Kis Ujság, 1934. május (47. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-31 / 121. szám

Csütörtök, 1931 május 31 KIS ÚJSÁG Ágnes. Vera és Eszter — Leányok, ki az ágyból! ... Fölkelni! — kiáltozott jókedvűen Vera és nagyobb hatás, teljes eredmény kedvéért, néhány csepp friss vizet fröcskölt az ébredező Eszter arcába. Ezt az öntözködésszerű ébresztést persze csak Eszterrel, az ikertestvérével merte meg­cselekedni. Ágnes, az más! Ágnessel nem le­het viccelődni. Mert Ágnes két esztendővel idősebb náluk, aztán meg nagyon komoly hölgy, akiből hamarosan orvosnő lesz. Igaz, hogy Eszter is sokkal komolyabb vi­selkedésű, mint ő, de hát Eszter az iker­testvére. Akár tetszik neki, akár nem, köteles jó néven venni ezt a reggeli viccelődést. — Leányok, ki az ágyból!... Fölkelni! — Ismételte Vera, de most már nem csak kiál­tozott, hanem énekelt is. — Tes­sék föl­­ke-e-el-ni! Itt az időt... Ma még én ébresz­tettelek fel beneteket! De holnap ilyenkor?... No, találjátok ki, holnap ilyenkor ki ébreszt fel benneteket?!... Ágnes és Eszter még csak most ébredt föl teljesen. Nem is bírtak megfelelni a hozzá­juk intézett fogas kérdésre. — Hát akkor megmondom ént —­ folytatta Vera. •— Holnap ilyenkor már vagy a mi drága édesanyánk ébreszt fel mindhár­munkat, vagy a mi tgrifüles legkisebb hágónk, Luca!... A kis vadóc! Akivel, azt hiszem, még nagyon sok bajunk lesz!... Most már a másik két leány is kiugrott ez ágyból. Egyszeribe olyan jó kedvük kerekedett, hogy aki Ágnest és Esztert eddig csak a ko­moly oldalukról ismerte, nagyon könnyen azt hihette volna, hogy kicserélték őket. Sőt az a teljesen szokatlan és meglepő dolog is bekövetkezett, hogy Ágnes, az orvostanhall­gató, dúdolva ment be a fürdőszobába. Esz­ter pedig úgy tett, mintha nem is vette volna észre az arcába fröcskölt vizet, egyetlen szóval sem kérte ki magának Vera viselke­dését, ami pedig máskor, minden ébresztés­kor, parázs kis veszekedést eredményezett az ikrek között. Most azonban mind olyan boldogok vol­tak, hogy ez a boldogság úgy borult a tekin­tetükre, mint egy rózsaszín szemüveg, ami nem engedi meglátni és észrevenni az élet kellemetlen dolgait. De hát hogy is ne lett volna boldog Ágnes, Vera és Eszter, a há­rom nagyobbik Simottgá­thy-lány, amikor ez a mai nap valóságos ünnepnek számít. Hi­szen m­a érkezik közéjük Ida mama, de úgy, hogy most már örökre együtt is maradnak. Egyiküknek sem jutott eszébe az, hogy Si­­mongáthyné Pestre költözésének tulajdon­képpen milyen nagy ára van! Ez a három leány már nem érezte olyan katasztrofális veszteségnek a birtok kényszerű eladását, mint szegény Luca, aki eddigi tizennyolc­­éves életét a simongáti határban töltötte. Reggel hét óra volt. Ilyenkor szoktak felkelni mind a hárman, hogy aztán háromfelé vegyék az áljukat. A felkeltést Vera vállalta magára aik úgyszól­ván egy ébresztőóra pontosságával végezte kötelességét. A reggelit is ő készítette elő és melegítette meg a gyorsforralón. Ennek