Kis Ujság, 1937. június (50. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

KEDD, 1937 JÚNIUS­­ KIS ÚJSÁG Darányi Kálmán bejelentette a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítását A kormány letöri a faspekuláációt és minden látásban téli gazdasági szakiskolát létesít A képviselőház hétfőn délelőtt 10 órakor kezdte meg a földmívelési tárca költségveté­sének vitáját. Az első felszólaló Krúdy Ferenc (NKP) előadó volt, aki nagy érdeklődés mellett szakszerűen ismer­tette a földmívelési tárca költségvetését. Klein Antal (Független Kisgazda) hang­súlyozta, hogy nem lehet különbség jobb- és baloldal között abban a tekintetben, hogy a költségvetés alapja a magyar föld. Sürgette a szesztörvényt és a borfogyasztási adó el­törlését. Le­l­án­dl Károly (NEP) a búza konjunktú­ráját az általános háborús felkészülésben látja és könnyen megeshetik, hogy ha Anglia piacra dobná tartalékolt búzakész­leteit, veszedelmes búzaárzuhanás következ­nék be. Petró Kálmán (Egyesült Kereszténypárt) a gazdasági szakoktatás fontosságáról be­szélt, majd annak a kívánságának adott ki­fejezést, hogy a leventeoktatást kapcsolják egybe a mezőgazdasági szakoktatással. Darányi Kálmán: Helyes ! Farkasfalvi Farkas Géza (pártonkívüli) a szeszkartel kiváltságairól beszélt, majd hangoztatta a gazdasági szabadság szüksé­gességét, mert úgy a kartelek, mint a túl­zott monopóliumos alakulatok mai dikta­tórikus rendszerében csak a kiválasztottak­nak van hasznuk. A termelőknek az az érdeke, hogy a versenyben mindenki részt vegyen, de le kell törni minden uzsoraszerű keres­kedelmet. Végül az összeférhetetlenségi törvény megalkotását sürgette. Takács Ferenc (szociáldemokrata) megdöb­bentő adatokat ismertetett a törpebirtokosság és mezőgazdasági munkásság helyzetéről és ezek sorsának megjavítására sürgetett komoly intézkedéseket. I­vánczy István (NÉP) után Rakovszky Tibor (Független Kisgazda) a földbirtok mai megoszlásának megváltoztatá­sát sürgeti. Báró Bosner István (NÉP) munkástelepíté­­sekről ,­­ Mizsey György (NÉP) mezőgazdasági szak­­oktatási kérdésekről beszélt. Melczer Lilla (NÉP) után Meisler Károly (Kereszténypárti) a mezőgaz­dasági cselédség kérdésével foglalkozott. Meg­állapította, hogy a racionalizálás a mezőgazda­ságban is tért hódított és ennek folytán nő a mezőgazdasági munkanélküliség és csökkennek a bérek, ezáltal pedig a munkások könnyebben hajla­nak a szélsőségek felé. A telepítéssel nem lehet nagyobb jelentőségű birtokpolitikát megoldani- Helyesebb a kisbérletek rendszere és ezt kelle­ne bevezetni az egyházi birtokokon is. A költ­ségvetést nem fogadja el. Teleki Mihály gróf (NKP) az állattenyésztés nagy jelentőségéről beszél, kifejti, hogy gondos­kodni kell megfelelő legelőkről és takarmány­ról. A baromfi fejlesztését sürgeti és a költség­vetést elfogadja. Matolcsy Mátyás (Független Kisgazda) meg­állapítja, hogy a földmívelési tárca költségve­tése az egész költségvetés öt százalékát teszi ki, pedig Magyarország­­lakosságának a fele belőle él. A tárca költségvetésének keretein be­lül hasonló aránytalanságokat lát. A kormány birtokpolitikája elhibázott és Bethlen István is megállapította, hogy a hitbizományi és telepítési törvények nem oldják