Kis Ujság, 1934. november (47. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

Szombat, 1934 november 5 KIS ÚJSÁG Négy golyóval a fejében szállott szembe támadóival a kunhegyes­ 84 éves gazda Meghalt a 76 éves asszony is a férje után Nyomuk veszett a vadállatias gyilkosoknak A KIS ÚJSÁG KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSÁTÓL Megírtuk, hogy borzalmas kettős rabló­­gyilkosság történt Kunhegyes nagyközség­ben. Az ottani Lehel­ utca 42. szám alatt lakó Szász Károly gazdát, valamint idős feleséget revolverlövésekkel merítették, rettenetesen összeverték és összeszurkálták őket. Már az első nyomok is elárulták, hogy rablógyil­kosság történt. Szász Károly, aki betöltötte már a nyolcvannegyedik esztendejét, s évek óta alig gazdálkodott, hanem in­kább a megtakarított pénzét kiadta busás kamatok mellett. Ezt sokan tudták róla és ezen az úton indult el a nyomozás, amelyre óriási feladat vár a tettesek kézrekerítésére. Ugyanis Szász Károly már halott volt, amikor megtalál­ták, 76 esztendős feleségét pedig eszméletle­nül vitték be a mentők a szolnoki közkór­házba, ahol műtétet hajtottak rajta végre, azonban nem sikerült megmenteni. Mindenszentek napján este 7 órakor Szászné is meghalt a kórházban, anélkül, hogy pillanatra is eszméletre tért volna, így a gyilkosokat az áldozatok nem tudták megnevezni. A kúnhegyesiek bankárja naponta fogadta Ügyfeleit A kunhegyesi Lehel­ utca egyik főutcája a 16.000 lakójú nagyközségnek. Ebben az utcá­ban a legrégibb lakó Szász Károly. Földje is van, de azt a béresekre bízta az öreg gazda. Ő és a felesége, született G. Szabó Zsuzsanna a csinos házban laktak és már teljesen vissza­vonulva éltek volna, azonban ezt nem tehették meg, mert az öreg Szász évekkel ezelőtt mintegy harminc-negyvenezer pengőt ki­adott kisgazdáknak, önálló iparosoknak, valamint állami alkalmazottaknak. Ezek részben törlesztették ugyan tartozásukat, azonban nagy összegek maradtak kinn és emiatt továbbra is megmaradt Szász Károly a pénzkölcsönzés mellett. Gúnyosan úgy mond­ták róla, hogy ő a kunhegyesi nép házi ban­kárja, aki mindenkinek adott kölcsön, ha jó kamatot vállalt az illető. Az öreg ember pénze állandóan gyűlt, annak dacára, hogy sok té­telt le kellett írnia, mint elveszett, behajthatat­lan követelést, azonban a nagy kamatok kár­pótolták. Szász legszívesebben váltóm adott kölcsön, mert jól tudta, hogy aki váltóadósságba kevere­dik, az a hatalmába kerül. Több adósával szemben fel is lépett és emiatt egyesek haragudtak rá, mások viszont féltek tőle. Hétfőn egész nap sokan fordultak meg a Lehel­ utcai Szász-portán. Egyesek újabb köl­csönt kértek, mások az adósságukat törlesztet­ték, de voltak olyanok is, akik könyörögtek, hogy ne óvatolja meg a váltóját még egy pár napig. A szomszédokat és béreseket meghallgat­ták, azonban nem tudták elmondani, hogy kik jártak az utolsó huszonnégy óra során a Szász­házban. A béres, aki Szászék hálókamrájától alig öt­­ven-hatvan lépésre aludt az istállóban, azt val­lotta, hogy az egyik kisgazda, — akit ő nem ismer — veszekedett és fenyegetőzött az öreg Szásszal, aki azonban hajthatatlan maradt és egyre ismételte, hogy: „az írás beszél!" Ez a kisgazda azonban kezet fogott Szásszal és el­távozott. ő, a béres, még későbben is beszélt az öreg Szász gazdával, majd este a jószágnak enni adott és lefeküdt s úgy hallotta, hogy a Szász-házaspár is nyugovóra tért. A fejében négy golyó­val is feltápászkodott a gazda Kedden hajnalban Szászék béresék vette észre a borzalmas gyilkosságot. Reggel hat óra is elmúlt és ilyenkor Szász Károly, valamint a