azonban, Vera fürge és mindig éber természetén kívül, még más oka is vo­l és pedig az, hogy ő szokott legkorábban le­feküdni. Már rég az ágyában olvasgatott, sőt az igazak álmát aludta, amikor Ágnes és Eszter még ott ü­lt, tanult és dolgozgatott a nagy asztal mellett. Csak természetes, h­ogy könnyebben és korábban bírt feléb­redni, mint azok. Ágnes gyorsan megmosakodott, hogy Esz­tert engedje be a fürdőszobába. Amíg fésül­ködött és öltözött, megkérdezte Verától: — Mikor jön meg a vonal? — öt órakor... — Akkor én ma délután nem hallgatok előadást... — Nagyon szép ez tőled, Ágnes kisasz­­szony gúnyolódott Vera , de azt hi­szem, ez a legkevesebb, amit drága jó édes­anyánk megérdemel tőlünk... — Vera, te mindig félremagyarázod a szavaimat, — szólt rá komolyan Ágnes. —­­Én ezt csak azért mondtam, hogy akkor már nem érdemes nekem délután egyetlen órára bemenni az egyetemre. Ebéd után te­hát hazajövök és aztán együtt megyünk ki az állomásra... Vera maga elé nézett, elábrándozom és a boldogság könnye csillogott a szemében. •— Ágnes mondta halkan —, holnap már mind itthon ebédelünk ... Milyen jó is lesz!... t­i — Igen, milyen jó is lesz, — tette hozzá Ágnes. Eddig ugyanis a három leány háromfelé érkezett. Mindenki a saját elfoglaltságának megfelelő helyen, mert nem lett volna ér­telme annak, hogy délben hazaugorjanak, amikor délután úgyis vissza kell menniük. Arról beszélni sem lehetett, hogy ők maguk, vagy közülük valamelyik készítse el az ebé­det, mert erre nem volt idejük. Ha pedig úgyis idegen kéz főztjét kell elfogyasztaniuk, akkor mégis csak okosabb, ha elfoglaltsági helyü­k közelében esznek valamit, mintha ezért nagy utat tesznek meg és sok időt ve­szítenek. Együtt laktak, mint ahogy mindig együtt laktak, amióta Vera és Eszter is fölkerült a fővárosba. Ágnes, a legidősebb, aki elsőnek repült ki a szülői fészekből, két teljes esz­tendeig egyedül lakott egy szerény kis bú­torozott szobácskában. Amikor azonban Vera és Eszter is feljött Pestre, közösen bé­reltek egy nagyobb szobácskát és abban laktak együtt. Most pedig, hogy édesanyjuk és Luca is a fővárosba készülődött, kibéreltek egy há­­romszobás főbérleti lakást a Csöndes, barát­ságos Mária­ utcában. Simongáthyné a vétel­árból küldött elegendő pénzt, hogy egysze­rű­en, de rendesen bebútorozzák. Egy szobát édesanyjuknak, egy szobát a négy leánynak — mert most már Luca is velük lesz — és egy szobát olyan nappali szobafélének ren­deztek be, amiben étkezhettek és dolgozhat­tak is. Ebben a szobában álló­ Vera zongo­rája is, aki e­­élkül talán boldogtalan lett volna. Minden készen volt, minden a legnagyobb rendben és most már alig várták, hogy édesanyjuk és Luca megérkezzék. — Attól félek — mondta komolykodva a mindig jókedvű Vera hogy ezzel a Lu­cával sok bajunk lesz!... Ágnes megcsókolta a húgát.