Kis Ujság, 1947. júnus (61. évfolyam, 122-141. szám - 1. évfolyam, 1-4. szám)

1947-06-01 / 122. szám

I Hol született hát Petőfi? Három város vallja magáénak, régi pusztai emberek szerint meg az orgoványi csárdában látta meg a napvilágot A görög költőért hat város ver­sengett, a magyar nép költőjét három város vallja magjáénak: Kiskőrös, Félegyháza, Szabadszállás. Kiskőrösön jegyezték be az anyakönyvbe, ez igaz, de Félegyházán is és Szabad­­szálláson is azt mondják, hogy ott született. Mi hát az született Petőfi Sándor?Igazság? Hol A régi Magyarországot már jobban foglalkoztatta Petőfi születési helye. A nyolcvanas években híre kelt, hogy még él Félegyházán az az öreg fuvaros, aki 1822-ben december vé­gén Petrovicsot és feleségét, Petőfi szüleit Kiskőrösre vitte. A félegyházi öregember azt beszélte, hogy 1822 végén egy házaspárt vitt Kiskőrösre. A hófúvásos téli pusztán eltévedtek, hosszú ideig voltak a hideg időben és sehol sem akadtak hátra, vagy jövő-menő emberre. Végre világos­ságot vettek észre s arra tartottak. A férfi egy pusztai csárdából jött. Nagy nehezen elérték s így fedél alá jutottak. Az asszony roszul lett s mivel az egyetlen ágyban a beteg csárdásgazda feküdt, hirtelenében az egyik asztalon csináltak részére fekvőhelyet. Másnap vagy harmad­nap aztán bementek Kiskőrösre, de akkor már eggyel többen voltak a szekéren. Fiú született a pusztai csár­dában, amely Kunszentmiklós tulaj­dona volt, a pusztával együtt, bár területi összefüggésben nem volt a várossal. Ez a kisfiú lett-e a későbbi Petőfi Sándor, — ki tudná meg­mondani? Az orgoványi csárda Vagy harminc év előtt az Alföl­dön jártam, a Duna-Tisza közén, azon a pusztán, amelyet még nem szelt ketté vasút, az a puszta akkor még ősi eredetiségében volt. Orgo­­ványpuszta volt ez, amelyet Thaly Kálmán énekelt meg igaz hangulat­tal, s amelyről Vajda János emlék­iratában megemlékezett, hogy sok bujdosó honvédet fogadtak be itt. Be­szélgettünk. Szóba került a költő is, aki sokszor megfordult ezen a pusztán s akit a szomszédos három város vall magáénak. — Pedig egyiknek sincs igaza, Petőfi Kunszentmiklós pusztáján, a nagy csárdában született — szóltak többen is. — Én a nyolcvanas években vol­tam először az orgoványpusztai csár­dában, amely akkor még abban az állapotban volt, ahogy Kunszent­miklós városa 1830-ban újjáépítette — beszélte Kiss Gábor izsáki plébá­nos. — Itt a pusztán nem volt ka­tolikus pap, én jártam ki hitfeleim­hez. Akkor még sok régi ember élt, akik többet tudtak a költőről, mint ma, hiszen — mint mondották — sokat járt ezen a tájon, több ver­set is irt itt a csárdában. Ez volt a legnagyobb, legismertebb csárda, a környékbeli pásztoremberek ide­jártak. Azt is beszélték, hogy a köl­tőtől hallották, hogy ő itt született. Mindenki tudott valamit és érde­kes történetet beszélt el Molnár Ger­gely, az orgoványpusztaiak reformá­tus lelkipásztora. — Én a kilencvenes évek elején voltam először itt, amikor lelkipász­tornak ide a pusztára kerültem. Egyik őszi estén a csárdában voltam­­ Makay Zsiga barátommal, amikor káposztás szekerek fordultak be az udvarra. Tudtuk, hogy Szánk köz­ségből jöttek, mert káposztát hoztak. Kevés idő múlva bejött a csárda ivó­jába egy régivágású idősebb ember és egy legény. Az öreg széjjelnézett, aztán odament az egyik kecskelábú asztalhoz és ráütött. Látod-e fiam — mondotta —, Petőfi ennél az asztal­nál írta azt a verset, amely úgy kez­dődik, hogy Pusztán születtem, pusz­tán lakom . .. Asztalomhoz hívtam az öreget s