Kis Ujság, 1932. március (45. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

1932 március 1 Hirtelen haragjában agyonlőtte a sógora Eperjessy István fővárosi tanácsjegyzőt­ ­ Megmagyarázhatatlan és megdöb­bentő halálos dráma játszódott le va­sárnap virradóra Budapesten, a Vas­kapu­ utca 7. számú házban. Az épület Boros Soma bádogáru­­gyáros tulajdona volt, halála után két leánya és István nevű fia örö­költék. A leányok közül az idősebbik Ebner Ferenc dr. Üllői­ úti ügyvéd felesége. A fiatalabbik leány Eper­­jessy István dr. székesfővárosi ta­nácsjegyző neje. Eperjessyék a Vas­kapu­ utcai ház második emeletén laknak, míg a földszint egyik laká­sában Eperjessyné öccse, a 27 éves István gépészmérnökhallgató és volt leventeoktató, lakott. Boros István, aki édesanyja halála után egyedül lakott a földszinti la­kásban, néhány hónap előtt vese­bajt kapott és ezért le is köszönt le­venteoktatói állásáról. A beteg fia­talembert Eperjessyék ápolták mind­addig, míg néhány nap előtt Eper­jessyné súlyosan meg nem betegedett influenzában. A végzetes telefonálás lakozott az ellen, hogy sógora megaka­dályozza a telefonálást, míg Boros inge­rült hangon azt hangoztatta, hogy nő­vérének nincs szüksége orvosra. Eper­jessy a vita közben vissza akarta he­lyezni a telefondugót helyébe, amit Bo­ros mindenáron igyekezett megakadá­lyozni. Eközben a két sógor véresre karmolta egymást, majd a verekedés hevében a tanácsjegyző sógorát belökte az ágyba. Ezen Boros annyira feldühö­dött, hogy felkapta az éjjeliszekrényen fekvő revolverét és hasbalötte Eperjessy Istvánt. A tan­ácsjegyző súlyos sebével kiván­­szorgott sógora lakásából és a szomszé­dos lakásba, a házmesterhez ment se­gítségért. Nyomban kihívták a mentő­ket, akik a szerencsétlen embert a Fa­sor-szanatóriumba szállították. Közben a házmester és a mentőorvos kérdésére Eperjessy csak annyit mon­dott: — Nem én lőttem meg magamat. Boros István a borzalmas tett elköve­tése után lakásában maradt és úgy lát­­szik, hosszú ideig nem tudott magához térni, mert amikor órák múlva fölhív­ták telefonon, arra a kérdésre, hogy tulajdonkép­pen hogyan és miért sütötte el a revolvert, nem tudott értelmes vá­laszt adni. Később felöltözött és Eperjessyék lak­­kásába ment. Nővére magas lázban, önkívületi állapotban feküdt és igy nem tudta, hogy férje nincs mellette. Boros ott ült betegágya mellett, amikor roko­nok érkeztek és titokban megmondták neki, hogy sógora halálán van. A fia­talember erre a Fasor-szanatóriumba rohant, hogy sógorával beszélhessen, de az orvosok nem engedték be. Nem vallott sógora ellen Eperjessy A borzalmas családi drámáról köz­ben tudomást szerzett a rendőrség is és a főkapitányságról rendőri bizottság ment ki a szerencsétlen tanácsjegyző be­tegágyához. Eperjessy István dr. a rendőrség és a vizsgálóbíró kérdésére azt válaszolta: — Boros Istvánnak rokona vagyok, nem kívánok vallomást tenni ez ügy­ben. Délután négy órakor aztán Eper­jessy István meghalt. Halálának közvetlen oka hashártyagyul­­ladás volt. Boros István még vasárnap délelőtt jelentkezett a főkapitányságon, ahol megkezd­ték kihallgatását. A volt levente­oktató dadogva, nyöszörögve tette meg vallomását és a kérdésekre is alig hall­ható hangon válaszolt. Azt mondta, hogy nem akart ölni, sőt a fegyverét sem akarta elsütni, vagy ha akarta is, csak azért, hogy Szombaton este Boros meglátogatta nővérét, Eperjessynét, majd 11 óra táj­ban lakásába ment és lefeküdt. Éjjel két órakor Eperjessy tanácsjegyző be­nyitott sógora földszinti lakásába, mely­hez kulcsa volt és a Boros hálószobá­jában lévő telefonhoz sietett. Boros Ist­ván fölébredt sógora lépteire és meg­kérdezte, hogy hova akar ilyen késő éjjel telefonálni. — Vilma rosszul van, harminckilenc és fél fok a láza, — felelte a tanács­jegyző sógora kérdésére — orvost aka­rok hívni. — Nem engedem, hogy telefonálj. — kiáltotta ingerülten Boros — attól be­teg Vilma, hogy folyton orvosok vizs­gálják. A tanácsjegyző nem törődött sógora tiltakozásával, hanem fölemelte a tele­fonkagylót, de