Kis Ujság, 1933. február (46. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
1933 február 1 KIS ÚJSÁG költségvetéséhez képest a kiadások 76.4 millióval csökkentek, de a bevétel is csökkent 12.5 millióval. Az üzemek bevétele a költségvetési év első hónapjában 178.2 millió, a kiadás 193.5 millió, ez azonban egy ki nem fizetett adósság révén a valóságban 195 milliót jelent. Az üzemek hiánya tehet 16,8 millió. Ennek egyik oka hogy az állam a Délivasutat is átvette ebben a költségvetési évben. Bizonyos azonban, hogy az előző költségvetési év üzemi kiadásával és bevételével szemben a kiadások a folyó költségvetési évben 28 millióval, a bevételek 233 millióval csökkenek. Az állami költségvetés összesítése alapján az első költségvetési félévi eredmény látszólag kedvező, mindamellett a kormány a jövő költségvetési évre 150 millió hiánnyal számol. Renkívüli csökkent a nemzeti jövedelem Az általános gazdasági helyzetre tért át ezután a pénzügyminiszter. Azt mondotta, hogy a nemzet jóléte és megélhetési lehetőége a nemzeti jövedelem nagysága alapján állapítható meg. A háborút követő időkben termelésünk ötmilliárdra rúgott a legújabb becslések szerint ez három milliárdra esett alá. A nemzeti jövedelem nem közömbös a magyar nemzet élete szempontjából. Most fejenként az orszásiban a jövedelem 310--350 pengőre tehető. Ezt fokoznunk kell. Ezért kell a piacokat megszerezni és az elhelyezés lehetőségeit javítani.Hitel nélkül a nemzet jövedelmét nem fokozhatjuk. A pénz értékét meg kell védenünk. Érdekünk tehát a termelést felfokozni. Mindezt az államháztartás egyensúlya nékül nem hajthatjuk végre. Ismeretesek azok a számítások, amelyek a nemzeti jövedelemmel szemben a közterheket vetik föl. A folyó költségvetési év közterheit 1,2 milliárdra kell becsülni. Ez valóban rendkívül nagy arány és meghaladja a rendes méreteket Mégis, a számadatokat ily mereven nézni nem lehet. Az állami terhek egy része a közpénztárakon folyik keresztül és nem vész el, hanem visszakerül a gazdasági életbe. Az sem igaz, hogy a pénzek felhasználása minddén magánháztartásban jobb, mint az államháztartásban. Az állam és a közületek kiadásai közül a személyi és dologi kiadások visszafolynak az iparba és a kereskedelembe, szóval a termelő gazdasági életbe. Az állam átmenetileg veszteséges helyzetbe jutott, de veszteséges az általános gazdasági étel is. Ezen a helyzeteit segíteni kell. Az a felfogás, hogy inflációt és devalvációt csináljunk, helytelen. Három lehetőség van a helyzet megjavítására. A termelést meg kell szervezni és fokozni (mozgolódás a baloldalon), a közigazgatás költségeit apasztani, a nemzeti jövedelmet pedig fokoznunk kell. Tehát hármas feladat: a bevételek fokozása, a kiadások apasztása és a kölcsönművelet igénybevétele vált szükségessé. Azonban meg kell találnunk azt a módot is, hogy egymást kiegészítsék ezek az intézkedések. A Népszövetség pénzügyi bizottsága a hiány fedezésére lehetővé tette, hogy a transzferalapba befizetett 50 milliót igénybe vehessük. Ez tulajdonképpen egy a külfölddel szemben keletkező új kölcsön. A költségvetések hiányzó 100 milliójából 30 millió pengőt a kiadások apasztása révén fedezünk, a bevételeket pedig 25 millióval mérsékelten fokozzuk. Még 45 millió fedezése van hátra, ezt belső kölcsönökből szerezzük meg. (Mozgás és nagy zaj a baloldalon.) A belső kölcsön céljaira — folytatta a miniszter — az ipar és a bankok 25 milliót, 20 milliót pedig a mezőgazdaság nyújt két évre kölcsön alakjában az állam" rendelkezésére. Ezután annak ismertetésébe kezdett a pénzügyminiszter, hogyan akarja a kiadásokat apasztani. Nincs olyan pénzügyi lehetőség, hogy a hiányt a kiadások