elbeszéltettem, amit e vers keletkezéséről tudott. Egy öreg magyar vallomása — Édesapámtól is hallottam ele­get, hogy Petőfi sűrűn járt erre a pusztára — így mondta a szanki ember —, ahol pásztoremberekkel beszélgetett. Én legalább éve tudom ezt a történetet. negyven Egyik nyári csütörtöki napon, mivel akkor még a pusztán csütörtök volt a va­sárnap, pásztoremberek vngadoztak itt a csárdában. Szólott a dal: Für­dik a holdvilág az ég tengerében A mulatozásban már jól benn vol­­­tak, amikor egy ifjú ember lépett az ivóba. Távolabbi asztalhoz ült. Mula­tozás közben a pásztorember is köz­lékenyebb, barátságosabb, nem olyan szűkszavú, mint máskor, kivált ha már annyit ivott, hogy a füle is meg­­veresedett. Így történt, hogy egyik fiatal csikós felkapva az előtte lévő gólyanyakú üveget, az ismeretlen fiatalemberéhez ment és megkínálta. Az ismeretlen elfogadta, majd a csi­kós húzott s azután megkérdezte: — Kit tisztelhetünk az úrban? — Petőfi Sándor vagyok — volt a válasz. Petőfi név hallatára az egyik pász­torember, aki úgy látszik hallott már valamit arról, hogy van egy Petőfi nevű ifjú, aki verseket, dalokat csi­nál, felütötte a fejét. — A poéta! (Ezzel a szóval mon­dotta.) — Ekkor már javában dalolták, hogy Árvalányhaj a süvegem bok­rétája s kislány... Te vagy, te vagy barna A hallották hírét dalos emberek már Petőfinek. A fiatal csikós pedig még mindig ott állott a költő asztala előtt. Az úr poéta? — kérdezte a magyar embert jel­lemző tiszelettel, m­ert annyit már ő is tudott, hogy a poéták írják a verseket. — Igen, költő vagyok — mondotta Petőfi. — Hát, ha poéta az úr, tudna-e most verset írni? — folytatta a csi­kós és a költő elmosolyodott a ked­ves kérdésen. — Miről írjak? — kérdezte a költő és pillanatig zavarban volt a csikós, de hamarosan megmondta, amit akart. — Rólunk írjon — s büszkén hoz­zátette: — A csikósokról. „Pusztán születtem" — Most verset írni, szemük lát­tára, ez nagy dolog. — A költő pa­pirost és írószerszámot vett elő s mindjárt nekifogott az írásnak. A csárdában tomboló vidámságot templomi csend váltotta fel. Az előbbi hangos, jókedvű pásztor­emberek szívét áhítat fogta meg. Úgy várták, hogy a költő írását be­fejezze. Hamarosan készen volt a vers, amely az orgoványpusztai hí­res csárda hangulatából keletkezett. Felolvasta: Pusztán születtem, pusztán akom, Nincs födeles, köményes hajlakom, De van jó cserényem, van jó paripám, Csikós vagyok az alföldi rónán. Szőrén szoktam megülni a lovat, Ha erre, vagy arra utam akad, Nem szükséges a nyereg a hátán, Csikós vagyok az alföldi rónán. Gyócs a gatyám, patyolat az ingem, Nem vettem, a rózsám varrta ingyen. Hej, maholnap az én piros rózsám Csikósáé lesz az alföldi rónán. Ez az orgoványpusztai Petőfi-tör­­ténet. A költő műveiben Kunszent­­miklóst jelölte meg, mint ahol e ver­set írta volna. Ez azonban az orgo­ványi történeten nem változtat, mert akkor Orgovány Kunszentmklós pusz­tája volt, a városhoz tartozott. Így foglalkoztatta Petőfi annak a­­ tájnak az embereit, hiszen életének­­ egy részét itt töltötte. Az alföldi pásztoremberek ma is úgy szeretik a költőt, mint akkor szerették, s ez a legigazibb hódolat, mert ez min­denkor csak a költőnek szól. H. L 150 ember lett pénteken repülőszerencsétlenség áldozata Havre de Grace,­­Maryland­­állam, május 31 (United Press) Pénteken éjjel egy Miami felé haladó BC 4 mintájú luxusrepülőgép 53 utassal fedélzetén lezuhant és felrobbant a közeli sűrű erdős vidéken. A jelentések szerint a szerencsétlenség az Egyesült Államok­­ életét, kereskedelmi repülése történetének legborzalmasabbja volt. A szerencsét­lenségből kifolyólag senki sem ma­radt életben és így a világ keres­kedelmi repülésének legfeketébb napja méltó véget ért, miután pén­teken légi szerencsétlenségekben több mint 150 személy vesztette Belga kölcsönkibocsátás Svájcban ez a világgazdaság e heti legna­gyobb eseménye. A belga távíró és távbeszélő igazgatóság [ az ál­lam garanciájával — 50 millió svájci frankos, 12 évi törlesztésű 4 százalékos kölcsönt bocsát jegy­zésre a svájci piacon. A kibocsá­tási árfolyam 99 százalék. A ki­bocsátási konzorciumban az ös­­­szes svájci nagybankok részt vesz­­nek. A svájci tőkés közönség (nagy- és kivált kistőkések, köztük kispolgárok, munkások és dolgozó parasztok) szívesen adnak 4 szá­zalékos évi kamatra kölcsönt olyan országnak, amely garantálja, hogy kötelezettségeinek mindenkor ele­get tesz. A svájci imperializmus nem akarja Belgiumot penetrálni, a helvét plutokraták nem követe­lik a belga nép kamatrabszolga­ságát, Netközi új életre keltik azt a nem­hitelrendszert, amelynek legnagyobb volt a része 100 év óta a világ páratlan gazdasági fejlődé­sében. A demokratikus Belgium is sokat szenvedett a háborúban, de az újjáépítés terén már igen mes­­­szire haladt. Alig van európai or­­­szág, amelyben olyan jók volnának viszonyok, mint Belgiumban. Érdemes volna, ha a magyar kö­zönség a belga módszerekkel kö­zelebbről is megismerkednek, annál inkább, mivel erről az újjáépítés­ről és általában a belga viszonyok­ról pontos és bőséges adatok áll­nak rendelkezésre. így szolgálják . . . a szlovák topok jó viszonyt!a magyar-szlovák Alaptalan vádaskodások és rágalmak sorozata a Narodna Obrodában és a pozsonyi Pravdában tokról, hogy ehhez hasonló támadás a legfeszültebb légkör idején sem látott napvilágot a szlovák sajtó hasábjain. A Magyarországi Szlávok Anti­­gon ír a magyarországi közállapo fasiszta Frontja szlovák tagozatának országos vezetői az utóbbi időben összejöveteleken és gyűléseken ismételten nyilvános nép­hangoztatják, a szlovák-magyar jószomszédi vi­szony megteremtésének a szükséges­ségét. Horák Sándor, a szervezet ügy­vezető alelnöke és dr. Zsurik János Pestszentlőrincen, Újpesten, Pest­­szentimrén, valamint Pomázon le­szögezte, hogy a magyar demokrácia nem nyomja el a szlovákokat és a demokratikus Magyarország a szlo­vákok egyenjogúságát törvényben is biztosítja. A magyar-szlovák baráti légkör megteremtésének munkálatába bele­kapcsolódott Korber András szarvasi szlovák népköltő és Benyó András tótkomlósi gazda, aki Ondrás Pál or­szágos elnök Szlovákiába való távo­zása óta az országos szervezést irá­nyítja. A magyarországi szlovákok meg­nyilatkozásával és munkálkodásával szemben azonban teljesen ellenkező tevékenységet fejtenek ki a Narodna Obroda, a pozsonyi Pravda és a Cas budapesti levelezői. Nem múlik el úgyszólván egyetlen nap sem, hogy a pozsonyi lapoknak Budapesten tar­tózkodó munkatársai ne küldenének hasábos tudósításokat a szlovákiai közvéleménynek a magyarországi vi­szonyokról. A szlovákiai olvasókö­zönséget a magyarországi helyzetről azonban nem a tényeknek megfele­lően tájékoztatják. Tudósításaikkal és cikkeikkel nem a baráti légkör ki­alakítását szorgalmazzák, hanem el­lenkezően a magyarok elleni gyűlö­letet iparkodnak felkelteni Szlovákia lakossága körében. A Narodna Obroda május 25-i számának első oldalán háromhasá­bos cikkben olyan gyalázkodó van­ Szlovák laptámadás a magyar rendőrség ellen Nyíregyházáról szóló tudósításá­ban