Kis Ujság, 1937. június (50. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-05 / 125. szám

10 AZ IGAZI HGY A szállodában nagy robba­nás történt. Néhány perccel később egy vendég dicsekszik az előcsarnokban: — Én, tisztelt uraim, egy pillanatra sem vesztettem el a lélekjelenlétemet. A robba­nás pillanatában éppen öltöz­ködtem. Nyugodtan megfé­sültem a hajamat, megkötöt­tem a nyakkendőmet, sőt, minthogy a csokrot nem ta­láltam megfelelőnek, kibon­tottam és újból megkötöttem. — Ez tényleg bámulatos nyugalom. De akkor miért nem vette föl a nadrágját is? MIT SZERETNE?... — Uram, ön mindennap előhordatja üzletünk egész készletét és nem vesz sem­mit. Tulajdonképpen, mit óhajt? — Egyszer már végre egy új elárusító kisasszonyt. FINOMAN ... — Nézze Krapulácz úr, én kölcsönkérek magától 10 pen­gőt ... Vagy ad, vagy nem ad... A revolveremet csak végső esetben veszem elő SZERELEM ÉS AZ ÁLLÁS — Megmondtam Irmának, hogy ha nem lesz a felesé­gem, öngyilkos leszek. — És mit felelt­­? — Azt kérdezte, hogy eb­ben az esetben nem kaphat­­ná-e meg az öccse az álláso­mat? A SIKER JELE... — Mondd, hogyan sikerült az előadásod. Tetszett a kö­zönségnek? — De mennyire, különösen egyik kijelentésemnek tapsol­tak nagyon! — Mi volt az? — Amikor azt mondtam: „Uraim és hölgyeim, most pedig minijárt végére érek az előadásomnak . . .“ ekkor óriási taps tört ki. MÁTYÁS DIÁK A HÉT BOLONDSÁGAIRÓL A HÉTEN LEZAJLOTTAK A KÖNYVNAPOK. A LEGNAGYOBB FORGALOM HÍR SZERINT AZ ADÓKÖNYVEKBEN ÉS A RÉSZLET­KÖNYVEKBEN VOLT. TAKARÉKBETÉT­KÖNYVEKBEN ANNÁL KEVÉSBÉ . . . ÁLHÍR AZ IS, HOGY EGY ÉVRE BECSUK­JÁK AZ ÁLHÍRTERJESZTŐKET ? . . . tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A SPANYOL REPÜLŐK NEM FELROBBANTOTTÁK BÉKÉT. BOMBÁS MAJD­­­ A VILÁG­ Csodálkozik ! — A nevelőim azt mondta, hogy gorombáskodtál! — Csodálom... Pont azokat mondtam, amit maga kiabált neki tegnap, amikor anyus a színházban volt. Komoly szándék — Mondja Laci, maga feleségül akarja venni a leá­nyomat? — Asszonyom!... Egyelőre csak komoly szándékaim vannak... Szeretemből fogok nősülni, ha megfelelő ho­zomány van ... Szombat, 1937 június 5. SOKRA ÉRTÉKELI A BARÁTSÁGOT — Adj kölcsön öt pengőt, öregem. — Sajnálom, de az ilyen dolog tönkreteszi a barátsá­got és a mi barátságunk sok­kal többet ér. — Hlát akkor adj száz pen­gőt. NEM ÉRTI... Férj. A borotvám egészen életlen, pedig tegnap még re­mekül fogott. Képtelen va­gyok borotválkozni vele. Feleség : Ugyan kérlek, csak nem akarod elhitetni velem, hogy a szakállad ke­ményebb, mint a linóleum, amit egészen jól fogott a bo­rotvád. AZ A KÉRDÉS — Ha valaki 1892-ben szü­letett — adja fel a kérdést az apa —, hány éves most? — Az a kérdés — felelte a gyermek —, hogy férfi az illető, vagy pedig nő? GYENGÉD ORVOS — Megnyugtathatom önt, hogy az állapota egyre javul. Nemsokára már teljesen egészséges lesz. A biztonság kedvéért azonban célszerű a végrendeletbe beírni, hogy mennyit méltóztatik hagyo­mányozni az orvosára... MINDENBŐL A LEGJOBBAT Egyik klinikára beállít egy kisgazda. Egyenesen a pro­fesszorral kíván beszélni. — Tessék várni, — mond­ják neki !—, azonnal jön a tanár úr. — Az nekem nem elég! —— mondja dölyfösen a kisgaz­da —, én nem hagyom ma­gam megoperáltatni akárki­től. — De bácsi, —­ szól egy ápolónő —, a professzor úr csak nem akárki! — Már lelkem, nekem hiá­ba beszél. Ki van írva, hogy Pázm­án Péter III. száma se­bészeti klinika. Engem a pénzemért Pázmán Péter ta­nár úr operáljon. líiadótulajdonit, Mrrkiszté­rt és kedvért felel LÉVAI JENŐ. Nyomja Glabtu !Nyturdai Mollntczrl H. T. VI. Avidi u. S. Nyomdalgaifaló: An*»mn*y«r Király ZONGORA — Nos, halad a lánya az új zongoratanárral? — Oh igen, már tegezik egymást. HOGYAN LETT BÁRÓ? Előkelő ház vendége a ko­mornyikhoz: — Nagyon kedves magától, hogy báró Kovácsnak jelen­tett be, de én nem vagyok báró. — Ez nem uraságod, ha­nem a ház méltóságának ér­dekében történt... — Hová rohan kolléga úr? — Tárgyalni akarok az európai békéről... — És ezért siet ilyen izgatottan? — Sietnem kell, hogy még valóban a békéről tárgyalhassak . .­ . Kölcsönösen — Már ötödször kell kérnem tőled a pénzt, amelyet a minap kölcsönadtam. — No is nekem nyolcszor kellett kérnem, míg meg tudtam kapni tőled. Ez sem a legjobb szálloda A szálloda szolgája megzörgeti az egyik vendég szo­bájának ajtaját. — Mi az?! — kérdi belülről egy álmos hang. — Bocsánat, elfelejtettem, hogy a nagyságos úr hat órakor vagy hétkor óhajtotta-e felkeltetni magát? — De ember, hiszen megmondtam, hogy ötkor aka­rok felkelni! Hány óra van most? —• Nyolc. EZ IS ÉRV Mester (a tanonch­oz): Ne fütyöréssz folyton ha dolgo­zol, ez idegesít. Tanonc: De mester, én egy­általán nem dolgozom, csak fütyörészek. MELYIK A MÁSIK? — Kérem, kedves mester, olyan legyen a kép, hogy az egyik gyereket meg lehessen különböztetni a másiktól. — Természetesen! Csak azt tessék megmondani, hogy melyik a másik!

Next