csökkentésével fedezhetnék. Éber Antal: Én ismernék ilyent! Friedrich István: Pedig kell találni! Imrédy Béla: Amikor a német állam a vasúti forgalmat azáltal akarta emelni, hogy a vasúti viteldíjat 10 százalékkal csökkentette, akkor az addig jelentkezett 400 millió márka vasúti hiány 600 millióra emelkedett. Ha mi is 10 százalékkal csökkentenék a vasúti viteldíjat, akkor 19 százalékkal lenne nagyobb a vasút hiánya. Kijelentem itt azonban, hogy a gazdasági életet nem terhelem a "forgalmi adó emelésével (Nagy zaj a baloldalon, úgyhogy az elnök a viharcsengőt is kénytelen használni.) A forgalmi adó kulcsát nem emeljük fel, ellenben bevezetjük a fázisrendszert, a fogyasztási adók közül pedig új adó lesz a villamoskörték adója. Most ismét nagy zaj támadt a baloldalon. Fábián Béla: Vissza a mécseshez! Inkrédy Béla: Rádiócsövek után is új fogyasztási adót vetünk ki. Peyer Károly: Tessék a rádiómonopóliumot átvenni. — Vissza a gyertyavilágításhoz’. Az áramfejlesztő telepeket, a Talbot-centrálét adóztassák meg, ott van elég kereset! — kiáltják a baloldalról. Malasits Géza: Minél gazdagabb valaki, annál kevesebb adót fizet! Imrédy Béla: Olaszországban is megvan ez az adó, nálunk csak 2—3 százalékos megterhelést fog jelenteni, míg Olaszországban 30 százalékos a megadóztatás. Friedrich István: Milyen jó, hogy itt vagyunk! (Derültség az egész Házban.) Teherautó, közúti adó, házadó Imrédy Béla: Az a körülmény, hogy a vasutak jövedelmezősége az egész világon visszaesett az autóközlekedés elterjedése folytán, tehát nálunk is azt követeli, hogy ez ellen tegyünk valamit. Hogy az Albin vasinak bevételét fokozzuk, a teherautók közúti adóját a kétszeresére tervezzük. Ez a bejelentés óriási vihart keltett. A közbeszólások teljesen elnyomták a pénzügyminiszter hangját, úgyhogy csak a viharcsengő tudott percek után csendet teremteni. Amint folytatni kezdte a pénzügyminiszter beszédét, újból a közbeszólások áradata zúdult feléje. Propper Sándor: Adóztassák meg a közbeszólókat is! Farkas István: Új stílus! Lázár Miklós: Hol van a 97-ik pont, a lelkiismeretesség, miniszterelnök úr? Imrédy pénzügyminiszter: A bevételek növelésére a dohányjövedék áruinak értékesítését javítani akarjuk. Lázár Miklós: A frázisokat kell nála adóztatni! Imrédy pénzügyminiszter: A házadót 20 százalékról 21 százalékra emeljük, azonban a nagy és kisközségekben a kis családi házakat mentesítjük, ha azokat a tulajdonos teljes egészében maga lakja, de a társasházakban levő lakások nem mentesülnek. A falut tehát nem érinti a házadó emelése. .Helyeslés az egész Házban. em a tisztviselői fizetéscsökkentések miatt Imrédy Béla: A városi ház birtok az a vagyon, amelyet leginkább sikerült a leromlott viszonyok közt is átmenteni. Emeljük a társulási adót 15 százalékról 40 százalékra, valamint a rokkantellátási adót 100 százalékkal. (A pénzügyminiszter bejelentését a baloldal állandóan gúnyos közbeszólásokkal kíséri.) Ezután a pénzügyminiszter áttért a köztisztviselők és a nyugdíjas tisztviselők illetménycsökkentésének bejelentésére. " A köztisztviselők illetményeit 5,7 százalékkal akarja csökkenteni, de a I©0 pengőn aluli fizetéseket nem csökkentik. Friedrich István: Ezt nem lehet! Megígértek, hogy erről szó sem lesz! Hornonnay Tivadar: Hallatlan, a nemzeti egység pártjának jelenlegi elnöke, Sztranyavszky Sándor ezért lépett ki a pártból! Régi recept, rossz kiadásban. fiai Ferenc: Államcsődöt tessék bejelenteni, miniszter úr! Fábián Béla: A rendeletek csődjét! — Halljuk, halljuk! — hangzott a felkiáltás a" jobboldalon. Propper Sándor: Még elég jókor meg fogják hallani"... A pénzügyminiszter ezután arról beszélt, hogy "az állami vasgyárak