Kis Ujság, 1947. augusztus (1. évfolyam, 33-56. szám)

1947-08-31 / 56. szám

BUDAPEST fényben és árnyékban A Neue Zürcher Zeitung cikke az újjáépítés sikereiről, a budapesti élénkségről és a nyomorról, amely meghúzódik a jólét látható jelei­­mögött A Neue Zürcher Zeitung most ide érkezett száma hosszabb cikkei kö­zül Budapestről. A cikk részletesen foglalkozik az újjáépítés sikereivel és nehézséget vet a magyar főváros­ban, e cikkből vettük az alábbi rész­leteket. Az új kocsik tulajdonosai — A magyarok joggal büszkék mindenre, amit a háború iszonyatos pusztításai óta újjáépítettek — írja a svájci újság. A teljesítmények kü­lönösen három területen feltűnőek: a közlekedés helyreállítása, a mező­­gazdasági termelés és ez a főváros fel­építése tekintetében. A közlekedés ma már felülmúlja az 1938-as for­galmat. Ez nemcsak a fővárosi vil­lamos forgalomra, hanem a vasúti forgalomra is érvényes. A vonalok rendszeresen és a hétvége, valamint az ünnepnapok kivetelével pontosan közlekednek. Az országban, főként pedig Budapesten jóval több gép­kocsi közlekedik, mint a háború előtt. Többnyire régi, javított ko­csik, új kocsikkal csak a kormány tagjai, néhány vezető politikus és a külföldi diplomáciai kar tagjai ren­delkeznek. • A posta, távíró, a telefon normá­lisan működik. Gerő Ernő közleke­dési miniszter vezetésével olyan munkát végeztek itt, amelyet Ma­gyarországon minduntalan csodaként magasztalnak, trerétől még poli­tikai ellenfelei sem vitatják el ké­pességeit. Ez a miniszter a munka­­szervezés raffinált módszereivel el­érte, hogy a legtöbb munkába vett építkezés az­­ előre megállapított idő előtt készen legyen. A mezőgazdasági területen is je­lentős az előrehaladás. A paraszt a legkezdetlegesebb eszközökkel, népek és jóformán igaállat nélkül fogott hozzá a föld megműveléséhez és munkáját a legnagyobb szívósság­gal, energiával és ügyességgel foly­tatja. Jelentős buzdítás volt a föld­reform, ez tagadhatatlan.­­ Jólét és nyomor Mindezt a fejlődést tekintetbe véve meg kell állapítani, hogy a főváros­ban uralkodó hihetetlen elevenség és életkedv is mély benyomást tesz a szemlélőre. Ma már éjjel-nappal to­longanak az emberek az utcákon. Amikor az ember a fényt és a jó­módnak kétségtelen jeleit látja, ugyan­akkor a szorongás különös érzésével tölti el az, hogy lépten-nyomon bele­botlik a nyomorba, találkozik hadi­­rokkantakkal, akik idegsokkosan rán­gatóznak végig az utcán, vagy fél­lábbal vonszolják megbénult, hiányos testüket, lépten-nyomon eléje kerülő züllött, elhanyagolt gyerekek hada és mindenekelőtt — bármilyen mértékű is az újjáépítés­­t, még mindig sok a romház és a szerte heverő törme­lék. Ez már a budapestiek észre sem veszi, ez főképen az olyan idege szemlélőén kelt félelemérzést, akine országát megkímélte a háború és ilyen országból érkezik Budapestre. Ez a szorongó érzés nem tűnik el az újjáépítés és az uralkodó elevenség elismerésével sem, sőt még csak fo­kozódik annak a megismerésnek ré­vén, hogy milyen kevés igazán vidám arcot lehet látni — fejezi be cikkét a svájci újság. I* K Karcagnak fontos szerepe lesz Kert-Magyarországban Karcag, augusztus vége A karcagi­­ határiján valósággal megperzseli a földeket a szárazság. Az aszálykár ez évben is fenyegette a gazdákat, azért, az idén mégis vala­melyest jobb volt a helyzet, mint ta­valy, mert egy kis eső csak jutott errefelé is. Karcag híres volt régeb­ben gabonaterméseiről, a szárazság azonban évről-évre több gondot okoz a külterjes gazdálkodást folytató karcagi gazdáknak. Talajjavítás — rizstermeléssel A földreform során mintegy 10.000 hold föld cserélt gazdát Karcagon. De kétszeres földosztást jelentene, ha sikerülne, különösen a Kisújszállás és a nádudvari határ felé fekvő, mintegy 