Kis Ujság, 1945. július (59. évfolyam, 75-97. szám)
1945-07-04 / 75. szám
Szerda, 1045 Július 4Am 2mm6 A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Hivatalos kormányállásfoglalás a szlovák-magyar viszony és a szlovák-magyar népességcsere ügyeiben A békéscsabai nagygyűlés harmincezer főnyi hallgatósága előtt ismertette a kormány állásfoglalását Gyöngyössi külügyminiszter Az alföldi tótság hűségnyilatkozata Tildy Zoltán, dr. Balogh István és B. Szabó István nagy beszédei Békéscsabán és Orosházán A Független Kisgazda Párt vasárnap hatalmas népgyűlést tartott Békéscsabán. A népgyűlésre óriási tömegben vonult fel a kisgazdapárti gondolathoz mindig hűséges békési nép. A gyűlésen mintegy harmincezer ember jelent meg és a Kisgazda Párt vezetői: Tildy Zoltán országos elnök, Gyöngyössi János külügyminiszter, dr. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár és B. Szabó István honvédelmi államtitkár közel félezer magyarruhás lovas sorfala között vonultak be Békéscsabára. Az egész környék felvonult szekereken és zászlókkal — különösen sokan jöttek el Békésből, ahonnan külön bandérium érkezett Szatmári Istvánnak, az SS éves békési törvénybírónak a vezetésével és ISO szekét megrakva békési parasztokkal —, úgyhogy a nagygyűlésre felvonuló menet 4—5 kilométer hosszú volt. De vonaton és gyalog is rengetegen érkeztek be a gyűlésre: egyedül Vésztőről Gönczy Béla esperes vezetésével különvonat érkezett be ezer utassal. A távoleső szeghalmi kerület, Tildy Zoltán szűkebb pátriája is nagy küldöttséggel képviseltette magát. Békéscsabán pedig azért várták nagy érdeklődéssel a gyűlést, mert híre ment, hogy a külügyminiszter a magyar-szlovák viszonyról fog beszélni és ismerteti a magyar kormány álláspontját a magyar-tót népcserével kapcsolatban. A nagygyűlést B. Szabó István honvédelmi államtitkár nyitotta meg, majd Tildy Zoltán emelkedett szólásra. A Kisgazda Párt páratlanul népszerű elnökét percekig tombolva ünnepelte a tömeg, is forduljon a sors, akármilyen nehezek is legyenek feladataink, nem lehetünk a kéregetők, a gyávák és a koldusok népe. Magunk erejéből kell felépíteni az országot. Mindenkinek többet kell dolgozni mint eddig és aki azt hiszi, hogy eljött a dologtalanság ideje, az rosszul jár, mert csak annak lesz kenyere, aki megdolgozik érte. A könnyen élőket meg fogjuk tanítani a munka becsületére. — A magyar föld népe — mondotta Tildy Zoltán — megmutatta a példát. Az a minden reklám nélküli megfeszített munka, amellyel a magyar paraszt példát szolgáltatott a mélypontból való kiemelkedésre, mindenki tiszteletét kivívta. Ugyanilyen munkát teljesített az ipari munkásság is. De most már elérkezett az utolsó ideje annak, hogy a polgári réteg is csatlakozzék a munkának abba a forró frontjába, amit a parasztság és a munkásság megalakított. A dolgozó nép jobban megbecsüli majd az értelmiséget, mint a reakció, mert megkapják a becsületes munkájukért az emberi megbecsülést és harcos polgárai lehetnek a szabad hazának, felül minden kártérítés nélkül kisajátították. Kormányrendelettel állami tulajdonba vették a magyar ipari vállalatok közül azokat, amelyek 1938 november 1-je után létesültek, míg az 1938 előttieket állami felügyelet alá tütyezték. A nemzeti tárnicsokról szóló kormányrendelet a Végül Tildy Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy mindenkit felelősség terhel azország eljövendő sorsáért. A Kisgazda Párt