Kis Ujság, 1938. április (52. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-09 / 80. szám

s lalatot, vállalkozót, azok egyesülését, illetőleg érdekképviseleteiket felhív­hatja, nyilatkozzanak, hogy valamely árut milyen áron hoznak forgalomba, vagy bizonyos szolgáltatást milyen díjért teljesítenek? A felhívásnak eleget kell tenni. A minisztérium megállapítja azoknak az árucikkeknek és szolgáltatásoknak jegyzé­két, amelyeknek árát illetőleg díját a kor­mánybiztos előzetes hozzájárulása nélkül emelni nem szabad. A kormánybiztos pedig időnként a hivatalos lapban közzéteszi azoknak az árucikkeknek és szolgáltatások­nak a jegyzékét, amelyek árának, illetőleg díjának emelését nála be kell jelenteni. Az a vállalat, amely az államtól százezer pengőnél nem kisebb összegű megrendelést kap, nyolc nap alatt tartozik a vállalati árak és díjak alapjául szolgáló adatokat a kor­mánybiztos elé terjeszteni. A kormánybiztos, ha valamely árat vagy díjat indokolatlanul magasnak találja, bekérheti az áralakulás szem­pontjából lényeges összes adatot és megvizsgálhatja az üzletkezelést. Az Üz­­letvizsgálat alapján a kormánybiztos megállapíthatja a legmagasabb árakat és ha szabálytalanságokat talált, indít­ványozhatja az adó- és vámkedvezmé­nyek megvonását, a közszállításokból való kizárást, az iparszerzési jog elvo­nását és a vállalat állandó ellenőrzését. Javaslatot tehet még a vámtarifában meg­állapított egyes vámtételek módosítására, vagy megszüntetésére vonatkozóan a mi­nisztériumnak. Ha a minisztérium az­ iparűzési jog elvo­nását határozza el, ez ellen halasztó ha­tályú panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. Egy vállalat állandó árellenőr­zés alá helyezése céljából szükséges eljá­rást a minisztérium külön rendeletekkel ál­lapíthatja meg. Az utolsó paragrafus a büntető rendelke­zéseket tartalmazza. Az elkövetett kihágás két hónapig terjedhető elzárással bünte­tendő, a pénzbüntetés pedig nyolcezer pen­gőig terjedhet. A rendelet a kihirdetés nap­ján lép életbe. Koós Zoltán­­ ismertetéséhez Csilléry András, Hegedűs Kálmán, Losonczy István, Krúdy Ferenc, Somsich László gróf, Eszter­­házy Móric gróf és Ivády Béla szóltak hozzá. Az elhangzott felszólalásokra Imrédy Béla közgazdasági miniszter válaszolt. Imrédy Béla beszédében megindokolta, hogy az átalakulás hatályosabb ellenőrzé­sére miért van szükség és közölte, hogy az árkormánybiztos Laky Dezső lesz. ■ A rendelet egyes szakaszainál Teleszky János és Rassay Károly szólaltak fel, majd a 33-as bizottság a rendeletet elfogadta. Letárgyalták ezután a tűzifaü­gyek intézé­séről szóló kormányrendeletet, amelynek lé­nyege az, hogy tűzifa-kormánybiztost neveznek ki. A lenolaj előállításának ideiglenes korlá­tozásáról, a ricinusolaj előállításának ideig­lenes korlátozásáról szóló rendeleteket tár­gyalták le Teleki Mihály gróf előadói ismer­tetésében. Purgly Emil és Somssich László gróf szóltak hozzá a kérdéshez. Tudomásul vették a kormánynak egy ré­gebben kiadott rendeletét, amely a rész­vénytársaságok és szövetkezetek üzletered­ményének felhasználásáról szól. (Mérleg­­rendelet.) Tudomásul vették az 1938. évi mezőgazda­sági munkálatok elvégzéséhez szükséges hi­tel előmozdítása tárgyában kiadott kor­mányrendeletet, végül tudomásul vették a Magyar Általános Takarékpénztár Rt. egye­sülése ügyében kiadott kormányrendeletet. Ezeknél vezetnek be hasonló ren­delkezést. Csilléry András helyesli a rendeletet és azt javasolja, hogy ne csak a három millión felüli alaptőkével rendelkező