Kis Ujság, 1935. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

2 Háború és béke Zárt ajtók mögött, fülledt szobákban ma tárgyalnak Genfben a világ két legnagyobb problémájáról, a békéről és a háborúról. Előbb írtuk azt, hogy béke és csak azután,­­ hogy háború, mert még mindig azt hisszük és reméljük, hogy a béke fog győzni. Nem mintha túlbecsülnék­­a Népszövetség erejét vagy hatalmát, de oly nyilvánvaló és oly legelsőrendű érdeke a béke mindenkinek, minden népnek, minden nemzetnek, de m minden egyes embernek is, hogy nem tud­juk elhinni, hogy az utolsó órában ne talál­nának valami békés megoldást. Olyant ter­mészetesen, amelyből Olaszország teljes elégtétellel kerülne ki és amely kárpótolná azokért a nagyszerű erőfeszítésekért, ame­lyeket idáig Afrikában tett, nem azért, hogy háborúskodjon, hanem hogy eddigi birtok­állományait és tengerentúli jövőjét meg­védje. Meg kell találni a m­ódot arra, hogy a fehér faj ne megalázva kerüljön ki ebből a konfliktusból, mert ez végzetes lenne, nemcsak Afrikában, hanem Ázsiában is. Mint minden baj, ez is a világháborúból ered. A fehér faj egymást rombolta a világ­háborúban. Egyes antant-államok ezenkívül színes csapatokat mozgósítottak, színeseket küldtek a fehérek ellen. Végzetes lecke volt ez. A színesek akkor látták először, hogy a fehérek hogyan ütik egymást, érez­ték azt is, hogy a fehéreknek szükségük van ■ órájuk abban a háborúban, amit egymás el­­len folytatnak." Könnyen lehet természete­sen, hogy Abesszínia vakmerősége a világ­háború nélkül is megnőtt volna, de az afri­kai gyarmatokon a helyzet nem lett volna olyan feszült, mint ma és Japán sem merne olyan agresszíven fellépni. A világháború a fehér ember nagy tragédiája volt. Ezt a tragédiát kell most eltüntetni. Még nyomait is a tragédiának. A Genfben felelős diplomaták zárt ajtók mögött tanácskoznak, itt az ideje, hogy a népek kinyissák az ab­lakokat. Ne zárkózzanak el egymás elöl gazdaságilag. Építsék le végre ezeket a szörnyű autarkiákat. Cseréljenek egymással pénzt és árut, nyissanak szabad utat a for­galomnak. Szabadítsák föl a kereskedelmet, hitelt. És ne csak egymás közt tegyék sza­baddá a gazdasági életet, hanem szabadítsa azt fel minden ország saját határain belül is. Ez elsősorban érdeke a földnek és a földmívelésnek. Gazdasági szabadságban könnyebb és hozadékosabb a termények értékesítése. Más ára lesz gabonának, állat­nak, de minden­­mezőgazdasági terméknek is. A gazdaadósságok eltüntetésére minden rendeletnél hathatósabb mód a gazdasági szabadság. A fö­lmíveléssel együtt pedig talpra fog állni az ipar és a kereskedelem különösen Magyarországon, ahol mindenki a földből, a föld áldásából és a föld népéből él. Miért ír­juk ezt le ezen a genfi döntő napon, amikor ott nem is­ Magyarországról tárgyalnak, nem a magyar földmívelésről és a magyar iparról és a magyar kereskedelemről. Mi mégis össze­függésbe hozzuk a dolgokat, mert úgy érez­zük, hogy azok maguktól függnek össze. Ú­jabb háború megint csak megbénítaná és megkötné a gazdasági életet. Ma olyan nagy a dolgoknak egymással való összefüggése, az egész világ annyira egy piac, hogy egy afrikai háborút is megéreznének az európai és az amerikai bankok, a bankok ügyfelei és fő­ként a hitelélet. A betegség könnyen terjed, a gazdasági romlásnak nem állja útját sem határcölöp, sem vámsorompó. Az egész világ együtt gyógyul meg, vagy együtt hal meg. De­­senki sem akarja és nem akarhatja a világ halálát. Mindenki célja, hogy a világ meg­gyógyuljon és végre kilábaljon ebből a vál­ságból, amely eltart pontban huszonhárom év óta. Mert a bajok már 1912-ben kezdőd­tek, az első balkáni háborúban. 