­­— Sohse félj attól, Vera!... Te meg Luca lesztek a vidámak, Eszter meg én a komolyak!... És így nagyszerűen ki fogjuk egészíteni egymást... Eszter is előjött már a fürdőszobából és hozzákezdtek a reggelizéshez. ■*— Ágnes —­ viccelődött Vera —, ma még te ülsz az asztalfőn! Mert te vagy a leg­idősebb! ... De holnap már Ida mama ül ott! — Várjon hogy fogja itt érezni magát édesanyánk? — kérdezte nagyon komolyan Ágnes. — Nem fog-e hiányozni neki a régi kúria ... meg a virágos kert... meg a kis pad a diófa alatt... — A mi kötelességünk lesz — vágott közbe Eszter —hogy szeretetünkkel és ked­­veskedésü­nkkel mindezt pótolni tudjuk... Ha nem is bírjuk elfeledtetni vele, de leg­alább tegyük mosolygóvá drága jó édes­anyánk életét... Hallgattak mind a hárman. Még Vera is, aki pedig nagyon ritkán szo­kott néma lenni. De most, ebben az ünne­pélyes és furcsa pillanatban, az utolsó hár­masban való reggelizésnél, úgy érezték, mintha bárányfelhőket söpört volna ide a szél... bárányfelhőket, a távoli simongáti égboltozatról... és azok a bárányfelhők be­­röpü­ltek hozzájuk, a nyitott ablakon, ebbe a Mária­ utcai lakásba... mint emlékek az otthon töltött gondtalan időkből... és mint előre küldött üzenet, ami imádott édesany­juk és legkisebb testvérük érkezését jött je­lenteni ... Ágnes felállt és egyik karjával Verát, a másikkal Esztert ölelte magához. —­ ígérjük meg, hogy így fogunk visel­kedni! — ígérem! — mondta egyszerre Eszter és Vera. — Tehát fél ötkor találkozunk az állomá­son, — szólt Ágnes. Vera hirtelen közbeszólt, mintha Valami nagyon fontos dolog jutott volna az eszébe: *—■ Nem... ne az állomáson találkozzunk! — Hanem? •*- kérdezte a másik kettő. — Találkozzunk, mondjuk, már fél négy kör a Múzeum-kertben ... — Mi szükség van erre? kérdezte mo­solyogva Eszter. — Nagyon fontos beszélnivalóm van ve­letek, — szólt Vera. — Többet most nem mondhatok!... De ígérjétek meg, hogy mind a kettert ott lesztek!... Ágnes mosolygott. — El se tudom képzelni ugyan, hogy mi ez a fontos megbeszélnivaló, de megígé­rem!... Pontosan ott leszek! —­ Én is! — tette hozzá Eszter. Vera boldogságában összecsókolta mindkét leányt. — Köszönöm nektek ! — ujjongott. — És meglátjátok, hogy nem túloztam ... Készülődtek, hogy elhagyják a lakást. — Gyerekek­­­ szólt hirtelen Vera —, a jó öreg Orbán is idejön ... — ő is, — mondta mosolyogva Ágnes. — Legalább nem lesz egyedül édesanyánk — tette hozzá Eszter —, amikor mi nem vagyunk itthon ... Amikor mi nem lehetünk itthon ... Megcsókolták egymást és elhagyták a lakást. A lépcsőn még együtt mentek le, de Ritán hárman háromfelé vették útjukat. Ágnes az Üllői­ út felé ment, hogy villa­mosra üljön és kimenjen a Klinikára. Mert Ágnes utolsóéves orvostanhallgatónő volt. Nagyon szerette a hivatását és egyetlen órát sem mulasztott el, ha csak nagyon komoly, nagyon fontos és halaszthatatlan oka nem volt erre. Az egyetem büszkesége volt Simon­gáthy Ágnes, aki minden vizsgáját kitünte­téssel lelte le és akinek szép jövőt jósoltak tanárai. Egész nap előadásokat hallgatott vagy pedig a klinikák kórtermek járta, de azért