elnökének beszédét számos helyen szakította félbe a lelkes taps és a dübörgő éljenzés. Tildy Zoltán után Gyöngyössi János külügyminiszter emelkedett szólásra. Gyöngyössi János beszéde elején visszatekintett arra a harcra, amelyet a békési néppel együtt vívott a reakció ellen. Majd beszédét a következőkben folytatta: szlovák községekben m megadta a szlovák fiffitswtynak a jogot, hogy választás álljon töltse be a tanácstagságokat, ezzel szemben a magyarokat elütötték a választás lehetőségétől és a magyar községekben úgynevezett közigazgatási bizottsága],, „szprádna komissziám”, nevezett ki a szlovák nemzeti tanács. Tildy Zoltán nagy beszéde a ma feladatairól Tildy Zoltán nagy beszéde után polgárok földjét pedig 50 hektáron Gyöngyössi János külügyminiszter emelkedett szólásra. Visszaemlékezett ő is azokra a harcokra, amelyeket a békéscsabai nép vele együtt vívott, majd a következőkben folytatta beszédét: — Most olyan ügyre térek rá — mondotta —, amely a magyar közvéleményt állandóan izgalomban tartja, nem utolsósorban azért, mert magyar hivatalos oldalról ebben a késelésben eddig megnyilatkozás nem történt. Ez a szlovákiai magyarok sorsa. Hogy a kérdést megfelelően megítélhessük és hogy önök is véleményt alkothassanak maguknak a kormányfelelősségről ebben a vonatkozásban szükséges szemügyre venni, hogy a szlovákiai magyarok sorsa és általában ez a probléma milyen változatokon ment keresztül amíg a jelenlegi stádiumba jutott. —. Mindjárt a felszabadulás után, már március végén, a szlovák nemzeti tanács megtette az intézkedéseket bizonyos magyar elemek kiutasítására. Ez alkalommal az 1938 után Szlovákiába beköltözött magyarokról, továbbá a nyilas magyar vezetőkről volt szó. Az 1938 után odakerült magyar tisztviselők kiutasítását a magyar kormány is jogosnak kellett, hogy elismerje, mivel ezeknek visszavételét a kormány a fegyverszüneti egyezményben vállalta. Indokolt panasz ez esetben a kiutasítás végrehajtásának módja ellen merült fel, vagyis azért, hogy ingóságok hátrahagyásával, sokszor pár óra alatt, 20—-36 kilós kézicsomájsal kelleti a kiutasítottaknak elhagyaniok lakóhelyüket. — A csehszlovák kormány visszatérésével — folytatta a miniszter —, április 2-án, kormánynyilatkozat hangzott, amelynek értelmében a csehszlovákiai németek és magyarok elveszítik csehszlovák állampolgárságukat. A csehszlovák állampolgárságot csupán azok nyerhetik el újra, akik tevőlegesen részt vettek Csehszlovákia helyreállításában, vagy tevőlegesen támogatták a németek és nácik elleni harcok Egyidejűleg sötét szenvedélytől fűtött uszítóhadjárat indult meg a szlovák lapokban a magyarok ellen, kollektíve vonva felelősségre a magyarságot és a magyarok kitelepítését követelve. A szlovákiai magyar középiskolákat bezárták, több helyütt a népiskolákat is s a földreformot úgy alkották meg, hogy a magyar állampolgárok földjét teljes egészében, a szlovákiai magyar nemztriligű, de csehszlovák államTildy Zoltán mindenekelőtt megemlékezett arról, hogy Békésből indult ki a kisgazdapárt és Békésnek a bizalma és hite adott neki erőt a közelmúlt harcaiban arra, hogy testileg, lelkileg ne roppanjon össze a rendkívüli üldöztetések közepette. A kisgazdapárti programmért Békés rengeteget áldozott. Endrődön sortűz dördült el a kisgazdapárti választók ellen és halottai voltak a harcnak. Szeghalmon másfél évig folyt az elmúlt korszak legkegyetlenebb petíciós harca. De Békés