Kis Ujság, 1935. május (48. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

4 féle volt díszmagyarban és katonai uniformis­ban csupán Galántai Glock Tivadar jelent meg. Gömbös Gyula miniszterelnök két megbízó­­levelet nyújtott be miközben a jobboldal hosz­­szasan tapsolta. — Nem mindenki tapsolt Csak nyolcvan százalék, — kiáltozták az ellenzéken. Az ala­csonytermetű fürge Jenes András csizmában, fekete ruhában lép elő és nyújtja át megbízó­­levelét. Mint a kormánypárti képviselők, úgy ő is meghajol Gömbös Gyula felé. Kenyeres Miklós mandátumának átadásakor Kupert Rezső közbeszól: ky Endre mandátumai A kormánypárt megtapsolta a kormány ösz­­szes tagjait, az államtitkárokat, továbbá Mar­ton Bélát és Sztranyavszky Sándort. Amikor Melczer Lilla, aki pártos magyar­­ruhában jelent meg az ülésen, visszatérve he­lyére és a miniszterelnök felé meghajolt, Gömbös Gyula felállt és udvariasan viszonozta a köszönést. Az egész Ház tapssal köszönti Putnoky Mó­ricot, majd Rosner István bárót, aki arany­sarkantyús vitéz, hadirokkant és egyik lábát a háborúban ellőtték. Egyszerű magyar ruhá­ban, botra támaszkodva ment a terem köze­pére, hogy a mandátumát átadja. Izgalom a nagybaracskai képviselő körül Teleki János gróf nagybaracskai képviselő megbízólevelének átadásakor viharos jelenet keletkezett. Mózes Sándor dr. kiskőrösi képviselő oda­­fciáltott: —­ Visszaéléseket szerzett mandátum/ A közbeszólásra a jobboldalon egyesek tap­solni kezdenek, baloldalon pedig újabb kiáltá­sok hangzanak el: — Hamisításokkal szerzett mandátumt Eckhardt Tibor: A legpiszkosabb mandátum. Ilyen még nem is történt. Teleki János gróf idegesen, éppen a kisgaz­dák padsora előtt elhaladva válaszolt valamit, szavát azonban a Zajban nem lehetett hallani. Ekkor már a jobboldalon is többen közbeszól­­tak. Szalay László, a szepesi kerület képviselője volt a leghangosabb. A zaj olyan nagy lett, hogy a korelnöknek a csengőt kellett használni, csak így tudta helyreállítani a rendet. A kormánypártiakkal ellentétben Ulain Fe­­r­enc a megbízólevelének átadása után nem a miniszterelnök felé, hanem Eckhardt Tibor felé hajolt meg, amit a Ház tagjai vidám derültség­gel fogadtak. A képviselők névsorának felolvasása után, felolvasták a távollevő képviselők jegyzékét, majd azoknak a képviselőknek a névsorát, akik már előzetesen nyújtották be megbízó­­levelüket. Ezután az elnök szünetet rendelt el. A szünet alatt a képviselők és a miniszterek nagy része és a miniszterelnök is a képviselő­­ház éttermébe ment. Itt Gömbös megismé­telte felszólítását: — Lő a kardokkal,. A parlament üléstermébe nem lehet kardokkal bemenni. Utoljára az ónodi gyűlésen lehetett kardoson résztvenni. Ulamh Ferenc: Hát Nánássyval Nyírbátorban mit csináltak! ő nem magyarországi lakos? Közben Megay-Meixner Károly a helyén ülve, egy iratot lobogtatott, melyet később át is nyújtott a jobboldali hírlapírói karzaton lévő újságíróknak. Ebben az iratban a belügymi­nisztérium április 29-iki keltezéssel igazolja, hogy Megay-Meixner Károly 1902 óta magyar állampolgár. A nagy zajban megint Eckhardt Tibor hangja hallatszik. Az asztalt csapkodva har­sogja: — Ez az ügy nem Marton Bélára tartozik, hanem a közigazgatási bíróságra. A folyton fokozódó nagy zajban a jobboldal éljenezni