otthon sem hagyta abba a munkát és sokszor még a hajnali napfény is könyvei mellett találta. Nem csupán a vizsgáira ké­szült és a könyvek tananyagát tanulta meg, hanem tudományos kutatásokat is folyta­tott. Olyan orvos akart lenni, aki nem csu­pán a kötelességét teljesíti ,hanem az orvos­­tudományt is előbbre viszi és az egész em­beriség háláját érdemeli ki. Ágnes, aki min­dig a legkomolyabb volt a négy Simongáthy lány között, mindent halálos komolysággal vett. Az életet épúgy, mint a hivatását. Egész munkát akart végezni, akinek nincs szüksége felmentésre vagy akárcsak elné­zésre is azért, mert leány. Az orvostanhall­gatók között ilyen különbséget nem ismert és abban a pillanatban, amikor a kórte­rembe lépett, nem Simongáthy Ágnes volt, hanem­ jövendőbeli orvos, akinek épúgy meg kell állnia a helyét, mint akármelyik férfikollégájának. Vera a Körút felé igyekezett, hogy villa­mosra ülve, a Zeneakadémiába jusson. Ez a leány, aki ikertestvérével ellentétben olyan volt, mint a kéneső, aki inkább hasonlított Lucára, mint Eszterre, nagyon szépen tu­­dot­t zongorázni és az volt a vágya, álma és célja, hogy zongoraművésznő legyen. Akkor érezte magát igazán elemében, amikor finom ujjai alatt megcsillantak az elefántcsont bil­lentyűk. Művésznő akart lenni, világhíres művésznő, aki bekalandozza az egész vilá­got és mindenütt tapsot, elismerést, dicső­séget arat. Verő, aki sokmindenbe il édes­apjára hasonlított, mintha szegény Simon­gáthy Bálint szárnyszegett álmainak lett volna a megvalósulás felé haladó ígérete. Ér­zelmes szívét anyjától kapta, de a muzsika iránt érzett szeretőjét, szenvedélyes vidám­ságát és sokszor duhaj jókedvét rég elpor­ladt édesapjától örökölte. Ikertestvére, Eszter olyan természetű volt, mint Ágnes. Komoly, megfontolt, céltudatos és határozott­. Már gyermekkorában is kitű­nően rajzoit és nagyon érdekelték a női ru­hák és egyéb divatos holmik. Elhatározta, hogy ilyeneket fog tervezni, amivel szép pénzt is lehet keresni és művészi vágyait is kielégítheti. Az egyik belvárosi szalonban dolgozott mér hosszabb idő óta, ahol egész önállóan tervezett és rajzott szép, drága ruhákat, amikkel olyan sikere volt, hogy a divatszalon tula­jdonlosnője szép fizetést adott neki. Eszter volt tehát a három leány közül az egyetlen, aki már most is megkeresett annyit, amire saját magának szüksége volt. Nagyon komolyan vette a hivatását, soha el nem késett és minden tudását, művészi ér­zékét a vállalt munka szolgálatába állította. Eszter tehát a Belváros felé ment, hogy pontosan ott legyen a divatszalonban ... Ágnes az egyetemi hallgatók közös étke­zőjében. Vera a Zeneakadémia melletti kis vendéglőben, Eszter pedig a divatszalonban ebédelt, amelynek tulajdonosnője Fizetéspót­lékképpen ezt is adott neki. Vera volt az első a Múzeum-kertben. Leült egy padra és izgatottan várta nővé­reit. Ágnes és Eszter pont fél négykor érkezett meg. — Köszönöm, hogy eljöttetek! — fogadta őket Vera. — üljetek ide mellém, a padra.. —• Nos, mi az a nagyon fontos dolog?