Kis Ujság, 1945. május (59. évfolyam, 44-49. szám)

1945-05-25 / 44. szám

PÉNTEK, 1945 MÁJUS 25 eis Újság Riport Szirákról, ahol a cigányok is pártba léptek és nem mindenkinek számít a törvény (Májusr. eleje) (Szirák és kör­nyéke még a nyugalmasabb vi­­lágba­n is Isten háta mögötti hely. Nem lévén vasútja, csak éppen az utazott oda, akinek na­gyon „muszáj“ volt. Autóval a­­gödöllői hegyeken át a Cserhát l­egalsó nyúlványaira kell fel- csapaszkodni, hogy a községbe ér­jünk. Régen ez az út alig volt egy óránál többre Budapesttől. Ma azonban egy kisgazdapárti autó három óra hosszáig is elkínlódik, am­ig odaér. (Lám olyan ma a Kisgazda Párt autója, mint a kis­gazda lova, ha van is, nagyon gyenge.) Népgyűlés volt Szirákon s ott ivónak a környékbeli községek küldöttségei: bériek, vangareiak,­­egy­házasd­enge légie­k, héhalmiak, herédiek, bujákiak, de ki tudna minden községet felsorolni, ame­lyik képviseltette magát. Szirákon mindenkinek jutott föld Közel háromezerötszáz hold a sziráki határ és ennek három­­negyed része nagybirtok, azaz csak volt nagybirtok, mert a földosztást itt is végrehajtották. .Mindenkinek jutott föld, aki csak akart. A grófi cselédek mindjárt házat is kaptak. Ám még ezen­felül több mint kétszáz házhely­igénylő volt. Átlag nyolcszáz négyszögöl házhely jutott egy­­egy igénylőnek és ez a terület­­nagyság a legalkalmasabb. Sajnos, a föld beművelése már nem ment olyan könnyen, mint a szétosztása. De ennek nem a szirákiak az okai, hanem minde­nekelőtt a hiányos jószágállo­mány, majd a szállítási lehetőség hiánya, sőt vetőmag sem volt elég­séges. A sziráki járás kapott leg­utoljára nyersanyagot: olajat, petróleumot, benzint. Ezzel szem­ben állítják a faluban, de úgy mondja Nógrád­ megye főispánja is, hogy termelésben alig pár szá­zalékos lesz a visszaesés. A cigányok pártba lépnek Még csak az volna a szép, ha Szirákon nem volna mindenféle párt. Az aztán más lapra tartoz­ik, hogy egyik is, másik is mennyi tagot számlál. Ezzel magyaráz-­ ható, hogy az egyik párt, amely­ben alig csellengett egy-két­­em­ber, „beszervezte“ a cigányokat is, ígért nekik földet és lovat. A cigányok fantáziáját különös­k­ép­­pen a lovak izgatták. De biztott­, a párt nem jutott tovább az ígé­retnél. Ott is hagyták a Cigányok s állítják, hogy jöhet már b­ár­­milyen párt, ők csak akkor lép­nek be, ha előre kiadják az íssére­­tet. A községben aránylag csend­ és békesség van. Kivéve azt a­­zsi­jt, amit Király Gusztáv csinál valami lopott puskával. Király Gus­ztáv vadászik ugyanis. Mit számít neki a földművelésügyi miniszter tilal­mi rendelete. De nemcsak ez n­em számít, hanem három-négy ,em­ber élete sem, mint ahogy mondta azoknak, akik panaszkodtak, a a­ogy a határban fülük mellett siratott el a golyó. A rendőrség helyén még nem­zetőrség van. Bár az utóbbi idő­ben több olyan kijelentés­­ Hang­zott el, hogy csak ennek és ennek a pártnak tagjai lehetnek rend­őrök. Sőt, csak azok kapnak­­fegy­verviselési engedélyt is, akik­ be­lépnek az említett pártba. Tőőlünk érdeklődtek, igaz-e ez a h­ír. Mi mondottuk, hogy: hazugság­. Ám az sem utolsó érde­cessége