1912-ben kez­dődtek a bajok, de 1935-ben sem tudnak vé­­get érni. Huszonhárom esztendő ez hosszabb és ben­sőbb válság, mint amit jelentettek például a napóleoni háborúk. Amelyek nem mozgottak meg annyi embert és nem értek el annyi föld­területet, mint a világháború. Huszonhárom év sok idő, ezalatt huszonhárom új emberévfo­lyam született, amely mind rosszabb és rosz­­szabb körülmények között n­ő fel. Ezek nem­zedék­gyilkos idők teli gonddal és csapá­sokkal. Ma háborúról és békéről döntenek Genf­ben a Népszövetség hatalmas palotájában Zegzugos folyosók között óriási termekben zárt ajtók mögött tanácskoznak. Nem kíván­hatunk mást, csak azt, hogy az a néhány dip­lomata, aki most a világtörténelem követ­kező fejezetéről dönt, minden idegszálával érezze azt az izgalmat és feszültséget, amellyel százmilliók és százmilliók lélegzetvisszafojtva kísérik ezeket a tanácskozásokat. Ma július, utolsó napja van. Európa már megért egy nagyon végzetes júliusi ultimét, az 1914-it és nincs ma élő ember, aki azt a július végét el­felejtette volna. Nem akarunk babonásak lenni, nem félünk az események dátumszeri­ ismétlődésétől, de azért kimondhatatlanul bol­dogok lennénk, ha ez a tanácskozás már sze­rencsésen véget ért volna. Ha megmentette volna a békét és benne a fehér ember méltó­ságát és műveltségét. Ezt várjuk Genftől. Sok százmillió ember ezt várja Genftől. KIS ÚJSÁG Wr'WMB—E3BHB Csütörtök, 1935 augusztus 1 Megtörtént Gén­f­ben az első olasz-abesszin összecsapás Szerdán délután megkezdődött a Népszövetségi Tanács ülése­­ „Csati Valual “ - mondja Olaszország - „Minden problémát”” - t követeli Abesszínia Edén az abesszin álláspontot támogatja, havat t közvetít Génfből jelentik. Szerdán délután öt óra­kor Litvinov soros elnök megnyitotta a Nép­­szövetség tanácsának 87. ülésszakát. A külső kép hasonló a nagy és mozgalmas ülésekhez. A közönség zsúfolásig megtöltötte a karzatokat s tapssal és éljenzéssel fogadta a belépő tanácstagokat, különösen Laval francia miniszterelnököt éljenez­­ ték hosszasan, mert általában tőle vár­ják, hogy megtalálja a bonyodalomból kivezető utat. Az újságíróterem is tele van, mintegy 300 újságíró sereglett ide a világ minden részé­ből. Az ülés megnyitása után a tanács tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A zárt ülés pontján egy óra hosszat tartott. A zárt ülésen először is Aloisi báró olasz főm­egbízott ismertette az olasz álláspontot, amelynek lényege az hogy az olasz-abesszin vitát az­oannali kérdésre kell korlátozni. Ezután Hawarite etióp kiküldött kifejtette az etiópiai álláspontot, amely szerint a tanácsülés vitáját az olasz-abesszin vi­szály teljes anyagára ki kellene terjesz­teni. Látszólag ezt az álláspontot támogatta Eden, az angol küldöttség vezetője, aki azt indítványozta, hogy a tanács bocsát­kozzék bele az érdemleges vitába. Ekkor Laval, a francia küldöttség feje szólalt fel, aki szükségesnek látta, hogy köz­vetítő indítványt tegyen. Azt ajánlotta, hogy az ülést zárják le és csütörtökön dél­után öt órakor új ülésre üljenek este. Időközben megbezséléseket lehet majd foly­tatni abban az irányban, hogy a vitát az 1906. évi szerződés alapján oldják meg. Borzalmas szerencsétlenség a Magyar Radiátor­gyárban Öt sebesült Borzalmas munkásbaleset történt szerdán délután öt órakor Kőbányán, a Gyömrői­ út 78. szám alatt a Magyar Radiátorgyár tele­pén. A gyár öt munkása a munkavezető utasítása folytán éppen öntéshez készü­lődött. Az igen magas hőfokon levő folyékony vas­­tömeg már a többmázsa súlyú öntőkannában volt, készen arra, hogy a munkások külön­böző, már előkészített formák fölé vigyék és azokba beleeresszék, amikor az öntőkanna eddig kiderítetlen okból széjjelrepedt és a többezer foknyira felhevített folyékony vastömeg a jelen­levő öt munkásra zúdult. A következő pillanatban sikoltozás hallat­szott a gyár öntőhelyiségéből. Amikor a munkások berohantak, megdöb­benve látták, hogy az öntésnél foglalatoskodó öt munkás megsérült. Nyomban értesítették a mentőket ,akik két kocsival érkeztek ki. A legsúlyosabban Parancs Pál 20 éves gyári­­munkás sérült meg. A lábán szenvedett másod- és harmadfokú égési sebeket.­­ • Életveszélyes állapotban szállították az­­ Uzsoki­ utcai kórházba. Ugyancsak odavitték Deák Ferenc 32 éves gyárimunkást ,akinek az olvasztókazán ajtaja vágódott neki, úgyhogy csontig ható sérülést és zúzott sebeket okozott a szerencsétlen emberen az égési sebeken kívül. Ugyancsak életveszélyes állapotban volt, amikor a mentők az uzsoki utcai kór­házba szállították. Kívüle még megsebesültek Pelikán István 29 éves gyárimunkás, Stangl Ferenc 42 éves és Sinka Sándor 55 éves gyárimunkás. ok von-'i'U.: . kmo\ oia -,o?p-Atio.'