Kis Ujság, 1935. május (48. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

Szerda, 1935 május , KIS ÚJSÁG rw—murraBaMBH 3 mögötti két páholyban jobbról a főhercegi család tagjai, balról pedig Angelo Rotta pápai nunciussal az élükön a diplomáciai testület tagjai foglaltak helyet. A főbejáratnál bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár fogadta az ér­kezőket. József főherceg Auguszta főherceg­­asszonnyal jelent meg, József Ferenc főher­ceg pedig feleségével, Anna főhercegnővel. Háromnegyed tizenkettőre mindenki elfog­lalta a helyét és gyönyörködött a csodálatos képben. Díszmagyarok, katonai díszegyenruhák pompája ragyogott. A képviselők csoportjában feltűnt Mel­czer Lilla női díszmagyarja. A képviselőnő párjá­val ékesítve, földig érő fátyollal jelent meg. Végül megérkeztek a kormány tagjai. Elől Gömbös miniszterelnök teljes tábornoki dísz­ben, cobolyprémes mentében. A többi minisz­ter is mind díszmagyart viselt. Megérkezik a kormányzó Ezalatt lent a téren felsorakozott a katona­ság. Géppuskás, lovas és gyalogos századok, továbbá lovastüzérek négyágyús ütegoszlopa. A katonák feje felett a Szűz Máriás lobogó lengett. Egy perccel tizenkét óra előtt trombitaszó harsant fel az akadémia irányából és feltűnt a kormányzó autója. Vezényszavak harsog­tak, felzendült a Himnusz és annak a hang­jainál érkezett a kormányzó a Kossuth Lajos­ térre. Meghallgatta Nagybaczuk­ Nagy Vilmos tábornok rövid jelentését, azután ten­gernagyi díszben végigvonult a felsorakozott katonaság arcvonala előtt. A zászlót meghajtva tartották a dísz­szemle alatt, amely után­ a kormányzó felvonult a parlament lépcsőjén. A főbejáratnál felsorakoztak a fogadásban résztvevő előkelőségek. Elöl a korelnökök: Fiáth báró és Sándor Pál, köztük Gömbös Gyula, kétoldalt pedig a kormány tagjai. A kormányzó előtt alabárdos testőr haladt, a testőr mögött a háznagyok, utánuk pedig Horthy Miklós. A menetet testőrök zárták be. A kormányzó kezet fogott Gömbös mi­niszterelnökkel, azután a korelnökök üdvözlését fogadta, majd felment a díszemelvényre. Egetverő, lelkes éljenzés harsant fel, ami­kor Horthy Miklós tengernagyi díszegyen­ruhájában, mellén a nagy magyar érdem­kereszt széles zöld szalagjával megjelent. A képviselők és felsőházi tagok kalapjaikat a levegőbe lengetve, üdvözölték az államfőt, aki kardja markolatán pihentette kezét. Aztán kissé előbbre lépett és megkezdte meg­nyitó beszédét. * A kormányzó beszéde — A nemzet ősi erényeibe vetett bizalommal és hazafias örömmel üdvözlöm az országgyűlés tagjait! — mondotta az államfő. — Az országgyűlés tanácskozásai a nemzet­közi helyzet igen mozgalmas és jelentőségtel­jes időszakában kezdődnek meg. A békeszerző­dések által teremtett politikai és gazdasági vi­szonyok nemhogy előre vitték volna az emberi­séget az együttműködés és a fejlődés útján, de még jobban szétválasztották. Az egyoldalúan megállapított, erőszakkal kikényszerített béke­szerződéseket nem lehet észszerűen békeszerző­déseknek nevezni. A lelkek megnyugvása és békéje, a jólét nyugalma és a népek között a szeretet uralma csak akkor következhetik be, ha a nemzetek és különösen a nagyhatalmak végre elszánják magukat arra, hogy a meg­egyezéses béke útjára lépjenek. A közelmúlt világégés véres emlékeinek hatása alatt ki gon­dolhatna ma komolyan háborúra és ki akarna újabb mérhetetlen katasztrófákat felidézni? Ám, a béke fenntartása, az igazi béke megvaló­sítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a népek egymást megbecsülve, kölcsönös megér­tésben és szereidben éljenek egymás mellett, mint az igazságra alapított nemzetközi társa­dalomnak szabad és egyenjogú tagjai. Magyarország a békéért . A társadalom, a nemzet és