Kis Ujság, 1931. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

1931 október 1 KIS ÚJSÁG Kínai katonák felkoncoltak 400 koreai benszülöttet Hivatalos japán jelentés szerint kínai katonák Mukdentől mintegy hetven mértföldnyire megtámadtak egy koreai telepet és felkoncolták a telep négyszáz koreai lakóját. A telepet kifosztották és felgyújtották. A vérengzés hírére Mukdenből egy japán hadosztály bombavető repülőgépekkel a helyszínére indult. (A Mandzsúriával határos Korea tartomány japán fennhatóság alatt áll az orosz-japán háború óta.) Sorozatos gyújtogatás Miskolcon mamim, mmmmmmmhmmmmmMBmm*-*♦♦-*■■■■■■■■■ ' A gyanú szerint egy önkéntes tűzoltó azért gyújtogatott, hogy elsőnek jelenhessen meg a tűznél Szokatlanul érdekes bűnügy foglalkoztatja a miskolci rendőrséget. A nyáron, de különösen szeptemberben egymásután gyulladt ki egyegy szalmakazal Miskolc határában,a Bábonyibércen. A tűz színhelyén következetesen mindenkor Lukács István önkéntes tűzoltó jelent meg elsőnek. Ez eleinte nem keltett gyanút, csupán a fiatal tűzoltó buzgó odaadását látták benne. A legutóbbi tűznél azonban — most vasárnap — többen határozottan állították, hogy ők látták a gyújtogatót, diáksapkát viselt és izgatottan menekült a tűz közeléből. Tüzetes személyleírást is adtak róla. A detektívek megkezdték a nyomozást és a személyleírás alapján Lukács Istvánra terelődött a gyanújuk. Bekísérték a rendőrségre, Lukács azonban tagadta, hogy ő gyújtogatott volna. Azzal védekezett, hogy neki nincs is diáksapkája. A detektívek ekkor a lakására mentek és vallomásával ellentétben megtalálták nála a diáksapkát. Közben Lukács István a rendőrségről megszökött. A detektívek azonnal üldözőbe vették és csakhamar izgalmas hajsza keletkezett Miskolc utcáin. Mikor a nyomába értek, Lukács hirtelen revolvert rántott és a detektívekre célzott, akik éppen csak az utolsó pillanatban tudták lefecserezni. a A Kosit haláltárna hat bányászáldozatát csak hetek múlva tudják felszínre hozni Egyre ijesztőbben nő a pusztító víztömeg és azzal fenyeget, hogy esetleg az egész bányát be kell zárni A kosdi bányászkatasztrófa nyomán a munkásélet ezeregy sebe újból fekete keserűséggel fakadt fel. Ismét szembetűnik, hogy mit jelent munkásnak és mit jelent bányamunkásnak lenni. Kösd utcáit rájuk és sorra benyitunk a gyászba jutott családokhoz. Feketeruhás özvegyek és apró kis árvák siratják zokogva az elveszett kenyérkeresőt. Ők a borzalmas gyász első perceiben csak sírnak és jajveszékelnek. Nem kufát, nekik most már semmiféle elégtatják, hogy mi okozta a katasztrófát és sem lenne igazi elégtétel. Mivel lehetne pótolni a jó férjet és a gondos családapát? Milyen elégtétel száríthatná fel Cifri Erzsébet könnyeit, akit a szörnyű katasztrófa a vőlegényétől, megálmodott, széppé tervezgetett jövendőjétől fosztott meg. Mi tudná helyettesiapát, akit minden este várva-várt fen Tornán Ferencéknél az édeshaza három kis gyermeke, tudva, hogy ő hozza számukra a kenyeret. Vigasztalni próbáljuk az özvegyeket és a kis árvákat. Csak szivettépő jajveszékelés a válasz: — Jaj Istenem! Jaj Istenem! Nincs itt már mentség, mindenünket elvesztettük! És ha a közelgő tél nehéz napjaira gondolunk, még könnyebb megérteni a nagy kétségbeesést. Mi okozta a szerencsétlenséget? Míg az árván maradt hozzátartozók teljesen a szörnyű gyász hatása alatt állanak, az áldozatok bányásztársai egyre sűrűbben vetik föl a kérdést, hogy tulajdonképpen mégis mi okozta ezt a szerencsétlenséget? "A kosdi szénbánya Kösd nógrádmegyei községtől két kilométerre fekszik. A váci püspökség tulajdona, a püspökségtől azonban egy francia bányatársaság kilencven évre bérbevette. Jóminőségű barnaszenet termelnek itt, amelynek mindeddig könnyen akadt piaca. Főképpen a váci fegyintézetbe, a váci malmokba, a Kodak-gyárba, a