Kis Ujság, 1947. október (1. évfolyam, 81-107. szám)

1947-10-12 / 91. szám

Hegedűhúrokat és vonószőrt küldött az amerikai vajda a magyar cigányoknak hiteles „more-történetek“ Egy érdekes adomány érkezett az Amerikai Magyar Segélyen át Buda­pestre: nagy tömeg hegedű­húr és vonó­lószőr. Elmentünk a Segélyhez, ahol aztán elmondták, hogy az Ame­rikában élő magyar cigányok tevé­kenyen segítenek itthonmaradt vérei­ken. Fekete Imre titkár azonban kö­zölte, hogy ha bővebbet akarunk tudni me­njünk el a Cigányzenész Szakszer­vezetbe. Itt aztán mindjárt látunk egy meg­hívót, melyen az áll, hogy „ki gon­doljon az óhazai cigánygyerekekre, ha­nem az amerikai Vajdai A Buckeye Roadon mindenki ott le­gyen Brenkács vajda bálján, segít­sük őt a gyűjtésben. Ne vesszen ki a cigány nemzedék, mert csakis az tudja szívből muzsikálni a magyar nótáit. Eddig a meghívó. A bál kézzelfog­ható eredménye már meg is érke­zett, s 675 dollárt osztottak szét 100 rászoruló cigány közt. Beatrixtól I. Ferencig Beszélgetés közben lassan megered a szó a régi cigánytörténetekről, nagy prímásokról. Mondják, hogy történelmi adatok szolgálnak arra, hogy Mátyás király feleségének, Beatrixnek, már udvari cigányzenekara volt. Jóval később, II. Rákóczi Ferencről köztudomású, hogy nagyon szerette a cigányok húrjain megpendülő magyar dalokat. Sőt, állítólag az ő cigányprímása szerezte a Rákóczi induló első dal­lamát. Maria Terézia Magyarországon jártában: mindig cigányzenészeket kért, s egy alkalommal Banyák Si­mon cimbalomjátéka annyira elbű­völte, hogy üvegből készíttetett szá­mára cimbalmot, s azt neki is aján­dékozta. A cigányzenészeket az az érdem, hogy megőrizték a nép ajkán élő dalokat, addig, amíg le nem jegyez­­ték őket, s így megmaradhatott nép­dalkincsünk. Az erőszakos elnémetesítés idejében, nemcsak költők óvták meg a magyar­ságot, a sajátos magyar szellemiséget, hanem a zenészek is. /. Ferenc pél­dául tervei nagy veszélyeztetőjének tartotta a­­ tárgyalásokat, mert azok szerte­szét járva az országban minde­nütt fönntartották az öntudatot. Ké­sőbb, 19-10-ben Kecskemét főterén, ját­szott egy cigányzenekar. Nagy hall­gatóság vette körül. Mikor aztán rá­­zendítettek a Rákóczi-indulór­a, min­denki annyira föllelkesült, hogy ka- Szát-kapát ragadtak és kiverték a vá­rosból az ott állomásozó Windisch­­­grätz vasasnémeteket. A szabadságharc cigánya A szabadságharcból is Számtalan cigánytörténet maradt fönn. S minde­­nfilt zenekarokat szerveztek, csak­ Görgey nem engedte ezt meg hadtes­tében. Később azonban eltekintett a cigányzenészek működésétől, mert rájött, hogy a cigányzenészek kiváló fegyvertényekre, ösztönzik a honvé­deket. Így történt Vácnál is. A helységet elfoglalta az osztrák. A falu szélén nagy lánggal égtek a nádfedelű há­zak. Látták ezt a helységből ki­vonuló honvédek is. Ekkor előkerült valahonnan egy cigányzenekar. Rá­húzták: „Ég a kunyhó, ropog a nád“. A nóta hangjai mellett mentek ro­hamra a honvédek, s félóra múlva egy szál osztrák nem volt Vácon. Erdélyben, Bem seregénél is mű­ködtek a cigányok. A vízaknai csata után Czek­ keserves képpel járultak Bem elé, hogy vegye el tőlük a pi­ros nadrágokat, mert az ellenség azt hiszi, hogy ők generálisok, s mindig rájuk