Kis Ujság, 1929. május (42. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-18 / 111. szám

8 Blatyós Siók a hit­emlatyúkót is­­ A MAGAS ÁRAK Magassági világrekordot Ért el most egy ügyes pilóta. D­e mi ez? .Jóval magasabban Szállnak az árak évek óta. AKIK UGRANAK A közterhekről azt mondják, hogy Ugrásszerűen emelkednek. A közterhek viselői meg. Hogy letegyék a sok közterhet, Emeletről, Ilidről — a sírba Szintén ^ugrásszerűm: mennek. ♦nnónaőcoocD ♦ □□♦□□♦□□❖cdd BORBÉLYNÁL Egy úr belép a borbélyüzletbe, de miután látja, hogy vagy öten is üldögélnek, el akar menni. — Ne tessék elmenni! — kiált utána a borbély. • — De hiszen vannak előttem. — Dehogy is, kérem — nyugtatja meg a borbély. — Ezek az imák csak a vérveszteségüket pihenik ki! a gépko­csise­­res­tőr mégyitt Hiába, hiába, mégis csak fejlődik a világ. Külföldi mintára lassan-lass­an minden világváros rendőrségét motor­kerékpárral szerelik föl Csikágóban máris motoros rendőrök üldözik a tovarobogó soffőröket, akik szerencsé­sen elgázoltak valakit. Nálunk is egyre sűrűbben fordul elő, hogy a rendőr­ség autotaxin indul gázoló kartársaink üldözésére. Ez pedig nincs rendjén. Azzal, hogy a rendőröket gépkocsira ültetik, lovat adnak alájuk. Mert mi az igazság? Ha a soffőröket üldözi a rendőrség, azt még megértem .De hogy velünk üldöztesse a kartársainkat, ez ellen fölemelem a szavamat. Mi, gép­kocsivezetők, semmiféle vonatkozásban nem akarunk üldözöttek lenni. Ha va­lamelyikünk gázol és tovarobog, indul­janak gyalogszerrel a hajszolására és a rendőrség ne járjon elől a rossz példával, úgy, hogy szintén gázol, bele­gázol a mi összetartó, bajtársi együtt­érzésünkbe. Végre is a fejlődés ilyes­­mit nem ír elő. BMtVxBssVisasViiii V ■■■■VaaiiVBiikWiniBV Kövér asszony férje (magában el­mélkedik): Az oltár előtt azt hit­tem, én veszem el­­bájos Amáliá­mat. Most kisült, hogy ő veszi el előlem a napfényt, mec^ecellíl a masamét Hazám hőkeblü Irányi! Ah, ha tudnátok, mely enyhe kéj cirógatja habfehér keblemet s mely édes öröm andalítja érzelmeim angyali világát! Sárvárról mostanában száz és száz férfin vándorol ki, hogy belga és francia gyárakban sajátítsák el a m­ű­­selyem gyártását, örvendetes hit ez, amelynek­ hallatára kétszeres okunk van vigadni, kedves nembéliím! Első­sorban azért, mert ha sokan gyártják a m­űselymet, olcsó lesz, és mi se­­lyemmel-bársonnyal ékesíthetjük ifjúi testünket. Másodszor és leg­­főképpen azért repeshet örömteli szívünk, hogy a galád férfiak kivándorolnak honunk­ból. Ez a tény pedig minden egyébnél boldogitóbb. Vajha minél számosab­ban követnék a férfias példát! Minél­ jobban megszabadulunk a másik nem-­ től, annál inkább selyem lesz az éle­! Rünk, még az ő — müselymük nél-­ kül bl ‘ 6£$haept KIS ÚJSÁG siratja a ro-s&fc termiéi Oh, bő termés melyre, haj, nincs kilátás, Ha tudnád, hányan vagyunk teremil! Kilátásunkon minthogy nincsen áldás. Kis belátásod lenne legalább! Ahol le nősz, még fű­ se terem oilan,­­ Volt bár leveled sok sok munka, habra. Borsóra, tökre éhezünk titokban ! S tudhatnád, hogy ez mind nem m­egyen babra.( Terméskilátás nincs egyáltalán. Mi lesz veled, haj, zordon magvető! Ha van termés, az terméskő talán S a búza, rozs csak álmainkban nő.( Oh, szíp vetés, szivem­ zöldfőzeléke! ) A vágyam hozzád, sajnos, el nem ér­ . Legalább, búza, te teremj, hogy végre Legyen kezünkben valami kenyér! •nn»nn«nn» nn»nn»nn«nn«nn® AZ OK — Nem tetszik tudni, hogy miért nem indultak meg ez idén a Dunán a beharangozott vizitaxik? — Dehogy­nem. Mert nem fi­zette volna ki magát a forgalom. — Kevés lett volna az utas? — Sok lett volna az öngyilkosok miatt a mentéssel járó feketefuvar. 1929 május 18 Cl szobáánál Ireán . Nagy dolog történt a katonáék­­nál. Az ezredes jött megvizsgálni a kis vidéki helyőrséget. Meg volt elégedve mindennel és mikor már látogatásának hivatalos része vé­get ért, beszédb­e elegyedett a ba­kákkal. Az egyik jóképű jászsági legénytől megkérdezte: — Meg vagytok elégedve a koszt­tal? Nem történik meg, hogy egyi­ketek nagyobb porciót kap, mint a másik? — Ezredes urnák alássan jelen­­tem, nem, — vágta keményen össze sarkát a bala. — Valamennyien egyformán keveset kapunk. AMERIKAI SZELLEM — Megígértem, Mary, hogy kapsz egy dollárt, ha elmegy rendesen a fogorvoshoz. Itt a dollár. Hogy volt a fogorvosnál? — Nagyon érdekes volt, csak Tommy nagyon ordított. — Tommy ? Miért ordított Tommy? — Mert kihúzatta helyettem egy fogát, ha a dollárnak, amit kapok, a felét neki adom.

Next