Kis Ujság, 1928. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
■ L ^Hporos hajó Ülit'.fcs ÚJSÁG REGÉNYE "' Ifi '-NP ro) ^^^^.Don Terestoro Marán ...----kezdte a százados, alázatosan, amikor a megszólított egy pillanatra elhallgatott, hogy lélegzetet vegyen. Csontos kezével az arcát legyezte,körülbelül ugy, mintha egy tolakodó legyet hessegetne el. — Hogyan merészel a szobámba két katonát állítani, — vágta el a százados szavát, —■ ■ez szemtelenség, mely példás büntetést érdemel. Százados úr, Ön egy ... ön ... Nos, válassza maga ’a szót, hogyha ön a viselkedésének megfelelő kifejezést tud találni. íA" . , v,,,A,,, — Mórán úr ! — A százados. úr. mélyen meghajolt, amilyen mélyen Csak köpcös teste engedte. —.Engedje, hogy kijeleltse ui ’ 4 A,/ . . — Semmit sem engede,k .meg, — vágott szavába', az,. öreg út- — Bocsánatot kér és azt a liét.. fiejot nyomban elküldi onnan., -. r,.. , . .. — Illőf, elmentek, — nyögni a százados. . ..’. — Akkor tessék bocsánatot kérni.— Ezzel az úr. rányitotta a szenjét és várakozón nézett a századosra. .AAy ■ —Itt? A legénység előtt? .— A tiszt jóformán meggörbtel felháborodásábanj . .. A formától függ., hogy egyáltalában beérem-e ezzel! — tette hozzá Don Terestoro rendületlenül. — Mórán ilt, hallgasson meg ! — A százados levegő után kapkodott, miért a partra vetett cápa.— Azért vagyok itt, hogy két gonosztevőt, a legveszedelmesebb fajtából, elfogjak ... -! Százados úr, hogy ön mittesz, vagy mit nem tesz, "az engem egyáltalában nem érdekel — vágott szavába az öreg úr. — Szóval, a helyzet a következő.. És valamennyi jelenlévőhöz fordulok, vajjort nem vagytok-e teljesen a jogomban. Ebben a e-zájlóban szobát béreltem, következésképen az a s zoba, agí-finyém. Mert bátorkodott távollétem alatt e szobába behatolni és .tudtam és beleegyezésem nélkül oda két katonát helyezni. Százados úr, ősöm ennek a köztársaságnak első gyarmatosai közé tartozott. Én magam eredménnyel küzdöttem végig tizenkét forradalmat s remélem, hogy részem lesz még a tizenharmadikban is. Ön ismer és tudja, mivel tartozom becsületemnek és nevemnek. Vágj* bocsánatot kér itt nyomban, vagy megverekszik velem naplemente előtt. Válasszon ! Néhány* fiatalabb úr, akik Don Terestoro után léptek a szobába, helyeslen bólintottak és az egyik felkiáltott: — Tiszteljen meg azzal, hogy a segédje lehessek ! ’> -■ .. ■■ . Megengedem — felelte a nemes úr kegyesen és a századoshoz fordult . . — Százados úr, ki az ön segédje? ! ■ A ..*s. Don Terestoro, az egekre kérem ! — kétségbeesetten ' könyörögve nyújtotta a százados összekulcsolt kezeit * a' megszólított ’ felé és azután sorba a barátai felé, de ezeknek nem volt kifogásuk a párbaj ellen, sőt ellenkezőleg, vidám fejbólogatással ,és jókedvű kacagással jelezték az örömet, melyet az ilyen szórakozás bennük kelt. • A Százados úr,Dol Claudio Velafeco'itt el-‘ várja az ön segédjét tizenkét órakor. Eierősítem önt,, hogy őszinteörömmel fogom kardomat, az önével összemérni. Vagy talán inkább pisztolyt választ ? Ahogyan önnek jól esik. Korom ellenére a szemem — hálát adok érte a Madonnának ésvalamennyi szentnek — még jó és