vállalatokat kötelezzék az igazgatók névjegyzékének bemutatására, hanem minden kis vidéki pénzintézet kötelez­­tessék hasonló bemutatásra. Mecsér András csatlakozik Csilléry indítványához és helyesli a rendelet intencióit. Reményi-Schneller Lajos pénzügy­miniszter válaszol a felszólalásokra és rámutat arra, hogy a rendeletet külön­böző szempontok szükségessé tették. Nem tudja teljesíteni Csilléry kérését, mert arra szükség sincsen, hiszen a kis intézetek úgyis a Pénzintézeti Központ által ellenőrzés alatt állanak és a PK minden fontosabb kérdésbe beleszólhat. Közli, hogy a jövőben húszmillió pengő alaptőkéig kiterjeszti a Pft hatáskörét. (Eddig az ötmillió pengő alaptőkéjű pénzintézetek tartoztak a PK felügyelete alá. Ez a jövőben kiterjed húszmilliós határig. A bizottság a rendeletet elfogadta és a 33-as bizottság ülése véget ért. ­ Rendelet a bankok és biztosítók igazgatóiról Ezután került sor az ülés legfontosabb tárgypontjára. Rendeletet terjesztett elő Szeményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter. A rendelet kimondja, hogy a legalább hárommillió pengő alap­tőkével rendelkező pénzintézetek vagy biztosító intézetek szerződtetendő ve­­zérigazgatóinak, ügyvezető igazgatói­nak és igazgatóinak névsorát el kell készíteni és szerződtetés előtt be kell mutatni a Magyar Nemzeti Bank elnö­kének, illetőleg a Pénzintézeti Központ elnökének. Teljesen váratlanul, szinte az utolsó percben az ülés előtt terjesztették be ezt a nagy jelentőségű rendeletet, amely­hez elsőnek Jankovich Béla nyugalma­zott kultuszminiszter, felsőházi tag szólt hozzá, aki rámutatott arra, hogy ez a rendelet a magánjog elvét sérti és azt javasolta, hogy inkább ezt a kérdést majdan a részvény­jog reformjá­nál oldják meg. Blassay Károly hasonló értelemben szólalt fel, kijelentve, hogy ma egy vál­lalat ügyeibe szólnak be ily módon, holnap pód­ul bármilyen helyen földbirtoknál, vagy más intézmé­ KIS ÚJSÁG SZOMBAT, 1938 ÁPRILIS S Leszavazta a francia szenátus a pénzügyi javaslatokat • pénteken este lemondott a kormány * Párizs, április 8 A francia szenátus péntek délután tár­gyalta a F­irm-kormány ismeretes pénzügyi javaslatait. Ezek a javaslatok, amelyek sú­lyos próbatételt jelentettek volna a francia adófizetőknek és nagyban eltértek az eddigi hagyományos francia pénzügyi politikától, már a szenátus pénzügyi bizottságában sem kaptak többséget. A szenátus 223 szavazattal 49 szava­zat ellenében kimondotta, hogy nem tér át a kormány pénzügyi javasla­tának részletes megvitatására. Ezzel a Blum-kormány sorsa megpe­csételődött és a francia kormány várt lemondása elkerülhetetlen. Blum utódjául Daladiert emlegetik. Lapzártakor jelentik, hogy a Blum­­kormány lemondott. Tagadottak Elbeszélés, irt a Dunántúlról jöttek, jókötésű, tagba­szakadt emberek s a „körösmenti" fekete televény földek fölött hajlékokat vertek. Csapó, Csatlós, Harangozó, Kalocsa, Kallan­­tyus família, illetve nemzetség. Ember, asz­­szony, gyerekek, leányok. Úgy hetven, nyolcvan esztendőkkel ezelőtt. S addig fo­gódzkodtak az itten hivséges földekbe, amíg gyökeret vertek. Ma már virágzó nagy köz­ség sarjadt utánuk. Aminek az a csapóvége, hogy ezek az emberek csupán csak a gyere­kekben fényűzősküdtek. De még ma is ritka az a család, amelyik tíz gyereken alul adja. De van olyan is, amelyik körül 15— 16 sarjadék nyüzsög. Teszem azt a Kallan­tyus Péter. Egy valóságos kis tábor a háza környékei Kallantyus Péter itt sarjadt, itt ember­­kedett föl a ,,Körös-mentén“. Dunántúlt már csak emlegetni