Kis Ujság, 1928. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

■ L ^Hporos hajó Ül­­­it'.fcs ÚJSÁG REGÉNYE "' Ifi '-N­P ro) ^^^^.Don Terestoro Marán ...----kezdte a száza­dos, alázatosan, amikor a megszólított egy pilla­natra elhallgatott, hogy lélegzetet vegyen. Csontos kezével az arcát legyezte,­körülbelül u­gy, mintha egy tolakodó legyet hessegetne el. — Hogyan merészel a szobámba két katonát állítani, — vágta el a százados szavát, —■ ■ez szem­telenség, mely példás büntetést érdemel. Százados úr, Ön egy ... ön ... Nos, válassza maga ’a szót, hogyha ön a viselkedésének megfelelő kifejezést tud találni. íA" . , v,,­,A,,, — Mórán úr ! — A százados. úr. mélyen meg­hajolt, amilyen­ mélyen Csa­k köpcös teste engedte. —.Engedje, hogy kijeleltse ui ’ 4 A,/ . . — Semmit sem engede,k .meg, — vágott sza­vába', az,. öreg út- — Bocsána­tot kér és azt a liét.. fiejot nyomban elküldi onnan., -. r,.. , . .. — Illőf, elmentek, — nyögni a százados. . .­­.’. — Akkor tessék bocsánatot kérni.­— Ezzel­ az úr. rányitotta­ a szenjét és várakozón nézett­ a századosra. .AAy ■ —Itt? A legénység előtt? .— A tiszt jóform­án meggörbtel felháborodásábanj . .. A formától függ., hogy egyáltalában be­­érem-e ezzel! — tette hozzá Don Terestoro rendü­letlenül.­­ — Mórán ilt, hallgasson meg ! — A százados levegő után kapkodott, miért a partra vetett cápa.­­— Azért vagyok itt, hogy két gonosztevőt, a leg­veszedelmesebb fajtából, elfogjak ... -! Százados úr, hogy ön m­it­­tesz, vagy mit nem tesz, "az engem egyáltalában nem érdekel — vágott szavába az öreg úr. — Szóval, a helyzet a következő.. És valamennyi jelenlévőhöz fordulok, vajjort nem­ vagytok-e­ teljesen a jogomban. Ebben a e-zájlóban szobát béreltem, következésképen az a s­ zoba, agí-finyém. Mert bátorkodott távollétem alatt e szobába behatolni és­ .­tudtam és beleegyezésem nélkül oda két katonát helyezni. Százados úr, ősöm ennek a köztársaságnak első gyarmatosai közé tartozott. Én magam eredménnyel küzdöttem végig tizenkét forradalmat s remélem, hogy­ részem lesz még a tizenharmadikban is. Ön ismer és tudja, mi­vel tartozom becsületemnek és nevemnek. Vágj* bocsánatot kér itt nyomban, vagy megverekszik velem naplemente előtt. Válasszon ! Néhány* fiatalabb úr, akik Don Terestoro után léptek a szobába, helyeslen bólintottak és az egyik felkiáltott: — Tiszteljen meg azzal, hogy a segédje le­hessek ! ’> -■ .. ■■ . Megengedem — felelte­ a nemes úr­ kegye­sen és a századoshoz fordult . . — Százados úr, ki az ön segédje? ! ■ A ..*s. Don Terestoro, az egekre kérem ! — két­ségbeesetten ' könyörögve nyújtotta a százados összekulcsolt kezeit * a' megszólít­ott ’ felé és azután sorba a barátai felé, de ezeknek nem volt kifogá­suk a párbaj ellen, sőt ellenkezőleg, vidám fejbólo­­gatással ,és­ jókedvű kacagással jelezték az örömet, melyet az ilyen szórakozás bennük kelt. •­­ A Százados úr,­Dol Claudio Velafeco'itt el-‘ várja az ön segédjét tizenkét órakor. Eierősítem önt,, hogy őszinte­­örömmel fogom kardomat, az önével összemérni. Vagy talán inkább pisztolyt választ ? Ahogyan önnek jól esik. Korom ellenére a szemem — hálát adok érte a Madonnának és­­valamennyi szentnek — még jó és­ tizenöt lépés­nyire még felismeri az­ ellenfélt. Vagy mon­djuk talán : tizenkét lépésnyire. Don Claudio, —­fordult most ehhez az úrhoz — ön nem­ engedélyez­ többet, tizenkét lépésnél./-^: Megelégedett kacagással csukta be Don Terestoro fogatban állkapcsait, és magatar­tása meg mozdulata kifejezte a­ tudatot, hogy* úgy­­ cselekedett, amint az a félelem­ és gáncs nélküli lovaghoz illik. — Tizenkét , lépés — ismételte Don Velasco,­ aki talán ötven esztendős lehetett egy grasznyi­­val sem többet, megbízhatik bennem, Don Teles­­foro, a barátja vagyok. •­­Fogcsikorgatva- -próbálta a százados, addig ameddig, hogy jó arcot rágjon,g génos a játékhoz,­elhitetvén magával, csak úgy mint a jelenlevőkkel, hogy mindez csak tréfa. Ezek azonban más véleményen voltak és az egyik a legkomolyabb arccal úgy vélte, hogy hat óra lesz talán a legalkalmasabb időpont, mire a másik a templom mögött lévő teret ajánlotta. — Ott végzett ön e kitűnő úriember elődjével. — Úgy van — bólintott Don Terestoro —­­valóban ott történt. — Ki az ön segédje? — kérdezte most Doro Claudio udvarias hangon, meghajolván a századod előtt.­­ —­' Uraim — kiáltotta ez — nyissanak utat ' ott az ajtónál! — Mit hallok ! — szólt rá most Don Claudio. — Ilyen hangon beszél velem ? Ha Don Teresforo nem előzött volna meg, párbajra hívnám. '— ..Uraim, csak nem gondolják komolyan ezt a provokálást? Don Teresforo minden soványságában büsz­kén és kiegyenesedve állt a százados előtt . Eljöttünk ide, hogy mulassunk és azt is szándékszunk tenni, erről meg lehet győződve. Különös mulatságban részesített minket és ezt meg is fogjuk önnek hálálni. Mi nem vagyunk az ország gyáva elnyomott déli részén, hanem azon a vidéken, ahol még lovagias erkölcsök uralkod­nak és nemes emberek laknak. Van itt még tör-e­vény és rend, itt az ember még megverekszik akkor, ott és azzal, akivel akar. Don Claudio elvárja az ön segédjét tizenkét óra előtt, megértett? — E szó­nál Don Terestoro feltette kalapját tar fejére, ösz­­szefonta karjait szűk mellén és a századosra nézett olyan módéít.Ah­iy már ez magában is elég ok lett volna a párbajra. A dühös százados véresre­­ marta ajkait és ellenfelére meg ennek barátaira sötét pillantásokat vetett. — Jól van, tizenkét óra előtt! — dörögte végre. — Jól tudom, hogy az ön legnagyobb mu­latsága az, ha:­yerakedhetik az elnök híveivel, de az ön pártja nem elég nagy" ahhoz, hogy ezt soká kibírja, . •. ifaádín folytatják." O 1928: új regénységünk Megállók alattad, évezredes fa. A magyar avarba évtizedeknek, évszázadoknak levele közé. A zizegő, beszédes, titokzatos ava­ron alá visszanyúlnak az óriás gyökerek azokba ,a bamu­tette időkbe, abba ből a magyar­ élet évezredes faja k ütközött ami, megeredt az első magocska é­s felezékként gyenge szár. Teltek és évek, az évtizedekre rárétegeződtek az évszázadok. A baj­­ladozó, gyenge száracskából százados hatalmas törzs lett: az ősi fa. Az évgyűrűkbe csodálatos és titokzatos jelek­kel írva bele a magyar nemzetnek tanulságos tör­ténete. Kívülről­­ kéregbe belemarta magát az égzengés, a vihar, a villámcsapás, jégverés és vér­­zivatarok, mnelyely irdatlanul és irgalmatlanul próbálták mBa^ndfizetet. Hányszor kísérelte meg' e hogy kicsavarja az ősi fát? igáta ■ • | *fi ] l| jij 1| |:II ;HNQQÍil'V'.