Kis Ujság, 1938. április (52. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-09 / 80. szám
s lalatot, vállalkozót, azok egyesülését, illetőleg érdekképviseleteiket felhívhatja, nyilatkozzanak, hogy valamely árut milyen áron hoznak forgalomba, vagy bizonyos szolgáltatást milyen díjért teljesítenek? A felhívásnak eleget kell tenni. A minisztérium megállapítja azoknak az árucikkeknek és szolgáltatásoknak jegyzékét, amelyeknek árát illetőleg díját a kormánybiztos előzetes hozzájárulása nélkül emelni nem szabad. A kormánybiztos pedig időnként a hivatalos lapban közzéteszi azoknak az árucikkeknek és szolgáltatásoknak a jegyzékét, amelyek árának, illetőleg díjának emelését nála be kell jelenteni. Az a vállalat, amely az államtól százezer pengőnél nem kisebb összegű megrendelést kap, nyolc nap alatt tartozik a vállalati árak és díjak alapjául szolgáló adatokat a kormánybiztos elé terjeszteni. A kormánybiztos, ha valamely árat vagy díjat indokolatlanul magasnak találja, bekérheti az áralakulás szempontjából lényeges összes adatot és megvizsgálhatja az üzletkezelést. Az Üzletvizsgálat alapján a kormánybiztos megállapíthatja a legmagasabb árakat és ha szabálytalanságokat talált, indítványozhatja az adó- és vámkedvezmények megvonását, a közszállításokból való kizárást, az iparszerzési jog elvonását és a vállalat állandó ellenőrzését. Javaslatot tehet még a vámtarifában megállapított egyes vámtételek módosítására, vagy megszüntetésére vonatkozóan a minisztériumnak. Ha a minisztérium az iparűzési jog elvonását határozza el, ez ellen halasztó hatályú panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. Egy vállalat állandó árellenőrzés alá helyezése céljából szükséges eljárást a minisztérium külön rendeletekkel állapíthatja meg. Az utolsó paragrafus a büntető rendelkezéseket tartalmazza. Az elkövetett kihágás két hónapig terjedhető elzárással büntetendő, a pénzbüntetés pedig nyolcezer pengőig terjedhet. A rendelet a kihirdetés napján lép életbe. Koós Zoltán ismertetéséhez Csilléry András, Hegedűs Kálmán, Losonczy István, Krúdy Ferenc, Somsich László gróf, Eszterházy Móric gróf és Ivády Béla szóltak hozzá. Az elhangzott felszólalásokra Imrédy Béla közgazdasági miniszter válaszolt. Imrédy Béla beszédében megindokolta, hogy az átalakulás hatályosabb ellenőrzésére miért van szükség és közölte, hogy az árkormánybiztos Laky Dezső lesz. ■ A rendelet egyes szakaszainál Teleszky János és Rassay Károly szólaltak fel, majd a 33-as bizottság a rendeletet elfogadta. Letárgyalták ezután a tűzifaügyek intézéséről szóló kormányrendeletet, amelynek lényege az, hogy tűzifa-kormánybiztost neveznek ki. A lenolaj előállításának ideiglenes korlátozásáról, a ricinusolaj előállításának ideiglenes korlátozásáról szóló rendeleteket tárgyalták le Teleki Mihály gróf előadói ismertetésében. Purgly Emil és Somssich László gróf szóltak hozzá a kérdéshez. Tudomásul vették a kormánynak egy régebben kiadott rendeletét, amely a részvénytársaságok és szövetkezetek üzleteredményének felhasználásáról szól. (Mérlegrendelet.) Tudomásul vették az 1938. évi mezőgazdasági munkálatok elvégzéséhez szükséges hitel előmozdítása tárgyában kiadott kormányrendeletet, végül tudomásul vették a Magyar Általános Takarékpénztár Rt. egyesülése ügyében kiadott kormányrendeletet. Ezeknél vezetnek be hasonló rendelkezést. Csilléry András helyesli a rendeletet és azt javasolja, hogy ne csak a három millión felüli alaptőkével rendelkező vállalatokat kötelezzék az igazgatók névjegyzékének bemutatására, hanem minden kis vidéki pénzintézet köteleztessék hasonló bemutatásra. Mecsér András csatlakozik Csilléry indítványához és helyesli a rendelet intencióit. