Kis Ujság, 1932. november (45. évfolyam, 246-269. szám)

1932-11-01 / 246. szám

2_ Csere ■­ Sosa Manitoba, az északamerikai ál­lam Brickdale községében kigyulladt egy magányos farmerház. A farmer felesége élete kockáztatásával men­­tette ki az égő romok közül 5 éves kislányát. Alighogy biztonságba ke­rültek, a kislány kitépte magát any­­ja karjaiból és visszarohant a ház­ba, hogy kimentse kedvenc bábuját Oly váratlanul történt az egész, hogy mire a felnőttek magukhoz tértek meglepetésükből, a gyermek már el­tűnt az égő házban. Újból kimen­tették. A leányka súlyos égési sebe­ket szenvedett, de rettentő fájdal­mában is anyáskodó mozdulattal szorongatta magához a bábut és vi­gasztalta, hogy ne féljen, ezután már nem történik semmi baja. Mussolini állította föl Olaszország­ban annak az anyának a szobrát,, aki egy hideg éjszakában — amikor két gyermekével meglepte a várat­lanul betört havazás az országúton — úgy mentette meg gyermekeinek az életét, hogy föléjük borult és a a saját teste melegével melengette kicsikéit, amíg hajnalra­ virrad­óra megtalálták őket. Az anyában akko­rára már nem volt élet. A gyerme­kek azonban megmaradtak. Az ősösztön dolgozott az anyában, akinek cselekedetét meghirdette az egész világnak a nemzetközi hítszol­­gálat — a nevét azonban nem tar­totta szükségesnek följegyezni. A gyermek nevét sem. Az öt éves gyer­meknek a nevét, akinek a lelkében már szinte ott szunnyadozva az örök érzés, amit millió és millió éven keresztül átadott minden anya a lán­­­nyának. Az örök érzés a veszély pillanatában hatalmas, mindent le­­bíró erővel tört ki a gyermekből. H­a­­bozás nélkül rohant vissza a lán­gokba, kockára tette az életét még­­egyszer, mert a lángok között ottma­radt valami: a bábu. Másoknak já­tékszer, de annak a gyermeknek a saját kicsinye, az általa becézgetett élet. Millió, tízmillió, százmillió élet, embereknek, népeknek a boldogsága forog ma a kockán. Éhségfelvonulá­­sok Amerikában, nyomorprocessziók London utcáin, ahol lovasrendőrök gázolnak bele a kenyérért orditozók­­nak tömegébe. Vonul az éhség In­diában, forrong és tombol Oroszor­szágban. Idehaza nálunk a hármas ünnep előtt belekonditott valameny­­nnyiünknek érző szívébe a magyar kormányzó nejének szózata, hogy körülöttünk kenyérért sírnak, meleg ruháért, meleg szobáért esdekelnek százezrek. Életveszélyben van a világ békéje és haldoklik az emberiség boldog­sága. Hol vannak az ősösztönök? Meg fognak-e mozdulni, oda fog­nak-e rohanni az égő házba azok a­­ férfiak, azok a felelős vezetők, akik­nek feladatuk, hogy a veszély pilla­natában ne habozzanak. Ne mérle­geljenek, ne tanácskozzanak a ta­nácstalanságoknak zöldasztala mel­lett tovább, hanem a saját erejük­ben bízva, rohanjanak be az égő házba és mentsék ki a lángok közül végre-valahára a népeknek a jobb­sorsát. Őserőkre, ősi ösztönökre v­an szükség. Halálmegvető bátorságra, amelyik nem fél attól, hogy rásza­kad a ház. Amelyik nem kapkod előbb­ a mentőponyva után, nem he­lyezi először biztonságba magát, ha­nem csupán a célt látja maga előtt. Nem mást. Nem hall semmi mást, csak azt látja, hogy az emésztő lán­gok az égig lobognak és ott a lán­gok között kétségbeesetten sikoltozik a veszélyeztetett népnek léte, nyu­galma, mindene, amiért élni érde­mes. Ezt kell megmenteni, ezt kell kihozni azok közül a lángok közül. Az ötesztendős gyermekben meg­volt ez a halálmegvető