Kis Ujság, 1936. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-14 / 10. szám

2 Elméletek cáfolata * Megvan annak a maga természetes és ész­szerű magyarázata, miért keltett olyan álta­lános feltűnést és örömet a most végrehajtott fővárosi népszámlálás eredménye. Nem azért, mert most már Budapest vitat­­lanul belekerült a milliós városok sorába. Azaz, hogy — nem csak azért. Sőt még azért az 54 ezer főt kitevő szaporulatért sem, amellyel a milliót a főváros meghaladja. Mindez öröm, természetesen, hiszen a fej­lődést, az erősödést jelzi. Van azonban va­lami más körülmény is, ami ezúttal megtetézi örömünket is, meglepetésünket is. Mégpedig az, hogy éppen az ellenkezője történt Buda­pest esetében, amit a tudósok elmélete Tria­non után megállapított róla. Ez elmélet sze­rint Budapest nem tarthatja meg sem kere­teit, sem pedig fejlődésének különösen a há­ború előtti években tanúsított iramát. Mindez a tudós megállapítások szerint a múlt el­halkuló zenéje csupán. A kilencmilliós ország — hangzott a halálharang­­ — alig álmodoz­hat egymilliós fővárosról s meg kell elégednie ennek a felével is. öt-hatszázezerre becsül­ték a gazdasági szakemberek azt a lakossá­got, amit az új körülmények közé süllyedt Budapest eltartani s foglalkoztatni tud. Képzelhető, mennyire kaptak ezen a tu­dósi megállapításon azok az ellenségeink, akik a megcsonkított országtól csak kettőt irigyeltek el: a Dunát Budapest alatt é­s magát Budapestet. A sötétenlátással szemben voltak más, ked­vezőbb nézetek is. És elsősorban éppen an­golok, akik ösztönösen szokták megérezni a folyók jelentőségét egy nép életében. Éppen ők voltak azok, akik nem engedték, hogy a Vaskapu márványtáblája eredeti helyéről el­tűnjék s így ne hirdethesse a világnak a magyar munka dicsőségét. De ők voltak egy­ben azok is, akik figyelmeztették a hatalma­­kat Magyarország jelentőségére, amit a meg­csonkítás sem szüntette meg, sőt — oh, mily­­gúnyja a sorsnak! — mintha csak kiemelt és aláhúzott volna. No és — amint most a népszámlálás ada­taiból kiderül — minden kishitűséggel szem­ben diadalmaskodott Budapest. Nem sorvadt el. Nem fejlődött vissza. Nem züllött balkáni szennybe és piszokba, mint ahogy ellenségei remélték. Sőt. Ma szebben, tündöklőbben ra­­, "gyég," miért valaha. Idegenek tisztelik meg elismerésük és elragadtatásuk tolmácsolása­­képen a legszebb jelzővel: a Duna királynő­jé­nek­ sokat jelentő nevével. Az idegenforgalmi kimutatások számadatai is arról győznek meg bennünket, hogy Budapest az idegen­forgalom és érdeklődés tengelyébe került. Néhány évvel ezelőtt még alig jelentett va­lami jövedelmet állami és városi háztartá­sunkban az idegenek itt elköltött pénze, de annál nagyobb és fájdalmasabb jelentőségű volt az az ötvenmillió pengős kiadás, amivel a magyar vendégek duzzasztották meg a kül­földi fürdő- és gyógyhelyek pénztárait, ugyan­annyi kárt okozva gazdasági mérlegünk egyensúlyának. És ma? Nem is tíz év és a hárommillió pengő harmincmillió bevételre emelkedik idegenforgalmunk kapcsán. És ez — illetékesek megállapítása szerint — mér mindig csak a kezdeti helyzetet tükrözi szinte képzeletet meghaladó lehetőségeket rejtve magában. A jelek arra mutatnak, hogy a remények indokoltak. Mintha a szerencse is felénk fordult volna nagy szerencsétlen­ségünk idején. Egymás után fakasztja fel a kutatás a csodásabbnál csodásabb forrásvize­ket a főváros talajából. Azt mond­ják, hogy Budapest főként a vidék beszivárgó lakosságából növekedik. Ha ez így is van, ez még csak kiemeli Budapest jelentő­ségét a magyarság mai életében. Hiszen ma nincsen nyitva se Amerika, se más országok kapui a felesleges munkáskezek számára. S ha a falu nem tudja ellátni és foglalkoztatni a maga népfölöslegét, milyen szerencse, hogy van egy hely, amely, ha korlátozott mérték­ben is, de mégis felszívni és ellátni tudja ezt a népfölösleget. Mindez csak még világosabban igazolja, hogy mennyire eltér az élet minden elmélet­től. Az elmélet szerint vagy Budapestnek kellett