Boros rácsapott a készülékre és­­ megszakította az összeköttetést. Eperjessy erre haragosan fölkapta a készüléket és a hálószoba távolabbi sar­kába vitte, hogy onnan telefonáljon az orvosnak. Erre sógora kiugrott az ágy­ból és kirántotta a telefon kapcsolódugó­ját, hogy ilyenformán lehetetlenné tegye a telefonálást. A tanácsjegyző most már dühösen lel­kesség lesz, az átm­elegíti az embert és megfiatalítja. Nagy ünnep ilyenkor a világ. Ezt érzi Hajbók is, Marci is, csak nem tudnak róla beszélni. S amint fogy, egyre fogyadozik az ital. Marci elmeséli, hogy amikor az öreg király még fiatal volt, háborút üzent a burkus. Hát nem szemtelenség? Egy generális, akinek gyönyörűséges kakastoll kéklett a csá­­óján, maga mellé vette Marcit, hogy ha már élesebb a szeme, mint a sasé, hát a messzi síkon ellenséget fürkésszen. Marci a hivatalát oly jól végezte, hogy nagy medáliát adtak neki. Maga a király tűzte volna a mellére, de a burkusok szem­telensége miatt nagyon fel volt indulva, hát csak kiadta a komandót, hogy amíg kedvre nem derül, tűzze a medáliát a legidősebb generális Marci mellére. De amint már ott parádézott a medália a mellén, egy burkus ágyúgolyó igen go­rombán hátba taszította. Darabokra tépte volna mindannyiukat, hanem hát Marci megvetette a lábát, még frisseb­ben a vállába húzta a nyakát és a ménkű nagy ágyúgolyó, a cudar, ott pukkadt szét Marci hátán. Hajaszála se görbült meg senkinek. A legidősebb generális meg tüstént a királyhoz sietett: — Felséges Uram, még egy medália jár Marcinak, ezért, meg ezért. .. Nevet a két öreg kanász. Haragról semmi szó, mintha sohasem gyűlölköd­tek volna egymásra. Összemelegszenek az ágyúgolyó történetén át. Aztán, hogy-hogy nem, kicsit elálmosodik Mar­ci és amint a bokor alatt elnyújtózik, hogy egy csöppet behunyja a szemét, hát mintha már cirógatni tudná az uno­kája ,­­a így van ez el, így ... KIS ÚJSÁG akinek adóhátraléka van, nem kaphat munkájáért pénzt a hatóságoktól Végzetes pénzügyminiszteri rendelet, amely tönkreteszi az iparosokat és vállalkozókat Egy 1927-ben kelt pénzügyminiszteri rendelet kötelezően előírja, hogy azok, akiknek valamely közpénztárból járan­dóságuk van, ezt csak akkor vehetik fel, ha igazolják, hogy nincsenek adó­hátralékban. Ha bármilyen adótartozá­suk van, ak­kor a pénztár köteles ezt egész összegében levonni. Ez a rendelet óriási zavart okoz. A pénzügyminiszter utasítására most tel­jességében végrehajtják a rendeletet. Az az iparos és vállalkozó, aki a vi­tás vagy állam részére munkát végzett, nem kapja meg ennek ellenértékét, mert elsősorban adóra vonják le járandóságát. Még akkor is, ha valaki igazolni tud­ja, hogy részletfizetési engedélyt ka­pott, vagy halasztást a pénzügyigazgató­­ságtól, ez esetben is köteles a pénztár az egész adótartozást egyszerre levonni. Ha valaki például 500 pengő értékű munkát végzett és 600 pengős adóhátraléka van, egyetlen fillért sem kaphat, sőt 100 pengővel még adós is marad. Az iparosok és vállalkozók körében rendkívül nagy elkeseredést okoz ez a rendelet, amely teljesen megbénít minden munkát. De a hatóságok működését is megza­varja, mert mielőtt bármi csekély ösz­­szeget is kifizetnének, nemcsak azt kell kivizsgálniuk, jár-e az utalványozott ösz­­szeg, hanem adókutató munk­át is kell végezniük. Az adókönyvet nem fogad­hatják el bizonyítékul arra nézve, hogy nem tartozik adóval a pénze után fut­kosó iparos, külön hivatalos írás kell a pénzügyi hatóságoktól erről. A kereskedelmi és ipari érdekeltségek erős harcot indítottak a végzetes ren­delkezés ellen. Felesleges mondanunk, hogy ennél lehetetlenebb intézkedés el sem képzelhető, mert ahelyett, hogy segítenének a roskadozó iparon, csak a kincstár érdekeit nézik, ami a legrosz­­szabb pénzügyi politika. Tönkretenni az adófizetőt, adóvégrehajtót csinálni az egész közigazgatásból, szörnyű gondo­lat, melynek el kell tűnnie/ Véres kajópárb­aj volt vasárnap Dréhr Imre és Hasikó Elemér között­ ­A múlt szerdán délelőtt a parlament­ben Dréhr Imre volt népjóléti államtit­kár többek közt a következőket mon­­dotta Hankó Elemérről, a népjóléti mi­nisztérium elnöki osztályának volt főnö­kéről : Hankó Elemér sikkasztott, lopott, csalt.