20.000—25.000 hold területű szikes földeket megjavítani és meg­hódítani a termelés számára. — Digózás nagyon költséges volna a szikesföld megjavítására — mondja dr. Dózsa Balázs polgár­­mester. — Ha három éven át rizst tudnánk termelni ezeken a földeken, megoldódna a szikes földek­ kérdése. Persze, ehhez erős öntöző­hálózatra volna szükség, a tiszafüredi öntöző­rendszer kibővítésére. A rizstermelés lehetősége egyre több gazda fantáziáját foglalkoz­tatja Karcagon. Sokan szeretnének rizst termelni. Egyelőre háromszáz holdon termelnek. Szövetkezetek és önállóan gazdálkodók. A kezdemé­nyezést a „Középtiszai ármentesítő társulat“ vette kezébe mintagazda­­gazdasága létesítésével, midőn a ti­szafüredi öntözőrendszer megépült. — A feltételek megvannak­­— mondja Papp László ármentesítő­társulati mérnök, aki maga is foly­tat rizstermelést saját földjén — most már csak az volna a fontos, hogy az öntöző­hálózat kibővítésé­vel, ami persze elsősorban pénzkér­dés, minél több gazda számára te­gyük lehetővé a rizstermlést, amihez sok víz kell, ötször-hatszor annyi, mint más kapásnövényhez. De érde­mes a pénzbefektetés. A hántolatlan rizs métermázsájáért ma 300 forintot kap a gazda. Kincseket rejtő hőforrások A belterjes gazdálkodáshoz Kar­cag vidékén más adottságok is van­nak. Karcagtól mintegy 12 kilom­é­­ternyire fekszik Berek-fürdő. A vá­ros kezelésében lévő­ kis fürdőhely 55 fokos, jódos és brómos tartalmú hőfúrásai miatt tulajdonképpen ugyanolyan fejlődés előtt állhatna, mint ahogy úgyszólván máról-hol­napra világhírű fürdőhely lett Haj­dúszoboszló. A melegvízzel együtt feltörő gáz­nak, mint energiaforrásnak értéke­sítésével Veres Zoltán mérnök kü­lönleges ipart teremtett máris Be­rekfürdőn: tűzálló üveget előállító üveggyárat létesített, amely a ma­gyar üvegiparban mindinkább na­gyobb jelentőséghez jut. A gázos melegvizek feltörése természetesen kézenfekvővé teszi a gondolatot, hogy ezeket a hőforrásokat a me­zőgazdálkodásban felhasználják, an­nál inkább, mert ott, ahol az ilyen gázos kutak vannak, amelyekből elég nagymennyiségű szénsavgáz tör fel, a szénsavgáz könnyen felhasz­nálható szárazjég gyártásra, így te­hát a melegvízzel megoldható volna a primőrtermeléshez szükséges me­legházak létesítése, a szárazjég fel­­használásával pedigis a h­űtőházak kérdése. Karcag vidéke úgy látszik, ugyancsak fontos szerephez jut né­hány éven belül Kert-Magyaror­­szágban. Győrffy István emléke A földszintes, nagyobbrészt fehér­­re meszelt, zsuppfedeles karcagi­ há­zakban mindinkább több szó esik a kisgazdák körében olyan magyar jö­vőről, amelyben a parasztság maga­sabb hivatástudattal, több tudással és nagyobb műveltséggel tölti be majd feladatát. Ám érthető is ez, hi­szen a magyar nép és a magyar föld egyik legnagyobb tudósát adta Kar­cag Győrffy István dr. személyében a magyar tudományos világnak, és Karcag most már igazán hű akar lenni Győrffy István emlékéhez. Szeptember 13-án és 14-én Karca­gon kultúrnapok lesznek. Ez alka­lommal Ortutay Gyula kultuszmi­niszter jelenlétében felavatják az ál­talános iskolát, a városi zeneiskolát és a Győrffy Istvánról elnevezett népi kollégimot. Ezenkívül a kultúr­­napok alkalmából mégegyszer idézik majd Győrffy István szellemét. Be­rekfürdőn ekkor lesz ünnepélyes alap­kőletétele a Győrffy István­ Emlék­­háznak, amelyet azzal a célkitűzés­sel építenek, hogy az emlékház az Alfölddel foglalkozó belföldi és kül­földi falukutató tudósok központi munkahelye, de egyúttal pihenésre alkalmas nyaralóház is legyen. A Győrffy István­ Emlékházban a ven­dégszobákon kívül külön könyvtár­szoba és dolgozóterem lesz. A szép tervet Karcag városa a kultuszmi­nisztériummal és az újjáépítési mi­nisztériummal együtt valósítja m­eg. Karcag ime, é­s ezt örömmel