­­** kérdezte mosolyogva Ágnes. — Mingyárt elmondom! — felelte Vera. Szombaton következik. A „hármas szövetség41 Csillár legolcsóbban részlésre is! KO1CS1 MIKLÓS-nál, VI., Vilmos Déándér út 54. Műkedvelők színpada Három a kislány Monoron A filono- róm. kat. legényegylet június 2-án éstd 8 drákói* előadja a Három a kislány című operettet, llendézi Hegyi László, Karnagy Kinczell Győző. Sze­replők: László János, Szőnyi Vilmos, Gáli József, Er­­délyi István, Haness László, Haness János, Kampf Jó­zsef, Cserna Terike, Szőnyi Angéla, Bodor Zsuzsa, Pol­­lich Júlia, Takács Mária, Oroszi Lajos, Matovich Zol­tán, Schrankó Lajos, Theifiin Eniica, Deák Irma, Fól­iák György, Nagy István. Az előadás elé Monoron nagy várakozással tekintenek. A szekszárdi Pántlika A szekszárdi Id­orős Mtlliói) műkedvelői kitűnő elő­adásban hozták színre Földesi István ..Pántlika F­ilmfs három felvonásos színművét, amelynek előadásával résztvettek az országos m­űkedvelőverseíiyen. Nehéz a valóban elsőőrch­dó együttes szereplőit egyelillért elbí­rálni, mégis ki kell emelni Hevesi Eta, Dóra Mári, Széjp Irén Zámbó Margit Mirth Nüst és SápsZW TeVi játékát, akiknek már­ a színrén megjelenését . is! napnyi*.­ t­e­har fogadta. A férfiak köztül Róth Afldor,­­Zámbó László, Sktíg István, Moder Ernő nyújtott elsőrendű alakítást. Kívülük Molnár József, Mihályffy Lajos, Hepp Jó­zsef, Dobolyi Jenő, Haluda Ádám és Tóth Bandi vol­tak az előadás erősségei. Az Iparosotthon működve- A MAI SZÍNHÁZAK Operaház: Nincs előadás. — Nem­zeti Színház: A vihar (fél 8). — Vígszínház: Az orvos (8). — Magyar Színház: Vadvirág (8). Belvárosi Színház- Helyet a fiatalságnak (8). Fővárosi Operettszínház: Hölgyeim, elég volt (9). — Bethlen­én Színpad: Vigyázat, női sza­kasz (fél 9, fél 9). — Józsefvárosi Színház: Sárga liliom (fél 6, fél 9). — Erzsébetvárosi Színház: Három legio­­tu­sta (fél 0, fél 9). — Terézkörúti Színpad: Kacagó Vásár (9). Városlibeli Néparén­a: Nemzetközi va­rieté műsor (fél 9). — Budai Színkör: Ördöglovas. A RÁDIÓ MŰSORA BUDAPEST I. 550.5 m­.1­ 0.30: Hírek. 10: Egyházi ének és Szentbeszéd. 12.15: Pontos időjelzés. Időjárás- és vízállásjelentés. 12.30: Az Operaház tagjaiból alakult zértékar. 2: Hanglemezek. 3: Leányok órája, összeállította Tutsek Anna. 4: XII. Országos Tofflaünn­epély az új üyetőversel­y-pályáróL 4.48: Közvetítés Bolognából a labdarúgó világbajnoksá­gok keretében, a magyar—osztrák labdarúgó­­mérkőzés második félidejének közvetítése. 8- Löd­erer Béla: „Az ipari tej értékesítése” . 6.30: Fehér Ilonka hegedül zon­­gorakísérővel. 7: Népszinműelőadás a Stúdióból. Hanka, Utana kb 8.45: Hírek, sport- és lóversenyes­­m­ények. 9.15: A bécsi rádióállomás műsorának közvetítése. ,,Rác­!Jóegyveleg‘". 11: Veres Károly és cigányzenekara muzsikál. 11.38: Nógrády Guido jazz-zenekarának mű­sora. BUDAPEST II. (884.5 m.) 12.40­-L30-ig: Bura Károly és cigányzenekara muzsi­kál. 6—6.30-ig: Hanglemezek, Közvetítőállomások műsora. 