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter válaszol a felszólalásokra és rámutat arra, hogy a rendeletet különböző szempontok szükségessé tették. Nem tudja teljesíteni Csilléry kérését, mert arra szükség sincsen, hiszen a kis intézetek úgyis a Pénzintézeti Központ által ellenőrzés alatt állanak és a PK minden fontosabb kérdésbe beleszólhat. Közli, hogy a jövőben húszmillió pengő alaptőkéig kiterjeszti a Pft hatáskörét. (Eddig az ötmillió pengő alaptőkéjű pénzintézetek tartoztak a PK felügyelete alá. Ez a jövőben kiterjed húszmilliós határig. A bizottság a rendeletet elfogadta és a 33-as bizottság ülése véget ért. Rendelet a bankok és biztosítók igazgatóiról Ezután került sor az ülés legfontosabb tárgypontjára. Rendeletet terjesztett elő Szeményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter. A rendelet kimondja, hogy a legalább hárommillió pengő alaptőkével rendelkező pénzintézetek vagy biztosító intézetek szerződtetendő vezérigazgatóinak, ügyvezető igazgatóinak és igazgatóinak névsorát el kell készíteni és szerződtetés előtt be kell mutatni a Magyar Nemzeti Bank elnökének, illetőleg a Pénzintézeti Központ elnökének. Teljesen váratlanul, szinte az utolsó percben az ülés előtt terjesztették be ezt a nagy jelentőségű rendeletet, amelyhez elsőnek Jankovich Béla nyugalmazott kultuszminiszter, felsőházi tag szólt hozzá, aki rámutatott arra, hogy ez a rendelet a magánjog elvét sérti és azt javasolta, hogy inkább ezt a kérdést majdan a részvényjog reformjánál oldják meg. Blassay Károly hasonló értelemben szólalt fel, kijelentve, hogy ma egy vállalat ügyeibe szólnak be ily módon, holnap pódul bármilyen helyen földbirtoknál, vagy más intézmé KIS ÚJSÁG SZOMBAT, 1938 ÁPRILIS S Leszavazta a francia szenátus a pénzügyi javaslatokat • pénteken este lemondott a kormány * Párizs, április 8 A francia szenátus péntek délután tárgyalta a Firm-kormány ismeretes pénzügyi javaslatait. Ezek a javaslatok, amelyek súlyos próbatételt jelentettek volna a francia adófizetőknek és nagyban eltértek az eddigi hagyományos francia pénzügyi politikától, már a szenátus pénzügyi bizottságában sem kaptak többséget. A szenátus 223 szavazattal 49 szavazat ellenében kimondotta, hogy nem tér át a kormány pénzügyi javaslatának részletes megvitatására. Ezzel a Blum-kormány sorsa megpecsételődött és a francia kormány várt lemondása elkerülhetetlen. Blum utódjául Daladiert emlegetik. Lapzártakor jelentik, hogy a Blumkormány lemondott. Tagadottak Elbeszélés, irt a Dunántúlról jöttek, jókötésű, tagbaszakadt emberek s a „körösmenti" fekete televény földek fölött hajlékokat vertek. Csapó, Csatlós, Harangozó, Kalocsa, Kallantyus família, illetve nemzetség. Ember, aszszony, gyerekek, leányok. Úgy hetven, nyolcvan esztendőkkel ezelőtt. S addig fogódzkodtak az itten hivséges földekbe, amíg gyökeret vertek. Ma már virágzó nagy község sarjadt utánuk. Aminek az a csapóvége, hogy ezek az emberek csupán csak a gyerekekben fényűzősküdtek. De még ma is ritka az a család, amelyik tíz gyereken alul adja. De van olyan is, amelyik körül 15— 16 sarjadék nyüzsög. Teszem azt a Kallantyus Péter. Egy valóságos kis tábor a háza környékei Kallantyus Péter itt sarjadt, itt emberkedett föl a ,,Körös-mentén“. Dunántúlt már