azt írja a Narodna Obroda, hogy a magyar rendőrök agyba-főbe verik az szlovákokat áttelepülésre jelentkezett és azzal fenyegetik őket, hogy ha sürgősen nem távoz­nak Magyarországról, mennyiüket agyonlövik,akkor vala­A magyarellenes hangulat szításá­ban nem marad el a Narodna Ob­roda május 28-i száma sem. A szlo­vák megbízottak tanácsa testületének hivatalos szócsöve ebben a számban azt követeli, hogy űzzék k­i Szlová­kiából az egykori szlovákiai magyar ellenzéki pártok vala­mennyi vezetőjét s mindazokat a magyarokat akik a magyar közéletben bármilyen szerepet ját­szottak. Követeli továbbá, hogy a szlovákiai magyar intelligenciát ne tűrjék meg tovább Szlovákiában, és pedig azért, mert ezek még min­dig a csehszlovák állam újabb fel­­bomlasztásán munkálkodnak. A Národná Obrodának ez a száma nem elégszik meg a szlovákiai ma­gyarok alaptalan meggyanúsításával, hanem éles támadást intéz a Szlová­kiából Magyarországba telepített ma­gyarokkal szemben is. Azzal vádolja meg az áttelepített magyarokat, hogy ezek azokban a magyarországi szlo­vák községekben, ahol új otthonra találtak, az áttelepülésre nem jelent­kezett szlovákokat üldözik, életveszé­lyesen fenyegetik, állandóan terrori­zálják és házaikból ki akarják őket dobálni. Megrágalmazza továbbá a Národná Obroda a demokratikus Magyarországot azzal is, hogy a szlo­vákoknak nincsen semmiféle kultu­rális intézményük és szabad kulturá­lis fejlődésük. A Pravda a Národná Obrodát sok esetben túlszárnyalja a magyarelle­nes hangulat szításában és ez a lap különösen vallási téren próbál Ma­gyarország ellen hangulatot kelteni. Azt állítja a lap budapesti levelezője, hogy a magyar fővárosban nincs szlo­­i,nyelvű istentisztelet. Ha venne­­­ ki*­ fárartságot, akkor meggy­­ződhetne arról, hogy a Rákóczi-úton levő evangélikus templomban minden vasárnap tíz órakor, a Mária Teréziá­ién róm. kat. templomban pedig minden vasárnap reggel hét órakor tartanak szlovák istentiszteletet. Állatárak a vásárokon Az országnak úgyszólván minden részében egymást követik az állat­vásárok, amelyek a gazdaközönség körében igen nagy érdeklődést kel­tettek. A felhajtás igen sok helyen már eléri a békebeli színvonalat. Az egyik legutóbbi alföldi vásárról pél­dául megállapították, hogy messze környéken nem volt ilyen vásár az utóbbi 10 évben. Az árak általában közepesnek mondhatók országszerte. Igásló 2000—5000, csikó 1500—3000, fejőstehén 1200—2000, igásökör 3500—5000, növendékmarha 350— 800, süldő 100—150, választási ma­lac 40—50, anyasertés 400—600, juh páronként 300—400, bárány 40—50. Vonatrobbanás Kínában — többszáz halott Pekingből jelenti a United Press. Az újonnan megnyílt Peking—muk­­deni vasútvonalat pénteken aknák­kal felrobbantották és mint vasúti hivatalos személyek közölték, való­színűleg többszáz utas halt meg és sebesült meg. A robbantást a kínai kommunis­táknak tulajdonítják, akik a vasúti közlekedési hálózatokat igyekeznek elvágni. 48 akasztás volt Nürnbergben egyetlen napon; az amerikai hadbíróság által ha­lálra ítélt auschwitzi tömeggyilko­sokat végezték ki. Hatásos válasz ez azokra a náci gyilkosokkal ro­­konszenvezőkre, akik azzal áltat­ják magukat és szédítik a kön­­­nyen hívőket, hogy az angolszá­szok nem számolnak le a fasiszta bűnösökkel. Isten malmai nem mindig őrölnek gyorsan, de min­den bűnös számíthat arra, hogy elnyeri méltó büntetését — akár­melyik zónában zónázik is. UJ MAGYAR KÖNYV VÁRJA ÖNT 26%-kal olcsóbb áron a KönyVMvfMhg/ JUNIUS 2-3-4 Vasárnap, 1947 június 1 m

Next