Kis Ujság, 1927. november (40. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-22 / 265. szám

1927 november 22 KIS ÚJSÁG imba, szagba. Nálunk a születések száma felére csökkent a háború előttihez képest. A megszületetteknek is több mint a fele elpusztul, mert nem tudják őket gyógyke­zeltetni. Volöpör annyi van, hogy az ügyvédek alig tud­ják elvégezni. Az 1926-ban megesküdöttek nagy része már mind elvált, nagyobbára nyomor miatt. Azt nálunk is ta­pasztalom, hogy a napiyon fiatal házaspároknak sok a nyomorék gyermeke. Tessék elhinni, hogy nem minden nő hibás abban, hogy nem tud takarékoskodni. E tekin­tetben az az igazság, hogy üres konyhának bolond a gazdasszonya. A nyugdíjason nyomozó Miskolcról írja Varga Antal vasutas: Szívrepesve olvassuk a nemzet nagyjainak szép beszédeit, a család védelméről. Tudjuk, hogy az urak ott fent mindig az egész nemzetre gondolnak, nálunk azonban ezek a nagy elvek és nagy gondolatok min­dig úgy jelentkeznek, mint a mi saját személyi és családi tragédiáink. Hét tagból álló családapa va­gyok. Tíz évet szolgáltam a Mávnál. Betegség miatt nyugdíjaztak heti 15 pengővel. Tessék elhinni, hogy nemcsak a, születendő gyermeket kell megvédeni, hanem a már élőket is, mert ezekre a hazára nagy szüksége lesz. -A nyugdíjasok sorsán sürgősen segíteni kell! Egy éhn­evű fodrási súlyos panasza Ba­járól írja Karlovic Imre: Kilenc éve annak, hogy a nagy világégés szikrái kialudtak és országunk oldalfalai leomlottak. A várva várt fehér békegalamb helyett megjöttek a világháború keselyűi. A békeidők családi életét csupa siralom vál­totta fel, én is azokhoz tartozom, akiket hazaszeretetük a rokkantak mártírságára ítél. Megtört testben is büsz­kén emelem fel a fejem, hogy én is áldozhattam ha­zámért. 25 százalékos rokkant vagyok, de ezentúl is dolgozni és küzdeni akarok azért, hogy az ország és a nemzet el ne vesszen! Kiscsávoly városrészen hat tagból álló családom létfenntartására nyitottam egy kis fodrászüzemet. A háziúr kitart belőle, mert azt mondotta, hogy neki kell az üzlet. Elvesztvén az üzlethelyiséget, tönkrementem. Családomon kívül még egy hadiözvegy rokonomat tartom el, akinek fia eltűnt az orosz harctéren. Csak úgy tudom táplálni gyermekeimet, ha magam koplalok helyettük. Még az olasz fronton sem koplaltam töb­bet, mint mostanában. A boltbér, a házbér olyan ma­gas, hogy nem tudom elviselni. A pesti bérpalotákban lévő üzleteket csak rokkantaknak volna szabad ki­adni. Nem kellene megengedni, hogy családfenntartó iparosok a kenyerüket veszítsék el azáltal, hogy kiteszik őket a régi üzlethelyiségből. A gormi isten palántái Balatonarácsról írja Bereterics István kertész: Aranytollal szeretném üdvözölni a Huszár-cikkek íróját, aki áldott lelkű apostola a csecsemővédelemnek. A gyermekirtásnak sok faluban a cigányasszonyok az okai és előidézői. Nem volna szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ki­sebb bűn a törvénytelen gyermek, mint a magzatirtás, az én életemnek egyik legszomorúbb pillanata az volt, mikor egyszer vándorútra keltem, hogy munkát találjak, az egyik pályaudvaron két jól öltözött egyént hallottam beszélni. Arról beszélgettek, hogy a kocsisnak náluk hány gyereke van. Az egyik megjegyezte, hogy az övének nagyon sok van és azok olyan rosszak, hogy a jobb szeretné, ha kutyakölykök volnának az udvaron.­ Ez olyan tőrt döfött a szívembe, hogy attól fogva nem merek megnősülni. Én nagyon szeretem a gyermekeket, még a másokét is és azt hiszem, hogy nincs nagyobb öröm, mint mikor a munkásember hazatér fáradtan és elébe szaladnak boldogan az őt szerető apróságok. Irigyjék el az urak, sok nyomorgó családapának vérzik a szíve, mert mások előtt akadé­­kok a gyermekei. A gyermekekről csak úgy szabad beszélni, mint az Isten palántáiról. Hiszon hat Jászberényi lakatos panasza Szívós Péter János írja : Tíz tagú családom van. Nehéz ennyi emberről gon­doskodni ma ily drága időben. Dacára annak, hogy nyomortanyán lakom, mégis azt mondják itt is rólam a "gonosz emberek, hogy annyi kölke van, mint a kutyá­nak. Ez nagyon