volna visszafejlődnie, vagy a vidék sorvad el a nagy beteges vízfej táplálásában. Szerencsére: mind a két állítás tévesnek bizonyult. Megdőlt. Megdöntötte a magyarság belső életereje. S ma a milliós város nem­csak magával szemben teszi meg kötelességét, de az egész országgal szemben is, amikor a maga­ vonzóerejével, szépségével, nagy kultú­rájával a csonka ország felé tereli az idegen érdeklődést és ezzel anyagiak mellett erkölcsi sikert is biztosít számunkra. Olyan valutáris érték ez, amit alig lehet arányban kifejezni s ami a magyar kérdés méltánylásában s igazságosabb mérlegelésében fog megnyilat­kozni előbb vagy utóbb. Kőrösparti KIS ÚJSÁG ■ kisbbbuh Kedd, 1936 Január 0 . Költöznek a földcsuszamlás folytán be­falazott kapura Logodi­ utcai bérház lakói A háztulajdonos ívet köröztetett a lakók között, amelyben értesítette őket, hogy élet- és vagyonbiztonságukért nem vállal felelősséget A Várhegy Vérmezőre néző lejtője a hétfői napon is hangyabolyhoz hasonlított. A Logodi­­utca útteste az öt. számú háztól egészen a Körm­öczi-utcáig el van zárva a forgalom elől. Hivatalos vélemény szerint a földcsuszamlás már megátlt, ezzel szemben a Kis Újság mun­katársa a veszélyeztetett házak lüskéi köréből egyre-másra ennek ellenkezőjét hallotta hétfőn délután. A Logodi-utcában a legnagyobb az izgalom. A földcsuszamlás által veszélyeztetett házak közül az egyik, a 63. számú, négyemeletes bér­palota, a másik kettő földszintes villa. Az egyik villának, a Logodi-utca 59. számú épület­nek tulajdonosnője, Botka Józsefné elmondotta a Kis Újság munkatársának, hogy már évtize­dek óta lakik villájában, de még soha ilyen izgalmakban nem­ volt része. — 1911-ben földrengés is volt — mondja — de akkor semmit se éreztünk, most ennél a földcsuszamlásnál pedig már az ajtókat se tud­tuk becsukni a villában, annyira felemelkedett a küszöb. Botka Józsefné villájában két lakó is van: Papp József fővárosi tisztviselő és­ Réb János kereskedő, akik a földszinten laknak. Illetve már csak egyikük lakik itt, mert Réb János lakása annyira megrongáló­dott, hogy vasárnap kénytelen volt kiköl­tözni. A szomszédos villa komoly, régi magasföld­szintes épület, Turnovszky Dezső huszárezre­des feleségéé. A finom, őszhajú dáma kétség­beesetten mutatta munkatársunknak villája fa­lának hatalmas repedéseit Az épületet a szó szoros értelmében mintha ketté akarta volna szelni a földcsuszamlás. — Rettenetes ami itt van — mondja a hu­szárezredes felesége. —• Tegnap olyan tömeg hullámzott itt a villa ablakai előtt, annyi kí­váncsi tódult ide ehhez a látványossághoz, hogy nem mertem az ablakhoz menni, úgy éreztem magam, mintha valami „Mágnás Elza" volnék, akinek szenzációjára idesereglik a nép... Turnyovszky Dezsőné, aki lányával lakja a villát, az épületet még édesapjától örökölte. Soha semmi baj nem volt még a villában, en­nek masszív falaiban sem tett kárt az 1911-es földrengés. Most pedig egyre növekvő aggoda­lommal nézik a villa egyre jobban repedező falait, nem tudják,­­ mit hoznak a következő órák. — Be van biztosítva a villa, méltóságos asz­­szonyom? — kérdeztük. — Igen — hangzott a felelet — de mit ér ez, hiszen ilyen elemi pusztítás, mint ez a föld­csuszamlás, semmi felelősséget nem hárít a biztosítótársaságra. A legnagyobb izgalmat azonban a Logodi­­utca 63. számú bérpalotában okozta a földcsu­szamlás. Itt a hétfői nap folyamán már igen furcsa és különös kiköltözés is lezajlott. Ennek előzménye az volt, hogy a tizenhét lakásból álló bérpalota lakói kö­zött ivet köröztetett a háztulajdonos, amelyben közölte velük, hogy élet- és va­gyonbiztonságukért nem vállal felelősséget. Ennek következményeképen azután hétfő dél­előtt az egyik lakó, Sepsiszentgyörgyi Császár Istvánná kiköltözött a házból. Ez a költözés azonban nem ment olyan egyszerűen. A ház kapuját ugyanis valósággal befalaz­ták a kőművesek a földcsuszamlás elleni védekezés során. Egész keskeny rés van csak a kapun. A ház egyik földszinti lakójának, nemes Bíró Jenő alezredesnek