­­ Hankó Elemér még aznap elégtételt kért Dréhr Imrétől Feilitzsch Rudolf báró és Grohmann Zsigmond útján. Dréhr Imre Palotai Kovács Károlyt, a Vívószövetség volt ügyvezető elnökét és Asbóth Jenőt nevezte meg segédeinek. A­ segédek összeültek tanácskozásra és gyorsan megállapodtak : a két ellenfél súlyos feltételű kard­párbajt fog vívni. A párbaj feltételei: nyak- és csukló­kötés, félnehéz magyar kardok, régi kimerülésig. Megállapodtak, hogy a Rá­­kosi-féle vívóteremben vasárnap reggel fog párbajozni a két ellenfél. Vasárnap reggel valamennyien meg is jelentek a vívóteremben, csupán Hankó Elemér segédeiben volt változás . Grohmann és báró Feilitzsch lemondott megbízatásáról és helyettük Rácz Vil­mos és Tuszkay Ferenc segédek jelentek meg. Amint Dréhr Imre és Hankó Elemér­­ elfoglalta helyét, hogy megmérkőzzék, három detektív lépett a terembe és a főkapitánysághoz érkezett beje­lentésre hivatkozva, megakadályozta a párbajt. A segédek erre megállapodtak abban. Statárium vagy elmeszaksértő? Hétfőn délelőtt a főkapitányságon ki­hallgatták Boross és Eperjessy hozzá­tartozóit. A vallomásokból kiderült, hogy a két sógor jó viszonyban élt egy­mással és így szinte lehetetlennek látszik az, hogy Boros előre meg­fontolt szándékkal ölte volna meg a tanácsjegyzőt. A rokonok és más tanúk is azt vallot­ták, hogy Boros, aki különben is in­gerlékeny természetű ember volt, az utóbbi időben súlyos betegség miatt nem egy ízben annyira ideges volt, hogy valósággal önkívületi állapotba került. Valószínűnek tartják, hogy a borzalmas tettét is ilyen állapotban követte el és ezért hozzátartozói arra kérték a rendőr­séget, vizsgáltassák meg elmeálla­potát. A főkapitányságon nem tettek eleget a kérésnek, miután az ügy esetleg a rögtönítélő bíróság elé tartozik, ellen­ben erős felindulásban elkövetett szán­dékos emberölés bűntette címén letar­tóztatták Boros Istvánt és kedden dél­előtt átküldik a budapesti ügyészség Markó­ utcai fogházába. Az ügyészségen valószínűleg még kedden döntenek arról, hogy Boros a rögtönítélő bíróság elé kerül-e, vagy elrendelik elmeállapotának meg­vizsgálását. A szerencsétlen véget ért Eperjessy tanácsjegyző felesége csak hétfőn reggel értesült a szörnyű esetről. A borzalmas hír annyira lesújtotta a beteg asszonyt, hogy az orvosok csak szíverősítő gyógy­szerek befecskendezésével tudják életere­jét fenntartani. a Eperjessy menjen már ki a szobáitól, mert idegességében nem bírta elviselni, hogy sógora ellenkezett vele. hogy este kilenc órakor a Fodor-féle vívóteremben tartják meg a párbajt. Dréhr Imre támadott és Dréhr kardja Hankó Elemér orrát érte, majd az orráról a karjára siklott és azt is megsebesítette. Hankó erősen vérzett az orrán ka­pott súlyosabb vágás miatt. Az orvosok azonnal hozzáugrottak, bekötözték sebeit, majd a párbajsegédek megállapították a végkimerülést. Dréhr Imre és Hankó Elemér a pár­baj után sem békült ki. Hankó följegyzéseit írásszak­értőkkel vizsgáltatják meg Megírtuk, hogy Hankó Elemér nyug­díjazott miniszteri tanácsosnak azokat a följegyzéseit, amelyeket a neki adott miniszteri és államtitkári utasításokról éveken át vezetett, a Dréhr-féle fegyel­mi ítélet iratcsomójához csatolta a­­dr. ügyészség. A hivatalvesztéssel sújtott Dréhr Imre azt állítja, hogy ezek a följegyzések utólag történtek és bizonyos érdekek védelmére szolgáltak. Ezért valószínű, hogy könyv- és írásszakértőiekéi fogják megvizsgáltatni a Hankó-féle följegyzé­seket. Ez a vizsgálat hosszabb ideig fog tartani, mert minden adatnak pontosan utána néznek. A szakértők fogják meg­állapítani azt is, hogy Hankó az utasí­tásokkal egyidőb­­en, vagy pedig későbben készítette-e el az ügyészség asztalára be­­került följegyzéseket. Szabadalmazott HAIDEKKER- HUNGÁRIA fonatot érdemes venni, mert 16 és olcsó Staidekker Sándor rt. Kerítés és bútorgyár, Budapest Üllői-út 48/13 Fiók : VIII., Fiumei-út 3

Next