bérbeadását tervezik és ennek az ügynek megvizsgálására bizottságot küldött ki. Propper Sándor: Van még valami'.' Imrédy Béla: A dohánytermelési politikának más irányt kell adni. A dohánnyal kevesett területeket csökkenteni kell és a dohánytermésnek megfelelő piacot kell teremteni. Tudoma, hogy ezek az adójavaslatok nem népszerűek, de szükségesek. Friedrich István: Katasztrofális! — Most tapsoljon és éljenezzen, Gá bor bácsi! — fordult Malasits Géza Jánossy Gábor felé. Imrédy Béla: A képviselő urak kritizálásából megtanultam azt, hogy nem szabad adót emelni, azt is, hogy a személyi kiadásokat, de a dologi kiadásokat sem szabad csökkenteni, azonban, ha megfogadnám a tanácsukat, ölbe tett kezekkel ülnek itt. A pénzügyminiszternek ezeket a szavait nagy helyesléssel fogadták a jobboldalon. Arról beszél ezután a pénzügyminiszter hogy nem tudja, hol az a lehetőség, ahonnan azokat a 100- 200 milliókat elővehetjük. Fiam Ferenc: Érts meg a miniszter úr nem lehet adókat emelni! Fábián Béla: Az emberek utolsó holmiját elárverezik! Új közmunkák indulnak Imrédy Béla: Amit menteni lehet, azt meg fogjuk menteni. Az a kritika hangzott el Tyler részéről, hogy csökkentsük a forgalmat sújtó adókat. Ezt sem lehet végrehajtani. Bejelenti, hogy a közmunkákat a kormány megindítja és a tárcarendeletet módosítja Majd felolvassa a Népszövetség pénzügyi bizottsága elnökének egy hozzáintézett levelét amit az ellenzék zajongása és közbekiabálása fogad. Amikor a műor ez a levél felolvasását befejezi Lain Ferenc megköszöni. A zaj ■egyre fokozódik, a képviselők az egyik oldalról a másik oldalra átkiabálnak. Bíró Pál: Legalább ötezer munkásnak ad ez a program kenyeret! Imrédy a zaj közepé re folytatja beszédét és azt mondja hogy a földmivelési és kereskedelmi miniszter megbeszélik a megindítandó munkálatok sorrendjét. A külföldi államok hitelezőiegyenként jóakarattal vannak irántunk. A mezőgazdasági rövidlejáratú hitelről beszél ezután. Ehhez a hitelező bankok a betétkamat fölemelése révén járulnak hozzá, azonfelül az egy és fél százalékkal csökkentett mezőgazdasági kamat fele ebbe az alapba fizetendő, ilyenformán hárommillió fog rendelkezésre állni a bajbajutott gazdák megsegítésére. Éber Antal: Megadóztatják a takarékosságot. Urbán Péter: Nagyon helyes. Bródy Ernőt egy közbeszólás miatt az elnök rendreutasítja. Éber Antal: Ez a betevők védelme. Imrédy Béla pénzügyminiszter ezután a külkereskedelmi forgalom hasznosságáról és a most befejezett pénzügyi tárgyalásokról beszél, majd így fejezi be felszólalását: Három tőmondatban fejezhetem ki a pénzügyi egyensúly helyreállítására vonatkozó" kormányintézkedéseket.. Ez a termelés fejlette az államháztartás egyensúlyának biztosítása és az állami berendezés átszervezése. Ha ezeket végre tudjuk hajtani, akkor Magyarország talpra fog állni. Négy apróbb javaslat... Közben az elnök szünetet rendelt el és a képviselők fdtódultak. A folyosókon a különböző pártok képviselői persze teljesen ellentétes módon nyilatkoztak a beszédről. A jobboldaliak azt mondották, hogy az adóemelés 25 millió többletet jelent az adózó közönség számára. A költségvetési hiány többleti részét kölcsönben fedezi a kormány, viszont az ellenzéki képviselők azt hangoztatták hogy minden új adó még elviselhetetlenebbé teszi a lakosság helyzetét. Szünet után Bessenyey Zénó alelnök nagy zajban indítványozta, hogy a képviselőház ma, szerdán délután öt órakor tartson ülést napirendjén négy apróbb javaslattal. Peyer Károly (szocialista) -ezzel szemben indítványozta hogy a szerdai ülésen az Imrédy Béla pénzügyminiszter beszéde fölötti vitát tűzzék napirendre. Tabódy Tibor (kormánypárti) a pénzügyminisztert