és elégtétellel állapítjuk meg — nem fe­ledkezik meg legnagyobb fiának, Győrffy Istvánnak szelleméről, amely most már soha el nem múlható élte­tője, elapad­hatatlan hőforrása lesz az alföldi parasztság körében meg­indult új magyar művelődéspolitiká­­nak. Környei Elek it Vasárnap, 1947 augusztus 31 Budapesten 651.632 lakosnak van szavazati joga A főváros közjogi ügyosztálya összeállította Budapest és Nagy-Bu­­dapest Választóinak végleges jegy­zékét, amelyből kitűnik, hogy Buda­­pesten a fellebbezések után 651.632 lakosnak van szavazati joga. Az ideiglenes jegyzékben 621.519-en kaptak szavazati jogot és a felleb­bezések során 40.433 felszólamló visszakapta szavazati jogát. 10.300- an azonban vétózás folytán ismét elvesztették szavazati jogukat. Nagy-Budapesten az ideiglenes név­jegyzékben 928.015-en kaptak szava­zati jogot, míg a végleges jegyzékben 969.397-en. A felszólalás során Nagy- Budapesten összesen 58.613 szavazati jogot adtak vissza, ebből azonban vétózás folytán összesen 17.181-ben vesztették el jogukat. Az összesítésből kitűnik, hogy Bu­dapesten 277.583 férfi és 374.049 női szavazat van. Nagy-Budap­esten vi­szont 418 247 a férfi és 551.150 a női szavazatok száma. ! A birsalma A nagymamánknak igen nagy kertje volt s a kert tele volt gyü­mölcsfákkal. A gyümölcsből azon­ban sohasem ehetett, mert a két unoka, én, meg a bátyám már tel­jesen éretlen korában­ elintéztük azokat. A félépettet megettük, az éretlent ellődöztü­k parittyával. Egyik délután, mikor a nagymama kiment a kertbe, megcsóválta a fe­jét és így szórt hozunk: — A gyümölcsöt az idén megint learattátok. Évek óta nem jut be­lőle nekem. Rendbe van ... Ide fi­gyeljetek! A fal mellett zöldelő két birsalma­fára mutatott: — Itt vart ez a két birsalma. En­nek a termése még megvan. Ez az én legkedvesebb gyümölcsöm. Ha nem bántjátok, hát midem­kőtöknek adok egy-egy forintot... Megígéri­tek, hogy nem bántjátok? Persze, hogy megígértük. " A nagymama a fa alá vitt bennün­ket. Megolvasta előttünk a termést: — Negyven szem! —- mondta, az­tán kioktatott bennünket. —­ Mától kezdve minden nap lejövök a kertbe és minden nap megolvasom az al­mát, hogy megvan-e. Mind a kettőnek a tenyerébe tett egy-egy forintot s miután égre­­földre megesküdtü­nk neki, hogy a birsalmát nem szakítjuk le, nyugod­tan Lement a szobájába. Minden nap lement a kertbe és minden nap pontosan megolvasta a birsalmákat. .Minden nap megvolt a negyven darab. Dicsért bennünket édesanyánk előtt, hogy nem rosszak ezek a gye­rekek, csak szépen kell velük bánni. Nem tépnek le ezek a fáról egyetlen birsalmát sem. Aranyos kis mag­zatok! Aznap tejbe-vajba fürösztöttek ben­nünket. Mi pedig összeösszenéztünk, mert már módfelett gyanús volt ne­künk ez a nagy szeretet. Megint elmúlt egy hét. A nagymama pontosan lejárt a kertbe. A negyven szem birsalma megvolt, majd kicsattant az egészség­iül. De egyik napon a nagymama kü­lönös tapasztalatra jött rá. A gyü­mölcsnek ugyanis még három hét múlva kellett volna megérnie s ennek dacára az almák föltűnő­­módon kezdtek sárgulni. Másnap még sár­gábbak voltak. A harmadik nap meg mintha már fonnyadni is kezdtek volna. A nagymama gondolkozott s mivel a rejtély okát sehogyan se tudta megfejteni, a fához ment és megfo­gott egy almát, hogy megvizsgálja. Abban a pillanatban éktelen haragra lobbant. Megtudott mindent. — Lányom! Lányom! Gyere csak idei­g kiabált édesanyánknak. Az­zal lefestette a kát unokát, hogy nézd csak a zsiványok! Nézd csak a gazemberek mit csinállak a birsal­mával! Hozzá még egy-egy forintot is adtam nekik!. És szörnyű ,mérgében majdnem elájult. A két unoka ugyanis szavának állt. Nem téptük le a birsalmát, ha­nem — agyafúrt ésszel — az ál­m­ának a kerítés felöl eső oldalát, amit a nagymama az útról nem lát­hatott, bicskával szépen kikanyarí­­tottuk, egészséggel elfogyasztottuk. A bőrét pedig az ágon hagytuk, hogy hadd olvassa meg a nagy­mama, mikor reggel lemegy a kertbe. Meg is olvasta. Meg is volt az utolsó szemig. Nyáry Andor R­ablótámadás az Izabella- és a Légrád­y Károly-utcában Egy támadót elfogtak és kutyaszíjjal összekötöztek a járókelők Az éjszaka két vakmerő rablótáma­dás történt a fővárosban. 