12.30-Itf: Azonos a Budapest I. műsorával. 12.40—L30 ig: Azonos a Budapest II. műsorával. Utána: Éjfélig azo­nos a Budapest I. műsorával. MOZIK MŰSORA CAIMTOL (Baross tér 32. T. 313-37.1: Reb­esca városa, fi­a tűt (ASSM­O (Eskü*út 1. T.: 831-02.): Asszonyháború. — Híradók 14, 0, 8 10). CITY (V. Vilmos császár út 36-38­­.: IM10): Kurnáé tarka ta.uss. (4 , 8. 10) KfiCSI (Törös­ körút 2*. T.: 256-52.): Asszony­háború .— (4, 6. 8, 10.) KÖRÖM Kossuth l.alos-ulr* 18 (T : B87-OT és 895-13): Cérna Híradék (( 6 8 10) KAMARA IDohény-utr* és Nyár-u. sarok. T.: 410-27): Mellékút,­a. (4­6. 8. 0) MÁRKUS PARK (Muzeum-körút és Rákóczi-út sarok): Ki csókol meri? — Híradó, (8. 10.) OMN­IA (Kölcsey-utca 2. T­: 301-25.): Ki csókol meri? — Híradó. (4. 6 8. 10). PAI.AI K (Erzsébet-körút 8 T.: 805-250 ): Rémé, az ördögtigris. (4. 6 8 10). HOJIfi', VI NswvmezO­o 22-24 I.: O—C 88. és 22 2-30 ): Rasmilin. (2 4. 6 8 10). ROVA.I. APOI.LO (Erzsébet-körút 41. T.: 429—10): Amerikai téboly. - Híradók. (4. 6. 8. 10). ORVIN KI­MSZINHÁZ (József kii­ú) és fö lldi-6) Sarok. X.: 389-88. ). Álmatlan éjszakák (Bűnügyi történel.) — Iguassa (Brazíliai K­likének ) — Híradók (Fél 6, tél 8. fél 10 I UFA (Teréz-könil 66 T.: 197-67. és 197-68 '. ' Vén gazember. - Híradók. (6,' 8, 10). Dt­ÁNIA Rákon: IV 21 t . ,60-45 és sfilmfi ' Gyilkol a mult (P. (Infai VI történét.) — Japán főkar. (Kultus film ) — Híradó (Fél 6 fél 6. fél 10.) 7 SZÍNHÁZ •mozirádió Greta Garbó férjhez ment A világ leghíresebb filmszínésznőjéről, a­ Hollywoodban élő svéd Greta Garbóról gyak­ran terjesztettek már házassági híreket, hiszen, ez a híres asszony állandóan az egész világ ér­deklődésének középpontjában áll. Most azon­ban kitudódott, hogy Greta Garbó rövid idő­vel ezelőtt csakugyan férjhez ment. A szerencsés választott Mamut­an, a világhírű orosz film­rendező. Nászútra Arizonába utaztak, ahol mindenütt álnév alatt jelentették be magukat. Távollétük alatt Hollywoodb­an sürgősen be­rendeznek egy palotaszert­ nyaralót, ahol a fiatal pár hazaérkezésétől kezdve lakni fog. Az Ember tragédiája pályafutásának leg­újabb állomása a budapesti Városi Színház és Király Színház. Mindkét helyen rövidesen színre akarják hozni. A Belvárosi Színház hivatalosan csütörtökön játszik utoljára, darabjai azonban még most is akkora közönséget vonzanak, hogy a színészek saját felelősségükre tovább akarnak játszani, esetleg új darabot is mutatnak még be. József Ferenc főherceg darabja­i a Dunán. Szentványi Béla színigazgató a bácskai sport­­egyesületek bevonásával be akarja mutatni Ba­ján József Ferenc főhercegnek Columbus című, tizenkét képből álló színművét. Az előadást nem zárt előadóteremben tartják, hanem a Dunán, olyképpen, hogy az előadás a vízre épített hatalmas bárkán reflektorfény mellett, este folyik le, a közönség pedig a víz partján építendő tribünökön foglal helyet. Az előkészü­letek már megkezdődtek.

Next