kezdi Megay-Meixnert és sokan tap­solnak. A független kisgazdapárti és a kor­mánypárti képviselők között heves szócsata dúl. — Na, úgy látszik végeszakadt a fegyvertársi barátságnak, — kiáltotta közbe Kun Béla. Sándor Pál korelnök, amikor a csend végre helyreállt, közli, hogy a kifogást a közigazga­tási bírósághoz teszi át. (Taps a baloldalon.) Eckhardt Tibor: Látja Marton úr! Ez a tör­vényes eljárás! A zaj újra kitör, a korelnök többször kény­telen a csengőt használni, majd megkéri a kép­viselőket, hogy ajándékozzák meg egy kis tü­relemmel. — Meg van ajándékozva — kiáltja Usain nagy derültség közben. Eckhardt Tibor is szól valamit, mire az el­nök felkéri, hogy ne szóljon közbe. Erre me­gint nagy derültség támadt. Végre lecsillapult a nyugtalanság. A korelnök kisorsolja az igazoló osztályokba sorozott képviselőket és közli, hogy az igazoló osztályok délután öt órakor vizsgálják felül a megbízóleveleket. Majd ki­tűzték a szerdai ülés napirendjét, amelyen elő­ször az igazoló osztályok beterjesztik jelenté­süket, azután a Ház megválasztja elnökét, al­­elnökét és hat jegyzőjét. Az ülés fél háromkor ért véget. A keltős mandátumok Amikor Sándor Pál korelnök újból megnyi­totta, a gyűlést, bejelentette, hogy 117 képvi­selő, 202 megbízólevelet adott át, 33 képviselő pedig az elnökhöz intézett leveléhez 43 meg­bízólevelet csatolt. Ezeknek névsorát fölol­­vasták. Közölte ezután az elnök, hogy Fabinyi Tiha­mér lemondott Budapest északi kerületében el­nyert mandátumáról, Rassay Károly mindhá­rom budapesti mandátumáról, Eckhardt Tibor IL kecskeméti mandátumáról, Zsitvay Tibor a budai, Hóman Bálint a budapesti déli, Wolff Károly budapesti déli mandátumáról. Az így soron következő képviselők behívására intéz­kedni fog. Ezek szerint a szerdai ülésen már részt vehetnek vitéz Tóth András, Apponyi György gróf, Bródy Ernő, Terbócz Imre és Szurday Róbert is. Nem mondott le a kettős mandátumáról ezideig Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Vázsonyi János és a betegen fekvő Fes­tetics Sándor gróf. Kozma Miklós belügyminiszter levélben kö­zölte a Ház elnökével, hogy felsőházi tagságá­ról lemond. Csik József és Kühne Lóránt, akik a felsőház tagjai, összeférhetetlen helyzetben vannak. Mindaddig, amíg összeférhetetlenségüket meg nem szüntetik, az ülésen részt nem vehetnek. Közölte az elnök, hogy Turánszky Pál és Temesváry Imre mandátumát választóinak egy­­része közigazgatási bíróságnál panasszal tá­madta meg. 4 Újabb vihar Megemlítette az elnök, hogy a nádudvari kerületben megválasztott Me­­gsy-Meixner Károly megválasztása ellen ki­fogást emelt két gazda. Miután bejelentésük nem felel meg a házsza­bályban előírt kellékeknek, leveleiket irattárba helyezik. Engedélyt adott azonban Mózes Sán­dornak, hogy ebben a kérdésben felszólaljon. Mózes Sándor hangoztatta, hogy Megay- Meixner Károly nem lehet országgyűlési kép­viselő, mert megválasztása előtt tíz éven át nem volt magyar állampolgár. Ezt bizonyítja az az igazságügyminiszteri engedély, melyet házasságkötése alkalmából kapott. Igazolása ellen tehát kifogást emel. Nagy zaj tört ki erre a bejelentésre. — Először is nem ide tartozik, másodszor, magyarországi lakos — kiáltotta Marton Béla. Ez a közbeszólás rengeteg választ és közbe­kiáltást vont maga