11 órakor a Légrády Károly-utcában Kürschner Béláné, 48 éves, kereskedő neje haza­felé tartott, amikor egy kapualjból egy férfi ugrott ki és úgy fejbevágta az asszonyt, hogy az elájult. Több járókelő látta a merényletet és az asszony segítségére siettek. A bandita erre menekülni kezdett és a Csáky­­utcán próbált végigfutni. Közben a nála lévő táskából egy revolvert rán­tott elő és azzal kezdett hadonászni. Az üldözők azonban beérték, földre teperték és egy kutyaszíjjal összekö­tözték. A közeli rendőrőrszem a fő­­kapitányságra állította elő, ahol meg­állapították, hogy Kármán Lászlónak hívják, már hosszabb idő óta abból él, hogy a ligeti padon alvókat fosz­togatja. A statáriális bíróság elé ke­rül. A második rablótámadás hajnali 4 órakor történt az Izabella­ utcá­­ban. Az Izabella­ utca 69. számú ház előtt Makr­a Zoltán 28 éves szabó­mestert ismeretlen fiatalember tá­madta meg, majd dulakodás közben hátbaszúrta Muklát, aki véresen és eszméletlenül terült el a földön. A kihívott mentők az alsóerdősor­­utcai kórházba szállították, azonban egyelőre még kihallgatni nem lehe­tett, mert állapota súlyos. A főváros százezer forintos gyorssegélye Szabolcs megye ínséges gazdatársadalmának A főváros polgármestere a mai napon Szabolcs vármegye aszály­­sújtotta ínségeseinek 100.000.-­ fo­rint gyorssegélyt folyósított. Bognár József polgármester a pénz folyósításával egyidejűleg me­leghangú levelet intézett Toma­­sovszky Mihály szabolcsi főispán­hoz és abban Budapest dolgozó la­kosságának soha el nem múló há­láját tolmácsolta azért, hogy Sza­bolcs dolgos paraszti népe 1945-ben az éhínségtől mentette meg Buda­pestet és burgonyaszállítmányaival ma is állandóan hozzájárul a fővá­­közélelmezéséhez. Hangsúlyozta a­­polgármester, hogy a főváros jelen­leg nehéz anyagi helyzetben van, nagyobb összeggel nem tud segítsé­gére sietni Szabolcs népének, amely­nek 1945-ben tett önzetlen cseleke­detét Budapest lakossága soha nem felejti el.­­. Mi történik a külpolitikában Úgy is írhatnók: szimultán küzde­lem folyik a nemzetek és a nemzet­­csoportok között, minden idők leg­nagyobb külpolitikai játszmájában. Szimultán játék, de nem egészen a sakkversenyeken megszokott érte­lemben. Itt a játékos elvesztheti az egyik játékot, ugyanakkor megnyer­heti a másikat. Ott, a világpolitiká­ban vagy elveszíti mindkét mérkő­zést, vagy megnyeri mindkettőt. Sőt még ez sem fejezi ki a különbséget a játék és az élet kérlelhetetlen ko­molysága között. A sakkban az egyik játékos nyer, ugyanakkor a másik­nak vesztenie kell. A világpolitikában, a világgazdaságban a játékosok nyer­hetnek egyet-m­ást egymástól s ve­szíthetnek is valamit egymás javára, de a nagy játszmát a vélt, vagy valódi ellenfelek csak együtt nyerhetik meg vagy veszíthetik el, nem egymással szemben, hanem az­­igazi legyőzendő ellenféllel szemben: a szükséggel, a nyomorral, az éhséggel, az erkölcs­telenséggel és a tudatlansággal szem­ben. Vajjon melyik játszmát folytatják az érdekelt nemzetek, illetve kormá­nyaik nagyobb komolysággal és el­szántsággal: azt, amit egymás ellen vezetnek, vagy azt, amit közösen foly­tatnak a Világ bajainak megszünteté­séért? Nem tudjuk ezt pontosan megállapítani: a látszatok könnyen megtéveszthetnek, a szenvedélyek el­homályosíthatják a tisztánlátást, a harci kiáltás elnyomhatja a