vette védelmébe a támadásokkal szemben. Hunyady Ferenc gróf a független kdőgazdapárt nevében szólalva fel, kijelentette hogy az a termelések egyetlen egy fillért sem fognak eredményezni, felfeljebb az adótartozás fog emelkedni. A Károlyi- és Gömbös-kormány egyetlen pénzügyi intézkedése az volt, hogy a költségvetést lefaragta és az adókat emelte. A gazdáktól adó fejében még a vetőmagot is elvették és tönkretették őket. A független kisgazdapárt egységes gazdasági tervének megvalósítását követeli amely nemcsak a költségvetés hézagait akarja betömni, hanem évekre szól. Az államháztartás egyensúlyának visszaállítására egyetlen mód: az adófizető polgárok talpraállítása. Erődi-Narrach Tihamérkormánypárti) megállapította, hogy a miniszter-elnök programjában benne van mindaz, amit a független kisgazdapárt követel. Ezután a többség elfogadta az elnök napirendi indítványát. Az elnök engedélyt adott Kabók Lajos szocialistának, hogy a házszabályhoz felszólaljon. Kabók Lajos arról beszélt, hogy milyen költségtöbbletet okoznak a délutáni ük’":1., mire az elnök kétszeri figyelmeztetés után, megvonta tőle a szók A Ház ülése fél kilenckor végződött. A szerdai interpellációs napra 27 interpellációt jegyeztek be. Mindre azonban, nem kerül sor. ti Ezzel végződött a pénzügyminiszter két óra hosszat tartó beszéde. A jobboldal megtapsolta Imrédyt, a miniszterelnök és minisztertársai kézfogással gratuláltak neki, majd a kormánypárti képviselők vették körül, miközben a baloldalon egyre nagyobb zajjal tárgyalták az elhangzottakat. A franciák a békerevízió kérdését a Népszövetség elé akarják vinni Col Pierre, a francia külügyminisztérium vezető államtitkárja aNépszövetségnél kzdeményező lépést fog tenni a békeszerződések revíziójára. Azt akarja indítványozni, hogy a Népszövetség nevezzen ki egy bizottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy állapítsa meg a szerződések revíziójának szükséges voltát, egyszersmind jelölje meg azt is, milyen úton lehet a revíziót megcsinálni. Gálnak az az álláspontja, hogy ehhez elég, ha a Népszövetségben szótöbbséggel határozzák el és nem kell egyhangú állásfoglaás, mint azt sokan állítják. Indítványában azt javasolja, hogy az érdekelt államok közvetlenül tárgyaljanak egymással a revízió kérdéséről és ne bonyolítsák az ügyet azzal, hogy más szakértőket is belevonnak a tárgyalásokba. Cot államtitkár elsősorban a német békeszerződésre gondol. Azt azonban elfelejti, hogy a trianoni békeszerződés dolgában hiába ülünk le tárgyalni a csehekkel, románokkal és szerbekkel, ezek a kis, felduzzasztott államok egyetlen falut sem fognak önként visszaadni. Mindamellett örömmel fogadjuk ezt a kezdeményezést is. A fődolog, hogy a revízió kérdése végre odakerüljön, ahova való: a tárgyalóasztalra. Mert ha egyszer megindul a maga útján, akkor"nincs földi erő, amely az igazságot megállítaná útjában. Menetelt a hófúvás Djivrc csempész! Megdöbbentő tömegtragédia történt a napokban Innsbruck közelében, az olasz-svájci határon. Krodó olasz határmenti faluból nyolc férfi csempészett át teherautón a Finnhágón át Svájcba. Kávéval és cukorral megrakodva indult vissza a kis csapat, amikor elérte őket a hegyszorosban, az egész Európát beborító, óriási ere,a havazás és fagy. A csempészeket autójukkal együtt teljesen eltemeti, a hófúvás és átrekedtek. Miután most napok múlva sem érkezett sorsukról semmi hír, családjaik keresésükre indultak. Vasárnap már a fél falu kutatta az elveszett embereket, de még most sem találtak rájuk, mert a Fina-hágóban olyan magasak a hótorlaszok, hogy nem lehetett őket kiásni. Bizonyos, hogy valamennyien megfagytak a hatalmasak atömegek súlya alatt