Kis Ujság, 1936. augusztus (49. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

Szombat,­1936 augusztus 1 KIS ÚJSÁG Papok, ha építkeznek Aki a közelmúltban Pécsett járt, annak eszébe kellett, hogy jusson az angol hadügy­miniszter egyik nemrégiben elhangzott kije­lentése, melyben ezt mondotta: „A hatósá­goknak kötelességük, hogy a lakosságot a háborús veszedelemmel minél jobban m­egré­­mítsék.“ Akkoriban ez a nyilatkozat igen heves vi­tákra adót alkalmaz, pedig a nyíltszavú ál­lamférfinak igaza volt. A megrémítés maga tényleg káros volna, de ha okos és higgadt emberekhez jut el, akkor elővigyázatosságra ösztönöz. Pécsett most folynak a székesegyházi iskola kibővítési munkálatai. Itt építik most Pécs első légvédelmi óvóhelyét. Akik pedig építik a papok, tehát nem könnyen rémüldöző em­berek. És itt csak mellékesen említjük meg, hogy míg a spanyol borzalmakban éppen az egyház szolgáit üldözik a legjobban és az összes kö­vetségek menekülni próbálnak, a Szentatya követe a helyén marad. Ha most a pécsi székeskáptalan mégis lég­védelmi pincét épít, ezt az elhatározást nem oktalan rémület szülte. A katolikus egyház a béke és emberszeretet leghivatottabb hirde­tője és gyakorlója, amely azonban soha nem hunyta le szemét az étet rohanó eseményei­vel szemben sem. Mindig békét és szeretetet hirdet és gyako­rol, de fájdalommal és szomorúsággal bár, szembe néz minden, a hitet és emberiességet megcsúfoló és veszélyeztető történéssel is. Megvédelmezni az egész emberiséget — ahogy ez szívük vágya volna — nincs módjukban, de legalább azokról akarnak gondoskodni, akik közvetlenül és testileg is az ő gondozá­sukra vannak bízva. A pécsi egyházi énekiskola növendékei szá­mára épül a hatalmas pince, légmentesen záró acélajtóival, szellőző aknákkal, fürdő és vi­lágító berendezésekkel. Gondolnak az őrzé­sükre bízott szellemi értékekre is, amikor be­süllyesztett vasszekrényeket építenek a szé­kesegyház műkincsei, könyvei és hangjegy­füzetei számára. Lehetetlen meghatottság, de egyben elször­­nyüködés nélkül is nézni, hogy éppen az Is­ten szolgái készülődnek az elsők között az istentelenség rémségei ellen. Tiszteletadást a jószándékért senki tőlük meg nem tagadhat, de az ő szellemükben él és hisz az, aki bízik abban, hogy óvatosságuk feleslegesnek bizonyul majd. Hóman kultuszminiszter szeptemberben Finnországba és Észtországba utazik Feltétlenül jól informált forrásból arról értesülünk, hogy szeptember elején Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszter fon­tos kultúrpolitikai kérdések letárgyalása cél­jából Észtországba, majd onnan Finnországba utazik. Hír szerint a miniszter finn-magyar és észt-magyar kultúregyezm­ényeket akar meg­kötni. A miniszter utazásának végleges idő­pontja még nincsen megállapítva. Hóman Bálintot erre az útjára a minisztériumának több vezető tisztviselője fogja elkísérni. Megjavul az osztrák-magyar árucsere aránya Ismeretes, hogy Winchkler István keres­kedelemügyi miniszter a közelmúlt napok­ban Bécsben fontos gazdasági tárgyalásokat folytatott. A tárgyalásokról a kereskedelem­ügyi miniszter elmondotta, hogy a Magyar­­ország és Ausztria között lebonyolított keres­kedelmi forgalom az utóbbi időkben a mi hátrányunkra nagyon eltolódott. Annak elle­nére, hogy a régebbi megállapodás szerint Ausztria másfélszer annyi árut tartozott volna tőlünk átvenni,­mint amennyit mi neki szállítottunk, az utóbbi időben Ausztriának Magyarországba irányuló kivitele megha­ladta a mi kivitelünk értékét. A miniszter tárgyalásai alapján remélhető, hogy a ma­gyar-osztrák árucsere a jövőben igazságo­sabban fog megtörténni. Széttépte a cséplőgép Bajáról telefonálja a Kis Újság tudósí­tója. A bácsmegyei Cérnahát-tanyán Toma­­novics István birtokán Szente Mihály 27 éves aratómunkás a cséplőgép mellett dol­gozott. Társai, kik a közelében dolgoztak, rémült sikolyra lettek figyelmesek és meg­döbbenve látták, hogy a fiatalember a cséplőgép dobjába szédült. Megállították a gépet és a dobból összeron­csolt, véres testtel húzták ki Szente Mihályt A cséplőgép dobja tövestül leszakította a fiatalember karját és a fejét is szétzúzta. Bajáról kihívták a mentőket is, de mire azok a helyszínre érkeztek, a szerencsétlen munkás k­iszenvedett. Szörnyű házbeomlás két halálos áldozattal 00Összedőlt