után a baloldalról. Az elnök hosszasan rázta a csengőt, de a zaj egyre fokozódott. Eckhardt Tibor: Mi az? Ezt is Marton úr dönti el? KIS ÚJSÁG Az igazoló bizottságok elvégezték munkájukat Délután öt órakor a képviselőház négy iga­zoló bizottsága és a felsőház igazoló bizott­sága ülést tartott, amelyen elvégezték a meg­bízólevelek és meghívólevelek felülvizsgálatát. A felsőházban jelölő ülés volt, amelyen kije­lölték a szerdán választásra kerülő tisztikart. Elnök Széchenyi Bertalan gróf lett, alelnökök pedig Radvánszky Albert báró és Beöthy László, megállapodtak egyúttal a nyolc jegyző személyében. A szécsényi választás megtámadása A szécsényi képviselőválasztás körüli izgal­mak még nem múltak el teljesen. Báró Orosdy Fülöpné, a szécsényi kerület volt országgyűlési képviselője, mint ismeretes, a mostani választáson a nemzeti egység párti hivatalos jelölttel, vitéz Mikolay Józseffel szem­ben kibukott. Orosdy báróné a választást meg­támadta. Jogtanácsosa, Bernolák Nándor volt népjóléti miniszter, valamint személyi titkára hetek óta gyűjtik a fellebbezéshez szüksé­ges anyagot Szécsényben és környékén. A fellebbezésre beadott időpont kedden délben Miért vallottak rá a pesti rablóbanda tagjai a kaposvári ügyészségi hivatalnokra ? A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Ismételten írtunk már arról a rablóbandá­ról, amely fővárosi trafikok kifosztására szövetkezett. A banda három tagja, Szakállas Jenő volt tisztviselő, Szalai Lajos volt fő­­szolgabírósági titkár és Gálosi György tiszt­viselő általános meglepetésre azzal álltak elő, hogy a bandavezér Papp Sándor, a kapos­vári ügyészség egyik tisztviselője. Főleg Szakállas vallott Papp ellen és azt állítja, hogy ő két ízben is bennült már a kaposvári ügyészség fogházában és ott is­merte meg Pappot, aki kezelőtiszt. Papp azt állítja, hogy Szakállas bosszú­ból vallott ellene, mert régi ismeretsé­gük dacára is szigorúan bánt vele. Szerinte a banda másik két tagját Szakállas tanította ki, hogy miket valljanak. Egyébként Pappot felkísérték Budapestre, hogy szembesítsék a rablótársaság tagjaival Papp Sándort jól ismerik Kaposvárott és úgy tudják róla, hogy gazdag ember, akinek földbirtoka van Somogyban. A kezelőtiszt saját autóján járt reggelenként a hivatalába, amely előtt egész délelőtt ott állt a jó kar­ban­tartott gépkocsi. Gondtalan életét s az autótartást azzal magyarázták, hogy jómódú szülők gyermeke, gazdagon nősült és birtokán gazdálkodik, Kaposvártól 25 kilométernyire. Innen is járt be minden nap hivatalába. Most derült csak ki, hogy az utóbbi évek során Papp Sándor többször vásárolt és eladott birtokot, ame­lyek részben veszteséget hoztak. A hatóságok most alapos nyomozást foly­tatnak, hogy teljes világosságot derítsenek erre a furcsa ügyre. II Évek óta minden pénteken betörtek egy sárvári nagykereskedésbe és a tulajdonos sohasem vette észre — a KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Három esztendőn, át tervszerűen foszto­gatta egy bűnszövetkezet Schwartz József ismert sárvári fűszer- és gyarmatáru nagy­kereskedő, rum- és likőrgyáros raktárait. Csupa munkanélküli iparos- és kereskedő­segédek még 1932-ben elhatározták, hogy hetenkint egyszer betörnek Schwartz József raktáraiba és fűszertől, rizstől, csokoládétól