Kis Ujság, 1932. november (45. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-01 / 246. szám
2_ Csere ■ Sosa Manitoba, az északamerikai állam Brickdale községében kigyulladt egy magányos farmerház. A farmer felesége élete kockáztatásával mentette ki az égő romok közül 5 éves kislányát. Alighogy biztonságba kerültek, a kislány kitépte magát anyja karjaiból és visszarohant a házba, hogy kimentse kedvenc bábuját Oly váratlanul történt az egész, hogy mire a felnőttek magukhoz tértek meglepetésükből, a gyermek már eltűnt az égő házban. Újból kimentették. A leányka súlyos égési sebeket szenvedett, de rettentő fájdalmában is anyáskodó mozdulattal szorongatta magához a bábut és vigasztalta, hogy ne féljen, ezután már nem történik semmi baja. Mussolini állította föl Olaszországban annak az anyának a szobrát,, aki egy hideg éjszakában — amikor két gyermekével meglepte a váratlanul betört havazás az országúton — úgy mentette meg gyermekeinek az életét, hogy föléjük borult és a a saját teste melegével melengette kicsikéit, amíg hajnalra virradóra megtalálták őket. Az anyában akkorára már nem volt élet. A gyermekek azonban megmaradtak. Az ősösztön dolgozott az anyában, akinek cselekedetét meghirdette az egész világnak a nemzetközi hítszolgálat — a nevét azonban nem tartotta szükségesnek följegyezni. A gyermek nevét sem. Az öt éves gyermeknek a nevét, akinek a lelkében már szinte ott szunnyadozva az örök érzés, amit millió és millió éven keresztül átadott minden anya a lánnyának. Az örök érzés a veszély pillanatában hatalmas, mindent lebíró erővel tört ki a gyermekből. Habozás nélkül rohant vissza a lángokba, kockára tette az életét mégegyszer, mert a lángok között ottmaradt valami: a bábu. Másoknak játékszer, de annak a gyermeknek a saját kicsinye, az általa becézgetett élet. Millió, tízmillió, százmillió élet, embereknek, népeknek a boldogsága forog ma a kockán. Éhségfelvonulások Amerikában, nyomorprocessziók London utcáin, ahol lovasrendőrök gázolnak bele a kenyérért orditozóknak tömegébe. Vonul az éhség Indiában, forrong és tombol Oroszországban. Idehaza nálunk a hármas ünnep előtt belekonditott valamenynnyiünknek érző szívébe a magyar kormányzó nejének szózata, hogy körülöttünk kenyérért sírnak, meleg ruháért, meleg szobáért esdekelnek százezrek. Életveszélyben van a világ békéje és haldoklik az emberiség boldogsága. Hol vannak az ősösztönök? Meg fognak-e mozdulni, oda fognak-e rohanni az égő házba azok a férfiak, azok a felelős vezetők, akiknek feladatuk, hogy a veszély pillanatában ne habozzanak. Ne mérlegeljenek, ne tanácskozzanak a tanácstalanságoknak zöldasztala mellett tovább, hanem a saját erejükben bízva, rohanjanak be az égő házba és mentsék ki a lángok közül végre-valahára a népeknek a jobbsorsát. Őserőkre, ősi ösztönökre van szükség. Halálmegvető bátorságra, amelyik nem fél attól, hogy rászakad a ház. Amelyik nem kapkod előbb a mentőponyva után, nem helyezi először biztonságba magát, hanem csupán a célt látja maga előtt. Nem mást. Nem hall semmi mást, csak azt látja, hogy az emésztő lángok az égig lobognak és ott a lángok között kétségbeesetten sikoltozik a veszélyeztetett népnek léte, nyugalma, mindene, amiért élni érdemes. Ezt kell megmenteni, ezt kell kihozni azok közül a lángok közül. Az ötesztendős gyermekben megvolt ez a halálmegvető