népe megállta a helyét és a demokrácia programmját ma nem kell magyarázni a békési népnek, mert a kisgazdapárt programmja itt született meg a békési dolgozók telkéből. Ennek a programmnak a jegyében harcolt a párt a földreformért, azért, hogy a nincstelen földmunkások földhöz jussanak. Az új birtokosok gondoljanak vissza, melyik párt szállt annyit síkra érettük, mint a kisgazdapárt. A párt is és vezetői is mindig legelső kötelességüknek érezték, hogy ezt a legelnyomottabb réteget kiszabadítsák a mérhetetlen gazdasági nyomorúság alól. Ezért folytatott harcot a párt a kartelek, a bankok túlhatalma ellen. Hogy a múltban nem győzött a demokrácia abban nem a kisgazdapárt hibás, hanem a sötét reakció, amely minden erővel, félrevezetéssel, csendőrszuronnyal ránehezedett a magyar nép igaz harcára. De ez a reakció megbukott, ma már szabad a nép, van ereje arra, hogy minden reakciós mozdulatra visszaüssön és maga akar teremteni országot ezen a földön. Egyszers mindenkorra elég volt abból a politikából, amelynek eszközeitől is undorodva fordult el a magyar nép. Ezután Tildy Zoltán a mai idők feladataival foglalkozott. Megállapította, hogy mindenekelőtt tiszta politikai helyzetet kell teremteni. Ennek alapja adva van a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban. — Innen figyelmeztetek mindenkit — mondotta Tildy Zoltán — legelsősorban a magam pártját, de a többi pártot is, mint az egyik nagy párt vezetője, milyen nagy veszedelem lenne ha a magyar nemzeti függetlenségi front pártjai közé sikerülne éket vernie a reakozottak.A mi pártunk az együttműködést nem most kezdte, hanem a reakció erejének teljében a számunkra legnehezebb időben, már pártszövetséget kötött a szociáldemokrata párttal. A gyomai választmányi nagygyűlésen ezt az elhatározást egész Békés megye parasztsága lelkesen helyeselte. A bujdosás alatt megtaláltuk az összeköttetést az akkor Békepárt néven működő Magyar Kommunista Párttal és ennek a három pártnak az együttműködése volt az első magyar politikai bázis. Később csatlakozott ehhez a szövetséghez a Parasztpárt is, amely szinte a bujdosás ideje alatt kezdte meg életét. Most is meg kell egyeznie a politikai pártoknak a reakció elleni kíméletlen harcban. A reakció mesterkedéseit ne vegyük semmibe: ma is itt bujkál sorainkban és széthúzást igyekszik szítani a pártok között. Kíméletlen harc kell vele szemben, ezzel tartozunk a szövetséges nagyhatalmaknak, amelyek lehetővé tették számunkra az új életet. De tartozunk magunknak is, mert nem feledhetjük mennan, hogy a reakció a sír szélbre rehatotta az országot. A reakció eszközeit sem lehet alkalmazni — Tiszta, becsületes, demokratikus eszközökkel kell dolgoznunk — folytatta Tildy Zoltán —, egymás között is, intézményeinkben is. Ne használja senki a reakciós eszközöket, az erőszak és megfélemlítés eszközeit, mert ahogy nem féltünk a múltban, éppen úgy nem félünk most sem. Nem lehet már olyan fordulat, amely feliátmaszsza bennünk a félelem érzését. Akik azt hiszik, hogy alkalmazni lehet a reakció eszközeit, azok saját pártjuknak, a nemzet jövőjének ártanak. Az országos vezetők között megvan az őszinte és becsületes összhang- Ennek kell megteremtődnie vidékei. Aki a reakció ellen komolyan akkar harcolni, annak a pártok föietti egyetértést kell szolgálnia. Ezután Tildy Zoltán az országépítés nagy kérdésére tért át. — Vannak — mondotta — akik mindig segítségre