Filtex-gyárba, a Danubius-gyárba ésa Hazai Kőolajfinomító telepére szállítottak nagyobb mennyiséget. Mindenütt kedvelték a kosdi barnaszenet, mert nem kevesebb, mint 5300 kalóriás, sőt a tiszta darabok a 1 5000 kalóriát is elérik, tehát majdnem a legelső minőségű porosz szénnel vetekednek. A bányatársaság, éppen ezért, mert a szene ilyen nagy kelendőségnek örvendett, fokozott erővel folytatta a kiaknázást. Több bányász szerint azután alighanem a túlerős iram is közrejátszott a szerencsétlenségnél. Biztosat azonban ma még senki sem tud a rémítő esemény okairól. A megmenekült bányász beszél a haláltárnáról... Mialatt a bányatelep felé közeledünk, amelynek gépháza a hegy derekán magasra okádja a füstöt."Dóczi József, az egyik sebesült beszél a katasztrófáról: — Hétfőn délután két órakor szálltunk le a tárnába. Kilencen mentünk le: Tornán Ferenc, Farkas Jenő, Koltai Kovács János, Dóczi István, a testvérem, Nerpli Mihály, Fehér Pál, Toller János, Furák Pál és én. Nyugodtan dolgoztunk fél kilencig. Három vájár az ereszke végső munkahelyein fúrta és fejtette a szenet. Másik "három társunk a kifejtett tömeget taligán a csille közelébe tolta. Furák Pál, Toller János és én pedig a csillét rakodtattuk. Fél kilencig minden nehézség nélkül dolgoztunk, ekkor azonban váratlanul nagy légáramlatot éreztem. A következő pillanatban tompa zuhanás hallatszott, majd zugó morajlással óriási víztömeg zúdult az ereszkébe. Furák Pál, aki a csillét tolta a tárna felé, azonnal megérezte a veszedelmet velem együtt és kiabálni kezdtünk: »Meneküljünk!' Meneküljünk!« Furák a csille tárna felőli oldalán állt, ezért ő az ereszkéből, amely tulajdonképpen rézsútos vágás a" kifejtendő szénfalba, gyorsan feljutott a tárnába. Én, midőn a tárna felé igyekeztem, amely az ereszkéhez képest magaslatot, tehát menedéket jelent, a lábam beleszorult a csillébe és szorult helyzetemből csak úgy tudtam kimenekülni, hogy teljes erőmből belekapaszkodtam a levegőcsőbe és úgy átdobtam magamat a csillén. Mikor már Furák mellett én is a tárnában voltam, az ereszkéből borzalmas jajveszékelést hallottunk. Azonnal visszafordultunk az ereszkébe, ahol ekkor már térdig vízben kellett lubickolnunk és láttuk, hogy Toller János nyakig érő áradatban borzalmas élet-halálharcot vív. Gyorsan kinyújtottuk a kezünket és nagy életveszéllyel őt még sikerült kimenteni a halál torkából. Többi hat társunkra, akik az ereszke falánál dolgoztak, már nem tudtunk rábukkanni, mert a beomló fal és a bezúduló víztömeg őket az első pillanatban teljesen eltemette. — Kétségbeesésünkben megnyomtuk a vészcsengőt és a tárnán keresztül az aknába siettünk, ahová a vészcsengőre leeresztették a kosarat és abban a felszínre húztak bennünket. Az irodában az ügyeletes tisztnek azonnal jelentést tettünk a katasztrófáról, tenni azonban semmit sem tehettünk, mert mind a hárman annyira kimerültünk, hogy csaknem eszméletlenül estünk össze az irodában. Furák Pál és Toller János sebeit azonnal bekötözték, én magam pedig úgyszólván csak egy ingben, miután összes ruhám az eresztében maradt, hazarohantam a sógornőmhöz, akinek az ura a katasztrófa áldozata lett. Dóczi József itt elhallgat, maga elé mered, mintha arra a szörnyű futásra gondolna, amelyet a katasztrófa éjszakáján tett meg, hogy hírül vigye a testvére pusztulását. Akik már sejtették a veszélyt — Csak legalább a holttesteket hoznák föl már a mélységből! — jajdult fel mellettünk az egyik áldozat özvegye. — Azt mondották, hogy búvárokat hoztak Budapestről, akik le tudnak hatolni a vízzel borított ereszkébe és felszínre tudják hozni őket. A szegény, összetört asszony szavaira néhány percig csend támadt. A kínos csendet újból az özvegy panaszos feljajdulása töri meg: — Én Istenem, talán ha mindjárt tudtak volna búvárokat idehozni, vagy meg lett volna