tizenöt lépésnyire még felismeri az ellenfélt. Vagy mondjuk talán : tizenkét lépésnyire. Don Claudio, —fordult most ehhez az úrhoz — ön nem engedélyez többet, tizenkét lépésnél./-^: Megelégedett kacagással csukta be Don Terestoro fogatban állkapcsait, és magatartása meg mozdulata kifejezte a tudatot, hogy* úgy cselekedett, amint az a félelem és gáncs nélküli lovaghoz illik. — Tizenkét , lépés — ismételte Don Velasco, aki talán ötven esztendős lehetett egy grasznyival sem többet, megbízhatik bennem, Don Telesforo, a barátja vagyok. •Fogcsikorgatva- -próbálta a százados, addig ameddig, hogy jó arcot rágjon,g génos a játékhoz,elhitetvén magával, csak úgy mint a jelenlevőkkel, hogy mindez csak tréfa. Ezek azonban más véleményen voltak és az egyik a legkomolyabb arccal úgy vélte, hogy hat óra lesz talán a legalkalmasabb időpont, mire a másik a templom mögött lévő teret ajánlotta. — Ott végzett ön e kitűnő úriember elődjével. — Úgy van — bólintott Don Terestoro —valóban ott történt. — Ki az ön segédje? — kérdezte most Doro Claudio udvarias hangon, meghajolván a századod előtt. —' Uraim — kiáltotta ez — nyissanak utat ' ott az ajtónál! — Mit hallok ! — szólt rá most Don Claudio. — Ilyen hangon beszél velem ? Ha Don Teresforo nem előzött volna meg, párbajra hívnám. '— ..Uraim, csak nem gondolják komolyan ezt a provokálást? Don Teresforo minden soványságában büszkén és kiegyenesedve állt a százados előtt . Eljöttünk ide, hogy mulassunk és azt is szándékszunk tenni, erről meg lehet győződve. Különös mulatságban részesített minket és ezt meg is fogjuk önnek hálálni. Mi nem vagyunk az ország gyáva elnyomott déli részén, hanem azon a vidéken, ahol még lovagias erkölcsök uralkodnak és nemes emberek laknak. Van itt még tör-evény és rend, itt az ember még megverekszik akkor, ott és azzal, akivel akar. Don Claudio elvárja az ön segédjét tizenkét óra előtt, megértett? — E szónál Don Terestoro feltette kalapját tar fejére, öszszefonta karjait szűk mellén és a századosra nézett olyan módéít.Ahiy már ez magában is elég ok lett volna a párbajra. A dühös százados véresre marta ajkait és ellenfelére meg ennek barátaira sötét pillantásokat vetett. — Jól van, tizenkét óra előtt! — dörögte végre. — Jól tudom, hogy az ön legnagyobb mulatsága az, ha:yerakedhetik az elnök híveivel, de az ön pártja nem elég nagy" ahhoz, hogy ezt soká kibírja, . •. ifaádín folytatják." O 1928: új regénységünk Megállók alattad, évezredes fa. A magyar avarba évtizedeknek, évszázadoknak levele közé. A zizegő, beszédes, titokzatos avaron alá visszanyúlnak az óriás gyökerek azokba ,a bamutette időkbe, abba ből a magyar élet évezredes faja k ütközött ami, megeredt az első magocska és felezékként gyenge szár. Teltek és évek, az évtizedekre rárétegeződtek az évszázadok. A bajladozó, gyenge száracskából százados hatalmas törzs lett: az ősi fa. Az évgyűrűkbe csodálatos és titokzatos jelekkel írva bele a magyar nemzetnek tanulságos története. Kívülről kéregbe belemarta magát az égzengés, a vihar, a villámcsapás, jégverés és vérzivatarok, mnelyely irdatlanul és irgalmatlanul próbálták mBa^ndfizetet. Hányszor kísérelte meg' e hogy kicsavarja az ősi fát? igáta ■ • | *fi ] l| jij 1| |:II ;HNQQÍil'V'.