Kis Ujság, 1935. szeptember (48. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

2 Mi lesz veled, emberke ?... Amint tudjuk, a kormányzó Mohácsról Harkányfürdőre ment. Mohácson a halot­tak emlékének gyújtották meg a kegyelet mécseit. Harkányfürdőn az anyáknak és a gyermekeknek áldoztak ünnepi órákat, így találkozik, így kapcsolódik a halál az élet­tel. De az utolsó szó mégis ezé kell, hogy legyen: az életé, az élőké. S az életet az anya jellemzi a legjobban, a legkifejezőb­ben. Mint ahogy a jövő a gyermekben tes­­tesedik valósággá, úgy az anyaságban gyü­mölcsözik boldog valósággá egy faj örökké élni akaró ereje, egészsége és sóvárgása az élet után. Minél több anya, annál több ígé­ret a jövendő felé. Ne a ma szemüvegén nézzük az emberi élet értékét. Ez a csúfságos, fonák, ferde és kifordított idő nem alkalmas arra, hogy az élet nagy parancsait és igazságait megta­nulhassuk belőle. Miként is csodálkozhat­nánk egy olyan gazdasági fonákság láttán, hogy a búza teherré és gonddá tudott válni csak azért, mert sok terem belőle, mikor azt látjuk, hogy ugyanilyen gonddá és te­herré tudott válni maga az ember is, aki már a háború előtt szinte természetesnek tudta elkönyvelni, hogy egy huszárló 300 forintot ér, míg maga a huszár csak 3 pengő értékkel szerepel az értékleltárban. A rabszolga- és jobbágyfelszabadítás csak forma szerint történt meg. Az ember ma mélységesebben és fájdalmasabban rabszolga, mint a polinéziai néger, mert a nagy kul­túra, amivel oly fennen tudunk dicsekedni, csak arra szolgál a tőke, a bankok, a gépek rabszolgáinak, hogy a rádión, a könyveken, az újságokon át felvilágosodott és kultúrált ember annál mélyebben és bántóbban érezze tehetetlenségét és jobb­­orsra hivatottságát. Nem hisszük, hogy mikor Magyarország kormányzója a mohácsi gyászból az anyák ünnepére sietett, ne akarta volna ezzel a té­nyével is kifejezni, hogy a mohácsi veszedel­mek Csele-patakjainak iszapos mocsara ellen egyetlen védekező orvosságunk van: az anya­ság védelme, a gyermek szeretete és kívánása. Egyszóval röviden: az ember értékelése min­denek felett. Ez a megalázott, ez a leérték­­csökkentett, ez a kenyér nélkül maradt, ez a fölösleges rossznak és tehernek tartott kenyérpusztító, ez az örök gondforrás, ez a nyugtalan és sokszor lázongó és sok bajt okozó lény, az ember, még a ma megcsúfolt­­ságában is a javak java, az élet legdrágább kincse, s minden állam legféltettebb értéke. Maga a kormányzó is ennek az igazság­nak az érvényét ismeri el, amikor arra a történelmi valóságra hivatkozik, hogy négy évszázad előtt még a magyarság egyenlő erejű volt a nagy nemzetekkel s akkor nagy népnek is számítottunk. De négy évszázad alatt Anglia és Franciaország négymilliós lakossága negyven millióra, tehát a tízszere­sére emelkedett, míg a „népek országútján“ fekvő Magyarország alig a háromszorosára, íme! Itt jelentkezik az ember jelentősége az országok és nemzetek sorsában. S mivel tör­ténelmi hivatásunkat be akarjuk tölteni, a mohácsi végzetes sír mellől oda kell fordí­tanunk tekintetünket, ahonnan a feltámadá­sunkat remélhetjük: a magyar bölcsek felé. De hogy vígabb legyen e földön az anya­ság és több gyermekalak szólalhasson meg a mi édes nyelvünkön, annak egy nagy és igen nehéz feladata van. Mégpedig a gyer­mek igazi, bensőséges szeretete és kívánása. Mert nálunk nem volt meg ez az érzés és sajnos, nincsen meg még ma sem. Többször mondottuk és ismételjük: nálunk mindig gondnak és tehernek számított a gyermek, akiből senki sem kíván sokat, legfőképpen nem az állam, amely­ még a jó békevilág­ban is csak „három“ gyerekre utalt ki pót­lékot, ezzel „leintve"* a negyediket s a töb­bit, mint akiket már az állam nem kíván