-fi i ■-< Halálra sujtotta a villanyáram Makóról telefonálja a Kis Újság tudósítója. A kiszombori Rónay-uradalomban Nagy László húszéves géplakta is az egyi­k fúrógépen dol­gozott, amikor észrevette, hogy a villanyveze­ték ága meglazult. Azt hitte, hogy az üzem le­állítása nélkül, veszélytelenül kijavíthatja a hibát. Kezével megérintette a vezetéket, majd a következő pillanatban velőtrázó sikoltással rogyott össze. Nem bírta elengedni a vezetéket, úgyhogy le kellett állítani az üzemet. Mesterséges légzés­sel igyekezte életre téríteni, de nem tudtak rajta segíteni, már halott volt. A szerencsétlenség áldozata egy csendőrtiszt­­helyettes özvegyének fia. Holttestét bevitték Makóra és ott felboncolták. Gyilkosság áldozatát találták meg egy tanyán Szegedről jelenti a Kis Újság tudósítója. Vasárnap tanyájukról eltűnt Berecz József 22 éves pusztaszeri legény, akit hozzátar­tozói mindenütt kerestek, de nem akadtak nyomára. Szerdán délután a tanya­ közelében meg­találták holttestét. A holttesten több szúrt sebet találtak, amelyek közül az egyik a szívet érte és azonnali halált okozott. A csendőrség megállapása szerint a fiatalember gyilkosság áldozata lett. A nyomozás megindult. Agyonszúrtak az utcán egy fiatalembert Szegedről jelenti a Kis Újság tudósítója. Apátfalva község főutcáján összetalálkozott Peyer Mihály 28 éves legény régi harago­sával Varga Pállal. A két legény néhány szót váltott egymással, majd Varga bicskát rántott és Peyerbe döfte. A szerencsétlen legényt a mentők hal­dokolva szállították kórházba. A gazdalegényt őrizetbe vették. DollfcD Öngyilkos akart lenni, kiugrott a robogó vonatból Hódmezővásárhelyről jelenti a Kis Újság tudósítója. Nagy riadalom keletkezett a Sze­gedről Hódmezővásárhelyre haladó vona­ton. A vajkáli állomás közelében a robogó vonalról leugrott egy Icány­. Az egyik kalauz vette észre és meghúzta a vészféket Megállóit a vonat, az utasok riad­tan ugráltak le. A sinekmenti árokban eszméletlenül feküdt egy 26 év körüli nő. A nála talált igazoló iratokból megállapí­tották, hogy Kiss Eszter a neve és szentesi lakoi. Amikor eszméletre térítették, a leány elmondta, hogy meg akart halni, azért ugrott ki a robogó vonatból. Az élet­unt nem árulta el tettének okát. Kiss Eszter csodálatos véletlen folytán csak csuklótörést és kisebb zúzódásokat szenvedett. Megalakult az a­ holland kormány Hágából jelentik. A hollandi kormányvál­t­ság megoldódott. Miniszterelnök Colyn lett, aki a gyarmatügyi és hadügyi tárcát is váll­­alta. Bár a kormánynak parlamenten kívülálló jellege van, mégis részt vesz benne az öt nagy polgári párt , a katolikusok, forra­dalomellenesek, keresztény-történelmi, libe­rális é­s demokrata párt több tagja. Azt hi­t­szik, hogy a kormány vagy e hét végén, vagy a jöv­ő hét folyamán bemutatkozik a kama­rának és befejezteti a takarékossági javas­lat tárgyalását. A javaslatok letárgyalása után a parlament valószínűleg nyári szü­netre megy. Lemondott a mandzsuriai vasutak elnöke. Tokióból jelentik: Hajasi gróf, a délmandzsu­­riai vasút nagy gazdasági és politikai befolyás­sal rendelkező elnöke lemondott. Lemondásá­nak oka abban keresendő, hogy nézeteltérések merültek fel Hajasi, valamint a Kvantung­­hadsereg vezetősége közölt a vasútügy újjá­szervezése és a Kínában folytatandó politika tárgyában. Állítólag Macuokát, a délmandzsu­­riai vasút volt alelnökét nevezik ki a dél­­mandzsuriai vasutak elnökévé. Macuoka Genf­ben mint a mandzsuriai kérdés alapos ismerője szerepel. A hüllőfül­­őfStb­ záróárfolyamai (A zárójelben levő számok az előző napi árfolyamok.) CSIKÁGÓ Búza:­­szept. (91.75) 94.50, dec. (92.625) 95.75, máj. (94.125) 97.375. Tengeri: szept. (76.125) 76 125, dec. (63.875) 62.50, máj. (65 375) 64 75 Rozs: szept. (45.625) 46 25 dec. (48.625) 49.25 máj. (51.75) —... WINNIPEG Búza: aug. (84.875) 85.625. LIVERPOOL Búza: okt. (5 sh lVs-d) 5 sh 3S/Vd dec, (5 sh 07/s-d) 5 sh 2»/i-d.

Next