lő. Kínában történt... Azután a jelenre terelődik a szó. Külföldi élmények elevenednek föl. Kínában történt, hogy egy ott mu­zsikáló cigányzenekart meghívtak egy magánestélyre. Nemzetközi tár­saság volt jelen, köztük egy magyar is, aki az érdeklődő vendégeknek sokat magyarázott Magyarországról. Azután megkérte a cigányokat, hogy húzzák el a nótáját. S mikor föl­­hangzott a „Csak egy kislány van a világon“, nemcsak a magyar ven­dég hatódott meg és bugyant ki könny a szeméből, hanem a kül­földieknek is. Talán még soha ma­gyar szót nem hallottak, azt sem tudták mi fán terem a magyar nóta, de csak egyetlen­­egyet kellett nekik hallaniok, s örökre megkedveltette velük. Egy másik eset Bombayban tör­tént. Az egyik szállóban szereplő ze­nekar, szokatlan mozgolódásra lesz figyelmes. Ide-oda szaladgáló pincé­rek, egyesek spanyolfalakat tologat­nak. Csakhamar kiderül, hogy japán esküvő készül. A zenekart­ is lehívták, hogy szolgáltasson zenét a lakomá­hoz. Alig csendülnek föl az első dal­lamok, fölpattan egy sárgaképis sír az asztaltól, a zenekarhoz rohan és megszólal magyarul: „Ugye magul, magyarok ?“ Ez a japán úr valamikor Pesten élt, s azóta is vágyódik oda vissza. A cigánymuzsika úgy megragadta, hogy karonfogta a zenészeket, s azoknak minden lakodalmas vendég­gel kezet kellett rázniok. Mesélik, hogy 1886-ban Erdélyi Náci nevű prímás játszott Ameriká­ban. Játéka annyira megtetszett egy hindu hercegnek, hogy halála után meg akarta venni a prímás kezét. De az nem adta. Hanem hazajött Sze­gedre meghalni. Ma azonban rosszul megy a ci­gányoknak. 40 százalékuk szerződés nélkül van. S hiába szavazott lasd­ban a rádióhallgatók 60 százaléka a cigányzene mellé, ma panaszkodnak a zenészek, hogy nincs elég szerep­lés, külföldre pedig nem leh­et ki­menni. R. R. Vad­ászviselnek, főleg is a vadászoknak A közelmúltban a Börzsöny-hegy­vidék egyik nagyvadas területén vég­zetes vadászbaleset történt, amelyről annak idején a napisajtó is megem­lékezett. Az történt, hogy Erdész Mihály főerdőért, aki almáskertjének őrzé­sére, késő éjjel az illet­mény körtjéhez igyekezett, a vadászterület egyik vad­őre, aki vaddisznó-lesel virít, golyó­val rombon lőtte. Azt gondolták, hogy a korábban észlelt és a kuko­ricásokba beváltott vadkan mozog­ot. A szerencsétlen faerdőőr, aki a vadászmesterség minden csinját-bun­­ját ismerte, akinél jobb nyomozó és akinél mesteribb vadhívó alig volt az országban — elvérzett. Özvegyet és három árvát hagyott maga után. Ez a tragikus eset késztetett arra, hogy a mostani intelmemet az új vadászokhoz intézzem, de megszív­lelhetik azokat az öreg vadászok is. A puska veszélyes szerszám! Azzal való bánásnak megvannak a szigorú regulái, amelyek megtartása minden vadászra kötelező, mert csak így lehet a vadászati baleseteket a le­hetőség határáig korlátozni. Vegyük mindjárt a fent említett esetet, itt az a baj történt, hogy az erdőőr és a vadőrök szándékukról nem értesítették egymást. Ez nagy hiba volt ugyan, de a végzetes baj nem történhetett volna,, ha az ember­­halált hozó golyólövés elkövetője megtartja a vadászat legelemibb tör­vényét, hogy csak arra lőjön a va­­dász, amit biztosan felismer. Az éjjeli leseknél szinte nélkülözhetetlen a jó, nogy