Kis Ujság, 1932. október (45. évfolyam, 220-245. szám)
1932-10-01 / 220. szám
Urfi.'GiKl' i Kibanaau A sajóbábonyi csendőrgyilkos a miskolci rögtönítélő bíróság előtt A statáriumi ítéletet ma hirdetik ki A sajóbábonyi csendőrgyilkosság ügyében péntekre tü£te ki a tárgyalást a miskolci statáriumi bíróság,amelynek Tóth Dezső dr. az elnöke. Váradi Imre, a csendőrgyilkos legény, zárkájában ébren töltötte az éjszakát. Imakönyvet kért és órákon át ájtatos arccal imádkozott. Reggelire barna kenyeret kapott,amit jóízűen fogyasztott el. Csak akkor rendült meg, mikor a zárkából a fogházfelügyelő elé vezették és közölték vele, hogy rögtönítélő bíróság elé állítják. Ekkor elsápadt, levegő után kapkodott és a fogházőrök karjaiba dőlt. Néhány perc alatt tíz évet öregedett. Szinte öntudatlan állapotban ért vissza aztán a zárkába, ahol az ágyra roskadt és zokogva jajveszékelt. Mikor azonban a tárgyalásra kellett indulnia, összeszedte magát és elfogatása óta először szappannal mosdott meg és megfésülködött elyettest altestén és ez a szúrás halálos sebet ejtett. Papp Arzén szeptember 24-én belehalt sérüléseibe. A vádlott nem akar emlékezni Váradi a vádirat ismertetése után az elnök kérdéseire kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát, de nem tudja, hogyan történt az eset. A csendőrök megpofozták és puskatussal verték őt, amikor találkozott velük az utcán. Ő a közelben levő szeszfőzde felé menekült, de a csendőrök utolérték és ráncigálták. Elnök: Hogyan került a puska is maga kezébe? Vádlott: Nem emlékszem. Elnök: Mikor sült el a fegyver? Vádlott: A fegyver akkor sült el, amikor a csendőrök ráncigálták és a földre estünk. Elnök: Kinek a kezében volt a fegyver? Vádlott: Erre nem emlékszem. Az elnök további kérdéseire, amelyek a lövés és a szúrás körülményeit akarták tisztázni, vádiott szintén azt hangoztatta, hogy nem emlékszik semmire. Az elnök ezután megkérdezte tőle, hogy az eset után hova ment. Váradi előadta, hogy az egyik csűrbe ment és ott aludt. Reggel pedig, amikor hallotta hogy Papp Arzén haslövést kapott, bement Miskolcra és önként jelentkezett az ügyészségen. Elnök: Maga arról is beszélt, hogy mindkét csendőr részeg volt. Vádlott: Ittas állapotban voltak. Elnök: Miből gondolja ezt? Vádlott: Abból, hogy amikor engem cibáltak, velem együtt ők is felbuktak. — A csendőrök előzően a szeszfőzdében jártak — mondta — és onnan távozva, találkoztak Váradival. Szóváltás és zaj hallatszott, azután hárman szaladtak a szeszfőzde felé és közvetlenül az épület előtt mind a hárman fölbuktak. Váradi kelt föl először és ekkor már kezében volt Papp Arzén csendőrtiszthelyetes fegyvere. Elszaladt, megállt a szeszfőzde oldalánál , és a fegyvert lövésre készen tartotta. " Valótlan, hogy Papp Arzén és Váradi dulakodott volna. Mikor Papp Arzén fegyvertelenül fölkelt a földről, a szeszfőzde oldala felé tartott. Egy perc múlva hallottam a lövést. Két-három perc múlva bejött Papp , Arzén és azt mondta, hogy Várradi meglőtte. Levettük zubbonyát, a mellén és a hátán voltak sebek. Kovács Ignác csendőrfőhadnagy arról tett vallomást, hogy Papp Arzént derék, a szolgálatban minden tekintetben kiváló embernek ismerte. Szándékos emberölés a vád A tárgyalás megnyitása előtt bevitték a terembe a meggyilkolt csendőrtiszthelyettes fegyverét, szuronyát, átlőtt