támogatni, ekként feleslegesnek bélyegezve születésüket. A legtöbb esetben a gyermek akadálynak számított. Sajnos, annak számít ma is, főként az elhelyezkedésben. Sehol talán a világon annyiszor nem írták le újságpályá­­zatokban és hirdetésekben azt az átkozott szót: „gyermektelen“. Gyermektelen házas­párt keresnek ide és keresnek oda. De több­­gyermekeset soha, még kivételképpen sem. A gyermeket itt száműzték. Úri előkelősé­gek és vagyonfejedelmek, akik vagyonokat költenek majompofájú pincsikre és papa­gájokra és ha azoknak valami bajuk van, szívesen hozatnak külföldi orvos-specialis­tát, akár repülőgépen is, csakhogy a kis öleb sokat ne szenvedjen. De ugyancsak már az orrukat fintorgatják maszatos gye­rekarcok láttán és idegesíti őket játszó kacajuk és pajkos lármájuk.­­ Valósággal gyermekirtás megy itt végbe nálunk. Szinte lelkileg öldössük a gyerme­keket s mielőtt azok megszületnének, már halálra ítéltük a szerencsétleneket. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a sze­gény anya is könnyezve borul kis újszü­löttje felé és remegő ajakkal kérdezi a nyö­szörgő kis emberpalántától: — Mi lesz veled, emberke?... . Bizony, mi lesz?... Kőrösparti KIS ÚJSÁG Vasárnap, 1935 szeptember 1­1 Szenzációs bökesorgvaloson ponty Fidél gróf dunakiliii-i varonan Egyesülnek a nemzeti szocialistái nyilas- és horogkeresztüs jártak A mosonmegyei Dunakilitin tartózkodik Pálffy Fidél gróf, ahol édesanyjával együtt vezeti a régi családi birtokot. Pálffy Fidél gróf volt tulajdonképpen a nemzeti szocialista mozgalom első él­harcosa Magyarországon. Előzőleg Németországban járt és hosszú ideig tartó tanulmányútja után kezdte szer­vezni pártját faluról falura és tanyáról ta­nyára járva. Ebben az esztendőben a fiatal gróf mindinkább elkedvetlenedett, mert azok, aki fölébe igyekeztek kerekedni, tüntetőleg nem vettek figyelembe akaratát. Most azonban, amikor az egyenetlenségek szétszaggatták a Meskó-féle nyilaskeresztes pártot, amelynek még a múlt éven is alve­­zére seit Pálffy Fidél, a frakció országszerte újból szervez­kedni kezdett. Festetics Sándor gróf mindenáron meg akarja akadályozni a csoportösszevonások sikerét, hogy csak az ő pártja maradjon a porondon. Mivel azonban egyik pártnak sincsenek valami kiváló szervezői, illetve alvezérei, ezért úgy Meskó Zoltán, mint Festetics Sán­dor mindent elkövetnek, hogy Pálffy Fidél grófot a maguk számára nyerjék meg. Nyílt titok ugyanis a nemzeti szocialista, illetve a nyilas- és horogkeresztes mozga­lomban résztvevők között, hogy: szervezni, csak Pálffy Fidél gróf tud. A fiatal gróf azonban a legkeserveseb­ben csalódott azokban az emberekben, akiket három év óta pártjában külön­böző tisztségekre emelt és akiknek je­lentékeny részét anyagilag is segítette. Amikor Pálffynak a pénztárcája meglehető­sen kimerült és amikor Festetics Sándor gróf a mozgalmat tőle telhető erővel harcba vetette, akkor csalódott legkeservesebben Dunakiliti ura, mert — mint kidrü­lt —az alvezérei közül feltűnő sokan átpártoltak az excellenciás grófi vetélytárshoz. Amint a Kis Újság megírta, Festetics Sándorhoz a múlt hetekben ultimátumot intéztek. Festetics fölvette a nyilaskeresztesek által feléje dobott kesztyűt és a két párt között való előcsatározás egyik jele volt az is, hogy a minap Meskó Zoltán különítménye meg­rohanta Festetics Sándor budapesti központi pártirodáját. Csak a rendőrség gyors beavat­kozása vetett véget a rombolásnak. Amikor Festetics Németországban érte­sült a legújabb eseményekről — úgy lát­szik valakinek a tanácsára —, azt az utasítást adta itthoni helyette­sének, Hegedűs Béla ifjúsági vezérnek, hogy vegye fel azonnal a kapcsolatot Pálffy Fidéllel. Ez abból a szempontból érdemes