lakásán át költözött ki. A földszintes lakás Logodi­ utcára nyíló ab­lakain emelték ki a szállítómunkások az elköltöző lakó bútordarabjait és minden holmiját A dr. Bárd László tulajdonát képező ház házfelügyelőjének neje, Polgár Istvánné a Kis Újság munkatársa előtt cáfolta ezt a furcsa költözködési hírt. Az ő kijelentése szerint a házból egyetlen lakó sem költözött el. A fent­­említett alezredes ezzel szemben, akihez a ház­­mesterével folytatott beszélgetés után bemen­­tünk, megerősítette a költözködés hírét. El­mondta munkatársunknak, hogy igenis hétfőn délelőtt az ő lakásán keresztül bonyolították le az elköltöző lakó bútorainak elszállítását. Elmondta még az alezredes, hogy már tilta­kozott is az ellen, hogy az ő lakásán keresztül bonyolítsák le a ház lakóinak elköltözését. Egyébként ő maga is élni akar az elköltözés jogával. Megtudtuk azt is, hogy a Logodi-utca 63. számból elköltöző lakók lakbérvisszatérítést kapnak a kiköltözés napjáig. A Logodi-utca kíváncsi járókelői most to­vábbi érdeklődéssel várják, mikor zajlik le a legközelebbi költözködés­­ az ablakon át. Újabb bu­beküzüsztisi kísérlet fagyverszünettel és nénszönetségi vizsgálóbizottsággal Három nap óta elkeseredett harcok foly-­ nak Makalle birtokáért. Az abesszínek úgy-­ szólván teljesen körülkerítették a várost és s bár nem támadják azt szemben, mégis tel­­­jesen elzárták a világtól. Sikerült nekik­ Makalettől északra betörniü­k és elvágni az utánpótlási vonalakat. Addisz-abebai jelen­tés szerint az ütközetek során az abesszínek többször is elfoglalták a várost, amelynek még az utcáin is dúlt a harc, de azután mindannyiszor kénytelenek voltak onnan ki­vonulni. Makallet csak gyenge olasz erők védik, az abesszínek sokszoros túlerőben vannak, ennélfogva a négus hadvezetősége reméli, hogy végezetül mégis sikerül majd elfoglalnia a várost. Egyébként úgy az északi, mint a déli fronton megkezdődött az állandó esőzés. Felhőszakadásszerűen zuhog a víz az égből, lehetetlenné téve a hadmozdulatok végre­hajtását. Most már kétségtelen, hogy az úgynevezett kis esős évszak megkezdődött, amelyet két­ hónap rat­va fog követni a nagy esős év­szak, amelyre már most felkészül az olasz had­vezetőség. Tembien tartomán­­ban a Makalletől északra fekvő vidéken az abesszíneknek állítólag sikerült portyázásaik során rajta­ütéssel elfoglalniuk egy nagyobb élelmiszer­szállítmányt, mely alkalommal tízezer zsák lisztet és rizst zsákmányoltak. Kissé túlságo­san nagynak tűnik fel ez az élelmiszermeny­­nyiség és nagyon valószínű, hogyha sikerült is az abesszíneknek elcsípniük egy nagyobb élelmiszerszálítmányt, ennek mennyisége mélyen alatta állhat annak, amit az abesz­­szinek jelentenek. A béke frontján kedvezőbb jelenségek mu­tatkoznak. Úfjabb békeközvetítésről írnak az angol lapok. Erzsébet özvegy belga anya­­királyné, az olasz trónörökös anyósa, Van Zeeland belga miniszterelnök és Piusz pápa közvetítik a békét. .A belga miniszterelnök új béketervezetet dolgozott ki, amely bevezetésül elsősorban fegyverszünetet ajánl, azután pedig népszö­vetségi bizottság kiküldését Abesszíniába, amit az olasz kormány már régebben is kért. Ennek a bizottságnak lenne azután a feladata a helyszínen megállapítani a béke­kötés módját és annak megkezdését szor­galmazni. Párizsi hírek szerint is kedvezőbbé vált a helyzet. Aloisi báró olasz népszövetségi miniszter január 20-án érkezik Genfbe és úgy reméli, hogy at, Edennel és Lavallal való tárgyalásai során sikerül majd olyan megállapodásokat létesítenie, amelyek ki­induló pontjai lehetnek az újabb békítő eljárásnak. Ha a Népszövetség békéltető bizottságot küld ki Abesszíniába, úgy az angol kor­mány azt fogja javasolni, hogy a bizottság munkálatainak idejére kössenek hét-nyolc­­heti fegyverszünetet az ellenfelek. Vigasztalan esők a harctereken Aszmara, január 13. Az utóbbi napokban nagy viharok vonul­tak végig Aszmarán és az eritreai fennsíkon. Híradás érkezett arról, hogy Abesszínia terü­letén folytatódnak a nagy