorral szállott le a dessaui repülőtéren, miután 52 óra 23 percig volt a levegőben. DUNÁBA ZUHANT REPÜLŐK Passau, augusztus 5. Csütörtök este repült el Niederrann és Wesenufer kicsigy felsőausztriai falvak felett a J. 8608 jelzésű, francia repülő a­p. Igen alacsonyan repült a magas hegyek között ,­s a Marsbachi várból, ahonnan a Kis Újság tudósítója figyelte, tisztán látni lehetett, hogy lassan egyre mélyebbre ereszkedik. Este 8 órakor ugyanez a diplán Aschach falu köze­lében belezuhant a Dunába. Ki aschachi folyamépítési munkálatok vezető­mérnöke, akit tudósítónk azonnal fölkeresett, a követ­kezőket mondta el: — Este 8 órakor a J. 8608 belezuhant a Dunába. Embereim azonnal odaeveztek, hogy a bentülők segítsé­gére legyenek. Ketten ültek a francia repülőgépben, két pilóta. Az egyik saját erejéből kimászott a biplán­­ból és nagy nehezen partra úszott. Az esés következté­ben csak könnyű sérüléseket szenvedett. A másik pilóta nem tudta a biplánból kiszabadítani magát és munká­saim emelték ki a repülőgépből. Ez a pilóta súlyosab­ban megsérült és jelenleg kórházban fekszik. A két pilóta szerencsés megmenekülése után hoz­záláttunk a repülőgép kihúzásához. Ez is sikerült. Jelenleg a repülőgép az aschachi sziklás parton fek­szik. Nincsen túlságosan megrongálva. A lezuhanás oka csapágybemelegedés volt, aminek a magyarázata valószínűleg a nem elsőrangú, vagy nem teljesen megfelelő kenőolaj használatában kere­sendő. A nagy távolságokra tervezett repüléseknél igen fontos dolog, hogy a pilóták kipróbált, elsőrangú kenő­olajat használjanak. A két pilóta Párisból indult el és Indiába óhajtott repülni. Egyelőre az út folytatására gondolniuk sem lehet. KIMUTATÁS A MAGYAR LÉGIFOR­GALOMRÓL Most jelent meg a Magyar Légiforgalmi Részvény­­társaság 1927. évre szóló nyári menetrendje. 1923-ban kezdte meg működését a Légiforgalmi. Egészen 1927 tavaszáig csak Budapest és Bécs között utaztak a Légi­­forgalmi Fokker­ gépjein, idén azonban már megnyílt a budapesti gráci forgalom is. Kiderül a jelentésből, hogy a megindulás óta 1927 július 15-éig 2537-szer re­pültek fel a Légiforgalmi gépei. 4555 órán át repültek és ezalatt 589.640 kilométert tettek meg, 8055 utast szállítottak, míg poggyászokkal és postaküldemények­kel együtt a szállított összsúly 762.977 kilogramm volt. Baleset a négy év alatt egyetlenegyszer sem fordult elő a Légiforgalmi gépjeivel. 3 A magyarság idegen test marad új államában Előrelátható volt, hogy a szomszéd államokat meg fogja bolygatni lord Rothermere cikke. Amióta a lord felhívása megjelent a világ egyik legnagyobb újságjában, mint a felzavart méhkas zúg és züm­mög a cseh és jugoszláv sajtó. Egyebet nem csinál­nak, mint újabb és újabb bizonyítékokat keres­nek, amelyekben — a régi recipe szerint — a világ közvéleménye előtt megpróbálják újabb vádakkal feketíteni és gyalázni a magyar nemzetet. A szomszéd államokban kétségbeesetten kap­kodnak. Minden nap új meglepetést hoz. Tervek születnek és maradnak halvaszületetten. Ilyen volt az is, amely egy új és szorosabb szövetséget pró­bált létesíteni az utódállamok között. Azonban ez a terv — amint említettük — megbukott. A gyűlölködő és vádaskodó cikkek áradatában iz­galmas esemény dr. Medinger Vilmos cikke, amelyet a Prager Tagblatt című újságban közölt. Ennek a cikknek éppen úgy, mint az angol lord első cikké­nek, óriási hatása volt, mert leleplezésekkel van tele. Azt írja Medinger a többek között: »Már röviddel az összeomlás után, amikor Tusar Bécsben követ volt, valósággal meg volt döbbenve a Csehország és magyarországi határ megállapításának hallatára. A csehek javaslataikat úgy terjesztették elő, hogy számítottak arra, hogy abból igen sokat le fognak alkudni és meg voltak lepve, amikor javaslataikat a tényállás ismeretének hiányában simán elfogadták. Kisebb állami terület kétségtelenül többet ért volna. A magyarság mindig idegen test fog maradni egy új ál­lamban. Még határozottabban megismételte Tusor előttem ezt a felfogását, amikor 1922-ben Genfben egy ízben nálam vacsorázott. Ekkor ő szóról-szóra a követ­kezőket mondta : A németek évszázadokon át megszok­ták a csehekkel való együttélést és a velük való súrló­dás egyenesen hiányoznék nekik, ha egy szép napon