a falunak, hogy van egy­­ember, aki fentjart Pesten s kapo­tt párt­jától egy cédulát, amely tíren ez olvasható: „X párt által', lefog­lalva." Ez az ember aztént félre­hívja egyik embert is és a mási­kat is s megmutatja neki'fe a párt­központtól kapott írást,, ezzel a megjegyzéssel: — Jó lesz nem ugrani ha nem akarod, hogy a te házadjra ragasz­­szam. Van, aki megijed en ez a fenye­getésre, van, aki nem. Embere vá­logatja. A képviselő úr öngyilkos lett Dr. Forster György a kerület képviselője volt. Természetesen kormánypárti programmal. Mikor aztán látta, hogy több kettőnél, fogta magát s öngyilkos lett. Dr. K­már Ignác ügyvéd pedig, aki a nyilaspártnak jelöltje volt, idejében kereket oldott. De rajta kívül igen sokan mások is elfu­tottak. Volt kikből futni, mert sok volt a tisztviselő. Szirák ugyanis járási székhely lévén, a főszolga­­bíróságon kívül járásbíróság, adó­hivatal, pénzügyőrség stb. hivata­lok is voltak. Jóllehet a község lakosainak száma a kétezret sem haladja meg. Késő délután volt, mikor el­hagytuk Szirákot. A falu szélén még '’•Könyörködtü­nk gróf Degrn­­feld Miklós szépfekvésűi kastélyá­ban s boldogan mentünk tovább, mert ÚgY hallottuk, hogy az elemi iskola az ősszel már a kastélyban lesz, ahol az új és régi kisgazdák, munkások gyermekei fogják a betűvetés mesterségét tanulni, gyakorolni. Futó Dezső Asszonyok , lányok Szederkényi Anna írja: Egész úton hazafelé azon gondolkodom, mi­ként fogom szólítani reg­im lá­­boit anyám." Pelögni­k ez az örök­­szép verse adott eszünkbe, ami­kor a jászberényi asszony szavát hallgattuk. Nagyon ki volt pil­­holve szegényke. Ült ült a latviai órásház elön­, amelyikre az Volt kiírva régibben: „Alapittatott százötven évvel szerült “ Már nincs a házra kiírva semmi. A kék szoknya élii ült a megnémel ágyú talpán. Az éktelen­­ cső eg telét men­ti az asszony feje fölött „Öt nappal ezelőtt indultunk el — mondta — az uram, a fiam, meg én Hatodik napja vagyunk útban. Háltunk állomás előtt, jet­tünk krumpli tetején, teherkocsi­ban, gyalogoltunk, megint vonatra ültünk, de én mindig csak azon gondolkodtam, mit mondok m­ajd az én édes lányomnak, amikor meglátom. Azt mondom ma­d neki, de megsortányodtál édes lá­nyom. Erre ő­ maga is megsová­­nyodott, anyám — Melsim­ogatta puffnál, poros lábát, feledtesödött, körülnézett, azután maga elé a kövezetbe Volfodollgödörre, tovább mint és letylatni. — Hoztam ott­honi kenyeret — mondom majd a lányomnak — kis túrót, kis lep­lelt, olyan sűrűt, hogy megáll benne a kanál. Mutasd meg ne­kem, édes lányom, az unokámat, akit én még nem hallam, de most látni akarom, azt a magzatot, aki ott született a pincében. Az­után majd sírni fogok. A lányom azt fogja mondani, ne rigán, myám­, én teletem, az örömtől rivak, édes lányom. Akkor majd közbeszól az apjuk: „Ugy­e, ígér­ted, hogy nem loptok rím­ . Az út kettelé kányár­odott, ők mentek, tovább a Fa u­ca irányába, a meg­gyül idott, keményített szoknya mi­glibbent néha. A megdagadt mozibáb lapodta szorgalmasan a kőkockákat. Mentek, vitték az ott­­honi kényét­el és a tejfölt, ame­lyikben r­egáll a kanál. Utánuk sóhajtottam