Kis Ujság, 1929. április (42. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

1929 április .4 Minden hangszert ! lesssb­ban, leg- s olcsóbban HEMÉLYI-iiél© Budapest. VI/2. Király­ utca 58-60 vásárolhat Kérje legújabb árjegyzé­kemet. Nagy tüzek Sopron megyében Szil községben legutóbb tüzilárma verte föl az ájtatos csöndet. A Kozák­vendéglő telepén gyulladt ki az istálló. Amikor a tűzoltók megérkeztek, láng­ban állott a tető és csak annyi idő maradt, hogy a jószágállományt ki­mentsék. Veszélybe kerültek a közeli épületek, amelyeket azonban sikerült megmenteni. Leégett így is az istállón kívül a mészárszék, a vendéglős alkal­mazottak lakása, a gépház, kigyulladt Székely Imre és Stankovics Sándor iparosok háza is, de a két utóbbi h­ázát kilenc fecskendő vízzuhatagával megmentették. Tűzoltás közben szeren­csétlenül járt Ruzsits Imre tűzoltó, valamint Főző Mihály állatorvos, aki életét veszélyeztetve vett részt az oltás­ban. Mindkét sérült már jobban van. Hogy mi okozta a szélviharban a ve­szedelmes tüzet, még nem­ derítették ki. Rábatamásiban Bóka Ignác háza gyulladt ki, olyankor, amikor senki nem volt otthon. Csakhamar lángba kaptak a közeli házak is, úgyhogy félórán belül már kilenc ház égett. A lakosság az első percekben fejvesz­tetten nem tudta, melyik ház oltásába fogjon és miként gátolja meg a vihar­ban a tűz terjedését. Megfeszített erő­vel útját vágták a további veszede­lemnek. Kilenc ház teljesen leégett és a lakói koldusbotra jutottak. Potyond községben Rosta Kálmán háza gyulladt ki és a két közeli házzal együtt leégett. A három lakóházon kí­vül a melléképületek is elhamvadtak. STELLA SÜTŐPOR VANILI ÁGYKOR a legrégibb magyar gyártmány KIS ÚJSÁG 5 világrész és mindenütt Balma ! ! !Ázsia! ! !Afrika!­­ !Am­eria Ausztrália!! !Európa­­ ! ! ! Amerika •^ST6,*e­ ttn’ V-0 SSesses et a h sU! A japán császár magyar lovon vesz részt a katonai parádékon A húsvéti ünnepekre Budapestre ér­kezett Varsóból Heijiro Móri In és Kiyoshi Masuju, a japán földmive­­lési minisztérium miniszteri tanácsosai, akik európai tanulmány után vannak. A japán vendégek meglátogatták Maijer János földmivelési minisztert. A kihall­gatás során a japán miniszteri tanácso­sok Jamamoto japán császári földmi­velési miniszter hálás köszönetét fe­jezte ki Mayer miniszternek azért az engedélyért, amelynek alapján a kö­zelmúltban a japán császár részére a bábolnai állami ménes törzsállomá­nyából a Hatsujuki (Hulló hópehely) nevű arabs telivért megvásárolhatták. Elmondották a japán vendégek, hogy Hirohito japán császár azóta az ösz­­szes katonai parádékon kizárólag ezt a magyar származású arabs telivért lo­vagolja. Erről a lóról különben úgy a japán, mint a nemzetközi lószakértők is megállapították, hogy ma az egész világ lóállományában alig van 10—15 ennyire tökéletesen kitenyésztett lófaj. A japán vendégek kedden Párisba utaz­­­­a­k. Kerékpárok, varrógépek, IS részlet fizetésre Uomop­oe Ranhmah cérznél is kaphatók WCI­iCo­do UdUlldUI Budapest. Érszaba­l - körű t. tizen­hé­t.. . A 80 mikádó küldte nadrág bélésében. Azt ígérte, hogy ennek a titoknak végére jár Port-Szaidban, a szállo­dában, ahol Péterrel együtt meg fognak szállni. Versenyfutás szárazon és vizen Három nap telt el. A brindisi-i kereskedelmi kikötőben a tábornok és barátai nemsokára hajóra száll­nak. A kőpartba vágott lépcső mel­lett állnak, amelynek aljában mo­torcsónak ringatózik. A csónak orrán a rosszképű ha­jósinas segíti az utasokat a hajóba. Az utasok mellett barnaarcú, kö­vér fickó beszél szaporán, mint a vízfolyás. A hajóépítő, akitől Uko a csónakot bérelte és