Kis Ujság, 1934. október (47. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

r ’K­edd, 1931 bízió vér 2" te­ma nemzeti közvélemény elé. Ennek a mun­katervnek az volt a rendeltetése, hogy világo­san megjelölje azokat a célokat, amelyek felé az országot vezetni akarom. Szabatosan kör­vonalazza azokat az elveket, amelyek kormá­nyom mindennpi tevénykeségének keretét al­kotják, hogy megérzékeltesse a közvélemény­nyel azt a szellemet, amely a rámbízott nagy­­nemzeti jelszavak megőrzésénél szemem előtt lebeg. Ezt a 95 pontot bizonyos oldalakról eleinte élet gúny és lekicsinylés fogadta. Ez engem nem kedvetlenített el, mert míg egy­részt tudtam azt, hogy minden új lépésnek ez az osztályrésze, másrészt abban is biztos volt, hogy ezt a gúnyt, élcet és csipkelődést abban a mértékben fogja felváltani a megértés és az elismerés hangja, amilyen mértékben meg tudja a kormány győzni a magyar közvéle­ményt szándékai komolyságáról, s minden tö­rekvése realitásáról, arról, hogy semmi más célunk nincs, mint a keserves magyar sors elviselhetővé tétele és semmi más érdek nem fűz mostani nehéz tisz­tünk ellátásához, mint az az elszánt aka­rat, hogy a magyar jövő szilárd alapjait lefektessük, ha talán­­ ne is a mostani so­kat szenvedett generáció, de gyermekeink és unokáink számára.­­ Nagy megnyugvás és belső elégtétel szá­momra, hogy a nemzet nagy többsége nemcsak, hogy­­megértette és magáévá tette a nemzeti munkatervből kiáradó felületet és annak minden pontját átható igaz és őszinte szellemet, de tel­jes támogatásban is részesített annak megvaló­sítására irányuló kormányzati munkámban. _ Mi a célja ennek a kormányzati munká­nak?_ Ma is változatlanul az, amit a nemzeti munkaterv első pontja két évvel ezelőtt hatá­rozottan és szabatosan megjelölt: a magyar nemzet megerősítése, a nemzet minden tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. De mivel ez a cél csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célú és erőteljes alkotmá­nyos központi akarat által irányított, független állam keretén belül valósítható meg, politikám első feladatának az öncélú nem­zeti állam kiépítését tekintem. A nemzeti munkaterv élén lefektetett , világos célkitűzés mozgatta azt a politikát és azt a kormányzati munkát, amelyet a vezetésem alatt álló kormány az elmúlt két év alatt mint külső mint belső vonatkozásban folytatott.­­ A külpolitikában a kormány fő célja köze­lebbről az volt, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a megbe­csülést, amely őt múltjánál, történelmi telje­sítményénél és belső értékeinél fogva megil­leti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely a jog és az igazság szellemében lehetővé teszi nemzetünknek az alkotó munkát, a békés fejlődést és a polgárok jólétének megteremtését.­­ Belső politikám célját, stílusát és módsze­rét ez a külpolitikai célkitűzés határozza meg. Az a­ meglátás, hogy a nemzet e nagy célt csak akkor érheti el, ha a maximális belső erőket tudja összegyűjteni, felhalmozni és a történeti célok szolgálatába állítani. A belső erőgyűjtés és energiagyarapítás volt tehát a legfontosabb belpolitikai cél­kitűzésem, amelyet kiegyensúlyozott gazdasági helyzet, igazságos szociális viszonyok, békés társadalmi atmoszféra és mindezek­­fundamentumára fel­épült nemzeti egység megvalósítása útján kí­vántam szolgálni és előmozdítani. Ezért hirdet­tem két év alatt nem csökkenő energiával és ezért hirdetem ma is ugyanezzel a hitbeli meg­győződéssel a nemzeti egység gondolatát és az igazi nemzeti egység megteremtésének szüksé­gességét társadalmi, politikai és lelki vonatko­zásokban egyaránt. Az ugyanis a rendíthetetlen meggyőződésem, hogy a mai rendkívül nehéz és komplikált nemzetközi helyzetben, óriási vi­­lágerők ütközése közepett, a súlyos belső prob­lémák egész sorával megterhelt, kicsiny Ma­gyarország