és cukortól kezdve egész a legfinomabb Likőrig mindent elhordanak szekereken és azokat dunántúli falusi kiskereskedőknél és szatócsoknál igen olcsón eladják. Amint meg­írtuk, a bűnszövetkezet tagjait letartóztatták és a részletes kihallgatás során azok min­dent elmondtak. Sültmayer László volt a bűnszövetkezet vezetője, ő tartotta együtt a banda tagjait. Schlesinger Sándor, aki évekkel ezelőtt a segédje volt a Schwartz-cégnek, adta az ötle­tet arra, hogy minden pénteken este kell betörni Schwartzékhoz, mert azok, mint vallá­sos zsidók, a zsinagógában imádkoz­nak és úgyszólván őrizet nélkül hagy­ják a hatalmas telepet. Schwartzék egyik szomszédja Kaszás Imre cserepesmester volt, akinek a vityrlója és kis udvara alkalmasnak látszott arra, hogy azon keresztül közelítsék meg a hatalmas raktára­kat. Kaszásnak megmondották, hogy nagyon szép mellékkeresethez jut, mert minden hé­ten pontosan megjelennek nála és átrándul­­nak a Schwartz-raktárba és valahányszor végeznek, húsz pengőt kap jutalmul. Havon­ként ez nyolcvan pengőre rúg, mondották, mert nem lesz olyan péntek, hogy elmarad­janak. Kaszás bele is csapott az üzletbe és há­rom év óta hetenként megkapta a húsz pengőket, egy kis lopott paprikával, rummal, cukorral, feketeborssal és egyébbel fűszerezve. Kezdetben csak Schwartz József házőrző­­kutyájával volt baj. Az okos jószág sehogy­­sem akart utat engedni a bandának és bár oda-odadobtak neki olyan kenyeret, amely­ben gombostű volt, mindig hangos csaholás­­sal elutasította a veszedelmes ajándékot. Végre is úgy oldották meg a fogas kér­dést, hogy sült libacombot eresztettek le spárgán a Kaszásék kerítésén át, amitől aztán a kutya leszelidült. Most már a libacombot várta minden pén­teki nap és így Kaszással együtt a derék házőrző is részese volt a jutalomnak. A szénapadláson el­jutottak a betörők a raktárakba és az eddigi megállapítás szerint legalább 80 ezer pengő értékű fűszer- és gyarmatárut, valamint szeszesitalt hordtak el három év óta. A lopott áru nagy részét igen olcsón el is adták három dunántúli vármegye kiskeres­kedőinek. Csupán három szekérre való áru maradt vissza Schlesingernél. Ezt éppen ezen a héten akarták áruba bocsátani, de elkés­tek, mert az egyik cinkos, Irencsik Sándor sárvári fuvarozó nagyon berúgott a lopott likőrtől és mikor pár pengős kis csomag­egy- és szívérelmeszesedésben szenvedőknek megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az enyhe természetes Ferenc József" keserűvíz azáltal, hogy a tápcsatorna tartalmát kíméletesen leve­zeti és az emésztőrendszer működését biztosan elősegíti. Klinikai tapasztalatok alapján kétség­telenné vált, hogy a Ferenc József víz féloldali hüdésben fekvő betegeknél is általában mindig megteszi a kellő hatást s így nagy megkönnyeb­bülést szerez. Szerda, 1935 május 1 járt le. Mivel Szécsényben és környékén nincs közjegyző, Orosdyné hívei egy távolabbi köz­ség közjegyzőjét kérték fel az aláírások hitele­sítésére. A rengeteg aláírás hitelesítésével azon­ban nem tudtak idejében elkészülni, úgy­hogy hétfőn este hat hatalmas autóbuszt ren­deltek Budapestről, amelyen még hétfőn este 480 szavazót Budapestre szál­lítottak. A szavazókat kedden délben visszaszállították Szécsénybe és környékére. Budapestre való felhozataluk célja