bátorság. Az örökkévaló elv, az örökkévaló igazságnak a megnyilatkozása az, ami a gyermeklélekben dolgozod. Azok fogják elhozni a jobb jö­vendőt, akiknek a lelkében megma­radt épségben ez a mindig diadal­maskodó, ösztönös erő. Szederkényi Anna ­-*1 1932 november 3 KIS ÚJSÁG Választás lesz Székesfehérváron, Lengyeltótiban, Garbócbogdányon, Szepsen és még néhány kerületben Lázár és Fabinyi miniszterek Szentesen — Eckhardt Tibor lest a kisgazda­­képviselők vezére — Károlyi Gyula lemondott mandátumáról A Ház legközelebbi munkarendje A háromnapos ünnep alatt sem szünetelt a politikai élet. Vasárnap a képviselők egy része, főleg a füg­getlen kisgazdapárt tagjai, Gaal Gasz­­ton temetésén jelent meg, másik ré­sze pedig Fabinyi és Lázár minisz­tereket kísérte el szentesi útjukra. Hétfőn a független kisgazdapárt tar­tott értekezletet és kedden is több olyan esemény történt, amely, főkép személyi vonatkozásánál fogva, igen nagy jelentőségű. Lázár Andor dr. igazságügyi és Fa­binyi Tihamér kereskedelmi miniszte­reket a képviselők egész csoportja kí­sérte Szentesre, ahol a városháza előtti téren mondottak beszédeket. Lázár Andor miniszter azt hangoz­tatta, hogy a nemzet megtalálta önma­gát, megtalálta vezetőit és a vezetők megtalálták a nemzetet. A kormány semmit sem ígér az or­szágnak, csak azt, hogy teljes lelkét adja oda a nemzetnek. A kormány célja, hogy felfrissítse a gazdasági életet, letörölje a szenvedők könnyeit és mosolyt varázsoljon a lan­kadók arcára, mert csak így mehetünk előre­ Magyarország feltámadása felé. Fabinyi kereskedelmi miniszter bejelentette, hogy a szénkartel után a jövő héten egy másik kartélt osz­tat fel. ígérte, hogy az iparnak és a kereske­delemnek segítségére lesz. Fabinyi miniszter bejelentette azt is, hogy a kubikosok megsegítése céljából elrendelte a budapest—kecskeméti út­szakasz kiépítését. A minisztert a bejelentési u­tán kubi­kosmunkások száztagú küldöttsége ke­reste fel azzal, hogy a kubikosok ott­hagyják a szociáldemokrata pártot és Gömbös miniszterelnöknek felhívását követve, csatlakoznak a nemzeti gon­dolathoz. Ketlen kisgazdák ezzel szemben kijelen­tették, hogy torkig vannak az egységes­párti politikával és ellenzéki jelöltet ál­lítanak. Károlyi Gyula grófot — hír sze­rint — felsőházi taggá akarják megvá­lasztani, valószínű azonban, hogy a volt miniszterelnök ezt sem fogadja el, mert teljesen ki akar kapcsolódni a politikai életből. A mostani képviselő, Fekete Lajos, akinek mandátumát Melczer Lilla választ­­ói megpeticionáltak, valószínűen már­­ezen a héten lemond mandátumáról. Melczer Lillának aligha lesz ellenjelöltje és megválasztása szinte bizonyosra ve­hető, annál is inkább, mert a legutóbbi választáson csupán húsz szóval maradt kisebbségben Fekete Lajossal szemben. Az egységes párt körében még további új mandátumokra is számítanak. Hama­­rosan lemond mandátumáról Perényi Zsigmond báró, a szepsi kerület képvi­selője is, aki felsőházi tag és koronaőr lesz. De ezenkívül még más kerületek­ben is új választásra kerül a sor, mert a kormány Imrédy pénzügyminisz­ternek is minden körülmények között mandátumot akar juttatni és man­dátu­mot szán Gömbös miniszterelnök Szörtsey Józsefnek is, a TESz igazgató­jának. Új választások Hétfőn a független kisgazdapárt par­lamenti csoportja elnökválasztásra ült össze, hogy betöltse Gaal Gaszton örö­két. A párt Eckhardt Tibort választotta meg elnökévé, az országos elnökséget azonban nem töltötte be. E választás miatt Farkas Tibor képviselő kilépett a fü­ggetlen kisgazdapárt tagjainak­ so­­­­rából.