bátorság. Az örökkévaló elv, az örökkévaló igazságnak a megnyilatkozása az, ami a gyermeklélekben dolgozod. Azok fogják elhozni a jobb jövendőt, akiknek a lelkében megmaradt épségben ez a mindig diadalmaskodó, ösztönös erő. Szederkényi Anna -*1 1932 november 3 KIS ÚJSÁG Választás lesz Székesfehérváron, Lengyeltótiban, Garbócbogdányon, Szepsen és még néhány kerületben Lázár és Fabinyi miniszterek Szentesen — Eckhardt Tibor lest a kisgazdaképviselők vezére — Károlyi Gyula lemondott mandátumáról A Ház legközelebbi munkarendje A háromnapos ünnep alatt sem szünetelt a politikai élet. Vasárnap a képviselők egy része, főleg a független kisgazdapárt tagjai, Gaal Gaszton temetésén jelent meg, másik része pedig Fabinyi és Lázár minisztereket kísérte el szentesi útjukra. Hétfőn a független kisgazdapárt tartott értekezletet és kedden is több olyan esemény történt, amely, főkép személyi vonatkozásánál fogva, igen nagy jelentőségű. Lázár Andor dr. igazságügyi és Fabinyi Tihamér kereskedelmi minisztereket a képviselők egész csoportja kísérte Szentesre, ahol a városháza előtti téren mondottak beszédeket. Lázár Andor miniszter azt hangoztatta, hogy a nemzet megtalálta önmagát, megtalálta vezetőit és a vezetők megtalálták a nemzetet. A kormány semmit sem ígér az országnak, csak azt, hogy teljes lelkét adja oda a nemzetnek. A kormány célja, hogy felfrissítse a gazdasági életet, letörölje a szenvedők könnyeit és mosolyt varázsoljon a lankadók arcára, mert csak így mehetünk előre Magyarország feltámadása felé. Fabinyi kereskedelmi miniszter bejelentette, hogy a szénkartel után a jövő héten egy másik kartélt osztat fel. ígérte, hogy az iparnak és a kereskedelemnek segítségére lesz. Fabinyi miniszter bejelentette azt is, hogy a kubikosok megsegítése céljából elrendelte a budapest—kecskeméti útszakasz kiépítését. A minisztert a bejelentési után kubikosmunkások száztagú küldöttsége kereste fel azzal, hogy a kubikosok otthagyják a szociáldemokrata pártot és Gömbös miniszterelnöknek felhívását követve, csatlakoznak a nemzeti gondolathoz. Ketlen kisgazdák ezzel szemben kijelentették, hogy torkig vannak az egységespárti politikával és ellenzéki jelöltet állítanak. Károlyi Gyula grófot — hír szerint — felsőházi taggá akarják megválasztani, valószínű azonban, hogy a volt miniszterelnök ezt sem fogadja el, mert teljesen ki akar kapcsolódni a politikai életből. A mostani képviselő, Fekete Lajos, akinek mandátumát Melczer Lilla választói megpeticionáltak, valószínűen márezen a héten lemond mandátumáról. Melczer Lillának aligha lesz ellenjelöltje és megválasztása szinte bizonyosra vehető, annál is inkább, mert a legutóbbi választáson csupán húsz szóval maradt kisebbségben Fekete Lajossal szemben. Az egységes párt körében még további új mandátumokra is számítanak. Hamarosan lemond mandátumáról Perényi Zsigmond báró, a szepsi kerület képviselője is, aki felsőházi tag és koronaőr lesz. De ezenkívül még más kerületekben is új választásra kerül a sor, mert a kormány Imrédy pénzügyminiszternek is minden körülmények között mandátumot akar juttatni és mandátumot szán Gömbös miniszterelnök Szörtsey Józsefnek is, a TESz igazgatójának. Új választások Hétfőn a független kisgazdapárt parlamenti csoportja elnökválasztásra ült össze, hogy betöltse Gaal Gaszton örökét. A párt Eckhardt Tibort