fáj, nekem is, feleségemnek is. Itt va­gyunk huszonhatan önálló lakatosi párosok Jászberény­ben, minden kereset nélkül, örülünk, ha egy héten három-négy pengőt látunk. Bizony, tizenkettedik órája, hogy a sokgyermekes családokról gondoskodjanak. Az iparosság szegényebbjei manapság a legelhagyatot­­tabb népréteg. Köszönjük, hogy a Kis Újság állan­dóan foglalkozik az ügyünkkel! Az Midi vándormiunkások helyzete Szolnokról írják Nagy Ágoston és Társai: Mindennap olvassuk a Kis Újságot, kézrő­-kézre adják apák és anyák a lapot, sok igazat látunk a Huszár Károly cikkeiben, de mi rózsaszentmártoni munkások, akik folyton vándorlunk az országban, nyáron mezei munkára, télen pedig a gyárakba és van között­ünk olyan, aki egy hónapot sem tölthet egy évben családja körében,­­"mi még többet is tudunk mondani a dol­gozók nyomoráról. Tessék elhinni, mi jó keresztények és hazafiak vagyunk, de anyagi gondja­ik oly elvisel­hetetleneknek látszanak, hogy azt hisszük, hogy min­ket különösképen üldöz a sors. Az első gyereknél nagy az öröm, a másodiknál csökken. Háromnál már kevés a kenyér, négy gyermeknél kezdődik a veszekedés, öt gyermeknél kezdődik az erkölcstelen veszekedés, azon­­fölül való gyermekeknél pedig Valóságos kálvária az élet. A fiatalság tönkre megy, még mielőtt kenyér­­keresethez juthatna. A mai munkabérek mellett annyi nyomortanyát létesítünk, ahány családot alapít­unk. Valami nagy hiba van az ország és a társadalom gépe­zetében, mi egyszerű kétkezi munkások nem tudjuk világosan látni az okát, de nincs rendben az ország szénája. Lelki vigaszunk volt és örömkönnyek csillog­tak a szemünkben, mikor elolvastuk Huszár Károly országmentő beszédjét a Kis Újságból. Kérjük az Is­tent, hogy adjon a hazának sok ilyen népképviselőt, akkor bátrabban nevelhetünk egészséges és jó hon­polgárokat. Kérve kérjük, tegyék tanulmány tárgyává az „alföldi vándormunkások különleges életét is. Mi is ha gyermekei akarunk lenni a hazának, de törődjenek velünk is. Azok kaptak Ibidet, akinek már úgyis van Tabajdról írja Dezső András már. nyugdijas. Az egykének nálunk az az oka, hogy a népnek kevés a földje és nem terem elég kenyere. A szegény­ségnek nincs semmiféle mellékes keresete. A földreform által történt földosztásnál itt az a hiba történt, hogy a tiszta búzát abba a kosárba töltötték, amelyik már tele volt, s a mellette lévő üres kosár még most is üres. Magya­rán szólva az történt, hogy éppen az nem kapott föl­det, akinek legjobban kellett volna. Szegény kubikosnak nehéz a sorsa Mindszentről írja Apró Balázsné: Szegény kubikos asszony vagyok. Bejártam az egész országot és láttam, hogy sehol sincs annyi gyerek, mint Mindszenten, ahol a legszegényebb kubikosok lak­nak. Nekem is kilenc fiam és három lányom van. Tudok én főzni, nem prédálom a pénz), nincs bennünk úrhat­­námság, az embereink fáradhatatlanul dolgoznak. Ná­lunk azonban az a baj, hogy vállalkozók kezébe adják ki a munkát és azok leszedik a keresetről a tejfelt. Nem lumpolnak a mi férjeink és mégsem bírnak annyit­­ keresni egész nyáron, hogy télire is elég legyen. A ku­bikos családok gyerekei már nyolc éves korukban be­mennek Vásárhelyre s beállanak a gazdákhoz cseléd­nek, kanásznak, kis szolgálónak. Fizetést nem kapnak a gyerekek, csak ruhát, azt­ is silányat. Meg ennivalót. A földosztásnál is nagyon kinulláztak bennünket. Tes­sék elgondolni, milyen­­nehéz egy ásóval és egy talicska kerékkel tíz embernek előteremteni a megérhetőséget. Köszönjük a Kis Újságnak és Huszár Károly képviselő­nek, hogy meglátták a kubikos népség nehéz sorát is. Addig, amíg mi jajgatunk, meg se hallják. Talán ez a nagytekintélyű szózat eljut azoknak a fülébe is, akik­nek sejtelmük sincs, hogy az Alföldön a legtökéletesebb magyar nép milyen siralmas állapotban van. Macedón forradalmárok újabb pokolgépes merénylete szerb vonatok ellen Bulgária, mint ismeretes, ígéretet tett a szerb kormánynak, hogy erélyes rendszabályokkal megfékezi a macedón forradalmi szervezeteket, amelyek az ősz folyamán, egymásután követtek el Szerbia ellen irá­nyuló