csak akkor fogja tudni megállni a helyét, ha lélekben, célokban és törekvésekben össze­forrva, egyöntetű fajanszként áll azok mö­gött, akik az alkotmányos tényezők bizal­mából állnak az ország élén. Az egység megteremtésére irányuló társadalmi mozgalomnak — amelyet ugyancsak minden erőmmel támogatok — az a történelmi hiva­tása, hogy a sorsközösség tudására ébresztve a magyarság minden rétegét, megteremtője legyen annak a lelki harmóniának, cél és törekvésbeli egységnek, amely nélül nagy történelmi perün­ket megnyerni nem tudjuk. Egyben, hogy lelki, társadalmi és népi gerendázata legyen az egység politikai vetületének, a nemzeti egység pártjának, amelynek viszont az a célja, hogy a politika alkotmányos eszközeivel biztosítsa a kormány számára a nyugodt, stabil, céltudatos kormányzati vezetés lehetőségét. Rendíthetetlen ugyanis az a meggyőződésem, hogy nemcsak az erőteljes kormányzást, amelyre ma az európai hullámok csapkodása közepett mindenekfelett szükség van, de az ősi, magyar alkotmányosság fenntartá­­sát is csakis egy ilyen hivatása magaslatán álló s a történelmi idők parancsszavát megérteni tudó, erőteljes kormmányzó több­­ség teszi lehetővé. A pártokra, klikkekre, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás, vagy a koalíciókkal való kí­sérletezés , ugyanis — elég példát láthatunk erre a körülöttünk zajló eseményekben — nem az alkotmányos élet megerősítésére, de annak meggyöngítésére, lejáratására vezet. — Ezért helyezek igen nagy súlyt mind a­ nemzeti egység pórtjának további szerves és céltudatos kiépítésére, mind pedig a pórt társadalmi hátterét alkotó nemzeti egység mozgalmának fejlesztésére és kiépítésére.­­ Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az érdekképviseleteknek és hasonló szervezeteknek nem lehet feladata minden kormányintézkedéssel szembeszállni. A kormány szívesen meghallgatja az érde­keitek észrevételeit. De, ha e szervezetek kormányintézke­désekkel találják magukat szembe, azoknak alá kell magukat vetniük. Erre jó példát nyújtott a frontharcos szö­­vetség, amely — bár kissé túlhosszú ta­nácskozások után — de alávetette magát a belügyminiszter intézkedéseinek. — Amikor átvettem a korm­ányelnök szé­ket, meglehetős súlyos gazdaság és szociális helyzetet találtam. Az államháztartásban jelentkező deficit aggasztó méreteket öltött, a gazdasági élet dermedt állapotban nézett a sivár jövő felé, a munka, a vállalkozás, for­galom pedig meg volt bénítva. Az állami gépezet működésének folytonos­ságát veszélyeztette a nép széles rétegeire nehezedő gazdasági válság, amely minden­felől nyugtalanságot és elégedetlenséget kel­tett. A közhangulat leromlása már-már az adó­fizetésben is észlelhető passzivitásig fokozó­dott. Termelő és fogyasztó, kereskedő és iparos,­ adós és hitelező nem tudták hánya­dán vannak, mert a gazdasági helyzet teljes bizonytalanságában, iránytű nélkül, a vélet­len szeszélyeinek kitéve, máról holnapra élve kellett a létért való küzdelmet végigharcol­­niok. E kem­ény és keserves harcban felőrlődött elődöm gróf Károlyi Gyula kormányának puritán, szívós és hazafias erőfeszítése is, amellyel­ ők becsületes és önfeláldozó mun­kát végezve, a legnehezebb körülmények között pró­báltak megbirkózni a feltornyosuló aka­dályokkal. Az ország vázolt állapota nehéz feladato­kat rótt az új kormányra. Nyomban hozzáláttunk feladatunk megoldásához. Míg a Nemzeti Munkatervben minden irányra kiterjedő programot adtunk, a pilla­nat sürgetését megértve, azonnali intézkedé­sekkel igyekeztünk a válság hullámait le­küzdeni. Elsőnek a téli fenyegető ínség enyhíté­séről kellett gondoskodnunk. Munkaalkalmak megteremtése érdekében el kellett indítanunk a teljesen befagyott hitel­életet, az eladósodott gazdáknak nyugalmi állapotot kellett biztosítanunk. Kormányom minden gazdaságpolitikai