egy makói ház, amelynek padlását búzaraktár céljára bérelték Makóról telefonálja a Kis Újság tu­dósítója. Borzalmas szerencsétlenség történt Makón, amely két halálos áldo­zatot és egy súlyos sérültet követelt. Makón a nagy búzatermésre való te­kintettel az összes raktárépületeket le­foglalták a búza tárolása céljából, így a makói Gazdasági Hitel Szövetkezet ki­bérelte özvegy Engel Hugóné házának padlását, hogy ott nagymennyiségű bú­zát halmozzon fel. Engelné padlásán mintegy két vagonnyi búzát helyeztek el. A ház földszintjén Bénák András makói kovácsm­ester bérel kovácsmű­helyt. A kovácsm­ester már pénteken dél­előtt figyelmeztette Engelnét, hogy a műhely mennyezte recseg, ropog és erősen hullik róla a vakolat. Engelné megnyugtatta, hogy nincs sem­mi baj, a ház jól van építve, nyugodtan dolgozhatnak tovább a műhelyben. Péntek délután Bénák Béla, a kovács­mester 22 éves fia, Varga Ferenc 20 éves kovácstanonc és Rákos Máté 32 éves kovácssegéd tartózkodtak a kovácsmű­helyben. Délután hat órakor fokozottabban kezdett hullani a vakolat, ropogás hal­latszott a padlás felöl és még mielőtt a műhelyben tartózko­dók kimenekülhettek volna a sza­badba, borzalmas robaj kíséretében beomlott a mennyezet és a nagy­mennyiségű búza a tetőszerkezettel együtt bezúdult a kovácsműhelybe és eltemette az ottlevőket. A nagy robajra azonnal hatalmas tö­meg verődött össze, kihívták a mentő­ket, tűzoltókat és városi mérnököket. A tűzoltók az összegyűlt emberekkel együtt azonnal hozzáláttak, hogy a kétszáz mázsa búza alól kimentsék a betemetett embereket. Legelőször a 32 éves kovácssegéd ke­rült ki a romok alól, aki a padlásbeom­­lás pillanatában szerencséjére a fújtató alatt, tartózkodott és az megvédte attól, hogy a nagysúlyú búza agyonlapítsa. Utána mintegy öt perc múlva került elő Benők Béla, aki még élt, de borzalmas sérüléseket szenvedett. Orrán-száján dőlt a vér. Azonnal beszállították a kórházba, ahol azonban néhány perc múlva meghalt. A munka folytatódott és 18 perc lefor­gása alatt a tűzoltókkal együtt dolgozó önkéntes segítőknek sikerült a kétszáz mázsa búzát széthányni és Varga Fe­rencet megtalálni. A szerencsétlen fiatal tanonc a mű­hely egyik sarkában összegörnyedve hevert holtan. A Kis Újság tudósítója beszélt a bor­zalmas padlásbeomlás segélymunkála­tait vezető Szabó Imrével, Makó város főmérnökével, aki a szerencsétlenségről a következőket mondotta: — Özvegy Engelné házának padlásán, amely nem volt búzatárolásra berenn­yezve, legfeljebb 20 centiméter magas­ságban lett volna , szabad elhelyezni a búzát. A vizsgálat megállapította, hogy a két vagonnyi búza a padláson legalább két méter magasságban kellett, hogy el­helyezve legyen. Ezt a nagy megterhe­lést nem bírta el a mennyezet és ezért történt a szerencsétlenség. A rendőri vizsgálat megindult, annak megállapítására, hogy kit terhel a fele­lősség a borzalmas padlásbeomlásért. gy*----------- —­Teremtsen a Népszövetség igazságos határokat és viszonyokat­­ követeltek az angol alsóházban Pénteken az angol alsóház gyűlést tartott, melyen a munkáspárt azt indítványozta, hogy a ház üléseit napolják el. Az indítvány kapcsán Noel Baker képviselő behatóan bí­rálta a kormány külpolitikáját az Európa nyugalmát veszélyeztető több nemzetközi el­lentét kapcsán. Élénk vita fejlődött ki, mely­nek során Fletc­her képviselő nyomatékosan tanácsolta, hogy kezdjék végre a Népszövetséget a sérel­mek orvoslására, az igazi bánságok jóvá­tételére és a kegyetlenségek megszünte­tésére használni. A franciák — mon­dotta — a sérelmek fenntartására és az igazságtalanságok megrögzítésére hasz­nálták eddig a Népszövetséget. Már­pedig, ám igazságos határok és viszo­nyok teremtésére használták volna, akkor olyan nemzetközi jog alapjait rakják le, amelyet mindenkinek tisztelnie és védenie kell."