add, Uram Isten, hogy úgy legyen, ahogyan gon­dolták. Add, hogy ez a szelídarcú simogató tekint­et­tó asszony megtalálta, akit keres és örömé­ben sírjon, amikor megpillantja, szívéhez szorítja a pincében vi­lágra jött unokáját. Kisgazdapárti nagygyűlés lesz vasárnap délután Cegléden Nagy Ferenc miniszter szólal fel a ceglédi nagygyűlésen A Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt vis­éki nagygyűlései sorában vasárnap délután 3 órakor az alföldi pa­rasztság nagy fellegvárában, Ceg­­léden tart gyűlést. A gyűlés előtt Cegléd népe Bajcsy-Zsil­iszky Endrének halotti menete előtt tiszteleg. A nagygyűlés szónoka Nagy Ferenc újjáépítési miniszter lsz, a magyar paraszti mozgalom egyik vezére, aki 15 éve harcol a magyar parasztság érdekeiért. Ugyanezen a napon a függet­len kisgazdapárt Jászberényben, Ercsin, Rákoskeresztúron és Pár­nákon is szervező népgyű­ést tart. Soroksáréit letagadják földjeiket a Volksbund kinyomozott tagjai Soroksáron a földosztó bizott­ság a Volksbund tagjainak bir­tokaiból eddig­­57 igénylő közöt 531 holdat osztott szét. Még 150 föld- és 110 házhelyigénylő ügye van elintézés alatt. Minthogy a Volksbund tagnévsorának csak egy része került meg, nyomo­zás folyik a teljes létszám meg­állapítására. Érdekes, hogy a ki­nyomozott volksbundisták leta­gadják földjeiket. Az elpusztult hivatalos feljegyzések hiányá­ban a község vezetőségének kell rábizonyítani a tulajdonjo­got, hogy a birtok igény­be­vehető legyen. ­ Müven a jó tejfel? Sokan azt hiszik, hogy a tej­fel annál jobb, minél sűrűb­ben folyó, majdnem szilárd hal­mazállapotú, a higabban folyó tejfelt rossz minőségűnek tart­ják, pedig a zsírdús friss, ha­misítatlan tejfel majdnem higan folyó. A tejfel értékét zsírtartalma adja meg, a zsírosabb tejfel akkor is ha nincs kikészítve, valamivel sűrűbben folyó, mint a kevésbbé zsíros tejféle, azon­ban vannak olyan készítési mó­dok, amelyekkel az egészen kis zsírtartalmú tejfel is olyan sű­rűn folyó lesz, hogy azt mond­ják róla, hogy „megáll benne a kanál“. Hogy ha a tej­felt kendőbe ön­­tik és a savó egy részét kicsur­gatják, a tejfel már igen sűrűn folyóvá válik. Vannak, akik szi­tán át tört tűrőam­agot, alvadé­kot, kevernek a tejfelbe. De a tejfel halmazállapota nagymér­tékben függ attól is, hogy az istállóban, a tehén testéről, az edényekről, a vízből és a le­vegőből az ott előforduló apró szervezetekből, baktériumok-, élesztők- és penészspórákból milyen fajok és mennyi jutott a tej,elkészítéshez használt tejbe. Vannak ezek között olyan bak­tériumok, amelyek nyúlós anya­got hoznak létre, legtöbbször azonban a tejsav-baktériumok jutnak uralomra, amelyek tej­­savat termelnek és néhány napi eltartásnál keletkezett tejsav szintén megduzzasztja a tejtejbe belekerült kisebb­ vagy nagyobb­­mennyiségű túróanyagot és ez a tejfelt szintén sűrűbben folyóvá teszi. Sokan azt hiszik és könyvek­ben is olvasni lehet róla, hogy vannak, akik a tejfelbe lisztet kevernek és ez teszi a tejfelt sűrűn folyóvá Sokszor előfordul, különösen akkor, ha a tejfelt meleg helyen tartják, hogy a tejfel erjed, ilyen tejfelről is sokszor azt