a kormány erőfeszítéseinek túlnyomó részét állandóan az az igyekezet tartja lekötve, hogy a nemzet ha­jóját, a veszélyes szirteket kikerülve, a hullá­mok fölött tudjuk tartani. Ez az igyekezetünk, — hála a nemzet sorsa fölött őrködő Gondvise­lésnek és népünk ősi erényeinek — mindez­­ideig sikerrel járt és bár a nemzeti társadalom­nak súlyos szenvedéseket kell elviselnie, a vi­lágválság magyarországi kihalásaival szemben a nemzet mindezideig csorbíthatatlan ellenálló­­erőt tanúsított. Nemcsak, hogy megőrizte lelki egyensúlyát, fenntartotta a belső rendet, nyu­galmat és a legsúlyosabb viszonyok közepette sem vesztette el a jobb jövőbe vetett hitét, de a gazdasági és társadalmi nehézségek ellenére is meg tudta teremteni az eljövendő békés és termékeny kibontakozás előfeltételeit.­­ A magyar nemzet készségét fejezi ki aziránt, hogy részt vegyen az európai béke és együttműködés nagy művének megteremté­sében. A béke azonban csak akkor érdemli meg ezt a nevet, ha az igazságosság és a jog talapzatán nyugszik. Ezért nem csupán hazánk és nemzetünk érdekeit tartjuk szem előtt, de az igazi béke ügyét is szolgálni véljük azzal a törekvésünkkel, amellyel az európai kibonta­kozásra irányuló elkövetkező tárgyalások so­rán hangot kívánunk adni a nemzet jogos igé­nyeinek. Hogy azonban ez kellő erővel történ­hessék, szükséges, hogy a nemzet belső erejé­nek latbavetésével tudjon fellépni a nemzet­közi fórumok előtt. Ennek pedig nélkülözhe­tetlen feltétele, hogy az állami és nemzeti élet egyre súlyosbodó mindennapi feladatainak megoldása mellett nyomban hozzáfogjunk a nemzet belső életerőinek gyarapításához.­­ A nemzetnek, ha továbbra is teljesíteni akarja történelmi küldetését, meg kell újhod­­nia gazdasági, szociális, jogi, kulturális és poli­tikai vonatkozásokban egyaránt. az fáj, hogy egy nőt nem értem el, hanem az, hogy kicsirendűnek láttam, akit nem érdemes elérni. Elment. Az asszony hirtelen felugrott és bezárta az ajtót utána. Aztá­n lekuporodott a sez- Jonra és összecsókolta kutyáját. És alig telt el öt perc, valaki megnyitotta az ajtót. — Poronty, nyisd ki. A férje volt. Szaladt eléje. Ugrott a kar­jába. — Miért zárkóztál be, édes? — Féltem. De jó, hogy itthon vagy. Miért is maradtál ilyen sokáig? A férj pedig vitte a feleségét a nagy ka­rosszékbe és ölébe vette. Hozzáláttak a vacsorához. — De jó itt az öledben. Úgy érzem ma­gam, mintha igazán kis poronty lennék. Mintha nem a feleséged, nem is a kis­leányod, hanem az unokád lennék. És mintha te lennél a nagypapám. Most már nem félek. — Mitől is félnél, porontyom? Belefúrta fejét férje karja közé és kis szünet után megszólalt. — Nagypapa, ugy-e, az nem buta, aki hű? — Persze, nem, kisleányom. — Ugy­e, azoknak van igazuk, akik hűek? — Persze, édes szivecske. Azután megint csend volt. Végre újra megszólalt az asszony. — Nagypapa, mesélj a kis unokádnak valamit. Olyant mesélj, amiben a hűségről van szó. A férfi gondolkozott. — A hűségről? Várj csak kicsit... Tu­dom már. Elmesélem a rettenthetetlen ólom­katona történetét. — Meséld. A férfi cigarettára gyújtott és elkezdte. — Huszonöten voltak és mind testvérek. Mert mind a huszonötöt abból a régi ólom­­kanálból öntötték ... Halkan peregtek a mese szavai, úgy mint künn az ablak alatt az orgona fehér szirmai. A nyitott ablakon orgonaillatot hordott a Duna felől a kósza szél és messze lemn halkan megszólalt egy hajókürt. Az ősi alkotmány szellemében — az alkotások megvalósításánál azonban nem a mindenáron való újítás gondolata a vezérlő szempont, hanem a reális élet szük­ségleteinek mérve fogja megállapítani azokat a feladatokat, amelyek az ezeréves magyar alkotmányosság szellemében hivatva lesznek szolgálni a fokozatos