felesége már jártak-keltek a ház körül, most azonban semmi nesz nem hallatszott a lakásból. Bezörgetett az ajtón és feltűnt neki, hogy­ az már nyitva van. Gondolta, hogy fent vannak és a belső szobában időz­nek. Befelé ment tehát, azonban megdöbbenve látta, hogy a házban semmi nincs a helyén. A székek feldülve, a ruházati cikkek össze-vissza dobálva, sőt vérnyomokat is észrevett. Rosszat sejtve ment befelé tovább a tiszta szobába, ott azonban nem találta meg a gazdáit. Ekkor már látta, hogy kirabolták a lakást, valósággal szétverték az egyes bútorokat, székekkel és baltákkal, majd mindent ki­szórtak. Mint elbeszélte, szinte fejét veszítve ment hátrafelé a lakásban és ott azt látta, hogy az egyik ajtó mögött fekszik hanyatt öreg Szász Károly gazda, a feje szét van verve. A gazda fején négy golyó ütött rést és a tes­tén legalább ötven késszúrást és ütést ejtettek az elvetemült gyilkosok, majd a fejét valami­lyen tompa, vastárggyal valósággal szétverték, úgyhogy a szemei kifolytak, a fogai kihullot­tak, a koponyájából darabok hiányzottak és az agyveleje is kiloccsant. A béres teli tüdővel kiáltozni kezdett. Csak­hamar összeszaladtak a Lehel­ utca lakói, sza­ladtak a csendőrökért, akik­ azonnal jöttek is az Örsről, és hozták a község két orvosát ma­gukkal. Látták,­­ hogy Szász Károly már órák óta halott. Azonnal keresték a feleségét is és G. Szabó Zsuzsannát ott találták a kamrában, szintén rettenetes állapotban. A szerencsétlen még­ élt, azonban az első­ hírekkel ellentétben nem tért eszméletre pillanatra sem. Az asszonyt a fején találta a revolverlö­­vés, amely a koponyáját össze­roncsolta. Gyorsan beszállították a mentőautóval Szol­nokra, ahol három orvos is operálta, azonban eredmény nélkül. Ugyanis hiányzott a kopo­nyájából egy nagyobb darab és a vére is any­­nyira kifolyt, hogy már a vérveszteség miatt sem lehetett volna életben tartani. November 1-én este halt meg a szerencsétlen idős nő. Borzalmas viaskodás az áldozat és a gyilkosai közt Ha a nyomozás eddigi adatait összegezzük, az derül ki, hogy a jómódú házaspárról tud­ták, milyen sok a pénzük otthon és a jelek szerint többen szövetkeztek arra, hogy alkal­mas pillanatban végezzenek velük. A lakás feltört szekrényeiből körülbelül 3600-­4000 pengőt vittek el a rablógyilkosok, bár ezen a készpénzen felül elvittek egy csomó váltót is. A gyilkosok a helyzettel teljesen ismerő­sök voltak. Legelőször az tűnik fel, hogy a kéres nem hallott semmit. Azzal védekezik, hogy mélyen alvó és „rogyásig dolgozott az előző napon, de még ital is volt benne." A lövések zaját a szomszédok sem hallották. Ebből arra követ­keztetnek, hogy éjszaka úgy lepték meg az alvó házaspárt, hogy zseblámpával rájuk világítottak. A szolnoki vizsgálóbíró, valamint két tör­vényszéki orvos átutaztak Kunhegyesre és megejtették a boncolást. Megállapították, hogy összesen négy golyó érte Szász Károlyt, akit hét és félmilimétere­s átmérőjű revolverrel lőt­tek fejbe. Csodálatosan annak dacára is élt még a 84 éves gazda, hogy a fejébe négy golyó hatolt. Tulajdonképpen ezek a golyók külön - külön is halált okoztak volna perceken belül. Csodálatos dolog, hogy a négy lövés dacára is fel tudott állni a gazda és szembe nézett a gyilkosával. A boncolóorvosok szerint a közvetlen halált fulladás okozta, mert a lövések s a szúrt sebek oly sok vért hajtottak a torkába és az orrába, hogy emiatt nem tudott lélekzetet venni. Az öreg Szász Károly holttestét a boncolás vegye**. _______________ &cjtcess Minden szerszám nélkül néhány perc alatt csekély fillérekért egyedül talpalhatja vele cipőjét Tartós! Olcsói viznatlani kapható az összes nagyáruházakban és cipőszaküzletekben.