csak emlegetni hallotta. Néha az apja, néha az anyja eresztett el egy-egy nehéz sóhajt arra napnyugatnak. Az öregek azonban elöregedtek, elkoptak. Péter fölött is jócskán eljárt az idő, azonban még nem nyűtte el egészen. Annyira nem, hogy amikor az asszonya itthagyta az apró sarjuhajtásokkal, egy másik asszony után nézett. Talált is hamarosan magához valót. A szomszéd községben. Kamaráson. A matyók között. Tudnivaló, hogy a kamarásiak matyók. Na, mindegy. Péter úgy vélte már az első szemvetésre, hogy az asszony poszolna hozzá. A kis cselédjeihez is. Mert azok asszony nélkül nehezen növekednek. A gyerekek még csak hagyján, hanem a leányok?... Azoknak anya kell. Már pedig nála éppen a leányok voltak túlsúlyban. Péczely József Szót vetett hát Péter az özvegy Kelemennének, akinek mindössze két kisleány fogta a szoknyáját. Kelemenné nem idegenkedett. Nem, már azért se, mert Péter harminc hold földje, haza, szelleje takaros élhetéssel kecsegtette. Csak éppen hát hogy mennyi a család?... Föl is kérdezte Pétert: — Hány gyereke van rendnek? — Három. Na, gondolta Kelemenné, az nem sok. Neki is van két leánya. Az összesen öl. Majd összeszoknak. Megegyeztek. Hogy az idő hiába ne peregjen, Péter hamarosan kikérte az írásait s megülték a lakodalmat. Nem volt nagy vendégség, csak éppen a rokonság, de azért így is összeverődtek vagy százan. A rokonság, szokás szerint, formázgatta a menyasszonyt. Vigyázták a hibáit. De nem igen találtak benne kivetőt. Az új aszszony izgett-mozgott, nevetett, mutogatta a fehér fogait. Tett, vett. Ide-oda szaladt. Dolgos no! Amellett a formája is! Dereka, csípős, két erős karja ... Eltrefelte a Péter! El! A rezesbanda fújta, a fiatalság ropta. De időnként az örege is megtopogott. Hajnal felé szedelőzködött a násznép. Egyik a másik után következett el. Kívánták a nyugodalmas éjszakát, vagyis inkább a reggelt. Mert már pirkadt. De még mindig voltak a házban úgy húszan, akik egyáltalán nem akartak mozdulni. Amolyan serdülőben lévő leányok. Apróbbak, nagyobbak. Vegyesen, Ki egy, ki más... Végre az új asszony odaszólt a maradék násznépnek: ----Aki nem idevalósi, az most már szedheti a sátorfáját, hazafelé veheti az útját, mert mindjárt reggel lesz! Péter megvakarta a tarkóját s aztán úgy lassan, meggondolva kipötyögte a bajusza alól: — Hiszen, lelkem, aki nem idevalósi, az már rég otthon van! Az asszony szeme elmeredt. — Otthon? — Hát! Hirtelen derengeni kezdett a menyecske fejében. — Kend az esküvő előtt azt mondta, hogy csak három gyereke van ... Péter nem tagadta: — Aminthogy igaz is! — Három?...S kérdőleg nézett a leányokra ... — És ezek itt?... — Na hallod, ezek nem gyerekek, hanem leányok! Majd hozzátette: — Te meg a leányokat nem tudakoltad ... Ha kérdezed, megmondtam volna áperte, hogy az is van ... tizenkettő! Az asszony a matyók között sohase hallotta ezt a „taglalást". Abban nőtt fel, hogy a gyerek, gyerek. Pedig hát nem igaz. A leány, itt a Körösök mellékén sohase volt gyerek. Nem is lesz. Az csak leány marad. Amikor a menyecske tudatára jött annak, hogy neki most már tizenhét élő cselédje van, csak az Isten őrizte, no meg a Péter, hogy neki nem szaladt a Körösnek, Haj-hajozott, suhákolt, de addig-addig, hogy mégis csak megbékélt. Legalább is úgy mutatta, hogy megbékélt. Valójában azonban sohase vette be a Péter által „letagadott" leányokat... Azóta úgy is hívják a faluban a Kallantyús leányokat, hogy „tagadottak." . 