aki személye­sen akar felügyelni az indulásra. Megállás nélkül fecseg, kérded és válaszol is mindjárt. — Elhiheti, kegyelmes tábornok úr, hogy minden a legnagyobb rendben van... A motort Tom­aso kezeli, neves szakértő, esküszöm a Paradicsom minden szentjeire. Amott látják Picciolot, a hajósinast. Élelem, üzemanyag elég nyolc napra. Magam ügyeltem, amikor berakták. — Akkor vízre, egy-kettő! — szólt Emmi, aki türelmetlen kis párisi lány létére unta már az olasz locsogását. De az olasz még mindig vissza­tartotta a tábornokot: — A kabinban van takaró, párna­­és a többi. Azt akartam, hogy a ke­gyelmes úr meg legyen elégedve és meg legyen minden kényelme, ahogy az angol lordok szokták mondani. Uko végre megszabadult a fickó­tól. Elsőnek Szí­ra ugrott a csó­nakba. Utána Emmi, Marcel és végül a tábornok. — Előre! — adta ki a parancsot a tábornok, amint Picciolo, a ha­jósinas, visszaült a kormányhoz. Nyilvánvalóan állói félt, hogy még egy kis búcsúszónoklatot kapnak a nagyszájú hajóépítőtől. Mialatt a bárka elindult, a motor egyenletes zúgása közben, a hajóács egyáltalában nem sértődve meg azon, hogy faképnél hagyták, ha­talmas címerekkel és tájképekkel telirajzolt zsebkendőt lengetett a távozók felé és ezt kiáltotta: — Szerencsés utat! Jó át­kelést kívánok az uraságoknak! A viszont­látásra Brindisiben és új üzlet reményében. Szerencsére a hajócska gépe mind gyorsabban dolgozik és a csavar mind nagyobb hullámokat ver mögöttük. A­ csónak sebesen siklik a medencében kikötött bár­kák között, elsuhan a h­áromszög­­letes vitorlájú halászhajók mellett és elér a kikötő bejáratát jelző lámpások közé. Kiérnek a nyílt tengerre. A part elmarad. Szeszélyes vonala lilos ködbe vész. Egyszerre Emmi ujjával egy alig kivehető pontra mutatott: — Mi az? Kiragadta Szika kezéből a messze­­látót, egy pillanatra belenézett, majd így szólt: — De hiszen ez motorcsónak! Nem látok sem vitorlát, sem eve­zőt rajta. Lehet, hogy ugyanolyan­forma hajócska, mint a miénk.” Tibérade és Oko figyelmesek let­tek a leányka szavaira és ők is megfigyelték a jelzett járművet. Ez a megfigyelés azonban kelle­metlen meglepetéssel szolgált nekik, amit azonnal közöltek is egymás­sal: — Tibérade úr! — Tessék, tábornok úr? (Csütörtökön folytatjuk.. . A KIS ÚJSÁG REGÉNYE AZ ARANYHAJÚ LEÁNY 77 Egyetlen szóval sem figyelmez­tette Pétert arra, hogy a japánok még az este visszatérnek a hajóra és hogy a leánynak­ kötelessége lenne gazdái szolgálatjára állnia. Az ifjú pedig tökéletesen meg­feledkezett­ gazdáiról. Kilenc óra­kor elindult a gőzös. Az egész hajó megremegett, amikor a csavar növekvő sebességgel kezdte hasítani a vizet. Péter észre sem vette. Min­den figyelmét az kötötte le, hogy meleg italt készített a beteg hölgy­nek, aki el volt ragadtatva ettől. Tizenegy órakor a csinos beteg elszunnyadt. Az álszobalány az ágya szélén virrasztott mellette. Az angol hölgy bizonyára szépet álmodhatott, mert arcán boldog mosoly jelent meg. Péter szabályos lélekzéséből látta, hogy nyugodtan alszik és ekkor kezdett a való életre gondolni. Azonnal eszébe jutót! alkalmaz­tatá­sa­, amelyet a sors kényszerítő erejéből vállalnia kellett. Megjelent előtte a japánok képe. Belátta, hogy illenék utánuk nézni. Nesztelen léptekkel elhagyta N­o­­nermoon asszony kabinját és Ukoék kabinjai felé tartóit. Az ajtóra tapasztotta a fülét. Természetesen egy hangot sem hal­lott, hiszen ebben az időben gazdái olasz földön, a Cavour-szállóban tértek nyugalomra. Péter n­em tudván ezt, azt hitte, hogy a japánok mélyen alusznak. Most már nyugodt volt minden tekintetben. Gazdái felől és Honey­­moon