választotta meg elnökévé, az országos elnökséget azonban nem töltötte be. E választás miatt Farkas Tibor képviselő kilépett a független kisgazdapárt tagjainak sorából. Itt említjük meg, hogy a párt a Gaal Gaszton halálával megüresedett lengyeltóti mandátumra Gaal Olivért, Gaal Gaszton fiát jelölte, akinek azonban máris több ellenjelöltje van, köztük Jankovich-Bésán Endre gróf kereszténypárti és Fodor Lajos kisgazda, akivel a legutolsó választáson is nagy küzdelmet kellett vívnia Gaal Gasztonnak A párt továbbra is ellenzékben marad, mert — mint Eckhardt kijelentette — nem hajlandók együttműködni az egységespárti rendszerrel. Új választás lesz rövidesen Székesfehérvárott is. Károlyi Gyula gróf volt miniszterelnök ugyanis levelet intézett Almásy Lászlóhoz, a képviselőház elnökéhez és a levélben bejelentette, hogy lemond a székesfehérvári mandátumról. Ezzel beváltotta azt az ígéretét, amelyet a bukásakor tett, hogy teljesen visszavonul apolitikai szerepléstől. Kedden délelőtt Széchenyi Viktor gróf főispán értekezletre hívta össze a székesfehérvári választók vezetőit, akik elhatározták, hogy Hóman Bálint közoktatási miniszternek ajánlják fel a város mandátumát, minthogy — mint mondták Székesfehérvárnak miniszter-képviselőre van szüksége. A küldöttség szombaton ajánlja fel a mandátumot a miniszternek. A füg Aranymama és fiai Szitnyai Zoltán elbeszélése A kisfiú perselyében egyre gyűlt a pénz. Olyan sok pénz, hogy a krajcárok és fillérek már csaknem kibújtak a persely száján. És olyan súlyos volt a persely,ahogy alig lehetett felemelni. Egy este feltörték a perselyt. Az asztalra ömlött a rengeteg pénz. Anica kisasszony szörnyüködve csapta össze a kezét . — Hisz ez rettentő sok! Ez összesen öt forint. Lacika. — Csak öt? — kérdezte a kisfiú csalódottan. — No nem, tiz — nevetett Anica. — Összesen tiz korona. — Mert csak tiz, amikor sokkal több? — Mert a sok réz annyit ér, mint kilenc ilyen — s Anica az egyetlen ezüstre mutatott. A kisfiú meg azt gondolta magában, hogy ez nem igazság. Tologatta, húzogatja a pénzeket és csalódottan forgatta az ezüst koronát. — Talán mert ez a király? — kérdezte hirtelen felcsillanó szemmel. — Ilogy-hogy király? — Mert ez a király, magyarázta lépelődve — s ami nikkelből, van, azok a tisztek, a többi pedig a hadsereg. — Hát persze, mosolygott Anica. Aztán ezt a sok pénzt becserélte egyetlen papirosra, ami szerinte annyit k ér, mint a többi együtt véve. És ezt az egyet is eltette a szekrénybe. A fehérneműk alá. A kisfiú egyedül volt a szobában. Egy darabig elácsorgott a szekrény előtt, aztán óvatosan felnyitotta. Csak mert meg akarta nézni, hogy mit csinál a pénz? Az ő pénze. Hát az ott feküdt laposan és kéken a sok fehérnemű alatt és éppenséggel semmit se csinált. Nagyon helyes, csak ezt akarta tudni. De azért kivette, megnézte, hogy rendben van-e rajta minden? Csakugyan rendben volt. Visszatette. Hanem ismét ki kellett venni, mert igaz is, azt meg se nézte, hogy milyen hosszú és milyen széles? Mert ezt is tudni kell. Hát éppenséggel hosszabb is lehetne. De azért így is jó. Nézze közelről, nézze messziről. Szép pénz, csinos pénz. Főként az tetszett, hogy az övé. Valaki belépett s már nem volt annyi ideje, hogy visszategye a pénzt. A kezében maradt. Jobb is, ha a saját pénz az embernél van. Este a párnája alá rejtette s azt