segítség­kérés szavát. Annyit azonban meg­tehetünk és meg kell tennünk, hogy amikor a baljós jelek idegesítik és izgatják a nyugalomra vágyó embe­riséget, megerősítsük reményüket és hitüket a gazdasági és szociális fej­lődésben, a nemzetek világgazdasági együttműködésében, a világkereske­delmi kapcsolatok gyors újjáéledései­ben, mert végül is ezek azok a kö­rülmények, amelyek a politika irá­nyára is döntően hatnak. Amikor a görög helyzet egyre ve­szélyesebben élesedik, a­­ Távol-Kele­ten háborús cselekmények nyugtala­nítják a világ közvéleményét, az amerikai államok katonai egyezmény kötésére törekednek, mintha kívül­ről háborús veszély fenyegetné őket, az Egyesült Nemzetek pedig többé­­kevésbé lehetetlenek az eléjük ke­rülő kérdések békés megoldása kö­rül. Ugyanakkor ugyanezek a nem­zetek minden akadályon át egyre szorosabbra fűzik gazdasági és kul­turális kapcsolataikat és ezzel egyre több reményt nyújtanak arra, hogy a gazdasági bajok megoldásával ki­küszöbölik a nemzetközi feszültsé­gek legfőbb okait is. A Marshall-terv csak nemrég ősze tolta látszólag két csoportra Európa országait, de ugyanennek a két cso­portnak országai éppen azóta mind intenzívebb gazdasági kapcsolatokat teremtenek egymás között. Magyar­­ország most kötött komoly kereske­delmi egyezmény .Angliával, az olasz gazdasági küldöttség most utazik Moszkvába, Jugoszlávia és Bulgária részint új szerződéseket kötnek s új tárgyalásokat kezdenek a nyugati országokkal, részint hangsúlyozzák, hogy távolról sem­ kívánnak ki­kapcsolódni a teljes világforga­lomból. A nemzetközi élelmezési szer­vezet egyre hangosabban hallatja szavát a világ­ élelmezési problémái megoldásának sürgős szükségéről . Csehország most közölte kereske­delmi statisztikáját, amely minden­irányú külforgalmának ugrásszerű emelkedését bizonyítja. Az angliai do­llárhiány nemcsak a­ domíniumok, hanem a keleteurópai agrárországok felé is fordítja Anglia figyelmét és a skandináv országok délkeleteurópai kapcsolatai is egyre inkább erősöd­nek. " A különböző nemzetközi konferen­ciák, vásárok, egyezmények és tár­gyalások felsorolására itt nincs is he­lyünk, — elég ennyit is bizonyítani, hogy ez a világpolitika igazi fejlődési iránya — mert organikus, a viszo­nyok követelte kényszerű fejlődés, amit lehet ideig óráig megakasztani, irányából elterelni, de amely inkább előbb, mint utóbb feltétlenül és vég­legesen diadalmaskodni fog. Már maga az is a fejlődés vonalán fekszik, hogy a legjobban egymásra utalt szomszédos országok — miként Jugoszlávia és Bulgária vagy Belgium és Hollandia, továbbá legújabban­­a skandináv országok, vagy már szoro­sabb gazdasági egységet létesítettek egymás között, vagy most készülnek erre. A nemzetek és a nemzetcsoportok köz­ött nincsen semmiféle kiegyen­­líthetetlen ellentét, ellenben a legna­gyobb és a legszorosabb érdekközös­ség. Kiegyenlíthetetlen az ellentét csupán a szükség és a bőség, a lét­bizonytalanság és a nyugalom, a bé­ke és a háború között van. Nincs megoldhatatlan ellentét ma már a szükséglet és a fogyasztás, a kínálat és a kereslet között sem, mert az emberiségnek módjában van minden ember minden jogos anyagi igényét kielégíteni , ha reális gazdasági és külpolitikát folytat. S e reális politi­kának legfőbb előfeltétele mindez­ ország közvéleményének reális, szen­­­vedélymentes beállítottsága, az, hogy a gazdasági szükségszerűségeket fel­ismerje és áthassa a meggyőződés, h­ogy elsősorban szomszédaival, az­után a többi nemzettel is a legszoro­sabb­­ és legbarátibb gazdasági és kulturális kapcsolatok kössék őt össze. Egy világháború után egy két évig még folytatódhatnak a konverziók, amelyek e követelményeket elhomá­lyosítani látszanak, de ezeknek csak­hamar diadalmaskodniok kell.

Next