­­ Több képviselő azt az aggodalmát fejezte ki, hogy a német politika most elsősorban Csehországot fenyegeti. Amely volt gyarmat­ügyi miniszter erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a kormány Németországra ruházzon át angol mandátumos területeket, inkább azt szeretné, ha Németország kárpótlásul elve­szett gyarmataiért Keleteurópában nyerne teret gazdasági terjeszkedésre. A külügyi államtitkár mondott ezután hosszabb beszédet, melyben többek között kijelentette, hogy az angol kormánynak most nincs szándékában Abesszínia meg­hódítását elismerni, szerinte ez az ügy a Népszövetségre tartozik. A Népszövetség reformjával kapcsolatban kijelentette, hogy annak legfontosabb feladata a háború meg­akadályozása, de még fontosabb a háború okainak kiküszöbölése. Majd a köetkezőket mondotta: — A nemzetközi helyzet tagadhatalanul rosszabbodott. A jelek azt mutatják, hogy a nemzetek távolodnak egymástól, bizal­matlanok egymás iránt, fegyverkeznek egy­más ellen és az a veszedelem fenyeget, hogy fegyveres csoportok alakulnak egymással szemben. A legutóbbi londoni megbeszélé­sek azonban kedvezőbb hajlandóságról tet­tek már tanúságot. Franciaország, Belgium és Anglia kijelentették, hogy ellenzik ilyen csoportok alakulását s a teljes szabadság és jogegyenlőség alap­ján akarnak tárgyalni Németországgal és Olaszországgal, hogy közös együttműködéssel oldják meg a közös kérdéseket. Nagy haladást jelen­tene, ha Németország és Olaszország elfo­gadná a meghívást. A spanyol helyzetről így nyilatkozott: " Ami pedig a spanyolországi helyzetet illeti, a Spanyolországba eladott repülőgépek polgári gépek voltak és az angol kormánynak nincs joga ezek eladását befolyásolni. Az a tény, hogy az eladás megtörtént, még nem jelenti azt, mintha az angol kormány az ügyletet helye­selte volna. Egyébként a spanyol kormány nem kért engedélyt fegyverek vásárlására Angliában és h­a ilyen kérést terjesztene elő, ezt az angol kormány törvényes úton bírálná el. Végtelenül bonyolult a spanyolországi helyzet és minél kevesebbet beszélnek róla, annál jobb. Angliában mindenki a legőszintébb részvétet érzi a spanyol nép iránt mostani megpróbáltatásai miatt. Beszéde végén az angol kormány békére és nemzetközi együttműködésére irányuló szándékait hangoztatta. A külügyi államtitkár beszéde után az angol alsóház üléseit október 29-ig elnapol­ták. Máss semmisítenek az MMrsz-Afecsi támadó abesszin seregei Hama, július 31. Részletes jelentések érkeztek arról a harcról, amely július 28-án Addisz Abeba körül folyt le. A jelentések szerint abesszin felkelő­csoportok elrejtőztek a fővárost környező erdőben és Kassza herceg fiának vezetése alatt rajtaütésszerű támadást kíséreltek meg a főváros ellen. A lázadók azt hitték, h­ogy Addisz Abeba lakossága az első puskalövés hallatára szintén fellázad az olaszok ellen, a főváros abesszin lakossága azonban Hajlu és Ke­­bedde herceg vezetésével az olaszok mellett szállt harcba és rövid idő alatt teljesen megsemmisítet­ték a lázadó csapatot. Az olasz csapatok igen sok foglyot ejtettek, köztük Petros Abunát, Abesszínia püspökét, aki az olaszok egyik legelkeseredettebb el­lensége volt. A harcban az ollasz és eritreai csapatok mellett a légihaderő is tevékeny részt vett A fővárosban ismét teljes a nyugalom s az élet visszatért rendes medrébe. Életébe került a fürdés Tiszaturjánból jelenük­ Tapi Dezső tej­­üzemvezető a nagy hősében társaival a Ti­szára ment fürödni. Felkapaszkodott a tu­tajokra és azokról ugrált a vízbe Egyik ugrása során mély vízbe került és mert úszni nem tudott, társai szeme láttára a vizbefúlt. Testét a víz egy pillanatra felvetette, de mire társai odaúsztak, ism­ét elmerült. Liszt Ferenc Liszt Ferenc 1916 július 31-én halt meg. Ezt az ötvenéves évfordulót mi magyarok ta­lán egy árnyalattal lelkesebben üljük meg, mint más nemzeti nagyságunk halálának félévszáza­dos évfordulóját. A magyar nemzet múltja gazdag a szellemi étel nagyságaiban, de Liszt Ferenc volt az első, aki a legszellemibb művé­szetet, a muzsikát képviselte, aki a magyar ze­nét a világ köztudatába bevitte és aki elültette a magyar muzsika fájának később oly magasra szökkent szárát. Ezt a Liszt Ferencet, aki élete minden jelen­tős megnyiltult utasában magyarnak bizonyult, el akarták tőlünk venni kultúránkra éhes nem­zetek De egy nemzettől csak földrajzi területe­ket lehet elvenni, azokat se örök időkre, szel­lemi javakat nem. É­s a világ bármelyik zeneka­­rán, zongoráján és bármely rádióállomásán fel­csendül Liszt Ferenc zenéje, mindig arra emlé­keztetik a hallgatói, hogy a reá ömlő zenei él­vezetet egy olyan kis ország nagy fia adta neki, amelyet körülnyirbáltak négy világtájon, de ami belőle, a lelkéből fakadt, a muzsikáját, azt nem vehetik el soha. 3

Next