hallotta. Néha az apja, néha az anyja eresztett el egy-egy nehéz sóhajt arra napnyugatnak. Az öregek azon­ban elöregedtek, elkoptak. Péter fölött is jócskán eljárt az idő, azonban még nem nyűtte el egészen. Annyira nem, hogy ami­kor az asszonya itthagyta az apró sarju­­hajtásokkal, egy másik asszony után né­zett. Talált is hamarosan magához valót. A szomszéd községben. Kamaráson. A matyók között. Tudnivaló, hogy a kamarásiak matyók. Na, mindegy. Péter úgy vélte már az első szemvetésre, hogy az asszony poszolna hozzá. A kis cse­lédjeihez is. Mert azok asszony nélkül ne­hezen növekednek. A gyerekek még csak hagyján, hanem a leányok?... Azoknak anya kell. Már pedig nála éppen a leányok voltak túlsúlyban. Péczely József Szót vetett hát Péter az özvegy Kelemen­­nének, akinek mindössze két kisleány fogta a szoknyáját. Kelemenné nem idegenkedett. Nem, már azért se, mert Péter harminc hold földje, haza, szelleje takaros élhetés­­sel kecsegtette. Csak éppen hát hogy mennyi a család?... Föl is kérdezte Pétert: — Hány gyereke van rendnek? — Három. Na, gondolta Kelemenné, az nem sok. Neki is van két leánya. Az összesen öl. Majd összeszoknak. Megegyeztek. Hogy az idő hiába ne peregjen, Péter ha­marosan kikérte az írásait s megülték a lakodalmat. Nem volt nagy vendégség, csak éppen a rokonság, de azért így is összeverődtek vagy százan. A rokonság, szokás szerint, formázgatta a menyasszonyt. Vigyázták a hibáit. De nem igen találtak benne kivetőt. Az új asz­­szony izgett-mozgott, nevetett, mutogatta a fehér fogait. Tett, vett. Ide-oda szaladt. Dolgos no! Amellett a formája is! Dereka, csípős, két erős karja ... Eltrefelte a Pé­ter! El! A rezesbanda fújta, a fiatalság ropta. De időnként az örege is megtopogott. Hajnal felé szedelőzködött a násznép. Egyik a másik után következett el. Kíván­ták a nyugodalmas éjszakát, vagyis inkább a reggelt. Mert már pirkadt. De még min­dig voltak a házban úgy húszan, akik egyáltalán nem akartak mozdulni. Amolyan serdülőben lévő leányok. Apróbbak, na­gyobbak. Vegyesen, Ki egy, ki más... Végre az új asszony odaszólt a maradék násznépnek: ----Aki nem idevalósi, az most már szed­heti a sátorfáját, hazafelé veheti az útját, mert mindjárt reggel lesz! Péter megvakarta a tarkóját s aztán úgy lassan, meggondolva kipötyögte a bajusza alól: — Hiszen, lelkem, aki nem idevalósi, az már rég otthon van! Az asszony szeme elmeredt. — Otthon? — Hát! Hirtelen derengeni kezdett a menyecske fejében. — Kend az esküvő előtt azt mondta, hogy csak három gyereke van ... Péter nem tagadta: — Aminthogy igaz is! — Három?...­S kérdőleg nézett a leányokra ... — És ezek itt?... — Na hallod, ezek nem gyerekek, hanem leányok! Majd hozzátette: — Te meg a leányokat nem tudakol­tad ... Ha kérdezed, megmondtam volna áperte, hogy az is van ... tizenkettő! Az asszony a matyók között sohase hal­lotta ezt a „taglalást". Abban nőtt fel, hogy a gyerek, gyerek. Pedig hát nem igaz. A leány, itt a Körösök mellékén sohase volt gyerek. Nem is lesz. Az csak leány marad. Amikor a menyecske tudatára jött an­nak, hogy neki most már tizenhét élő cse­lédje van, csak az Isten őrizte, no meg a Péter, hogy neki nem szaladt a Körösnek, Haj-ha­jozott, suhákolt, de addig-addig, hogy mégis csak megbékélt. Legalább is úgy mutatta, hogy megbékélt. Valójában azonban sohase vette be a Péter által „le­tagadott" leányokat... Azóta úgy is hívják a faluban a Kallantyús leányokat, hogy „tagadottak."­­ . 