te­vékenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok kö­zött — a magyar sorsközösség jegyében — igazságos kiegyensúlyozásra, méltányos har­m­óniára van szükség, mert t­ ­ nyomta el, még akkor is megvonaglott egy­szeregyszer a kicserepesedett ajka: —­ Jó ... jóóó ... . Arra riadt föl, hogy valaki erősen kopog­tat a konyhaajtón. Fölébredt, de nem tudott azonnal magához térni. Üveges szemmel meredt a sötétségbe. De ismét­­zörgettek. Valami szörnyű szaggatottságban zilált szavak ütköztek föl benne, de nem bírta ér­telembe fogni. Hanem a lábai azért kivit­ték a konyhába. Fölnyitotta az ajtót.­­ " A púpos szomszédasszony volt a folyosón. Mária megnyúlva, sápadtan, tüzelő szem­mel nézett rája. Szinte tündöklőn a csillagos éjszakában. Mintegy jelenés a mocskos fa­lak, kiragyosodott vakolatok között. Ebben a sivárságban, a nagy bérkaszárnya folyosó­ján, megdicsőülten. A nyomorék asszony látott szájjal, lebű­­völten nézte. Percekig. Ahogy álltak a csodában, itt, a remegő folyosón, a halál titokzatosságától bera­gyogva. — Én a halál pitvarában jártam . . ." — szólalt meg halkan, vontatottan. Egy pillanatra megértették egymást. Megértettek mindent. A mindent is. Teljesen. De hirtelen valami szörnyű szédület fogta el a púpos öreget. A józanságába markolt görcsösen. Sipítozó sírásba tört: — Szegény lányom, megzavarta az eszedet a bánat... — és addig sivalkodott, amíg az egész ház összeszaladt nagy lármával, jajve­székeléssel­ ................ • Később Mária maga is azt hitte, hogy ak­kor a bánat elvette az eszét. KIS ÚJSÁG. MAGYAR GYÁRTMÁNY csakis ez a kiegyensúlyozás és harmó­nia biztosíthatja a gazdasági munkát, a a társadalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt politikai életet. Szociálpolitikánk a kenyérkérdés megoldá­sát tűzte ki céljául és olyan világ megterem­tését kívánja, amelyben a munka és a mun­kás megkapja verejtékezésének jutalmát, oltalomban részesül minden kizsákmányolás ellenében és amelyben mindenki részesévé válik a nemzet jólétének. Végül Gömbös bejelentette a választójog és a sajtótörvény reformját. Az új választójog olyan lesz, amely megfelel a haladó konzervatív irányzatnak. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ki­jelenti, hogy , Olaszországgal való barátságunk változatlan. Óhajtjuk Franciaország bartaságát is és haj­landók vagyunk a kisántanttal is megegyezni, ha annak meg lesznek az elfogadható feltételei. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiHiiB ,SA Kalapáccsal agyonütött egy úrinál a miskolci hányisz, hogy a rabolja A gyilkosság után olyan rémület vett erőt rajta, hogy nem tudott rabolni . Másfélét­api hajsza után fogták el a gyilkost — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Huszonnégy órán keresztül fegyveres csendőrök és detektívek valósággal megszáll­ták Miskolc mellett a görömöly-tapolcai er­dőt, amelynek nyárfái alatt egyik csinos villában meggyilkolták és kirabolták a villa úrnőjét. Donáth Klotild 52 éves nyugalmazott polgári iskolai tanárnőt, egy rendkívül in­telligens asszonyt, aki hat nyelven beszélt. Vasárnap kora délután történt a gyilkos­ság. Donáth Klotild, aki magános nő, gyönge tüdejű volt és azért építette az egészséges és kies helyen a csinos kis villát, hogy ott élje le hátralevő idejét. A környéken rengeteg fatolvajlás fordult elő a tél óta és a tanárnő megmondta, milyen külsejűek a tolvajok, akik ismételten megfenyegették. Egyike volt a­­tolvajoknak Németh János 28 éves bá­nyász, négy­ gyermek atyja, aki­t egyébként lopásért már félhónapi börtönt kapott, mert az év elején betört Ludwig György nyu­galmazott tábornoknak a lakására. Ez a Németh többször ólálkodott Donáth Klotild villája körül és vasárnap Nagy Ist­ván hegyőr látta is, hogy Németh menekülni igyekszik. A hegyőr még kedélyesen rászólt: — Ne szaladj, János, gyere, igyunk meg egy pohár sört. Németh