fényerejű messzelátó. Az ilyennel fel­­fegyverzett szem biztosan felismeri az előtte mozgó valamit. És az nem olyan nagy baj, hogy egy­fújás, majd csörtetés jelzi az elszalasztott jó alkalmat, mert az elszalasztott­ jó alkalom előbb-utóbb visszatérhet. Jóvátehetetlen szerencsétlenség azon­ban, ha a bizonytalan célra való lövést velőtrázó sikoltás, vagy halál­­hörgés követi. A vadásznak a töltetlen puskát is mindig úgy kell kezelnie, úgy kell tartania, mintha az töltött és felhú­zott volna. Mert a legtöbb bajt az üresnek, vagy elzártnak hitt puska okozza. Ha kocsira szállunk, vagy ha társas vadászatok hajtásai után összejövünk akkor mindig ki kell szedni a tölté­nyeket, éppúgy, ha árkot kell ugra­nunk, vagy vízmosáson átkapaszko­dunk. Az is sok szerencsétlenségnek volt az okozója, ha egy-egy fegyelmezet­len vadász erdei hajtásoknál a kije­lölt helyét elhagyta. A vadászszabály az, hogy addig helyét senki el nem hagyhatja, amíg a hajtás véget nem ér. A jól kezelt nagyvadas­ területeken a téli hajtásoknál a vadászokat előre elkészített leállásokra állítják. Ezek a leállások akkor tökéletesek, ha jobbra-balra az állásoktól körülbelül embermagasságban a fák törzsét vö­rössel befestik és­ így jelzik, hogy­ me­lyik irányban tilos a lövés. Ez a vész­­jel még a legnagyobb vadászlázban felemelt puskát is hallgatásra kész­teti. A társas vadászatokon való viselkedésről majd egyszer máskor, most csak a könnyen elkerülhető, de gyakoribb vadászbalesetekre mutatok rá. «* • f. •.. A leggyakoribb vadászbalesetet a csőrobbanás okozza. Ez leginkább a csőtorkolat bedugulása következté­ben történik. Azért vigyázzunk mini­dig, hogy se hó, se föld ne kerül­jön a puskacsőbe. Elesésnél mindig gon­dosan nézzünk át puskánk csövén és csak akko­r töltsük meg újra, ha a cső tiszta. Az eldugult ...csőből való lövés a legjobb esetben is a puska tönkretételét jelenti, de ez a legsze­rencsésebb eset! Számos , oly esetet ismerek, ahol a szétrepült cső a va­dásznak egész kézfejét vitte el. Csak megbízható, lehetőleg gyári töltényeket használjunk. Aki maga tölti töltényeit, az szigorúan tartsa meg a lőpordobozon megadott ada­golási utasítást. Az ismeretlen, vagy golyóstövényből, kézigránátból­, ak­nából kiszedett lőpor biztosan szét­veti előbb-utóbb a sörétes puska csö­vét, és legjobb esetben is teljesen munkaképtelenné teszi a lövőt. Kittenberger Kálmán Magaziner FME3M üdékre is szállít V., Szent István­ körút 1 Telefon: 123—682 (2) Vasárnap, 1947 október 12 —■Valami bűzlik Dá­niában — szól a híres mondás, amihez én most keserűen hozzáteszem i -r- De nálunk is,­ sajnos! Hirtelen hideg lett az idő. A szekrényekből elő­kerültek a vastagabb hol­mik, sálak, meleg kabá­tok, lélekmelegítők, ame­lyek a lelket ugyan nem­ melegítik, de halálra bos­­ Szantják bohó orromat. Illat száll a légben, őszi illat, tele van az ország naftalinszaggal. Halál a molyokra! A nehéz időkben az 5 élelmiszeradagjuk is csök­kent, mit tagadjuk. Min­denki vigyázva óvja gyapjú- és selyemdolgait. A női fürdőruhák évről-évre kisebbedtek, Julika fürdődressze az idén már ,meg sem kottyant egy népes molycsaládnak, hi­szen mindössze néhány madzagból, kötefékből és egy ici-pici textilből állt. Vész zúdult a fürge