555b Barcelona villamosme­vén­ek megszállása után megbénull a katalán Sáváros élete Salamanca, április 8 A nemzeti csapatok főhadiszállásának hivata­los hadijelentése: Katalónia északi részén a na­­varrai dandárok megszállták Trem­p városát és a trimpi duzzasztótavakat, valamint a villam­os­­melveket, amelyek Barcelona villam­osáram­át szolgáltatják. A nemzetiek kezére került Palau és Vilamitjana és még nyolc más köszség. Bala­­guer városától északra két községet foglaltak el a nemzetiek. A jacai szakaszon ugyancsak több község került a nemzetiek kezére. A nemzetiek folytatják a pirenneusi vidék megtisztítását. A légió csapatai az Ebro déli folyásánál a tar­tesai szakaszon tovább nyomultak előre és el­foglaltak három magaslatot, valamint két köz­séget. A Santa Aguedából kiinduló galicia csa­patok megsütüak három magaslatot, majd bir­tokukba kerítették Turmell községet, ahonnan már tisztán látható a tenger. A guadalajarai harctéren a nemzetiek vissza­verték az ellenség támadásait; az aragóniai harc­téren lelőttek egy ellenséges bombavető gépet. A nemzeti csapatok harctéri tudósítója rámu­tat a trempi villamosművek megszállásának nagy jelentőségére. Lolzhagn tábornok csapatai­nak gyors előretörése következtében a köztársa­sági csapatok már nem tudták felrobbantani a trempi duzzasztógátakat. A trempi művek szol­gáltatták Barcelona vllamosáramának hetven százalékát, úgyhogy a katalán főváros iparának teljes megbénulásával kell számolni. Sudic ragaszkodik függetlenségéhez Bern, április Az osztrák seregek ellen 1388-ban aratott nafelsi győzelem emlékünnepén Baumann svájci szövetségi elnök rámutatott arra, hogy a nafelsi csatának­ mily nagy jelentő­sége­­ volt Svájc szabadságának és független­ségének biztosítása. sieus­)pontjából­..A jelen­i korra áttérve, Baumann emlékeztetett a szö­vetségi törvényhozó testületekben március 21-én felolvasott nyilatkozatra, amelyben a szövetségi tanács megállapította, hogy Svájc függetlenségének és semlegességének meg­óvása nem csupán Svájcnak érdeke, hanem az európai egyensúly fenntartása szempont­jából is nélkülözhetetlen. — Szomszédaink­­— folytatta Baumann — elismerték ezt a tényt és megnyugtató nyilatkozatokat tettek, amelyek minket mélységesen kielégítenek. De kockázatos lenne, ha csupán e nyilat­kozatokra támaszkodnánk, mert az államférfiak váltakoznak és a helyzet gyorsan módosulhat. Éppen ezért a szövetségi tanács nem mu­lasztotta el, hogy egész világ előtt ki ne jelentse azt a szilárd akaratát, hogy minden időkben és minden körülmé­nyek között kész minden támadóval szemben megvédeni Svájc szabadságát és függetlenségét. Nemcsak a politikai pártok csatlakoztak ehhez a nyilatkozathoz, hanem azt az egész svájci nép is egyhangú örömmel és fenn­tartás nélkül fogadta. Súlyos helyzetbe jutott az aradi magyar színtársulat A Szabadkai József színigazgató vezetése altl­l 'imite'írtő aradi magyar színtársulat válsá­gos helyzetbe jutott. A színtársulat előadásait egyelőre kellett szüntetni. . A színtársulat eddig is csak­ úgy tudta fenn­tartani magát, hogy Aradon kívül több­ más­ er­délyi városban, mint például Szatm­áron, Ko­lozsváron, Temesváron stb. szerepelhetett. Már a tél derekán nehézségek kezdődtek, mert Szat­­már egyáltalán nem adott engedélyt a vendég­szereplésre, hasonlókép cselekedett Temesvár vezetősége is. A többi helyeken pedig megrövidült a színi­idény s végül maga Arad is kimerült. Az igaz­gató az utóbbi időkben már nem tudta fizetni társulatának tagjait. A színtársulat tagjai a munkakamaránál jelentették be igényüket az elmaradt fizetésre.

Next