azonban úgy tett, mintha nem hallaná, gyorsan elsietett. Nagy Istvánnak feltűnt, hogy Donáth Klotild ajtaja tárva­­nyitva. Mint ismerős és mint hegyőr bement tehát a kertbe és ott találta arccal a földre borulva a ta­nárnőt, a fején borzalmas ütés nyomai­­t " . - val. Félórával előbb történhetett a gyilkosság, mert a vér még meg sem aludt körülötte, s a fejéből lassan szivárgott tovább. Megyőr azonnal elszaladt a csendőrjárőrért, majd együtt sietett vissza azokkal s közölte azt a gyanúját, hogy úgy látta, a futva menekülő Németh a Dónát­d-villából jött ki és ia­­gy­on gyanúsan igyekezett tova a közeléből, valószínűleg azért, mert sem a lelkiismerete, sem pedig a ruhája nem volt tiszta. Megindult a hajsza Németh után, azon­ban órákon keresztül hiába keresték, sehol nem találták, így mozgósították a környék csendőreit, a miskolci rendőrséget és meg­kezdte munkáját a detektívtestület is. Egész éjjel, sőt hétfőn délelőtt is hajszolták a nyom nélkül eltűnt Németh Jánost, de eredmény nélkül. Közben pedig az történt, hogy Németh önként jelentkezett a miskolci ügyészségen és közölte, hogy bevonul. — Miért az ügyészségnél jelentkezett és miért nem a rendőrségen? — kérdezte a so­ros ügyész, aki már tudta, hogy Némethet gyanúsítják a gyilkossággal és rablással. — Azért jöttem ide, — mondotta színlelt nyugalommal Németh —, mert a héthónapi jogerős büntetésemet akarom megkezdeni. Az ügyész ezt tudomásul vette, parancsot adott, hogy azonnal vigyék az egyik cellába, de közben áttelefonált a rendőrségre, hogy megvan a keresett rablógyilkos. Detektívek mentek érte, megbilincselték és átkísérték a rendőrségre, ahol vallatóra fogták. Németh János beismerte, hogy kalapáccsal, egyetlen borzalmas csapással ütötte le és ölte meg a tanárnőt. Azzal védekezett, hogy nem akart sem gyil­kolni, sem pedig rabolni, hanem csak hara­gudott a tanárnőre, amiért fatolvajlás miatt őt is följelentette. Vasárnap délután ittasan a villa körül ténfergett, látta, hogy a ta­nárnő újságba mélyedve ül a kertben, át­mászott a kerítésen és hátulról ütötte Donáth Klotildot. Ennek a vallomásának a rendőrségen nem adtak illlést, mert a kala­pács és a rettenetes ütés elárulta, hogy terv­szerűen készült a gyilkosságra Hétfőn délután tetemre hívták a gyilkos bányászt a tanárnő holtteste mellé és ez a találkozás annyira megrendítette Némethet, hogy egész testében reszketve dadogott, rogyadozott s mindent bevallott. Elmondotta, hogy azzal a szándékkal ment a villa közelébe, hogy leüli a tanárnot és utána kirabolja az épületet. A kalapácsot úgy vitte magával és amidőn rettenetes ütése nyomán az asszony lerogyott a porba, úgy megrémült a kiömlő vértől és a haláltusa láttára, hogy elfelejtette a rablást, csak az ajtót kereste, ahol elmenekülhet a halál­tanya közeléből. A két törvényszéki orvos a boncolás során megállapította, hogy a tanárnőt tulajdonképen 8 kalapács­ütéssel ölte meg­ gyilkosa és az ütések közül 3 volt halálos. Németh János fenntartotta azt a vallomását, hogy ő csak egy ütésére emlékszik, azonban ez az állítása megdől. Keserűvízforrásra találtak Kispesten. A kispesti csatornaépítés során, a Horthy Miklós-út és Eszterházy­ utca sarkán várat­lanul bővizű keserűvízforrás tört elő. A vá­rosi tiszti főorvos megállapította, hogy a forrás vize azonos a budai keserűvízzel. Még ma mintát küldtek belőle a vegyvizsgáló állomásnak.­ ­ i­ s 1- és 2-szobás komfortos, úron­sa épített családi házak telekkel és közművekkel lakbértörlesztés m­e­l­lett 6.000-9.000 P.-ért kaphatók Zuglóban, a Vezér­ utcai villamos vég­állomástól öt percnyire. Ugyanott leköthetők köz­műves telkek kedvező részletfizetés mellett. Ér­deklődni lehet a Magyar Tisztviselők Taka­rékpénztárénál, Mester­ utca 15. Tel:72—1—72, vagy a helyszínen a Szentmihál­vi­ út és Bazsarózsa­­utca sarkán lévő Irodánkban.

Next