már az az elektromos szivattyú, még élve kimentették volna az én drága jó uramat. A panaszos feljajdulásra megint csak nincs válasz. A bányászok már tudják, hogy a búvárokról elterjedt hír csak kósza, üres kitalálás volt. Nem voltak itt semmiféle dunai búvárok, mert úgyis felesleges lett volna az idejövetelük. Az ereszkébe lehetetlenség lenne számukra az alászállás, mert a beomló szénfal minden törekvésüket meghiúsítaná. Nemcsak napok, de még hetek is elmúlhatnak, mire a halottakat a felszínre tudják hozni. -- Az lett volna itt az egyedüli mentség -- kezd a beszédbe Retek János , ha ebben az ereszkében nem dolgoztak volna. A múlt években, 1929-ig Országh János volt itt a mérnök, ő akkor már veszélyt sejtett a bányának ezen a részén és nem engedte meg a további szénfejtést. Ennek az ereszkének a közelében ugyanis egy régebbi tárna van, amelyben már régen beszüntették az üzemet, miután hatalmas víztömeg árasztotta el. Én magam is többször megemlítettem, miután már húsz éve dolgoztam a bányában és ismertem minden zeg-zugát, hogy jó lenne, ha újból átvizsgálnák a vízzel borított régi akna távolságát, mert könnyen megeshetik, hogy a nagy víztömeg átnyomja az ereszke falát és akkor szörnyű katasztrófa következhet be. Annál is inkább szükség lett volna a nagyobb óvatosságra, mert a bányatársaságnak nincsenek megelele elektromos szivattyúi és a mostani gőz- és sűrített levegővel hajtott szivattyúk egy nagyobb vízkitörésnél úgyszólván teljesen hasznavehetetlenek, amint ez most sajnos be is bizonyult. Újabb katasztrófa réme: nem zárják-e be a bányát? Mikor a hegy derekára értünk, ahol a bánya aknája van, egyszerre elhalkult minden beszéd. Itt a szörnyű mélység nyílása. Meg akartuk tekinteni a haláltárnát, ez azonban most még lehetetlen. A régi tárnából előzúduló víztömeg előre nagyobbodik, úgyhogy mindenféle alászállási kísérlet a halál torkába való ugrást jelentene. Körülálljuk az akna száját és úgy gondolunk szótlan a szörnyű hullámsír áldozataira. A bányászok komoran állnak mellettünk, a tragikus szerencsétlenségben egy újabb katasztrófa komorlik feléjük. Nagy kérdés még, hogy meg tudnak-e birkózni majd a víztömeggel, vagypedig mindenféle szivattyúzás hiábavaló lesz, ami azután azt jelenti, hogy valami hatalmas víztartály törhetett utat és lehetséges, hogy az egész bányát elárasztja vízzel. Ettől reszketnek most a kosdi bányászok, mert ennek az lenne a következménye, hogy hosszú időre megszűnik a napi 3—4 pengős kenyérkereset és előttük áll a nagy kérdőjel: munka, kenyér, tüzelő és ruha nélkül, hogyan induljanak neki a télnek? Ezután újból bekísérték a rendőrségre, Lukács azonban még mindig tagadta bűnösségét, jóllehet a rendőrség a nagyszámú bizonyíték miatt teljesen bizonyítottnak veszi azt, hogy ő követte el a gyújtogatásokat. Annál is inkább, mert olyan vallomások is hangzottak el, hogy hivatásos tűzoltó akart lenni és a gyújtogatásaival elérte, hogy mindig ő jelenhetett meg legelőször a tűznél. Ezzel érdemeket akart szerezni arra, hogy hivatásos tűzoltónak felvegyék. Kihallgatása után letartóztatták" és amennyiben teljesen beigazolódik a bűnössége, statáriális bíróság elé állítják. Rengeteg fecske pusztult el a Drunántúlon Most folyik a szüret a Balaton mentén, de nincs benne örömük a gazdáknak. Korai szüret, de sietni kell vele, mert rohad a szőlő, meg kell menteni, amit menteni lehet. Rossz a szüretelők hangulata, de még szomorúbbá teszi őket, hogy a szőlősorok közt rengeteg elpusztult fecske kihűlt teteme hever. A tolna megyei Uzdon is százával hulltak le a vándorfecskék. A mezőn összeszedték őket és a meleg istállókban helyezték el, ahová a rossz idő miatt rengeteg légy is bemenekült, tehát bőségesen volt eledel. A jóllakott és fölmelegedett madarakat háromnapi pihenő után ezrével bocsátották útnak