\ mi iiolur.punk, a >n'i új ifi 1 Mi |n | I 1 || ■ 1 ;l QQBQQQQBl hoz magival ? Ili vár rá és mit :!t ee.ki életet, m­i táp. y.f^:*"Vr®Saí¡Q ri1 gyenaiV-ski* le­velet. ezt a ir«. - c 'M- • \ .Ml, IS hl | lIBJni B h'-gy in-ii'i- barázdálják ! Ott lenn. U| i§ fi, ■ ’ i i - ti ■■ i A-- mi i.vu : ■ ll|l sorok kapui'-zkodnak, ;"!•' len , jji g'm " 1 : ’ ■: ■ i '' : i ' ! I: | g^*jfctörténeti- Onnan szívják fel a jut 1 évezredi'^ gyűrűin \| v .A • -l.'V;■ *■■£I haj*Ad,:..;/ i imn'i'zAB ma.L'i.ki • ! .|||;J|B |Af|Br a fát hasogatta, ütötte-vágta és elten•!m-Ívesedni segítette. Ez mind a • • • M; !)on ]Hst virradó, új *'‘z •'•'•ezredes, véres és könnyes, HQHHQHé-s lélekemelő múlt. Ez a múlt a Iá -; All Cgvheo f,.',..-;.- ...p,.--,- írszi ,­ belőlünk és holnapunk ez és azoknak sorsa, akik adat, hogy­­ utánunk következnek. Ránk vár a fel- Azokat az a. a drága hajtást nagyra nőni segítsük, a legjobb párról feltörő nedveket szűrjük keresztül tisztítsuk s tudásunkon, legerősebb hitünkön és egészséges meg mindattól a salaktól, amely az Itt álfejlődést gátolná. múdtba ülünk tehát a mérföldkő mellett, mely a állunk és az eljövendőnek jelez határt. Itt gondolattargó szívvel, ide-oda cikázó számos a megpaal és hullámzó­ érzésekkel. Jó elszakadni bál­tatások­tól, harmat f­ordítani elmúlt kese­rűségeknek. Te évezredes ősi fa, hagyd, hogy máglyákba rakjuk, hamuvá porlasszuk azt a sok fattyúhajtást, amit nagyra neveltü­nk­­ az elmúlt évtizedben. És a máglya lángjánál gyullanak ki az örök reménységnek lobogó fáklyái. Ezekkel a fák­­lyákkal akarunk utat mutatni neked, eljövendő új esztendő. Jó reménység és jó beteljesülés. Ebben a jelben üdvözlünk téged ! Ebben a jelben, te leg­frissebb hajtás az ősi fa csúcsán, ez legyen harmatos hajnalod és sugaras alkonyatod. Jó reménység és, jó beteljesülés. Úgy legyen ! Szederkényi Anna rá­'vAr B ‘ IS iljij ii| III ^ KIS ÚJSÁG 1928 január 1 ­ Barangolás a Tiszazugban Tősgyökeres, igazi jó magyar községek húzódnak meg és fejlődnek szépen a Tiszazugban. Érdemes végig­járni valamennyit és pillantást vetni kedves népükre és szorgalmas életükre. Szelevény. A tiszai alsójárásnak legszebb fekvésű községe. Pazar kilátással a csendesen hömpölygő Kőrös folyóra. Tiszta falu. A háború előtt, amikor a Kőrös torkolatánál fekvő duzzasztót építették, hogy a folyót a felső szakaszáig hajózhatóvá tegyék, Szelevényre is akartak hajóállomást építeni. Kétségtelen, hogy ez a fejlődését nagyban elősegítette volna. Szelevény külön­ben még arról is nevezetes, hogy a szelevényi ember nem szeret sokat politizálni. A jó Szánthó János főbíró uram ugyancsak rendet tart falujában. Szelevény az utóbbi időben, hasonlóan a többi községekhez, meglehetősen sokat­ fejlődött. Elképzelhető, hogy ez a fejlődés milyen gyorsan történt volna, ha Gyaszi­ István hása csak még néhány évig itt marad. Node boldogítják is a szelevé­­nyie­k ,jó szóval érte az elcsatolás főkorteseit! Csépa. Azt mondják ,aki Csápén nem boldogul, sehol sem­ boldogul... Ez igaz is.