fejlődést, a nemzet belső életerőinek megsokszorozását és a minden szélsőséges kísérletezéstől tartózkodó építő­­munka alapjainak megszilárdítását. Meg kell tehát teremteni a megélhetés, a méltányos bol­dogulás lehetőségét minden dolgozó magyar számára: gyorsabbá, hatályosabbá olcsóbbá kell tenni az állami és közületi szervek műkö­dését, a társadalmi együttműködés érzését és kötelékeit meg kell erősíteni; át kell szer­vezni nemzetnevelésünket; fenn kell tartani ősi életképes és nemzetfenntartó tradícióinkat és lehetővé kell tenni az ország előretekintő és céltudatos kormányzását. ­ A föld a jövedelem alapja A kormányzó ezután arról szólt, hogy a nemzeti jövedelmet helyesen kell elosztani a széles néprétegek kereseti viszonyainak javí­tásával. A nemzeti jövedelem legszilárdabb alapja a magyar föld. Ezért gazdasági politikánkban különös figyel­met kell a földre fordítani. Ennek keretében nagy súlyt kell helyezni a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére, a külföldi piacokhoz iga­zodó magasabbrendű mezőgazdasági kutúra irányában.­­ A mezőgazdasági termelés jövedelmező­ségét azonban a termelés költségeinek csök­kentésével is elő kell mozdítani. Ennek szol­gálatába kell állítani az árpolitikát is. Termés­­feleslegünk elhelyezése érdekében folytatni kell a kivitel fejlesztésére irányuló eddigi munkát. A római hármasegyezmény erre nézve megmutatta a helyes utat. Addig is, amíg a nemzetközi légkör megtisztulásával el nem érkezik a normális nemzetközi árucsere hely­reállításának ideje, azon kell lenni, hogy a kereskedelmet korlátozó különböző megkö­töttségek a lehetőséghez képest fokról-fokra s enyhüljenek, mindig szem előtt tartva azon­ban a pengő vásárlóerejének fenntartásához fűződő nagy közgazdasági és nemzeti érdeke­ket. További rendezésre vár a gazdaadósságok ügye-E kérdés közérdekű és megnyugtató szabályo­zásának a tervszerű mezőgazdasági termelés folytonossága és a hitelgazdálkodás egyetemes érdekei szempontjából is nagy jelentősége van.­­ A gazdasági és szociális politikában nagy figyelmet kell fordítani a széles néprétegek megerősítésére és gondozására. Ezt a célt fogja szolgálni az egészségügyi szolgálatnak a fa­lusi lakosság felé való fokozottabb kiterjesz­­tése. Szükség van intézményes családvéde­lemre, az egyke elleni rendszeres védekezés megindítására, a kisgazda, kisiparos és kiske­reskedő munka- és kereseti lehetőségeinek sza­porítására és a munkásság szociális szükség­leteinek istápolására. — A gazdasági reformpolitika terén a legna­gyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak bölcseséggel párosult önmérsékletével arra kell törekedni, hogy minden radikalizmustól men­ten, megteremtsük azt az egészséges nemzeti birtokpolitikát, amelynek célja a nemzet­fenntartó erőknek minél életképesebbé tétele.­­ A magyar földhöz való szeretettől át­hatva kell lenni mindenkinek, aki a magyar rog megművelésével járul hozzá a nemzeti ér­tékek növeléséhez. Éppen ezért az egészséges nagy- és középbirtok alátámasztása mellett mi­nél több kisbirtokost és önálló egzisztenciát kell teremteni, hogy ezzel szélesebb rétegek­nek megadjuk a lehetőséget a nemzet erkölcsi és anyagi javainak gyarapításához. Ennek a gondolatnak kell irányítani a tele­pítési politikát és a hitbizományok kor­szerű reformját is.