zubbonyát és a gyilkosnak a helyszínen maradt kabátját. A csendőrgyilkos legényt három szuronyos börtönőr vezette be a közönséggel zsúfolásig megtelt tárgyalóterembe. Bernát István királyi ügyész ismertette a vádat. Szándékos emberölés kísérletéért, hatósági közeg elleni erőszakért és lőfegyverrel elkövetett szándékos emberölés bűntettéért vonja felelősségre a bíróság Váradi Imrét. Váradi a vád szerint szeptember 23-án este Sajóbábonyban Papp Arzén csendőrtiszthelyettes kezéből kikapta a fegyvert, rálőtt a tiszthelyettesre és a lövéssel annak balkarját megsértette. Ez a lövés nem volt halálos, ellenben Váradi ezután megszúrta a tiszthe Váraira vall a gyilkosság szembúja Elnök: Egyetlen tanú sem állítja azt, hogy a csendőrök ittasak voltak és a boncolás sem mutatott ki alkoholt a meggyilkolt tiszthelyettes belső részében. Az első tanú Zachár József sajóbábonyi földmives. hát. Meg vagyok győződve, hogy amint valahová azzal a szándékkal nyitnék be, hogy becsapjak valakit, a kiszemelt áldozat szobájában megszólal egy csengő : Vigyázat! Szélhámos érkezett! — Ezt le kell küzdeni. Én is kalandor vagyok. — Szóval, ön is dolgozik a maga módján, pedig gyűlöli és lenézi a munkát? — Úgy van, a magam módján én is dolgozom és helyesen mondta, hogy lenézem és gyűlölöm a robotot. — De hát miből is él tulajdonképpen? Ez az, amit már régen szeretnék tudni. — Elárulom, bár üzleti titok. Elárulom, mert ön úgysem használhatja ki. — Tehát? — Én az emberi butaságot adóztatom meg. Tudnia kell ugyanis, hogy mindenki boldog, ember és mindenki ostoba, dán a különös dolgokat beszélőtől. — Hallja! Hiszen ez rendszeresen bevezetett kunyerálás. Amaz elvigyorodott: — Nyers és helyet nem álló kifejezéseket használ. Én egyszerűen megadóztatom a túlpöffeszkedő és hiú vagyont s ahogy már mondtam : a butaságot. — Megmondtam, hogy maga nem túlságosan hálás azok iránt, akik megsegítik. A jóltevői... — Ők? Ők az én jóltevőim? Óriási tévedés ! Én vagyok az ő jóltevőjük ! Én ! Elhiheti, ha mondom. — Erre igazán kiváncsi vagyok. — Lesz szerencsém kielégíteni a kíváncsiságát. Hallgasson ide. A tükrük, amibe az elfogult szemükkel néznek, a szabójuk és az asszonyaik szépnek hazudják őket; a hízelgők, a kullancsaik és alantasaik okosnak. Én vagyok az , akit váratlan szerencse ért. — Még mindig nem értem meg, hogy hogyan csinál ebből pénzt? — Az első az, hogy az ember tudjon újságot olvasni. Az újság óriási áldás annak számára, aki érti az olvasás módját ... Ne, ne szóljon közbe, mert kizökkent az őszinteségből. Ritkán van ilyen rohamom. Itt van például ez a színházi újság. Ebből megtudhatja, aki valóban tud olvasni, hogy melyik színházi csillag kinek ragyog, ki tött szerződést egy jobb ajánlat kedvéért, ki vásárolt új autót vagy villát, kik voltak jelen a nagy primadonna vagy a bankvezér estélyén? Ezek az emberek számomra az igazi, jó tipek. Mert vagy boldogok, vagy azt hiszik, hogy minden fenékig tejfel, vagy csakugyan fölveti őket a pénz. Aztán a közéleti jubileumok, az örvendetes családi események és az ingatlanforgalmi hírek... Az ember ne legyen lusta. Olvasson el mindent és ne restelje a levélírást és az utánjárást. A másik kissé elhúzódott most a patakör, amelyben jónak látják magukat. No ! Remélem, most már belátja, hogy lekötelezem őket. A másikat szemmel láthatólag