házi­­szárnyasokra, amelyek olyan szép csipk­azsara­­kat tudtak a kabátomba rágni, hogy a műstoppoló szabó szeme könnybe láb­balit a meghatottságtól. Azonkívül a molyoknak még a naftalint is le kell nyelni. Vacak életük le­het, annyi biztos. Nem vagyok moly, mégis utálom a naftalint is társait. Vacsorára me­gyek Pista komámékhoz: füstölt oldalas­­ helyett naftalinssággal fogadnak. Most rakták ki a téli sző­nyegeket. .Moziban képte­len vagyok a képekre figyelni, mert jobbról egy hölgy kosztümje, balról egy úr átmeneti kabátja kelti fel bennem a szagos film illúzióját. Elkábulok, szédülök, felforr a vérem, ölni szeretnék, a nafta'­in­­rázsatő azonban tovább illatozik­, amíg fejfájást, vagy gutaütést kapok. Halál a molyokra! Merem állítani ugyanis, hogy a naftalin, global, blogol, molgol és a többi bázszer csak az emberi­ségnek árt, a molyoknak nem. Már hozzászoktak a csibészek, fel sem veszik vagy egyáltalán örülnek, ha beszagosítjuk ruháin­kat, legalább az illatról tüstént tudják, hogy hol keressék napi tápláléku­kat. Az a gyanúm, hogy ezek még naftalint is esz­nek. Mostanában fogcsikor­­ gatva mormolom Vörös­marty szép sorait: „Állata őrzeni négy ala­­bárdost . ..“ De ezzel a szöveggel: „Illata őrzeni négy ala­­bárdost.. Ezt a szörnyű, általá­nos naftalinszagot ugyanis egy alabárdos képtelen volna egyedül kibírni/ ík) Oszt­illás­ok k­lubban érkezett hadifoglyok névsora Sándor Sándor Tömörkény, Csor­ba Mózes Körösszegapáti, Kálmán András Tiszakü­rt, Juhász Péter Fel­­sőtarkány, Ispán János Sázásul, Sánta György Szeged, Sándor Ágoston Kis­­kundorozsma, Kántor Ferenc Szom­bathely, Kántor Antal Csepreg, Kiri­­polszky László Isaszeg, Cseke László Debrecen, Serfőző Lajos Fogtó, Me­zei Sándor Hajdúböszörmény, Kere­kes Ferenc Merk, Kékesi János Kon­doros, Kapás András Szeged, Karádi János Kiskunfélegyháza, Harsányi József Kisvárda, Horváth Dávid Kun-­­madaras, H­orváth Sándor Szentes, Huba János Monok, Bakon Miklós Miskolc, Szénbold István Isévizszent­­andrás, Szabó Károly Kőröstarcsa, Benkő József Felsősóskút, Lember István Hajdúszoboszló, Horváth La­jos Csillaghegy, Skobrik Tibor Ka­posvár,­­ Balázs Imre Nagyréde, Bodor La­jos Nyirbéltek, Bognár Zoltán Szil, Sipos János Szentes, Jávorcsik Já­nos Róka, Mányi Ferenc H.­Sámson, Mihály József Nyíregyháza, Sipos József Tiszasüly, Ligetvári Károly Ajka,­­­Simon János Hosszúpályi,B­l­a­­logh­ Sándor I’ocsaj, Vasas Vendel Besenyői etek, Sisák Bertalan Abaúj­­vár, Simon, Jléla Szolnok, S­ellei Zsig­­monnd Dévaványa, Lehőczi Károly Harka, Bajzik János Balatonboglár, Baja András Eger, Lak György Pol­­gárdi, Séfer Gyula Magyarkeszi, Schmidt János Alpár, Tóth János Jánoshalma, Blanár Mihály Bodrog­­halom, Szűcs István Makó, Balogh Pál Makó, Bátori László Tiszaföld­­vár, Sógorka Pál Zirc, Sándor Mihály Mezőzombor, Ju­hász János Nyíregyháza, Kerekes­ József Komárom, Benga Ignác Mező­túr, Böszörményi Lajos Debrecen, Biró Ferenc Kisvárda, Bagyinka Pál Békéscsaba, Leskó Lajos Mezőzom­­bor, Lukács József Pécsvárad, Far­kas István Nagykáta, Tormás István Karácsonyul, Uram József Szécsény, Tolvaj Mihály Poroszló, Farkas Ist­ván Pusztaegres, Lauter János Uj­­hartyán, Lipták Pál Medgyesegyháza, Szoboszlai