mondják, hogy liszttel van meghamisítva. Pe­dig a tejfel erjedését a beléje került baktériumok egyes fajtái okozzák és részben élesztők. Sok vidékről származó és igen nagy számú tejfelt vizsgáltam meg, azonban csak egészen el­vétve fordult elő olyan, amely­ben egészen kis mennyi­ségű lisztes an­yag volt kimutat­ható. Egyes vidékről származó tejfelek köz­­t volt olyan, is a­melyben alig volt a zsírtarta­­lom­ 4%. Amennyi jobb tejben sem ritkaság, de a legtöbb falu­ban olyan tejfelt készítettek, a­melyben legtöbbször 25% körüli, nem egyszer pedig majdnem 40% volt a zsírtartalom. A piaci tejfelek összetételében mutatkozó ilyen nagy különbsé­gek gazdasági szempontból a mai viszonyok között különös ügyei­met érdemelnek, mert az egyik fajta tejfel eladásánál a fogyasz­tókat nagy mértékben megkáro­sítják, a másik fajta tettelnél a kisgazda tájékozatlansága foly­­tán nagyon rosszul értékesíti a termelt tejből készített tejfelt, mert rendes forgalmi áron ad olyan terméket, amely összetéte­lénél fogva legalább kétszeres értékű. Ezért tejfelt házilag ké­szíteni csak ott érdemes,"ahol a távolságok vagy egyéb körül­mények miatt "tejszövetkezetet létesíteni nem lehet, egyébként pedig úgy egészségügyi, mint gazdasági szempontból az a he­lyén­való, hogyha a kisgazda a tejszövet­kezetbe szállítja a te­jet, ahol megfelelő berendezés­sel olyan teltert lehet készíteni, amely minden tekintetben meg­felel a minőségi és egészségügyi követelményeknek, a zsírtarta­lom pedig nem függ az esetle­­gességektől, mert ott azt meg­vizsgálhatják és a tejfelt úgy készíthetik, hogy a zsírtartalom egyrészt megfeleljen a törvé­nyes követelményeknek, más­részt arányban álljon a tejfel árával. Dr. Trambics János Megyehíd, május hó. Talán a legkisebb vasmegyei község ez. Parányi ékszerdoboz a zöldelő világban. Legalább messziről így látszik. Háborítat­lan és nyugodt a táj. Ezer­ év óta nem járt erre ellenség. Törökről­­tatárról csak hírből és az iskola­könyvekből tudtak. Most sem lett volna semmi baj, a lakosság, az itt élő 450 lélek, nyugodtan várta az eseményeket. A német gyújtogatók — Ott kezdődött minden, — hogy a németek váratlanul meg­jelentek, — tájékoztat bennünket Süle Margit, aki éberen virrasz­­totta az éjszakákat, míg a felsza­badulás megtörtént. — Minden előzetes bejelentés nélkül a né­met déli hadsereg főparancsnok­sága i­t, minálunk és a szomszéd községben megjelent s szállást vett magának. — Tessék elhinni, napokon át nem tudtunk pihenni, folytonos rettegésben éltünk, mert állan­dóan a házak körül ólálkodtak a német katonák, benéztek az istállókba, az ólakba és az éjszaka csendjében agyonlőttek egy-egy disznót. Alig vártuk már, hogy az oroszok megjelenjenek. Már-már azt hittük, hogy nem kerülhetjük el a német fosztoga­tást, de szerencsére a germán főparancsnokságnak benzin után kellett szaladgálnia ér m­i­kor benzinhez jutónak, kisebb fosz­togatás után hirtelen elvág­attak. — Ekkor föl­lélegeztünk. Más­nap reggel már a fehér zászlót akartuk kitűzni, amikor a házak között settenkedő németek vo­nultak el és siettek az oroszok elé nehéz fegyverekkel. Már a németek