­­ Gyártja: Láng László gumiámgyár, Budapest,VI., Botond-u.l. Körzetegyedérusítókat keresünk, azután közvetlen közelről őket­ fejbe lőtték ahogyan a gazdit és­­ a következőket gondol* Abból a helyzetből, feleségét megtalálták, ják a nyomozók. A gyilkosok bizonyosra vették, hogy a há*­zaspár a lövések után kiszenvedett. Nyugod­ tan hozzáfogtak rabló munkájukhoz és kezd* ték kinyitogatni a szekrényeket. Azonban nem­ találták meg mindjárt azt az összeget, amit reméltek és mind nagyobb zajjal kutattak. Úgy látszik, a 84 éves Szász Károly a fejében a négy golyóval nem halt meg, hanem még min­dig szívós életerejével feltápászkodott és ekkor véresen, á­rzadozva látta, mi tör­ténik, így kerülhetett szembe a gyilkosaival. Akik előbb azt hihették, hogy kísértetet látnak, de ahogy ráeszméltek arra, hogy tulajdonképpen a még mindig élő Szász Károly zavarja őket, akiről azt hitték, hogy negyedórája már meg­­halt, széket kaptak rá, majd furkósbotot, megkeresték a baltát,­­ és valósággal ösz­­szedarabolták Szász Károlyt Alaposabb vizsgálat után azt is észrevették, hogy G. Szabó Zsuzsannának a testén is van* nak sérülések. Úgy látszik, csak azért ütötték* verték összevissza, hogy megnyugtassák ön* magukat arról, hogy már nem él. Csodálatos, hogy a 76 éves asszony ilyen rettenetes sebek dacára még élt akkor, amikor bevitték a szol­noki kórházba. Sajnos azonban, nem tért egy pillanatra sem eszméletre és nem nevezhette meg a gyilkosait, után kiadták a rokonoknak, akik tisztességgel eltemették. Szász Károlyné halálát elsősorban a revol­vergolyó okozta, másodsorban az a szúrt seb, amely külön is életveszélyt okozott volna. De találtak az asszony fején még egy dorongütést is, amely kettérepesztette a koponyáját és meg­­sértette az agyvelőt A rablógyilkosokat ezideig nem sik­erüit elfogni, sőt az eddigi nyomok, amikre akadtak, nemg is mondhatók kielégítőknek. Feltűnő, hogy csu­­pán egyetlen ember lába nyomát találták meg a megalvadt vértócsában, már­pedig alig hihető, hogy egyetlen ember követte volna el a vak*­merő kettős rablógyilkosságot A borzalmas bűnügyben a nyomozást a legnagyobb eréllyel folytatják. A boncolás konyhák szellőztették csiklandó illatukat. Nem törődött semmivel. Keresgélt. Csuti Julát kereste. Háromszor is megkerülte a zsivajgó térséget míg az egyik szögletben, egy búzával rakott szekér tetején rátalált. És még vagy háromkerülésnyi idő kellett ahhoz, hogy illő módon előkészítse magát a találkozásra. Csak aztán hajtott a szekér mellé. — Adj’isten, Jula lelkem! A lány rácsodálkozott.­­ —Kicsoda ke'? — Én? Hát a Ferkől •— A Ferkó... — Én, galambom, testestül, lelkestől. Julinak a selyemkeszkenő is eszébe ju­tott. — Hát a ... szét nem feledte el? — A keszkenőt? — döntötte ki mellét Bakóc. — Hát olyan rongy embernek nézei te engem? Már hogy feledkeztem volna meg. Amit én egyszer megígérek, azt meg is tartom, ha mingyárt a világ dűl is össze. Na nézze meg az ember. — Mutassa. — Nincs még nálam, lelkem. Most még érte. Hanem útravalóul adhatnál egy csó­kot, nem látja senki. — Azt nem. Előbb hadd lám azt a híres keszkenőt. Bakóc lekászálódott az ülésről. — Rögvest hozom — mondta és elindult Vájsz úr boltja felé. Szerencsére nem volt vevő a boltban. Egyedül Vájsz úr, aki olyan lelkendező örömmel futott eléje, mint tévedt gyermek szülőanyja karjába.