asszony felől is. Átment a második osztályra, a saját háló­­kamrájába és lefekvés közben ezt ismételgette suttogva: — Angyal! Nem kell álmoskönyvhöz folya­modnunk, hogy kitaláljuk, kire vo­natkozott ez a célzás. Bizony itt sem volt több nyugalma, mint amire számított akkor, amikor a Mirific­­szálló szolgálatába szegődött. A derék fiúnak az üldöztetés el­lenére is (olyan bűnökért, amelye­ket el sem követett) olyan tiszta volt a lel­kiismere­te, hogy csak reg­gel tíz órakor ébredt fel. — Terringettél! — kiáltott fel, amikor az órájára nézett. — Ki fogsz kapni, Verona kisasszony! Gyorsan felöltözött, megigazította a parókáját és a kötényét, azután gazdái Rabinjához sietett. Ott meglepetés várta. Hiába ko­pogtatott illedelmesen, nem nyitot­tak ajtót. Erősebben kopogtatott, de hiába. Nyugtalankodni kezdett. Elővette a kulcsait, amelyeket azért bíztak rá, hogy a japánok kabinjában taka­ríthasson. Benyitott és látva maradt a szája. Az ágy érintetlen volt, nem aludt senki sem benne az éjjel. Szóval Uko és leánya nem voltak a kabin­jukban. Mit jelent ez a rendellenesség? Péter nem tudott maga választ adni erre a kérdésre. Szaladt és felkereste Honeymoon asszonyt. Ez utóbbi Verona elbeszélésére azonnal felugrot­t. Meghagyta neki, hogy keresse őket mindenfelé. Ő maga is éppen csak felöltözik és azután segíteni fog nekik. Tizenegy órakor találkoztak a fe­délzeten és kölcsönösen ezeket a csodálkozó és csüggedt szavakat váltották: — Senki? — Senki. De a szép angol hölgy mindjárt hozzá is tette: — Nincs is benne semmi meg­lepő. Nem láttam, hogy a csóna­kon ők is visszajöttek tegnap este. — Nem jöttek vissza? - nyöszö­rögte Péter. Csak nem a­z mondja, hogy lekéstek a hajóról? 11 KÖZGAZDASÁG MEZŐGAZDASÁG Magyar csirkék Spanyolországban Nemrégen tárgyalta a parlament a spanyolokkal kötött kereskedelmi meg­állapodást, amelynek indokolása a gaz­dák szempontjából is igen tanulságos. Megállapítják ugyanis, hogy míg 1025- ben egyetlen darab élő baromfit sem szállítottunk ki Spanyolországba, addig 1927- ben már több,­ mint egymilliót, 1928- ban pedig 1730 millió pengő ér­tékű csirkét vittünk ki a spanyoloknak. Ez is azt bizonyítja, hogy míg a búza, bor, vágómarha és sertés értéke­sítése egyre nehezebb lesz külföldön, addig a magyar baromfi még Európa legtávolabbi vidékein is kapós por­téka. Eredményes és hasznot hajtó fog­lalkozás tehát a baromfitenyésztés, amelyet nemcsak a gazdák, de iparosok és tisztviselők is űzhetnek mellékfog­lalkozásként. BUDAPESTI PIACI ÁRAK A terménytőzsde hivatalos árfolyamai: Búza tiszai­ 77 kg. 25.70-25.90. 80 kg. 20-20.50, felsőtiszai 77 kg. 25.50—25.70, 80 kg. 26.20—26-30, fejérmegyei, dunántúli és pest­­megyei 77 kg. 25.30—25.50, 80 kg. 26-20.10. Rozs pestvidéki 23.25—23.35, rozs egyéb 23.25 23.35, takarmányárpa elsőrendű 20.25 —20.50, másodrendű 26—20.20, sörárpa felvidéki 28 — 28.75, sörárpa egyéb 27—27.50, köles 27.50— 28.50, tengeri tiszai 29.40—29.60, dunántúli 28.25—28.50, zab elsőrendű 25.85—26.25, má­sodrendű 25.10—25.60, korpa 19—19.25 pengő. A budapesti marhavásárra kedden 422 da­rab vágómarhát hajtottak fel. Árak: Ökör legjobb 96—112, közepes 72—94, gyengébb 56 —70, bika legjobb 94—106, közepes 82—92, gyengébb 66—80, tehén legjobb 88—108, kö­zepes 60—86, gyengébb 40—58, növendék­marha 72—94, kicsontoznivaló marha 32— 40 fillér. Élénkebb kereslet után a vásár irányzata később ellanyhult. A ferencvárosi sertésvásárra felhajtottak 2800 darab sertést. Eladtak élősúlyban köny­­nyű sertést 142—164, közepest 166- 182, ne­héz sertést 182—188 fillérért. A vásár irány­zata élénk.

Next