esőzések. Takazze vidékén a patakok, amelyek nemrégen még teljesen szárazak voltak, megduzzadtak és a víz magassága néhol eléri a két métert. A jelenlegi időszak a kis esőzések évszaka és körülbelül egy hónapig tart a rossz idő­járás. Ezt április végéig tartó szép időjárás követi. Ezután kezdődik a nagy esőzések idő­szaka. Az olasz vonalakon végig nagy tevékeny­ség folyik a hadállásoknak az esőtől való megvédésére. Sok faépítményt ellenállóbb anyagból készülő építményekkel helyettesíte­nek. Igen nagymennyiségű élelmiszert berak­tároztak. Repü­lőfántséfás Dafeet város elle­n Addisz-Abeba, január 13. Az olasz repülőcsapatok nagy tevékeny­séget fejtettek ki az utóbbi napokban a tigrei harcvonalon. Január 10-én reggel egy felderítő repülőgép elrepült a Gondartól északra fekvő Dabet város felett, amely helység nagy forgalmi gócpont és repülő­tere is van. Néhány órával később egy bom­bavető repülőgép repült el a város felett és több bombát dobott le. Winchkler kereskedelmi miniszter megkezdte berlini tárgyalásait Winchkler István dr kereskedelmi minisz­ter felesége és leánya kíséretében vasárnap délben Berlinbe utazott. Elutazása előtt ki­jelentette a Kis Újság munkatársának, hogy a német fővárosban a gazdasági miniszterek­kel, valamint a külügyminisztérium gazdaság­politikai irányítóival fog tárgyalásokat foly­tatni. Az a célja informatív jellegű megbeszé­léseinek, hogy a német-magyar gazdasági kapcsolato­kat még jobban kimélyítse. A miniszter hétfőn reggel háromnegyed kilenckor érkezett meg Berlinbe, ahol Sztójay Döme magyar követ vezetésével a berlini magyar követség tagjai, továbbá német rész­­ről Clodius és J­orenz követség­ tanácsosait várták. A pályaudvarról a miniszter Adlen­­szállóbeli szállására hajtatott. Délben Winchkler István felkereste Neuruth báró birodalmi külügyminisztert, majd meglátogatta Bülow külügyminiszté­­riumi államtitkárt, látogatást tett később Ritter miniszteri tanácsosnál, a külügyi hiva­tal kereskedelempolitikai osztályának vezető­jénél, majd felkereste Eliz von Rübenach birodalmi közlekedési minisztert. A tárgyalások után Winchkler István ke­reskedelmi minisztert, feleségét és leányát Ritter tanácsos látta vendégül ebédre. I­ m­t** 9*„Nem engedjük elveszni az Ormányság népét" A baranyai lányok harcot indítanak az egyke ellen Pécsről jelenti a Kis Újság tudósítója. Dél­­baranya leggazdagabb vidéke, a 41 községből álló Ormányság évtizedek óta úgy szerepel az ország köztudatában, mint az egyke hazája. Ezekből, az ősi, színmagyar községekből indult el ez a pusztító népbetegség, amelynek a kor­mányzó emlékezetes harkányi s­zózata óta még fokozottabb munkával igyekeznek gátat emelni. Az egyke elleni harcot Fischer Béla alispán irányítja, aki legutóbb nagyszabású akciót in­­dított, hogy a baranyai leányokat is belevonja ebbe a nemzetmentő munkába Az alispán leányklubok megalakításával kívánja elérni az egyke megszüntetését Az első ilyen leányklub vasárnap alakult meg az Ormányság központjában, Sellyén. Az alakuló közgyűlésen Fischer Béla nagyszabású beszédet mondott és rámutatott arra, hogy az egyke elleni harcban a nemzet és a társadalom nem nélkülözheti a magyar leányok meleg szí­­vét és tiszta telkét sem. A nagyhatású beszéd után az első leányklub elnöknője, Czompát, Margit társnői nevében is fogadalmat tett. — Mi ormánysági leányok a magyar szen­vedések és a kálváriajárás idején nőttünk fel, akkor, amikor szép hazánk nagy részét elra­bolták tőlünk Mi eldobáltuk értékeinket, le­vetkőztünk mindent, amit az ősök hagytak ránk Elfelejtettük az Ormányság remek szép népművészetét, melynek párja nincsen a vilá­gon és értéktelen holmit kaptunk érte cserébe. Mi csak temetni tudunk és nem akarjuk hall­gatni a kis magyarok kedves hangját. Elfo­gyaszt bennünket a szörnyű rém, az egyke. De most „megálljt!" kiáltunk. Azt akarjuk, hogy a régi tiszta erkölcs, a régi hazaszeretet és a régi imádság támadjon fel bennünk. Az ormányság népe nem veszhet el, mert nem engedjük el­veszni

Next