­­ — Van szerencsém, kedves gazdájam. Hogy szolgál az egészség? Jól mi, hál’ Isten. Hát a faluban mi újság? Hallom, a múlt hónapban jégverés volt. Szabó Zsiga lovát­­meg világos nappal kötötték el a Sió part­járól. A jaj, hová jutunk, hová jutunk!... — A pokolba, ha még tovább locsog. A keszkenőért gyüttem. — Arr­éket tavaly kiszemeltem. — Aha, az a remek zöld selyem, mi? — Nem a. — Piros? — A. És Vajsz úr hozta a keszkenőt. Olyan óvatosan hozta tenyerén, mintha üvegből lett volna. Bakóc szétteregette. Nézte közelről, nézte távolról, dörzsölgette ujjai között, aztán hanyagul a pultra dobta. — Mit kóstál? — Tíz pengőt, könyörgöm. — Ez a vacak? Vajsz úr megsértődött. —­ Kikérem magamnak. Ez nem vacak. Ez a legfinomabb minőség. Egyenesen Pá­­rizsból hozattam. Tecsik tudni, hol van az a Párizs? Na, így is olcsó. Nem is adnám, ha nem ígértem volna el gazdáramnak. Ilyen botot se csinálok többé. Ez volt az utolsó. — Szóvá, nem enged. — Nem! — Egy pengőt. — Egy fillért se! Bakóc Ferkó a tükörbe pillantott. Ez a tükör az állványok közepén függött, szembe az ajtóval. Ebbe nézett. Azt hitte, menten megüti a guta. Hogy leszakad a padló s ráomlik az egész világ. Hiszen ha ez megesett volna. De a padló is maradt, a világ is. Ellenben az ajtón Rozi lépett be, hites felesége. Mutatta a tükör. Jaj, mi lesz most. Hiszen még remény is volna, ha Vájsz úr befogná a száját. De Vájsz úr nem­ tudott semmiről. Hiába integetett neki, a megszédült boltos annál dühösebben ma­gyarázott, eskü­dözött és a keszkenőt, mint harci lobogót csóválta a levegőben. Már-mnár elveszett, amikor jött a má­sodik csoda. Ez a csoda egy okos gondolat képében ült Bakóc Ferkó verejtékes hom­loka mögé. Az utolsó pillanatban, a vihar lengedező előszelében, kirántotta zsebéből a tíz pengőt, odavetette a pultra, aztán jó hangosan, hogy hallja az asszony is, így szólt: —­ Igaza van Vajsz úr. A keszkenő meg­éri az árát. Jó is, finom is. Meg aztán ne legyen smucig az ember, ha egyszer egy esztendőben meg akarja lepni élete párját, édes feleségét. Fakója, Vájsz úr! ■utuiiiniMiumiiiiiiiHitiiiimniimiiiiiiiiHllli Nagyon édes volt a likőr, de annál keserűbb a vizsgálat Szeszadócsalások után nyomoznak Debrecenben és Miskolcon - A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL -Az ország különböző részein több szesz­adócsalást fedeztek fel. Így legutóbb Deb­recenben tartottak alapos vizsgálatot, most pedig rákerült a sor Miskolcra. A pénzügy­minisztériumnak tudomására jutott, hogy a Zwack budapesti­­ likőrgyár igen nagymennyiségű likőr- és szeszárut he­lyezett el Miskolcon amelyek után nem fizetett szeszadópótlékot. Miskolcra érkezett Láner Kálmán pénz­ügyminisztériumba beosztott pénzügyőri fő­felügyelő, aki vizsgálat alá vette ezt az egész ügyet. Vizsgálatot tartott a városi ja­­vadalmi hivatalban ahol meglehetősen hiá­nyos feljegyzéseket talált. A javadalmi hi­vatalban csak igen kis mennyisége volt felje­gyezve annak a nagy tömeg árunak, amelyet különböző kocsmák, vendég­lők és fűszerkereskedések hoztak for­galomba és nem vonták le utána a szeszadópótlékot. Zárt ajtók mögött napok óta tart ez a vizsgálat. A pénzügyminisztériumi biztos bekérette a városi vámot ellenőrző lapokat, amelyek feljegyzései igen hiányosak és csak kis részét tartalmazzák a városba bejövő nagymennyiségű szesznek. A vizsgálat során kihallgatják a vendég­­lősöket, fűszerkereskedőket és kocsmároso­­kat, hogy pontosan meg tudják állapítani az eltitkolt mennyiséget, amely után nem rótták le a szeszadópótlékot. A Zwack-gyár tudniillik nem jelentette be a város adóhivatalának azt a meny­­nyiséget, amelyet ügynökei útján és megrendelésekre Miskolcon helyezett el. A vizsgálat tovább tart, de a kárt már ed­­dig is több tízezer pengőre becsülik. 3 mmmgt

Next