­­ Itt említjük meg, hogy a párt a Gaal Gaszton halálával megüresedett lengyel­tóti mandátumra Gaal Olivért, Gaal Gaszton fiát jelölte, akinek azonban máris több ellenjelöltje van, köztük Jankovich-Bésán Endre gróf keresztény­párti és Fodor Lajos kisgazda, akivel a legutolsó választáson is nagy küz­delmet kellett vívnia Gaal Gasztonnak A párt továbbra is ellenzékben ma­rad, mert — mint Eckhardt kijelentette — nem hajlandók együttműködni az egységespárti rendszerrel. Új választás lesz rövidesen Székes­fehérvárott is. Károlyi Gyula gróf volt miniszterelnök ugyanis levelet intézett Almásy Lászlóhoz, a képviselőház el­nökéhez és a levélben bejelentette, hogy lemond a székes­­fehérvári mandátumról. Ezzel beváltotta azt az ígéretét, amelyet a bukásakor tett,­ hogy­ teljesen visszavo­nul a­­politikai szerepléstől. Kedden dél­előtt Széchenyi Viktor gróf főispán érte­kezletre hívta össze a székesfehérvári választók vezetőit, akik elhatározták, hogy Hóman Bálint közoktatási minisz­ternek ajánlják fel a város man­dátumát, minthogy — mint mondták Székesfe­hérvárnak miniszter-képviselőre van szüksége. A küldöttség szombaton ajánlja fel a mandátumot a miniszternek. A füg­ Aranymama és fiai Szitnyai Zoltán elbeszélése A kisfiú perselyében egyre gyűlt a pénz. Olyan sok pénz, hogy a krajcá­rok és fillérek már csaknem kibújtak a persely száján. És olyan súlyos volt a persely,a­hogy alig lehetett felemelni. Egy­ este feltörték a perselyt. Az asz­talra ömlött a rengeteg pénz. Anica kis­asszony szörnyüködve csapta össze a kezét­ . — Hisz ez rettentő sok! Ez összesen öt forint. Lacika. — Csak öt? — kérdezte a kisfiú csa­lódottan. — No nem, tiz — nevetett Anica. — Összesen tiz korona. — Mert csak tiz, amikor sokkal több? — Mert a sok réz annyit ér, mint ki­lenc ilyen — s Anica az egyetlen ezüstre mutatott. A kisfiú meg azt gondolta magában, hogy ez nem igazság. Tologatta, húzo­gatja a pénzeket és csalódottan forgatta az ezüst koronát. — Talán mert ez a király? — kér­dezte hirtelen felcsillanó szemmel. — Ilogy-hogy király? — Mert ez a király, magyarázta lépelődve — s ami nikkelből, van, azok a tisztek, a többi pedig a hadsereg. — Hát persze, mosolygott Anica. Aztán ezt a sok pénzt becserélte egyet­len papirosra, ami szerinte annyit k ér, mint a többi egy­ütt véve. És ezt az egyet is eltette a­ szekrénybe. A fehér­neműk alá. A kisfiú egyedül volt a szobában. Egy darabig elácsorgott a szekrény előtt, aztán óvatosan felnyitotta. Csak mert meg akarta nézni, hogy mit csinál a pénz? Az ő pénze. Hát az ott feküdt laposan és kéken a sok fehérnemű alatt és éppenséggel semmit se csinált. Na­gyon helyes, csak ezt akarta tudni. De azért kivette, megnézte, hogy rendben van-e rajta minden? Csakugyan rendben volt. Visszatette. Hanem ismét ki kel­lett venni, mert igaz is, azt meg se nézte, hogy milyen hosszú és milyen széles? Mert ezt is tudni kell. Hát éppenséggel hosszabb is lehetne. De azért így is jó. Nézze közelről, nézze messziről. Szép pénz, csinos pénz. Főként az tetszett, hogy az övé. Valaki belépett s már nem volt annyi ideje, hogy visszategye a pénzt. A ke­zében maradt. Jobb is, ha a saját pénz az embernél van. Este a párnája alá rejtette s azt