az volt, hogy egy budapesti közjegyző előtt hitelesen igazolják aláírásuk valódiságát. A felsőház ülése A felsőház ugyancsak egy órakor tartott ülést, amelyen a kormányt Kánya Kálmán külügyminiszter képviselte. Fiáth Pál báró korelnök megemlítette, hogy Perényi Zsigmond báró, Farkas István Refor­mátus püspök és Shvoy István honvédfőpa­rancsnok levélben jelentette felsőházi tagságát. Meghívóleveleiket átadták az igazoló bizott­ságnak. Közölte továbbá, hogy Kozma Miklós belügyminiszter felsőházi tagságáról lemon­dott, továbbá, hogy Gergye Ipoly csornai pre­­látus plébános lemondott prelátusi méltóságá­ról és így felsőházi tagsága megszűnt. Ugyan­csak megszűnt Hoyos Miksa gróf felsőházi tagsága is. Ezután megválasztották a felsőház igazoló bizottságának 18 tagját, majd az elnök fel­kérte az igazolóbizottság tagjait, hogy a leg­közelebbi ülésig vizsgálják felül a meghívóle­veleket és terjesszék be jelentéseiket. A felsőház mai ülése délelőtt 11 órakor lesz, amikor megválasztják a tisztikart. inroiiinmimninii szállítóüzletet­ ajánlottak fel neki, mérgesen kifakadt: — Mit gondolnak, hogy én ilyenre ve­temedem? Megvannak már nekem há­rom év óta a kitűnő kuncsaftjaim, a csempészek! A fuvarozó perceken belül már a csendőr­ségen volt és töredelmesen vallott. A banda tagjai közül eddig letartóztatták­ Bencsiket, Kaszást, Schlesingert, Brauner Gyulát, valamint Herbach Györgyöt, majd sikerült elfogni Budapesten a vezért is, Sültmayer Lászlót, aki valamit megneszelhe­­tett, mert Sashalomra tette át a főhadiszáll­­ását és onnan leste, mi fog történni Sár­i­váron. Az elfogottak azzal védekeznek, hogy hosszú idő óta mindannyian állás és kereset nélkül voltak és hiába akartak munkához jutni, nem sikerült. Így állapodtak meg abban, hogy egyszer­­kétszer megdézsmálják a Schwartz-raktárt. De amikor azt látták, hogy Schwartz egyál­talán nem veszi észre a betöréseket és így a rendszeres betörésnek nincs akadálya, berendezkedtek arra, hogy hetenként meg­ismétlik a vakmerő játékot. Az áruért ka­pott pénzt mindig elosztották egymás között és így gond nélkül éltek. A nyomozást folytatják,­­ mert a jelek szerint orgazdáik is voltak. A francia államtanács elutasította az orosz kitveteléseket A francia-orosz tárgyalások a múlt hétért már befejezés és aláírás előtt álltak, köz­­ben azonban olyan akadályok merültek fel, amelyek elodázták a szerződés létre­­jöttét. Akkor az oroszok szakították félbe a szövetségi tárgyalásokat, később a moszk­vai kormány ugyan elfogadta a franciák feltételeit, de újabb kívánságokkal lépett fel melyeket most a franciák utasítanak vissza. Mint Párizsból jelentik, kedden a francia államtanács nem volt hajlandó az orosz-francia szerződés legújabb tervezetéhez hozzá­járulni. A kormány köreiben különösen az önmű­ködő érvénybelépés elve és a szovjetorosz­országi vasútépítések céljaira való francia pénz rendelkezésre bocsátása ellen szólal­tak fel. Laval külügyminiszter a délután folya­mán újabb megbeszélést tart Potemkin szovjetorosz nagykövettel. Politikai körök­ben nagy feltűnést keltett az a tanácsko­zás, amelyet Herriot kedden folytatott Po­temkin szovjet­ nagykövettel. Úgy látszik, hogy Herriot is be akar kapcsolódni a tár­gyalásokba, amelyek mind nagyobb nehéz­ségekbe ütköznek.

Next