merényleteket. A legnagyobb izgalmat tudva­lévően Kovacsevics dandárparancsnok megölése idézte elő, ami valósággal háborús feszültséget támasztott Szerbia és Bulgária között. A macedón komitácsik, a titkos forradalmi szervezetek azonban a rendszabá­lyok ellenére folytatják működésüket s a helyzet az, hogy a Balkán földje ma is ugyanoly nyugtalanságot rejt, mint tegnap s a hamu alatt a parázs izzik, amelyről nem lehet tudni, hogy melyik napon vet lángot. Most ugyanarról a veszedelmes vidékről, ahol az eddigi me­rényletek történtek, Délszerbiából, újabb pokolgépes merénylet, híre érkezik. Szombaton este Alexandrovo állomáson, az uszkükı kumanovoi vonalon, egy teher­vonat áthaladásakor bomba robbant fel, amely a két utolsó kocsit levegőbe röpítette és a pálya egy darabját elpusztította. A merénylet helyének közelében egy másik bombát is találtak, amely azonban szerencsére nem rob­bant fel. Emberéletben nem esett­ kár. A tettesek egyelőre ismeretlenek, de minden valószínűség szerint a mace­dón forradalmi bizottsághoz tartoznak. A bombák ugyan­olyanok, mint amilyeneket Szalonikiben a macedón bizottság tagjainál találtak. Belgrádi politikai körök­ben ez az új merénylet nagy feltűnést és izgalmat keltett, hivatalos helyen azonban nyugodtan ítélik meg a hely­zetet. A vizsgálat megállapította, hogy a bombák a belgrádi—athéni gyorsvonatnak voltak szánva, amely­nek később kellet­t volna áthaladni a merénylet helyén. Máglyatüzeket gyújtott Ujhely népe Tokaj-Hegyalja tüntetése Trianon ellen Sátoraljaújhelyen, Zemplén vármegye székhe­lyén, Tokaj-Hegyalja megcsonkított fővárosában, amelyet csaknem derekén metszett át a trianoni határ, napok óta lelkes izgalom uralkodott.Kossuth és Rákóczi városa, amelytől a békeszerződés dús életereket, hatalmas gyártelepeket és termékeny földeket szakított el a Trianon ellen tüntetett. A Ronyva-patak innenső oldalán november 19-én és 20-án lobogó tüzek hirdették a történelmi igaz­ságot. Soha annyi gyertyát, szalagot, virágot és zászlót nem vásároltak Sátoraljaújhelyen, mint az elmúlt napokban. Száz és száz új nemzeti színű lobogó készült naponta. A város két megfelelő pontján két hatalmas égőt helyeztek el olyan magas helyeken, ahonnan a Ronyva túlsó oldalára is át­látszott ragyogó fényfelírásuk:­­Nem, nem, sóhajt. Két teljes napig olvashatta ezt a felírást Borsi, Csörgő, Kis- és Nagyházi, Csarnaka és a többi Zemplén megyétől elszakított színmagyar község színmagyar lakossága is. A szervezőbizottsági ülésen a bizottság egyik tagja azt ajánlotta, hogy az égőket a határszélen állítsák föl, ezt a tervet azonban, nehogy kihívólag hasson, elvetették. Szirmay István főügyész dön­tötte el a kérdést. — A határig — mondotta — nem megyünk a tüntető tömeggel, mert mi nem akarunk Otíliáb­a­­arcot csinálni. Gróf Károlyi László vasútja a hegyközieket, a bodrogközi gazdasági vasút pedig a bodrogközie­ket szállította ingyen Sátoraljaújhelyre. Miskolc városa is többszáz főnyi küldöttséggel vett részt a Trianon ellen tiltakozó gyűlésen, amelynek prog­ramja a következő volt : November 19-én este hat órakor kigyulladtak az égők. Egyidejűleg kivilágították az egész várost is. Minden házon nemzetiszínű zászlót tűztek ki. A Kopaszon és a Várhegyen máglyatüzeket gyújtot­tak. November 20-án, vasárnap a Kossuth-szobor előtt gyülekezett az ünneplő közönség. Itt a meg­nyitó beszédet dr. Búza Béla, az ünnepi beszédet dr. Szirmay István mondta. Farkas Andor irredenta költeményét szavalta el, majd dr. Görgey István országgyűlési képviselő mondott beszédet. A kö­zönség mindvégig lelkesen tüntetett a trianoni béke ellen. 3 * NrJKP A ceglédi kial­arfidz lelakást A ceglédi Ipartestület december 4-én avat­ja fel kultúrpalotáját. Az ünnepély 4-én díszközgyűléssel egybekapcsolt zárókőletétellel kezdődik; délben díszebédet ad az Ipartestület a városháza díszter­mében és este előadás lesz a Kultúrpalota nagyter­mében. Az avatási ünnepségek hivatalos szónokai Preszly Elemér főispán, Erdélyi Aladár országgyű­lési képviselő és Sárkány Gyula polgármester.

Next