­­ Az érdekképviseletek terén mutatkozó rendszertelenség megszüntetése, valamint a munkaadók és munkások érdekeinek méltányos összeegyeztetése lesz a célja az érdekképviseleti reformnak, amely a nemzet egyetemes gazda­sági érdekében a különböző gazdasági ágaza­tok működését is összhangba kívánja hozni. Reformok az igazság­szolgáltatásban­ ­ Az igazságügyi törvényhozás feladata az igazságügyi szervezet terén a gazdasági és tár­sadalmi élet alakulása folytán szükségesnek mutatkozó reformokat megvalósítani. További egyszerűsítésre és gyorsításra szorul a polgári és büntető peres eljárás. Meg kell alkotni a sajtójog, a sajtóközigazgatás és a sajtórendészet reformját is. E reform keresztülvitelénél sér­tetlenül kell megőrizni a gondolatszabadság nagy évét, de azt megfelelően össze kell egyeztetni a magasabb állami és nemzeti érde­kekkel, valamint az erkölcsi élet törvényeivel. — A közoktatásügy terén módot kell találni a legutóbbi években szünetelő iskolaépítési akció, — bár szerényebb keretekben való, — folytatására. A művelődéspolitika központi kér­dése azonban a nemzetnevelési intézmények reformja. Minden iskolatípusban különös gon­dot kell fordítanunk a jellem- és öntudatkép­zés, az állampolgári nevelés, az etikus életfel­fogás, valamint a népies és középfokú gazda­sági irányú szakoktatás nagy szempontjainak érvényesítésére. S hogy megfelelően érvénye­süljenek, biztosítanunk kell valamennyi isko­lában a nevelés egységét. Ezt a célt fogják szol­gálni a közoktatásügyi igazgatás rendezéséről, a középfokú és főiskolai oktatás korszerű újjá­szervezéséről szóló törvényjavaslatok. Az is­kolában és iskolán kívül nagy gondot kell for­dítani a testnevelés további okszerű fejlesz­tésére és az e célt szolgáló intézmények, így az iskolai sporttelepek, a nemzeti stadion és sportcsarnok létesítésére. Hasonlóképen gon­doskodni kell az iskolán kívüli népművelés szervezetének törvényes rendezéséről, valamint a közelmúltban biztató kilátásokkal megkötött kulturegyezm­ények végrehajtásáról és további kiépítéséről.­­ Továbbra is nagy gondot kell fordítanunk a m. kir. honvédségnek a kor színvonalán való megtartására. zóta az igazi nemzeti közvélemény szabadon megnyilvánuló együttes akaratán nyugodjék és lehetővé tegyék a kormányzat számára a nemzet erőteljes és felelősségtől áthatott veze­tését.­­ E közjogi jellegű reformalkotások során gondoskodni kell arról is, hogy az állami és közületi közigazgatás fejlődése lépést tartson a kor követelményeivel. A jó, gyors, olcsó és a népet megértő odaadással gondozó közigaz­gatás ideálja felé kell haladnunk, a központi ügyintézés aránytalanságainak lehető leépíté­sével és a hatáskörök arányos megosztásával. E szempontoknak megfelelően elő kell készí­teni a magyar közigazgatás általános reform­ját, amely a vármegyék ősi intézményéből megőrizve és megtartva mindazt, ami helyes, jó és időálló, olyan közigazgatási szervezetet ad az országnak, amely számol az egyes vidé­kek különleges igényeivel, az adófizető polgár­ság teherviselő képességével és lehetővé teszi az állami akarat gyors és hatályos érvényesü­lését. — Nehéz, történelmi időkben kezdi meg ta­nácskozásait az országgyűlés s hazánk sorsa attól függ, hogyan tud a nemzet e történelmi idők követelményeihez felemelkedni. Fokozot­tabb mértékben lesz tehát szükség arra, hogy a magyar nép akaratának és bizalmának le­téteményese, az országgyűlés rendelkezzék azokkal az örökbecsű értékekkel, amelyek a nemzetet ezer éven át fenntartották, az ön­zetlen hazaszeretet, a lemondó áldozatkészség, a tűrni, kitartani és akarni tudás erényeivel. — Hazánkat ismét naggyá, nemzetünket megint boldoggá az ország fiainak csak olyan összefogása teheti, amely felülemelkedve min­den elválasztó irányzaton, az egyetemes magyar gondolat jegyében egyesít minden építőéről. — A vallás lehet legkevésbé elválasztó fal magyar és magyar között­i bűnt követne el a nemzet ellen az, aki a hit szent eszméjével igyekeznék politikai, vagy társadalmi viszályt kelteni. Ezt elhárítani kötelességünk. Amikor ezen irányelvek szerint munkáljuk a magyar jelent és jövőt, gondoljunk kisebbségi sorsban élő fajtestvéreinkre, akik iránt soha el nem múló szeretettel és ragaszkodással viseltetünk. — Vegyünk példát, merítsünk erőt annak a nagy magyar szabadsághősnek az életéből és küzdelmeiből, akinek kétszázéves elmúlásáról most emlékezik meg áhitatos kegyelettel a nemzet. A „vezérlő** fejedelem, II. Rákóczi Fe­renc géniuszának vezércsillaga ragyogjon előt­tünk, mely vezércsillag egy örökké világító út­mutatást ad a magyar közélet számára: „Min­­dent a hazáért és semmit a privátumért.