\ mi iiolur.punk, a >n'i új ifi 1 Mi |n | I 1 || ■ 1 ;l QQBQQQQBl hoz magival ? Ili vár rá és mit :!t ee.ki életet, mi táp. y.f^:*"Vr®Saí¡Q ri1 gyenaiV-ski* levelet. ezt a ir«. - c 'M- • \ .Ml, IS hl | lIBJni B h'-gy in-ii'i- barázdálják ! Ott lenn. U| i§ fi, ■ ’ i i - ti ■■ i A-- mi i.vu : ■ ll|l sorok kapui'-zkodnak, ;"!•' len , jji g'm " 1 : ’ ■: ■ i '' : i ' ! I: | g^*jfctörténeti- Onnan szívják fel a jut 1 évezredi'^ gyűrűin \| v .A • -l.'V;■ *■■£I haj*Ad,:..;/ i imn'i'zAB ma.L'i.ki • ! .|||;J|B |Af|Br a fát hasogatta, ütötte-vágta és elten•!m-Ívesedni segítette. Ez mind a • • • M; !)on ]Hst virradó, új *'‘z •'•'•ezredes, véres és könnyes, HQHHQHé-s lélekemelő múlt. Ez a múlt a Iá -; All Cgvheo f,.',..-;.- ...p,.--,- írszi , belőlünk és holnapunk ez és azoknak sorsa, akik adat, hogy utánunk következnek. Ránk vár a fel- Azokat az a. a drága hajtást nagyra nőni segítsük, a legjobb párról feltörő nedveket szűrjük keresztül tisztítsuk s tudásunkon, legerősebb hitünkön és egészséges meg mindattól a salaktól, amely az Itt álfejlődést gátolná. múdtba ülünk tehát a mérföldkő mellett, mely a állunk és az eljövendőnek jelez határt. Itt gondolattargó szívvel, ide-oda cikázó számos a megpaal és hullámzó érzésekkel. Jó elszakadni báltatásoktól, harmat fordítani elmúlt keserűségeknek. Te évezredes ősi fa, hagyd, hogy máglyákba rakjuk, hamuvá porlasszuk azt a sok fattyúhajtást, amit nagyra neveltünk az elmúlt évtizedben. És a máglya lángjánál gyullanak ki az örök reménységnek lobogó fáklyái. Ezekkel a fáklyákkal akarunk utat mutatni neked, eljövendő új esztendő. Jó reménység és jó beteljesülés. Ebben a jelben üdvözlünk téged ! Ebben a jelben, te legfrissebb hajtás az ősi fa csúcsán, ez legyen harmatos hajnalod és sugaras alkonyatod. Jó reménység és, jó beteljesülés. Úgy legyen ! Szederkényi Anna rá'vAr B ‘ IS iljij ii| III ^ KIS ÚJSÁG 1928 január 1 Barangolás a Tiszazugban Tősgyökeres, igazi jó magyar községek húzódnak meg és fejlődnek szépen a Tiszazugban. Érdemes végigjárni valamennyit és pillantást vetni kedves népükre és szorgalmas életükre. Szelevény. A tiszai alsójárásnak legszebb fekvésű községe. Pazar kilátással a csendesen hömpölygő Kőrös folyóra. Tiszta falu. A háború előtt, amikor a Kőrös torkolatánál fekvő duzzasztót építették, hogy a folyót a felső szakaszáig hajózhatóvá tegyék, Szelevényre is akartak hajóállomást építeni. Kétségtelen, hogy ez a fejlődését nagyban elősegítette volna. Szelevény különben még arról is nevezetes, hogy a szelevényi ember nem szeret sokat politizálni. A jó Szánthó János főbíró uram ugyancsak rendet tart falujában. Szelevény az utóbbi időben, hasonlóan a többi községekhez, meglehetősen sokat fejlődött. Elképzelhető, hogy ez a fejlődés milyen gyorsan történt volna, ha Gyaszi István hása csak még néhány évig itt marad. Node boldogítják is a szelevényiek ,jó szóval érte az elcsatolás főkorteseit! Csépa. Azt mondják ,aki Csápén nem boldogul, sehol sem boldogul... Ez igaz is. Csépa eleven, lüktető élete páratlan a Tiszazugban. Szelevénnyel