álmodta, hogy aranyhegyek nőttek a papirosból. De amikor felébredt, ismét csak papiros. Mégis jobb lenne az arany. Több bizalma volt hozzá. És mert igen szomorú volt emiatt, annyira szomorú, hogy napokig a szavát se lehetett venni. Anica bevallotta a papírpénzt is és egyetlen csillogó aranyat adott át helyette. Ez már sokkal szebb volt, nagyon hasonlított is kedves kis fillérekhez, és úgy csillogott, mint azok, csak valamivel kövérebb volt náluk. De a kisfiú az aranynak se tudott sokáig örülni. Arra gondolt, amikor a nadrágzsebe még tele volt csillogó fillérekkel, rengeteg sokkal és olyan szép volt a hangjuk, sokféle édes csilingelés, ha két tenyere közé fogta és megcsörgette őket. Ezt azonban már nem tudta megértetni Anica kisasszonnyal, mert az mindent elmondott, amit mondani lehetett a pénzről. Elismételte, hogy ebben az egy aranyban rengeteg kisfillér gyűlt össze láthatatlanul, sőt ha valaki jól bánik vele, az arany megfiadzik és még több fillérke lesz belőle. — Úgy, — tűnődött a kisfiú — hát az arany a mama és a fillérkék az ő fiai? — Igen, igen, Lacika, a fillérkék a fiai. Ha így van a dolog, akkor már jobban lehet szeretni ezt az aranyat. Nagyon vigyázott rá, puha helyen tartotta, dédelgette és gyakorta megsimogatta, hogy szeretetet érezzen maga körül. Mert Anica mondta, ha jól bánnak vele, megfiadzik és sok kis aranyat hoz a világra. És egyre leste, várta, mikor következik be a világrahozás? De ez csak nem következett be. Pedig a kisfiú minden este bársonyos dobozba fektette az aranyat, puha vattába csomagolta s a szive felé tette, hogy jó, meleg helyen legyen, mert igy talán könnyebben születnek meg a kis aranyak. És imádkozott is, addig imádkozott buzgón, míg elnyomta az álom. Hiába volt minden, az aranymamának csak nem lettek fiai. S a kisfiú ismét szomorú lett. — Mi bajod van, kisfiú? — kérdezte egy öreg, szakállas koldus, aki ép az előbb zörgetett be hozzájuk s ételt, kenyeret kapott a konyhában. A kisfiú elmondta, hogy mi baja. Az meg odaült melléje és ő is igen elszomorodott a kisfiú bánatán. Tűnődött és tanakodott, hogy mit is lehessen tenni itten? Mert az tény igaz, amit a kisasszony mondott, ha jól bánnak az arannyal, az fiakat hoz a világra. Csak tudni kell a módját, ő tudna is valamit. Olyan az arany, mint a búzamag, el kell vésni a földbe és ki fog kelni. És az öreg koldus maga is úgy megörült ennek a gondolatnak, hogy csúnya szakállas arca egyszerre megszépült "a sok ragyogástól. Aztán nagy buzgón fölszántották a homokot, elvetették benne az aranyat és betemették. — Most aztán, — ujjongott egyre vidámabban az öreg koldus, — csak pár órát kell várnia az urficskának s mire délután ismét idejön, aranymama mellett már ott lesznek a fiókái. Aztán mikor egyedül maradt, pisz A nyugdíjtörvény módosítása és a rokkantjavaslat a Ház munkarendjén Nagy Emil nyugalmazott igazságügyminiszter, aki eddig pártonkívüli képviselő volt, belépett a nemzeti egység pártjába. A belépésnek érdekes előzményei vannak: Gömbös Gyula miniszterelnök levélben kérte Nagy Emilt — aki két cikkben a miniszterelnök programjával való teljes egyetértését jelentette fl — hogy lépjen be a nemzeti egység pártjába. Nagy Emil levélben válaszolt és bejelentette a pártba való belépését. Ugyanekkor Sztranyavszky Sándorral, a párt elnökével is levélben közölte elhatározását.