“ — A közös nagy magyar cél: a boldog ma­gyar jövendő érdekében kifejtendő munkássá­gukra e gondolatok jegyében kérem az Isten áldását és az 1935. évi április hó 27-ére egybe­hívott országgyűlést m­egnyitottnak jelent­se ki. Közjogi reformok — Jelentőségükben kiemelkedő helyet fognak elfoglalni az országgyűlés és a kormány mun­karendjében a magyar alkotmány szellemében megalkotandó közjogi természetű reformok. Ezek azt célozzák, hogy a nemzet kormány­ ­ Viharos jelenetek és összecsapások az új képviselőház ülésén A kupolateremben lezajlott ünnepség után, egy órakor a képviselőház folyosóin megszólaltak a csengők, ami azt jelentette, hogy pár percen belül ülés kezdődik. A be­vonuló díszmagyaros és tisztiruhás képvi­selőknek Gömbös Gyula miniszterelnök odaszólt, hogy az ülésterembe lépés előtt vegyék le a kardjukat, ő maga skarlátvörös altábornagyi egyenruhában, de szintén mente és kard nélkül lépett a terembe. Amikor a terem megtelt, Sándor Pál kor­elnök elfoglalta helyét. Tőle jobbra és balra a jegyzői emelvényeken, ugyanazok a kör­jegyzők ültek, akik az első ülés jegyzői teendőit végezték. A mandátumok bemutatása Az ülés megnyitása után az elnök felkérésére Makkay János körjegyző megkezdte a névsor­­olvasást, a terem közepén a Ház asztalánál pe­dig két parlamenti tisztviselő kíséretében Ma­­tolcsy Mátyás körjegyző vette át a mandátu­mokat. Az első képviselő, akit megéljeneztek Árvát­­falvy Nagy István volt, aki hadirokkant és két botra támaszkodva lépkedett elő a padsorok közül. Bethlen István grófot megbízólevelének át­adásakor csak néhány baloldali képviselő élje­nezte meg, a jobboldal teljesen csöndben volt. — Hol a régi gárdái Miért nem éljenzik meg volt gazdájukat, — kiáltották a szociáldemo­­kratapárti képviselők a jobboldal felé. — Amikor tőle kapták a mandátumot, akkor neki tapsoltak, — folytatta Malasits Géza. Még több közbeszólás hangzott el. Bethlen azonban közömbösen, mereven maga elé nézve,­ ment vissza a helyére. Bornemisza Géza kereskedelmi minisztert különösen a Ház ifjabb tagjai éljenezték meg tüntető melegséggel. Éljenzést kapott a hadi­rokkant Cseh-Szombathy László dr. független kisgazdapárti­­képviselő is, aki ugyancsak két botra támaszkodva jár. . . Az ellenzékiek közül csak két-három képvi- Műhelyre és üzletre vevőt, társat, érdeklődőt bőven talál, ha a Kis Újságban hirdet. Ilyen apró­hirdetést 80 fillérért közöl a Kis Újság. Vidékről a hirdetés szövegét levélben küldheti el. Ka mellékel 4 darun­ 20 filléres bélyeget. Cím: Kis Újság, Budapest 4. A kormányzó ünneplése A kormányzó beszédét sűrűn szakította meg a lelkes taps és az éljenzés, majd mikor a kormányzó befejezte beszédét, újra viharos taps tört ki és lelkes éljenzés­sel ünnepelték Horthy Miklós kormány­zót. Az éljenzésbe beleolvadtak a Himnusz hang­jai, amelyet a két Ház tagjai áhitatos hangu­latban énekeltek végig. Utána ismét fel­zúgott a lelkesedés: — Éljen Horthy Miklós... Éljen a kormányzó... Horthy Miklós lelépett az emelvényről és Gömbös Gyula miniszterelnök kíséretében szakadatlan ünneplések közben távozott a kupolacsarnokból. Künn a díszszázad tisz­telgését fogadta, majd a királyi várba haj­tatott.

Next