a föl­jegyzésre, mert Festetics és Pálffy mint ellenlábasok álltak a mozgalomban és a fiatal gróf mind a mai napig nem volt haj­landó maga felett elismerni Festetics Sán­dort. Meskó Zoltánt is csak addig tekin­tette vezérként, amíg mint országgyűlési képviselő a parlamentben olykor — habár tragikomikus színezettel —, hangot adott a nemzeti szocialista követeléseknek. Festetics Sándor gróf utasítása az volt, hogy addig is, amíg szeptember közepén hazaérkezik, Pálffy Fidéllel feltétlenül meg kell egyezni, mert „ezt követeli a magyar nemzeti szo­cialista mozgalom jövője.“ Pálffy Fidél gróf dunakiliti­i kastélyá­ban ezek után most haditanácsot tar­tottak a nemzeti szocialista, illetve a nyilaskeresztes mozgalmak irányítói. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy egyesíteni próbálják a magyaror­szági nemzeti szocialista, nyilas- és horogkeresztes pártokat. Természetesen a legnagyobb titokban folyt a tanácskozás, azonban a Kis Újság tudó­sítója megtudta, hogy Pálffy Fidél gróf fel­tételeket szabott Festeticsnek. Nevezete­sen követeli, hogy ő legyen a dunántúli vezér, de ugyanakkor mindazok, akik az ő párt­­jának voltak a közelmúlt időkben az alve­­zérei, de tőle elpártoltak, nem lehetnek az egyesített nemzeti szocialista pártnak még csak a tagja sem. Hasonlóképen bele akar szólni a fiatal gróf abba is, hogy a nemzeti szocialista párt debreceni, duna-tiszaközi és esetleg más kerületeiben is döntő szava legyen. Egyúttal azt is kívánja, hogy a debrecenkörnyéki szervezést más vezetőkre bízzák, mint akik ma az élen állnak. Hogy Feste­tics Sándor erre az ultimátumszerű köve­telésre mit fog válaszolni, még nem is sej­tik ... Ahol csecsemőkorban jegyzik el a gyermekeket Végig Baranyán és Tolnán az egyke hazájában Amióta elhallgattak a hidasi magyar ha­rangok, azóta döbbent rá az ország arra, mit jelent valójában és félemletes pusztító erejében az egyke. Most Magyarország kor­mányzója ment le a pusztuló vidékre, hogy messzehangzó szavával fölrázza a nemzet eltévelyedettjeinek lelkiismeretét. A Kis Újság munkatársa ismételten végig­járta Délbaranya községeit, így elsősorban a szomorú hírhedtségre szert tett Ormánságot. Nemzeti szempontból a veszély valóban rendkívüli, mert hiszen néhány kilométerre fejebb már Jugoszlávia terül el és a trianoni határon túl a szláv anyák legtöbbjének 5— 8, olykor még több gyermeke is van. És a túlsó oldalon tervszerűen ki is használják a magya­rok ellen a szaporulat csökkenő irány­zatát, úgy hogy az egyszerű, tudatlan szláv embe­rek egymás közt már találgatják azt az időt és módot, mikor és miként juthatnak el az ő ivadékaik a kivesző kisebb-nagyobb ma­gyar birtoktestekre. Tévedés azonban azt hinni, hogy csak a magyarok közt pusztít az egyke. A baranyai, sőt tolnai sváb családokat ép úgy kikezdte már ez a veszedelem. Épp a napokban történt, hogy egyik bara­nyai sváb faluban súlyos beteg lett az egyik fiatal gazda gyönyörű felesége, a falu leg­gazdagabb szőlőbirtokosának leánya. Az orvos megállapította, hogy tiltott műtét tör­tént, és bevitette az asszonyt a mohácsi kór­házba. Mikor aztán megtudta a szerencsétlen asszony, hogy menthetetlen, őrjöngeni kez­dett. Megvádolta az anyósát, sőt a saját anyját is, hogy ők voltak a „boszorkányok", akik évek óta kitartóan követelték, nehogy második gyermeket szüljön. Sorra megne­vezte a lelketlen bábát s a negyvennégy fia­tal, falubeli menyecskét, akik szintén tiltott műtétet végeztettek. S amikor az asszony ravatalra került, 44 fiatalasszony már ott szorongott a csendőr­­őrszobában. Persze végkimerülésig tagadnak és kérdés, ki mit tud ellenük a törvényszék előtt bizonyítani? A baranyai Ormánságot igen szép, egész­séges, daliás