­ Csépa eleven, lüktető élete páratlan a Tiszazugban. Szelevénnyel ellentétben a csépai ember igenis szeret részt vétón a közügyekben. .Erre neki nagy történeti múltja van, de egyébként sem engedi magát hátraszorítani. Minden érdekli és min­denbe beleszól. Olykor gáncsol is, néha akaratlanul, indokolatlanul, hasztalanul, de néha bizony van teteje­. Régi -­képviselőválasztásokon sok esetben a csépai voks döntötte el a harcot. Erre büszkék is. Tuda­tában vann­ak erejüknek, csak olyan régi jó képviselő­­választás,manapság­ már nem igen akad. Tiszasas. A sasi ember­ keveset beszél, de amit mond, az isúgy van. Komoly,’ higgadt, nyugodt. Becsjele­s tea, jolgos, rendes. Az­'anyagi körülményei megengedik néki azt, hogy, a Tiszazugban a legfüggetlenebb életet éljeni Rázatája mindig takaros és'tiszta. Fehérnépjei mjtt 1848-utrn is, híresek voltak,szépségükről*. A tiszasasi szőlőkben, kitűnő borok teremnek, üzem wati tej* néven ismerik messze vidéken. És érdekes, hogy a sasi ember a bort­­nem szereti*, megissza, de azt mondja *nem szereti*. Egyébként büszke rá, hogy jegyzői jogász em­berek. Nemrégen hallottuk egy fővárosi embertől, hogyha neki vidéken kellene laknia, csakis Tiszasasra menne, mert­ úgy hiszi, hogy a sasi­ embernek van leg­kevesebb dolga a közigazgatással és az igazságszolgál­tatással. Tiszaug. Nagy reményekre jogosító tiszazugi község. Mint a Kunszentmárton—Tiszaug közt épülő vasútvonal­ végállomása, a tiszai híd megépítése után nagy fejlődési lehetőségek előtt áll. Nem mintha a község az utóbbi időben hont fejlődött volna. Ellent­­kezőleg:"Tiszau­g ma rem­él. Remél egy jobb kort, jobb időket. Az ágiakat. Kecskeméten is szeretik. Kecskemét okos, számító politikával élő, jól tudja, hogy a híddal és vasúttal az egész Tiszazug forgalmát, bekapcsolta. Pedig a tiszazugi bor- és gyümölcsforgalom, tekintélyes. Ebből a bekapcsolásból remél sokat az ugi nép. Mondják is, hogy ha a híd elkészül, majd akkor így, majd akkor ágy*’. . .­' Tiszakürt. Ha jó bortermés van és a bornak keres­lete élénk, akkor a kürti népnek *a feje se fáj*. Akkor vidám, hangos, gondtalan. A tiszai alsó­ járásban Tisza­kürt­ község határában fekszik a legtöbb szőlőterület. Innen van, hogy egy aszályos és kemény próbára teszi a kürti nép türelmét. Kemény, nyakas, egyenes jel­lemű emberek. Egészséges törzs. Maga a község az utóbbi időben különösen szépm fejlődött. Erősödött vagyonu­kig is. Köztudomású dolog, hogy ez a céltudatos köz­ségi politika következménye. Hátha a széthúzás, a turáni átok nem sújtaná Kürtöt, hol volna már azóta? No de se bú, se bánat, fontos, hogy a bornak jó ára legyen! Tiszainoka. *Itoka nem­ oka, Nagyrév az oké*, mondják Inokán. Régi keletű már ez a versengés a két közrétj között. Pedig--Móka érzékkel bír a fejlődés iránt. Feszürdült ökölbe­ szorul az" inéscai ember­­keze, ha­­ Kiske a s­rámpát" amúgy közigazgatásilag el­ akarja* csatolni.’*Még csak az kéne !» mondják itt. Persze ma ez a kérdés egyelőre nyugszik, hogy miért, annak sok oka-foka van. Jussukat azonban a tisza­­inokaiak­ soha sem fogják engedni. Nagyrév. El ne kerüld Major Bálintot, ha Nagy­révre érkezel. Agilis, tetőtől-talpig becsületes embert ismersz meg benne. Az ő keze, támogatása minden

Next