várnak. A magyar nép nem várfegttarlástól saját sorsának jobbra fordulását Akárhogy Kiutasítások pár óra alatt Benes két beszéde — A magyar kormány a lehető legnagyobb önuralommal figyelte ezeket a jelenségeket — állapította meg Gyöngyössi János — és ez az önmegtartóztatás a magyar sajtó részéről is példásan megnyilvánult, mert került minden észrevételt ezekre a magyarellenes, sőt magyarokat üldöző intézkedésekre. A hallgatás mindenekelőtt abból a felfogásból eredt, hogy a magyar kormány, de a magyar közvélemény is feltételezte, hogy az uszító sajtóhadjárat és a magyar üldözések csupán egy szenvedélyhullám kitörései s mtsmerek a kormány visszatérésével és a normális közigazgatás helyreállításával meg fognak szűnni. Annál fájdalmasabb megdöbbenést keltett Benes elnök május 9-iki pozsonyi beszéde, melyben kijelentette, hogy a csehek és szlovákok a németekkel és magyarokkal nem tudnak, de nem is akarnak egy országban élni. Természetes, hogy ez a beszéd csak olaj volt a tűzre és a sajnálatos magyarellenes cselekmények méginkább megnövekedtek. Megkezdődött a pozsonyi magyar lakosságnak Liget- Ujfaluba való internálása. A magyar lakosság egy részét ugyanabba a pozsonyi patrongyárba zárták, ameket annak idején a munkagárda gettóként jelölt ki a zsidók részére. Egyes szlovák sajtóorgánumok már a magyarok külső megjelölését is követelték, néhány helyen a magyarok Szk M-betűvel való megjelölését el is rendelték, és általában a sajtó követelte, telepíttessenek ki hogy a magyarok ezzel szemben a magyarországi szlovákok hozassanak vissza Szlovákiába. (Felkiáltások: Soha! Népi megyünk!) Ez volt a tényállás akkor, amikor már természetesen a magyar kormány sem maradhatott tétlen és kénytelen volt felhívni az eseményekre a szövetséges hatalmak figyelmét. Talán részben ennek a lépésnek tulajdonítható, hogy Benes elnök június 14-iki pilseni beszédében már nemzetközi kérdésnek mondja a csehszlovákiai németek és magyarok ügyét és türelemre inti a cseheket és szlovákokat. Ugyancsak nemzetközi kérdésnek minősíti a szlovákiai magyar kisebbség ügyét a csehszlovákiai kommunista párt is, kétségtelenül nyugodt hangú és mérsékelt megfogalmazásban. De hogy ebből az ügyből nemzetközi kérdés lett, tárgyilagosan meg kell állapítani: nem a magyar kormányt, de a csehszlovák hatóságok jogellenes intézkedéseit és az uszító szlovák sajtót illeti a legnagyobb érdem. Mivel már nemzetközi téren is felvetették a népcsere kérdését, magyar-szlovák viszonylatban időszerű, hogy a magyar kormány álláspontját ebben a kérdésben kinyilvánítsuk. (Felkiáltások: Halljuk, halljuk!) Ennek a nyilatkozatnak színhelyéül éppen Békéscsabát választottam, mint amely a magyarországi szlovákságnak — főleg vallási szervezetei folytán — egyik kulturális központja. A magyar kormány álláspontja — A magmar kormány — emelte fel SiliF Steffingyossi külügyminiszter — mindenekelőtt szükségesnek tartja megállapítani azt, hogy a maga részéről ilyen népcserét, vagy áttelepítést soha nem kezdeményezne és ahmoz csakis nemzetközi megállapodás alapján járulna hozzá. (Nagy taps, lelkes éljenzés.) Nem kezde-■ ményezne a magyar kormány ilyen elgondolást azért, mert nem tartja sem humánusnak, sem demokratikusnak kiszakítani népcsoportokat arról a helyről, ahol születtek, ahol már őseik is verejtékeztek s ahol munkás életükkel gyökeret vertek. (Nagy taps, lelkes felkiáltások: Úgy van, úgy bán! Menjen haza, aki