faj lakja. Annak idején erősen keveredett a törökkel s maga a név: ormán, török szó és erdőt jelent. A 70-es, 80-as években kezdte ki ezt a népet az egyke ha­lálos járványa. Megállapították, hogy szász­országi telepesek hozták, de a német anya­nyelvűek­től fokozott arányokban vette át a magyar nép. A veszedelmes mérgű leander virágot ezek a telepesek hozták magukkal. Ha ma valaki végig megy az ormánsági fal­vakban, minden portán ott láthatja a mag­zatgyilkolásra alkalmatos fácska rózsaszínű virágját. Vitathatatlan, hogy az egyke félelmetes előretörését a kisbirtokosok kétségbeejtő el­­aprózása okozta. Az egyke lassanként a paraszt hitbizo­­mányok félszeg és nem életteljes rend­szerévé nőtte ki magát. Évtizedek során sokszor elhangzott a vész­kiáltás, de csak a pusztába hangzó kiáltás maradt, mert a komoly szociális intézkedé­sek következtében elmaradtak. Az ormán­sági fiatal gazda, aki látta, hogy 100—120 holdnyi birtok került a kezébe házassága révén, amikor egy család egyetlen lányát vette feleségül, pillanatig se gondolkozott azon, hogy ő és felesége ne a szülők szoká­sát kövesse. Hogy az Ormánság reformátu­sai lettek ennyire hívei az egykének, annak korántsem felekezeti oka van, hanem az, hogy ezen a vidéken a reformátusok az ős­­lak­ók, ellenben a katholikusok úgy vándo­roltak be, mint cselédek, napszámosok és kisiparosok. Másrészt döntően esett latba az is, hogy a napszámos vagy cselédember job­ban boldogul anyagilag, minél több gyerme­ket nevel fel. Ezt láthatjuk ugyanezen az ország­részen a horvát anyanyelvű csalá­doknál, melyek sorában állandó a 6—8 gyer­mek, akinek eredményeképpen a horvátok lassan földeket szereznek és boldogulnak. Hogy az egyke romboló ereje mit jelent, azt mutatják az elemi iskolák statisztikai adatai, így például Sellyén ezer református lakosra csupán két első osztályú, vagyis 6 éves elemi­iskolás gyermek jutott, ami példátlan arányszám. Ugyanott, ugyan­csak ezer katholikus lakásra már 36 hasonló korú gyermek jutott az idei tanévben. Az is sok mindent sejteni enged, hogy Bogdács­­kán a református gazdák közül a legszegé­nyebbek 15—20 holdasok, a leggazdagabb katolikusoknak viszont ugyanott 7—*­12 hold földjük van. Itt­ 6 katholikus gyermekre 1 református jut, holott a református szülők többen vannak. Németboly jómódú katholikus svábjai, évtizedek óta, mondhatni, csak a vagyont házasítják. A családok az egyetlen gyermek megszületése előtt megállapodnak egymás­sal, hogy a két vagyont házasság útján egye­sítik 20 év múlva. S a kicsinyeket már akkor eljegyzik egy­mással, mikor még a bölcsőben feksze­nek! Van azután héthatárra szóló sírás, mikor az „egyke" szülötte váratlanul serdülő korban meghal és a gyermekét vesztett anya nem számíthat többé gyermekáldásra és nincs a vagyonnak közvetlen örököse s marad a birtok a rokonokra, olykor a sokáig élő — nagyszülőre. Ez a legnagyobb tragédia az egykés vidékeken, — mondják az egyházak vezetői, akik tehetetlenül állnak az egyké­vel szemben. Remélhetőleg nagybányai Horthy Miklós kormányzó szózata új helyzetet teremt, an­nál is inkább, mert a telepítés döntő fordu­latot fog jelenteni ebben a sorsdöntő problé­mában. A Külföldi főisúíh zördárfolyam­ai Augusztus 31. (A zárójelben levő számok az előző napi árfolyamok.) CSIKÁGÓ Búza: szept. (86.625), 87.—; dec. (88.625), 89.—; máj. (90.375), 91.—. Tengeri: szept. (71.25). —; dec. (57.—), 57 —; máj. (58.375), 58.—. Rozs: szept (40 50), 41.—; dec. (42.75), 43.—; máj. (46.25), 46.—. WINNIPEG Búza: aug. (83.375) 83.875, okt. (81.875)­ 82.75. LIVERPOOL Búza: okt. (5 sh 6 egyneg­yed) 5 sh 6 egynegyed, dec. (5 sh 4 hétnyolcad) 5 sh 4 hétnyolcad, márc. 5 sh 4 egynyolcad) 5 sh 3 háromnegyed.

Next