meg a birtokpolitikai kérdé­seket. Erre a kijelentésre a kormánypárt soraiban nagy vihar tört ki. A képviselők Bethlen István ellen tettek megjegyzéseket. A nagy zajban csak Van Miklós báró hangját hallani: — Bethlennek tíz éve volt. Mit csinált ezalatt? Dinnyés Lajos: Kérdezzék meg Ivády Bélát, ott ü­l önök között. Ő a miniszte­r volt! Matolcsy Mátyás: Nem azért hivatkoztam Bethlen Istvánra, mintha egyetértenék vele, csak meg kell jegyeznem, hogy pontosan egy évvel ezelőtt azért nem fogadta el a telepítési javaslatot, mert semilyen intézkedést nem tar­tott helyesnek a földkérdésben, most pedig azt kifogásolja, hogy ami történt, az kevés és elég­telen. Erre a kijelentésre ismét nagy zaj tört ki és nemcsak a kor­mánypárton, hanem a Független Kisgazda­­párt soraiban is igen erősen Bethlen-elle­­nes volt a hangulat. Matolcsy Mátyás kijelenti, hogy­ ezen az úton nem tudja Bethlen Istvánt követni és nem is akarja. Ez egyáltalán nem következetesség. Rakovszky Tibor: Ez nem más, mint politi­kai kuruzslás! Matolcsy Mátyás a mezőgazdasági munká­sok helyzetéről beszél és megállapítja, hogy az életszínvonaluk csökkent. A napszámbérek igen alacsonyak és az arató szerződések példátlan mértékben ki­­k­zsorázzák az aratómunkásokat. Statisztikai adatokat sorol fel. Beszédét a jobb­oldal állandó közbeszólásokkal zavarja, mire az elnök kéri a képviselőket, hogy magatartásuk­kal tegyék lehetővé a vita rendes menetét. Matolcsy Mátyás aratószerződdéseket olvas fel, amely tényleg kiuzsorázza a munkásságot. Fáy főispán egyik rokonánál is igen előnytelen szer­ződéseket kötöttek az aratómunkások és ami­kor az egyik aratómunkás panaszt emelt, a fő­szolgabíró még a munkást büntette meg. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elismeri a szónok, hogy ez szórványos eset, de a kérdést szabá­lyozni kell. Losonczy István: Ahány ház, annyi szokás! Erre a kijelentésre az ellenzéken nagy vihar tör ki. Némethy Vilmos: Nem lehet ilyen könnyen kezelni ezt a kérdést! Matolcsy Mátyás megállapítja, hogy az egész munkáskérdés rendezetlen. Javítani kell a cse­lédség lakásviszonyain is, mert előfordul olyan eset, hogy egy szobában két család lakik és köztük az egyik tüdővészes, a költségvetést nem fogadja el. Csikvándy Ernő (NÉP) elfogadja a költség­­vetést. Ezután emelkedett általános figyelem közepette szólásra Darányi Kálmán minisz­terelnök, hogy mint földmívelési miniszter másfélórás beszédben kifejtse a földmívelési kormány irányelveit. Beszédének elején köszönetet mondott azért a szeretetért, amellyel a Ház a magyar mezőgazdaság kérdését kezeli, hiszen a­­ma­gyar mezőgazdaság egyúttal a magyar gazdasági élet alapját is jelenti és a mező­gazdaság sorsa a magyar nemzet sorsával azonos. Megemlékezett a kender- és lenter­mesztésről, majd a vetőmagakciók kérdésé­vel foglalkozott, ezután áttért a lótenyész­tés problémájára. A mezőgazdasági szakok­tatás kérdésével kapcsolatban bejelenti, hogy az idén Győrött felállítanak egy új szakiskolát. Az ármentesítő társaságok kérdésével foglalkozik, majd a tárca költségvetésének egyes tételeit ismerteti. Megállapítja, hogy a pénzügyi lehetőségeken kívül külső körül­mények is befolyásolják a mezőgazdasági helyzet