555b Barcelona villamosmevének megszállása után megbénull a katalán Sáváros élete Salamanca, április 8 A nemzeti csapatok főhadiszállásának hivatalos hadijelentése: Katalónia északi részén a navarrai dandárok megszállták Tremp városát és a trimpi duzzasztótavakat, valamint a villamosmelveket, amelyek Barcelona villamosáramát szolgáltatják. A nemzetiek kezére került Palau és Vilamitjana és még nyolc más köszség. Balaguer városától északra két községet foglaltak el a nemzetiek. A jacai szakaszon ugyancsak több község került a nemzetiek kezére. A nemzetiek folytatják a pirenneusi vidék megtisztítását. A légió csapatai az Ebro déli folyásánál a tartesai szakaszon tovább nyomultak előre és elfoglaltak három magaslatot, valamint két községet. A Santa Aguedából kiinduló galicia csapatok megsütüak három magaslatot, majd birtokukba kerítették Turmell községet, ahonnan már tisztán látható a tenger. A guadalajarai harctéren a nemzetiek visszaverték az ellenség támadásait; az aragóniai harctéren lelőttek egy ellenséges bombavető gépet. A nemzeti csapatok harctéri tudósítója rámutat a trempi villamosművek megszállásának nagy jelentőségére. Lolzhagn tábornok csapatainak gyors előretörése következtében a köztársasági csapatok már nem tudták felrobbantani a trempi duzzasztógátakat. A trempi művek szolgáltatták Barcelona vllamosáramának hetven százalékát, úgyhogy a katalán főváros iparának teljes megbénulásával kell számolni. Sudic ragaszkodik függetlenségéhez Bern, április Az osztrák seregek ellen 1388-ban aratott nafelsi győzelem emlékünnepén Baumann svájci szövetségi elnök rámutatott arra, hogy a nafelsi csatának mily nagy jelentősége volt Svájc szabadságának és függetlenségének biztosítása. sieus)pontjából..A jeleni korra áttérve, Baumann emlékeztetett a szövetségi törvényhozó testületekben március 21-én felolvasott nyilatkozatra, amelyben a szövetségi tanács megállapította, hogy Svájc függetlenségének és semlegességének megóvása nem csupán Svájcnak érdeke, hanem az európai egyensúly fenntartása szempontjából is nélkülözhetetlen. — Szomszédaink— folytatta Baumann — elismerték ezt a tényt és megnyugtató nyilatkozatokat tettek, amelyek minket mélységesen kielégítenek. De kockázatos lenne, ha csupán e nyilatkozatokra támaszkodnánk, mert az államférfiak váltakoznak és a helyzet gyorsan módosulhat. Éppen ezért a szövetségi tanács nem mulasztotta el, hogy egész világ előtt ki ne jelentse azt a szilárd akaratát, hogy minden időkben és minden körülmények között kész minden támadóval szemben megvédeni Svájc szabadságát és függetlenségét. Nemcsak a politikai pártok csatlakoztak ehhez a nyilatkozathoz, hanem azt az egész svájci nép is egyhangú örömmel és fenntartás nélkül fogadta. Súlyos helyzetbe jutott az aradi magyar színtársulat A Szabadkai József színigazgató vezetése altll 'imite'írtő aradi magyar színtársulat válságos helyzetbe jutott. A színtársulat előadásait egyelőre kellett szüntetni. . A színtársulat eddig is csak úgy tudta fenntartani magát, hogy Aradon kívül több más erdélyi városban, mint például Szatmáron, Kolozsváron, Temesváron stb. szerepelhetett. Már a tél derekán nehézségek kezdődtek, mert Szatmár egyáltalán nem adott engedélyt a vendégszereplésre, hasonlókép cselekedett Temesvár vezetősége is. A többi helyeken pedig megrövidült a színiidény s végül maga Arad is kimerült. Az igazgató az utóbbi időkben már nem tudta fizetni társulatának tagjait. A színtársulat tagjai a munkakamaránál jelentették be igényüket az elmaradt fizetésre.