álmodta, hogy aranyhe­gyek nőttek a papirosból. De amikor felébredt, ismét csak papiros. Mégis jobb lenne az arany. Több bizalma volt hozzá. És mert igen szomorú volt emiatt, annyira szomorú, hogy napokig a sza­vát se lehetett venni. Anica bevallotta a papírpénzt is és egyetlen csillogó ara­nyat adott át helyette. Ez már sokkal szebb volt, nagyon hasonlított is kedves kis fillérekhez, és úgy csillogott, mint azok, csak valamivel kövérebb volt náluk. De a kisfiú az aranynak se tudott so­káig örülni. Arra gondolt, amikor a nadrágzsebe még tele volt csillogó fil­lérekkel, rengeteg sokkal és olyan szép volt a hangjuk, sokféle édes csilingelés, ha két tenyere közé fogta és megcsör­gette őket. Ezt azonban már nem tudta megér­tetni Anica kisasszonnyal, mert az min­dent elmondott, amit mondani lehetett a pénzről. Elismételte, hogy ebben az egy aranyban rengeteg kis­­fillér gyűlt össze láthatatlanul, sőt ha valaki jól bá­nik vele, az arany megfiadzik és még több fillérke lesz belőle.­­ — Úgy, — tűnődött a kisfiú — hát az arany a mama és a fillérkék az ő fiai? — Igen, igen, Lacika, a fillérkék a fiai. Ha így van a dolog, akkor már job­ban lehet szeretni ezt az aranyat. Na­gyon vigyázott rá, puha helyen tar­totta, dédelgette és gyakorta megsimo­gatta, hogy szere­te­tet érezzen maga kö­rül. Mert Anica mondta, ha jól bánnak vele, megfiadzik és sok kis aranyat hoz a világra. És egyre leste, várta, mikor következik be a világrahozás? De ez csak nem következett be. Pe­dig a kisfiú minden este bársonyos dobozba fektette az aranyat, puha vat­tába csomagolta s a szive felé tette, hogy jó, meleg helyen legyen, mert igy talán könnyebben születnek meg a kis aranyak. És imádkozott is, addig imád­kozott buzgón, míg elnyomta az álom. Hiába volt minden,­ az aranymamá­nak csak nem lettek fiai. S a kisfiú ismét szomorú lett. — Mi bajod van, kisfiú? — kérdezte egy öreg, szakállas koldus, aki ép az előbb zörgetett be hozzájuk s ételt, ke­nyeret kapott a konyhában. A kisfiú elmondta, hogy mi baja. Az meg odaült melléje és ő is igen el­­szom­orodott a kisfiú bánatán. Tűnődött és tanakodott, hogy mit is lehessen tenni itten? Mert az tény igaz, amit a kis­asszony mondott,­ ha jól bánnak az arannyal, az fiakat hoz a világra. Csak tudni kell a módját, ő tudna is vala­mit. Olyan az arany, mint a búzamag, el kell vésni a földbe és ki fog kelni. És az öreg koldus maga is úgy meg­örült ennek a gondolatnak, hogy csúnya szakállas arca egyszerre megszépült "a sok ragyogástól. Aztán nagy buzgón fölszántották a homokot, elvetették benne az aranyat és betemették. — Most aztán, — ujjongott egyre vi­dámabban az öreg koldus, — csak pár órát kell várnia az urficskának s mire délután ismét idejön, aranymama mel­lett már ott lesznek a fiókái. Aztán mikor egyedül maradt, pisz­ A nyugdíjtörvény módosí­tása és a rokkantjavaslat a Ház munkarendjén Nagy Emil nyugalmazott igazságügy­­miniszter, aki eddig pártonkívüli képvi­selő volt, belépett a nemzeti egység pártjába. A belépésnek érdekes előzmé­nyei vannak: Gömbös Gyula miniszter­elnök levélben kérte Nagy Emilt — aki két cikkben a miniszterelnök program­jával való teljes egyetértését jelentette f­l — hogy lépjen be a nemzeti egység pártjába. Nagy Emil levélben válaszolt és bejelentette a pártba való belépését. Ugyanekkor Sztranyavszky Sándorral, a párt elnökével is levélben közölte elha­tározását.

Next