alakulását. Világszerte bizonytalan a gazdasági helyzet. Mindenfelé a termelés és a fogyasztás megbolygatott rendjét látjuk. Egyes államok hihetetlen erővel törekednek az önellátásra. A legnagyobb felelősség­­érzet mellett kell ezeket a problémákat meg­oldani. . . Csakis a realitások talaján haladha­tunk. Nem vagyok hajlandó roman­tikus eszközöket igénybe venni. A magyar mezőgazdaságot csakis a reál­­politika viheti előre. Nem tudom azokat sem követni, akik teljes gazdasági szabad­ságot követelnek. Ez csakis eszköz és nem cél. — Az intervencionizmus nem tekinthető öncélnak. A legfontosabb tétel a mezőgaz­daság kérdéseinél a biztosított piac. A római paktum­ is ezt erősíti. Bejelenthetem, hogy az árhatározmányokat megvizsgálják, mert az egyezmény megkötésének idő­pontjában más volt az az általános vi­lággazdasági helyzet, mint ma. A helyzetváltozást a most meginduló tár­gyalásoknál igyekszünk hasznunkra fordí­tani. Reméljük, hogy megértésre találunk partnereinknél is. Az árvédelem kérdésével foglalkozik. Kijelenti továbbá hogy­ az az egy-két jó év, amely most zajlott le, nem jelenti azt, hogy túl vagyunk a veszélyen, még sok baj van, amivel meg kell küzdeni. Védelmi politikára van szükség. A válság­intézkedések fontosak, azonban egymaguk­­ban nem elegendők. Pozitív agrárpolitikára van szükség. A mezőgazdaság termelési színvonalát emelni kell. A minőségi termelés elve utat tört. Ezt bizonyítja külföldi versenyképességünk. A szőlő, gyümölcs és kertgazdálkodás kérdésé­vel foglalkozik ezután, megemlékezik a vi­taminkutatásról, majd áttér az állattenyész­tésre és megállapítja, hogy állatexportunk évente 150 millió pengőt eredményez. A tej­értékesítésről beszél ezután és megállapítja, hogy a tejtermelés emelkedett. Visszatér a szakoktatás kérdésére és kifejti, hogy minden járásban téli gazdasági szak­iskolát vagy tanfolyamot kell létesí­teni. Ezek az intézetek egyúttal szaktanács­­adásra is kötelezve lesznek. Megemlékezik a fásítási akció előrehaladásáról, majd a tűzifa kérdésével foglalkozik. Közli, hogy a Faforgalmi Részvénytársaság kon­cessziója júniusban lejár és a kormány azt nem hosszabbítja meg. A kérdést újból szabályozni fogják és is­merteti azokat az irányelveket, amelyek szerint a szabályozás történni fog, így pél­dául a pénzintézetek csakis a finanszírozás­ban vehetnek részt, a jövedelemből nem ré­szesülhetnek. A tűzifa spekulációval szembeszáll a kormány és az Indokolatlan áremelők ellen a legszigorúbban eljár. Az öntözés kérdésével foglalkozik, majd a földbirtokpolitikai problémák tagolására tér át. A borfogyasztási adókkal kapcsolatban kije­lenti, hogy a maga részéről olyan megoldás mellett van, hogy az abból befolyó összeg bizonyos hányados bortermelés céljaira legyen fordítva. Kijelenti, hogy az agrárpolitikának szociális tartalommal kell telítve lenni. A napszámbérek kérdésével foglalkozva, kijelenti, hogy az or­szág jórészében már megállapították a minimá­lis bért. Bejelenti a mezőgazdasági munkásság öreg­ségi biztosítását. á­­ Hét hónaptól két évig terjedő büntetések a Sellő-szálloda valutaügyében A büntetőtörvény­szék Horváth Géza dr elnöklésével tárgyaló val­utabírósága tíznapos tárgyalás után hétfőn hozta meg ítéletét