jókedvre hangolta a gazdagok jóltevőjének ez a furcsa bölcsessége. Elnevette magát. Nem felelt és a másik is hallgatott. Most a »jóltevő» felállt és szertartásosan meghajolt az ismerőse előtt : — Jó éjszakát. Én visszavonulok hálótermeimbe. Pompás éjszakám lesz. Szeretem a szénaillatot. — Szóval, ma senkivel sem sikerült — jót tennie? — Istenem, nem mindig papsajt. Hiszen, ha mindig sikerülne, én kapnám a leveleket. — Furcsa ember ön ... — Ön pedig szinvak, akinek hiába beszélnék a jómód csillogó aranyszínéről, amikor a koplalás fakóságának ad előnyt. Jó éjszakát, uram... És eltűnt a bokrok között, a falusi hangulatú ligeti éjszakában, a pesti életnek ez a különös bogara. Vallomás a halálos ágyon Ezután 18 tanút hallgattak ki, akik közül néhányan döntő vallomást tettek. Ifjabb Papp Arzén, a szerencsétlen végű csendőrtiszthelyettes 20 éves okleveles tanító fia elmondta, hogy édesapja a műtét után rövid időre teljesen eszméletre tért és akkor elbeszélte neki megsebesülése történetét. Eszerint Papp Arzén és Kakuk Imre rendes járőrútjukon voltak és éjfél előtt érkeztek el Sajóbábony községbe. Papp Arzén igazolásra szólította föl Váradit, aki azonban igazolás helyett a szeszfőző felé menekült. A csendőrök követték és amikor odaértek, Papp Arzén elbukott, puskáját kiejtette kezéből, amelyet azután Váradi fölkapott és futni kezdett vele. A két csendőr tovább üldözte és amikor közelében voltak, Váradi visszafordult és rálőtt Papp Arzénre. A fiú vallomása szerint apja azt gondolta, hogy a hasán lévő hatalmas szúrt seb szintén lövéstől ered. A halálos ágyon tett vallomást egyébként régi barátja és társa. Joó Bernát csendőrőrmester is hallotta, mert egyidőben volt látogatóban a kórházban. A feltűnést keltő vallomás után Boros Jánost, a gyilkos Váradi sógorát szólították vallomástételre, de Boros a közeli rokonságra való hivatkozással, megtagadta a vallomástételt. A védelem pedig éppen Boros Jánostól várt igen fontos adatokat Váradi személyére és a gyilkosság előzményeire vonatkozóan. A végzetes éjszaka Kakuk Imre csendőrőrmester, Papp Arzén társa, az ügy egyik koronatanúja tett ezután vallomást. Elmondta, hogy egynegyed tizenkét óra tájban érkeztek Sajóbábony községbe. Vallomása első szavainál félbeszakította Kakuk Imrét az elnök és pillanatig mereven a csendőrőrmester szemébe nézve, azt kérdezte: — Ittak-e előzőleg valahol? — A szolgálati szabályzat ezt nem engedi meg, — felelte Kakuk — ésnem is ittunk sehol sem. — A szeszfőzdében sem ittak? — kérdezte újból az elnök. — Boros János és Zachár a helyszíni szemlén azt mondták a vizsgálóbírónak, hogy önöket pálinkakóstolásra hívták meg. — Sem én, sem pedig szerencsétlenül járt társain nem ittunk szeszesitalt aznap este és a szeszfőzdében sem fogadtuk el a meghívást, — felelte a csendőrőrmester. Ezután elmondta hogy a szeszfőzdéből a cigánytelep felé mentek és a sötét utón összetalálkoztak egy csavargó külsejű férfival, akiben fölismerték Váradi Imrét és igazolásra szólították föl. — Szabályosan igazoltatták Váradit? — kérdezte az elnök. — A legszabályszerűbben. Hanem Váradi az igazolás helyett vadul futni kezdett és azt kiabálta vissza, hogy majd Fehérvári-út mellett a HÉV kitérőinél Budapest határán a Ferenc József hídtól 15 percnyire. A Kondorosi* út, Mahunka Imre utca és Déli vasút között 