a Rába-vonalat fel­adták, így nyugodtan remélhet­tük, hogy nálunk sem lesz sem­mi baj. — De aztán mégis másként történt, nézzen csak körül — mutat a község felé Süle János, az eddigi informátorunk apja. Üszök és rom, amit látunk. Be­dőlt és földig égett házak. Le­­húnyjuk szemünket. Nem tudjuk elviselni a siralmas látványt. A pusztításnak és pusztulásnak eme valóságát. Vájjon mit vétett ez a parányi község, hogy ilyen sorsra jutott. — Hogy történt mégis mindez ? — kérdezzük. — A németek titokban elbúj­tak a házak közé és kertek alá; bár mindössze csak páran vol­tak, mégis lángba borították a falut. Mikor az oroszok megje­lentek, a németek hirtelen fosz­­foros lövedékekkel belőtték a házakat és percek alatt lángba borult az egész község. Szinte látni sem lehetett. Láng és füst töltött be mindent. Percek alatt égett le a község és pusztult el az állatok java. Számos marha teteme fedte az utcákat és két emberi áldozata is lett a tűz­vésznek. És mindez célja anul és oktalanul történt. A németek bosszút álltak rajtunk, mert ma­gyarok vagyunk. Sem hajlékunk, sem iskolánk — És most futóbolondok va­gyunk, — mondja Illés Károly, akinek a háza teljesen leégett. Sem hajlékunk, sem istállónk, még a tyúkoknak sem tudunk helyet adni. Elpusztult minde­nünk. Csak legalább téglát kap­nánk, hogy újra építkezhetnénk. Naponként bemegyünk Sárvárra, de építőanyagot vagy semmit, vagy csak nagyon keveset ka­punk. A téglakiutalásoknál a válasz rendszerint az, hogy az összebombázott Szombathely és Sopron számára is kell szállí­tani téglát és egyéb építőanya­got.­­ Pedig nemcsak mi vagyunk így, nemcsak minket tett tönkre az ostoba és érthetetlen német ellenállás, hanem a környékün­kön több más, meg nem erősíted községet. Különösen épületfára lenne szükségünk. Ide segítség kell mihamarább. Természetesen nem ingyenes segítségre gondo­lunk, mindent megfizetünk. Csak mégegyszer hajlékunk legyen, ne kelljen idegen házaknál meg­húzódnunk, ne kelljen a leégett falak között aludnunk, mert kell a ház, hiszen eső is csoroghat, szél is fújhat és egyszer majd megjönnek a nagy havazások. Nézem a falut távolról, minden rombolás ellenére is olyan, mint valami ékszerdoboz. A természet háborítatlanul és nyugodtan te­nyészik körötte. Valami csodála­tos vigasz árad a májusi virágba­­borulásból. Lehetnek csapások, pusztíthatnak viharok, de a föld, a fa, a virág és a lélek újra él, újra sarjad. Biztosan tudjuk, hogy megújhodnak az ártatlan embe­rek lerombolt hajlékai is. Cs. D. a porráégett vasi falvak téglát és épület fát kérnek A papok tér­­nek vissza eredeti beosztási helyükre . Dr. Drahos János, Esztergom fő­­egyházmegyei káptalani iseiyheit elrendelte, hogy mindazon papok, akik a háborús kiű­temények miatt ideiglenes beosztást kapnak, mi­nt már haladéktalanul térjenek visz­­sza eredeti állomáshelyükre. A háborús károk bejelentése Az Esztergom Főegyházmegyei Hivatal ezúton is felhívja a plé­bánosokat és lelkészeket, hogy mindazon veszteségeket, károkat, amelyek egyházi személyek, in­tézmények, épületekben stb. a há­ború alatt keletkeztek, haladékta­lanul jelentsék.

Next