a balatonföldvári Sellő-szálloda építkezésével kapcsolatos nagyarányú valutabűnperben. Szombaton a késő délutáni órákban feje­ződtek be a perbeszédek és a törvényszék az ítélet kihirdetésének időpontját hétfőn dél­előtt 11 órában jelölte meg, ítélethozatalra azonban csak a késői órákban került sor. Pontban délután fél négy órakor vonult be az ítélő tanács és Horváth Géza dr kihir­dette az ítéletet. Eszerint a törvényszék bűnösnek mondotta ki Fenyő Zoltánt és Vidor Jenőt a valuta­törvénybe ütköző pengőkiajánlás bűn­tettében és ezért Fenyőt egyévi és hat­hónapi börtönre, 1200 pengő pénzbün­tetésre ítélte és kötelezte 10.000 pengő vagyont elégtétel megfizetésére. A büntetésből a bíróság 7 hónapot és négy napot kitöltöttnek vett, az eddig elszenvedett vizsgálati fogsággal. Vidor Jenő tőzsde­­ügynököt, tekintettel arra, hogy ő már valutabűncselekményért büntetve volt, két­évi fegyházra és 1200 pengő pénzbüntetésre ítélte a törvényszék s őt is kötelezte 10.000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére. Vidor esetében az eddig elszenvedett vizsgálati fog­sággal hat hónapot és huszonöt napot vett kitöltöttnek a bíróság. A valutaü­zérkedés vádja alól mindkettőjüket felmentette. For­­bát Im­re értékpapírügynököt fizetési esz­közzel elkövetett bűntettben való bűnsegédi bűnrészesség miatt héthónapi börtönnel, Farkas Miksa tőzsdeügynököt ugyanezért a bűncselekményért ugyancsak hét hónapi bör­­tönn­el sújtotta a törvényszék, amely mind­kettőjükkel szem­ben a kiszabott büntetést az elszenvedett fogsággal teljesen kitöltött­nek vette és nyomban való szabadlábra helyezésüket rendelte el. Egyéb mellékbün­tetést a törvényszék nem szabott ki. Hof­­bauer Miklós magántisztviselőt a bíróság bűnsegédi bűn­részesség miatt egyévi és hathónapi börtönre ítélte, amelyből hét hónapot és két­ napot kitöl­töttnek vett, míg végül Fekete Imre magán­tisztviselőt és Hoffmann József banktiszt­viselőt fejenként héthónapi börtönnel súj­totta. Fekete büntetését szintén kitöltöttnek vette a törvényszék és az ő szabadlábra helyezését is elrendelte. A valutabíróság ítéletében elrendelte a balatonföldvári telek és a rajta felépült Sellő-szálloda s a benne lévő berende­zés és felszerelés elkobzását. Erről a törvényszék értesíti a tabi járás­­bíróságot. Ugyanekkor a törvényszék elkobozni ren­­delte el­­a Fenyő Zoltán zárolt számláján levő 9087 pengő 14 fillért kitevő összeget is A szállodában levő fehérnemű egyelőre le­vétként szerepel. A törvényszék egyébként úgy határozott, hogy az iratokat a Román Andor, ifj. Lingel János, Főnig Nándor, Pogány Mór, Pogány Dénes, Komáromi Jenő, Csépay Jenő, I­ko­vics Lajos, Stein Lajos, Braun Mór és Wol­­mann Károly elleni esetleges indítványtétel céljából az ügyészséghez visszaküldeni ren­deli az ügy jogerős befejezése után. Éppen ezért nem , határozott a vállalkozók által a Sellő-szállodába szállított egyes tárgyak el­kobzása ügyében sem. Az iratok között el­fekvő 34 váltó, bánok ügyében sem határo­­zott a törvényszék. Az ítélet részletes indokolásában a törvény­szék megállapította hogy a vádlottak miként bonyolították le a­ Sellő-szálló építkezése kö­rüli pengőkiajánlást, milyen szerepe volt Fenyő Zoltánnak, miként