150-200 négyszögölt lelkek négyszögölönként mér 11 pengőtől, 5 évi részletre kaphatók. Érdeklődni lehet a Magyar Tisztviselők Takarékpénztáránál Budapest, IX., Mester utca 15. Telefon: 461-56, vagy a Kondorosi-útiparcellázási irodánkban a szeszfőzdében igazolja magát, ahol most éppen ott van Boros János, a sógora. Mind a ketten üldözőbe vettük, de társam parancsára súlyba vett fegyverrel. Elsőnek Papp Arzén ért a közelébe és mivel Váradi a szeszfőzde baloldalán tűnt el, jobboldalról került eléje. Ezután határozottan kijelentett® a bíróság előtt Kakuk Imre, hogy semmiféle dulakodás nem előzte meg a lövést és a szúrást sem. Ő csak a fegyver csörrenését hallotta, de azért nem lőtt, mert távol állt és erre Papp különben sem adott neki parancsot. Az elnök itt újra félbeszakította Kakuk Imre vallomását és megkérdezte, hogy miért üldözték annyira Váradi Imrét? A tanú erre azt felelte, hogy büntetett előéletű volt, rossz embernek ismerték, akinek lakása sem volt és aki gyakran csavargott. Azt gondolták, hogy azért nem igazolja magát, mert megint valamilyen bűn terheli a lelkiismeretét és amikor menekülni látták, ez a gondolatuk megerősödött. Ezután folytatta vallomását a gyilkosság körülményeiről. Izgalmas szembesítés Kakuk Imre vallomása után izgalmas szembesítés következett Váradi Imre és a csendőrőrmester között. Az elnök felszólította a gyilkossággal vádolt legényt mondja a szemébe Kakuknak, hogy a halált okozó szúrás előtt dulakodtak a földön, sőt Kakuk Imre is dulakodott velük együtt. Váradi szemrebbenés nélkül ismételte meg a helyszíni vizsgálaton tett vallomását és mereven szembe nézve Kakuk Imrével, nyugodt hangon azt mondta: — Igenis dulakodtunk mind a hárman. A bíróság Zachár Józseffel, az első tanúval is szembesítette Kakuk Imrét. Zachár is azt mondta vallomásában, hogy a lövések zaját dulakodás előzte meg. A szembesítésnél megismételte ezt a vallomást. Az elnök a csendőrőrmester elé tárta Zachárnak a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amely szerint a csendőrök feltűnően jó hangulatban lépek be a szeszfőzdébe. A csendőrőrmester megmaradt amellett, hogy nem ittak semmiféle szeszes italt. Jászka Ferenc a következő tanú, aki szintén jelen volt a szeszfőzőben. Amikor a csendőrök beléptek közéjük, túlhangosan beszéltek, amiből arra következtet, hogy ihattak. Ittasság azonban nem látszott rajtuk. Dulakodást nem hallott, csak azt, hogy Papp Arzén szigorúan rákiabált valakire: »Tedd le a puskámat azonnal!« A falu rossza Váradi Imre nagybátyja, Tőkes Lajos azt vallotta, hogy a legény rossz viszonyban volt a mostohaanyjával és ez a feszült viszony juttatta őt a züllés útjára. , Dulakodó természetű, izgága és durvalelkű ember lett belőle, valóságos falu rossza. A bíróság tagjait láthatólag meglepte a rokonnak ez a vallomása. Pillanatokig feszült csend ült a teremre, csak a gyilkos feszengett idegesen a vádlottak padján. Joó Bernát törzsőrmester megerősítette vallomásában a fiatal Papp Arzén előbbi vallomását apjának a halálos ágyon tett elbeszéléséről. Pávai Miklós sajóbábonyi főjegyző mondta el ezután, hogy Pappot ő szállította kórházba. Váráésról így szólt: — Nem volt olyan vasárnap, amikor részegen ne láttam volna a züllött sorba csúszott legényt, aki csak szégyene volt a falunak. Néhány tanút hallgatott ki még a bi 8