véget érne. A magyarok ellenben egész más glóbu­szon éltek. A túlnyomóan magyar területek elfoglalása elmérgesíti a Magyarországhoz való viszonyt, amelynek részünkre gazdasági szempontból igen nagy jelentősége van, azonkívül állandó hadikészülődésre vezet. Ezért idejében jóvá kell tenni azt, ami annak idején túlságosan sikerült. A határ megváltoztatásának kez­deményezése cseh részről kell, hogy kiinduljon, hiba volna, ha arra kényszeríteni kellene őket. Mindenesetre meg kell előbb várni, amíg Magyarországon a kedélyek lecsillapodnak és a politikai rendszer konszolidálódik. Akkor azonban a túlnyomó magyar többséggel bíró terü­letek átengedése igen értékes volna, valamilyen más tár­gyalások esetén. Egy elhibázott rendelkezés önkéntes jóvátétele nem a nemzet gyöngeségének, hanem ere­jé­nek és nagyságának bizonyítéka. Az állam ezzel meg­becsülést szerez magának és példaadóan hat.» Dr. Medingernek ez a cikke, amely egyik leg­előkelőbb cseh politikusra hivatkozik, természete­sen nemcsak idehaza, hanem a világsajtóban is rendkívüli feltűnést keltett. Egészen bizonyos, hogy a cseh hivatalos sajtó nyilatkozni fog, mert hiszen Tusor a legbensőbb barátja volt Massaryk cseh köztársasági elnöknek, így tehát a reá való hivatko­zás igen nagy súlyt ad a cikknek. Azonkívül olyan előkelő politikus maga a cikk írója, hogy agyon­hallgatni a leleplezéseit nem lehet. A német szená­tor teljes tudatában volt ennek, mikor megírta cikkét, így tehát rendkívül érdekes vitára lehe­tünk elkészülve ez után a cikk után. Annyi bizo­nyos, hogy a Rotc­ermere-akció ma már valóságos lavinává nőtt. Az igazságnak egy szikrája pattan­ ki, úgy mint mikor a madárkának gyönge pici lába megindítja a hószemcsét a havasjeges csúcs tetején És a picinyke szemcse elkezd gurulni és csak gurul és csak gurul tovább. Mire leér a völgybe, iszonya­tos ereje van, elsöpör és eltemet mindent, ami útját állja. A magyarságnak jegeshavas kőkoporsó­jában is elindult a szemcse : az igazságnak első őszinte kiáltása: ma a görgeteg megmozdította a egész világot. BETHLEN MINISZTERELNÖK A ROTHERMERE-MOZGALOMRÓL — Nagyon örülök — jelentette ki Bethlen miniszterelnök — hogy az angol közvélemény ilyen élénken foglalkozik a trianoni béke új meg­vizsgálásával. A magyar nemzet szempontjából igen nagy és örvendetes jelentősége van annak, hogy ma már éppen azokban az államokban követeli­ a trianoni béke igazságtalanságának jóvátételét, amely államok annak idején megcsinálták a trianoni békét. Mindenesetre a világ közvéleményének kell az új békét egyre parancsolóbban követelnie és szükséges, hogy a világ közvéleménye teljesen tudatára ébred­jen annak, hogy elkerülhetetlen a világbéke érdekében­­ a magyar jóvátétel. ♦ Romániában külön hivatalt állítanak fel a Rothermere-mozgalom ellensúlyozására Későn ébredt tudatára a magyarság annak, — csak a vesztett háború és az országot megcson­kító béke után, — hogy milyen hallatlan szolgálato­kat tett a szomszédos államoknak, az éveken át ellenünk folytatott, következetes agitációs harc a külföldi újságokban. Ma már mindenki tudja, hogy a csehek, a szerbek és románok úgynevezett „propaganda irodákat” tartottak fenn a külföld városaiban és ezeknek az irodáknak az volt a fel­adatuk, hogy cikkel, ha kellett könyvvel árasszák el a külföldet és igyekezzenek bebizonyítani, hogy Magyarországon mennyire elnyomják és mily igaz­ságtalanul bánnak a nemzetiségekkel. Ilyen pro­paganda-irodáknak a fenntartása egyik legvesze­delmesebb eszköze Szvjet-Oroszországnak is, Bukarestben jelenik meg Romániának két leg­nagyobb lapja, a Dimineata és Adeverul, ezek a la­pok most egyhangúan azt követelik, hogy Románia ne nézze tovább összetett ke­zekkel a Rot­herme re­­akciót, mert ez a mozgalom figyelmet érdemlő, komoly és le nem kicsinyelhető. Éppen ezért a román külügyminisztériumnak irodákat kell felállítani kül­földön és ezek az irodák teljes erővel igyekezzenek ellensúlyozni a trianoni béke megvizsgálását sür­gető mozgalmat. Titulescu román külügyminiszter elhatározta a propaganda irodák felállítását és azok a nyár végén megkezdik működésüket. A magyar igazság azonban fellobogott, a világ szeme fölismerte, ezt már nem temetheti el semmi­féle propaganda-iroda.

Next