állapodott meg Vi­dor Jenővel és Forbát Imrével, milyen mű­ködést fejtett ki Hofbauer Miklós,­ Farkas Miksa és Fekete Imre. Megállapította a tör­vényszék azt is, hogy Hofmann József tudta, hogy Fenyő Zol­tánnak külföldön nincs vagyona. Az iratoknak az ügyészségre való áttételét azért rendelte el a törvényszék, mert a fő­­tárgyalás során megállapították, hogy több vállalkozó fiktív számlát állított ki és a nagyobb számlák segítségével tudta Fenyő a felszabadított zárolt pengő­összegeket felvenni. Az ítélet kihirdetése után Fenyő Zoltán be­jelentette, hogy enyhítés céljából fellebbez, ugyancsak enyhítést kért Vidor Jenő s Hof­bauer Miklós. Fekete Imre és Hofmann Jó­zsef dr a bűnösségük megállapítása miatt fellebbeztek. Forbáth Imre és Farkas Miksa tudomásul vették az ítéletet. A védők a két vádlott kivételével semmisségi panaszt jelen­tettek be, Kotsis Miklós dz ügyészségi alelnök megnyugodott az ítéletben. A törvényszék Fenyő Zoltán, Vidor Jenő és Hofbauer Mik­lós további fogvatartását rendelte el. 3 Ha nincs pénze, majd lesz, ha vesz Államsorsjegyet! Húzás már június 4-én Sorsjegy ára: Egéss: ar. P 8.- Fél, ar, P 1.50 Főnyeremény 40.000 na­p. Próbáljon szerencsét! Az erre vonatkozó törvényjavaslatot még ebben az évben a Ház elé terjeszti. Minden 65 évnél idősebb munkás, cseléd, vagy tör­pebirtokosok, akiknek tíz arany­koronánál kisebb értékű földjük van, segélyben része­sülnek. Az évi járulék 120 pengő lesz fejen­ként. Ez 5,6 millió pengő terhet­­jelent, amelynek 45 százalékát az állam­, 45 sázalé­­kát a földbirtokosok és a fennmaradó 10 százalékot a község szegényalapja viseli. Végül azt mondja, hogy a költségvetés meg­szavazásánál a parlament a magyar mező­­gazdasági munkásság és a gazdák életbizto­sítását segíti elő. A miniszterelnök másfélórás beszédét több­ször szakította félbe a képviselők helyeslése és tapsa. Utána Lázár Imre (Független Kisgazda­­párti) beszélt, aki a költségvetést nem fo­gadta el. Kolozsváry László (NKP) a gazdasági szak­oktatás kérdésével foglalkozott és a költségve­tést elfogadta. Mózes Sándor (Független Kisgazdapárt) a borproblémával és a szőlőtermelés kérdésével foglalkozott és a költségvetést nem fogadta el. Ezután a képviselőház általánosságban el­fogadta a földművelésügyi tárca költségvetését, majd egymásután elvetették Rakovszky Tibor, Matolcsy Mátyás és Lázár Imre benyújtott ha­tározati javaslatait. A Ház ülése fél nyolckor ért véget. HÁZASPÁR közös öngyilkssága Farkas János vendéglős és 65 éves felesége a Kápolna­ utca 12. számú ház­ban gázzal megmérgezték magukat. Mire rájuk találtak, mindketten halottak voltak. Búcsúlevelükben megírták, hogy anyagi összeomlás miatt lettek öngyilkosok. Letárgyalta a képviselőház pénzügyi bizottsága a megajánlási törvényt A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfőn este Bod János elnöklete mellett, Fabinyi Ti­hamér pénzügyminiszter és Jakabb Oszkár pénzügyi államtitkár jelenlétében ülést tartott. Napirenden a megajánlási (apropriációs) tör­vényjavaslat szerepelt. A javaslatot Zsindely Ferenc előadó ismertette, majd a bizottság úgy általánosságban, mint részleteiben vita nélkül elfogadta. A bizottság a javaslat tárgyalására kimondta a sürgősséget.

Next