ellentétben a csépai ember igenis szeret részt vétón a közügyekben. .Erre neki nagy történeti múltja van, de egyébként sem engedi magát hátraszorítani. Minden érdekli és mindenbe beleszól. Olykor gáncsol is, néha akaratlanul, indokolatlanul, hasztalanul, de néha bizony van teteje. Régi -képviselőválasztásokon sok esetben a csépai voks döntötte el a harcot. Erre büszkék is. Tudatában vannak erejüknek, csak olyan régi jó képviselőválasztás,manapság már nem igen akad. Tiszasas. A sasi ember keveset beszél, de amit mond, az isúgy van. Komoly,’ higgadt, nyugodt. Becsjeles tea, jolgos, rendes. Az'anyagi körülményei megengedik néki azt, hogy, a Tiszazugban a legfüggetlenebb életet éljeni Rázatája mindig takaros és'tiszta. Fehérnépjei mjtt 1848-utrn is, híresek voltak,szépségükről*. A tiszasasi szőlőkben, kitűnő borok teremnek, üzem wati tej* néven ismerik messze vidéken. És érdekes, hogy a sasi ember a bortnem szereti*, megissza, de azt mondja *nem szereti*. Egyébként büszke rá, hogy jegyzői jogász emberek. Nemrégen hallottuk egy fővárosi embertől, hogyha neki vidéken kellene laknia, csakis Tiszasasra menne, mert úgy hiszi, hogy a sasi embernek van legkevesebb dolga a közigazgatással és az igazságszolgáltatással. Tiszaug. Nagy reményekre jogosító tiszazugi község. Mint a Kunszentmárton—Tiszaug közt épülő vasútvonal végállomása, a tiszai híd megépítése után nagy fejlődési lehetőségek előtt áll. Nem mintha a község az utóbbi időben hont fejlődött volna. Ellentkezőleg:"Tiszaug ma remél. Remél egy jobb kort, jobb időket. Az ágiakat. Kecskeméten is szeretik. Kecskemét okos, számító politikával élő, jól tudja, hogy a híddal és vasúttal az egész Tiszazug forgalmát, bekapcsolta. Pedig a tiszazugi bor- és gyümölcsforgalom, tekintélyes. Ebből a bekapcsolásból remél sokat az ugi nép. Mondják is, hogy ha a híd elkészül, majd akkor így, majd akkor ágy*’. . .' Tiszakürt. Ha jó bortermés van és a bornak kereslete élénk, akkor a kürti népnek *a feje se fáj*. Akkor vidám, hangos, gondtalan. A tiszai alsó járásban Tiszakürt község határában fekszik a legtöbb szőlőterület. Innen van, hogy egy aszályos és kemény próbára teszi a kürti nép türelmét. Kemény, nyakas, egyenes jellemű emberek. Egészséges törzs. Maga a község az utóbbi időben különösen szépm fejlődött. Erősödött vagyonukig is. Köztudomású dolog, hogy ez a céltudatos községi politika következménye. Hátha a széthúzás, a turáni átok nem sújtaná Kürtöt, hol volna már azóta? No de se bú, se bánat, fontos, hogy a bornak jó ára legyen! Tiszainoka. *Itoka nem oka, Nagyrév az oké*, mondják Inokán. Régi keletű már ez a versengés a két közrétj között. Pedig--Móka érzékkel bír a fejlődés iránt. Feszürdült ökölbe szorul az" inéscai emberkeze, ha Kiske a srámpát" amúgy közigazgatásilag el akarja* csatolni.’*Még csak az kéne !» mondják itt. Persze ma ez a kérdés egyelőre nyugszik, hogy miért, annak sok oka-foka van. Jussukat azonban a tiszainokaiak soha sem fogják engedni. Nagyrév. El ne kerüld Major Bálintot, ha Nagyrévre érkezel. Agilis, tetőtől-talpig becsületes embert ismersz meg benne. Az ő keze, támogatása minden