Bertalan, Tiszaladony’, Lőrincz István Mindszerit, Tóth Ber­talan Guides, Forró Imre Csecse, Tóth Miklós Jászalsószentgyörgy, Lovász Mihály Törökszentmiklós, Lengyel János Nyírtét, Lentvorszky Mihály Nagyszénás, Léder László Marcali, Horváth Menyhért Vasvár, Fá­bián Lajos Püspöki, Farkas Lajos Kun­madaras, Horváth János Bököny, Fa­ragó András DévavÁnon, Kadlicskó István Si­lványpuszta, Hajdú Ferenc Sülvénypuszta, Herkó Mihály Kun­­szentmiklós, Csizmadia Sándor Nagy­szénás, Horváth Ferenc Nyarad, Hor­váth József Kellienesszentpéter, Antal László Barcsdrávaerdő, Fülöp Antal Kunágota, Bakos Béla Romhány, Si­ket Balázs Cserépváralja, Takács La­jos Keresztespüspöki, Soltész Gusztáv Nyírcsaholy, Csukás György Hajdú­­szentgyörgy, Barna József Sátoralja­újhely, Spisák Endre Gönc, Sándor Lajos Szeghalom, Sándor József Deb­recen, Csákó Miklós Téglás, Langula András Bodrogolaszi, Csutka János Mezőcsál, S­ülök István Cigánd, Alberti István Ócsa, Aknai András Dorog, Soltész János Bodroghalom, Ceglédi Bernát H.­szoboszló, Her­mann Ferenc Nyircsaholy, Sálik Mi­h­ály Cegléd, Sárkány István Cegléd, Simonok István Csév, Frisch Hugó Békéscsaba, Bálint Károly Mohács, Bugyi István Makó, Tóth János Csa­­nádtöltés, Szatler Vilmos Eger, Hit­ler Ferenc Sashalom, Budai Lajos Székesfehérvár, Buka Pál Borsod­­nemere, Kovács Lajos Szeged, Buda József Nagyiván, Barta Bertalan Nyírbátor, Ilúsz József Tokod, 7.a­, Balta József Esztergom, Zelembai Lajos Sződ, Halgató Vince Diósgyőr, Hegedűs László Kunszentmárton, Duma József Méhkerék,­­ Gyurik Jó­zsef Ujdalman, Hellenbrand István Solymár, Hunyadi János Kiskunfél­egyháza, Slarsányi János Pocsaj, Aunió Műsor Október 13. hétfő BUDAPEST I. 6.30: Falurádió. — 6.45: Reggeli torna. —­ 7.00: Illrek. .M­­űsorismertetés. —­ 7.20: Az Áttelepítési Irem­ánybiztosság közleményei. — 7.25: Reggeli zene. — Közben: Naptár. — 8.00: Háztartási tanácsadó. — 8.15: Heti Zenés kalendárium. — 0.00: Cigányzene. — 10.00: N­írek. — 12.00: Harangszó,­llkrek. — 12.15: Ilázi együttes. ~ 13.00: Előadás. ~ 13.15: Bihariné Kádár Klára hegedül, Lő­­rinter Pál hárfázik.­­*■ 14.00: Hírek. ~­ 14.10: Előadás.­ -- 14.30: Jazz. — 15.00: Rádióiskola. — 15.53: Műsorismertetés. —­ 10.00: Előadás. — 10.40: Petőfi kora. — 17.00: Ilirek. — 17.10: Magyar hadifogoly­­híradó. — 17.15: Vöröskereszt-közlemények. — 17.45: Előki dal. — 18.00: Ének. — 18.35: Előadás a stúdióban. 19.30: Falurádió. —• 19.45: Az újgazdák negyedórája. — 20.00: Il­rek. Sporthírek. — 20.20: Magyar mu­zsika. — 21.20: Hangos híradó. — 21.50: Hírek és krónika oroszul. — 22.00: Ilírek. Mit hallunk holnap? — 22.25: Kamarazene. — 22.55: Magyar Iladifogolyhíradó. — 23.00: Hanglemezek. — 24.00: Ilirek. — 0.10: Il­rek és krónika franciául. - 0.20: Hírek és kró­nika angolul. — 0.30: llirek eszperai ó nyel­ven. BUDAPEST IT. 1R.00: Vöröskereszt-közlemények. — 17.00: Fiórai tea. — 18.00: llirek. — 18 05: Vi­dám csevegés. — 18.20: Zenekari muzsika. — 19.30: Előadás. — 19.45: Közellátási hely­zetkép.­­ 20.00: Állatorvosok Szakszerveze­tének műsora — 20.15: Közvetítés a Zelle­r művészeti Főiskola nagyterméből. — Köz­ben, kb. 21.00: Ilkrek. — 21.35: Cigányzene. — 22.30: Tánczene. Október 14. kedd BUDAPEST I. 6.30: Falurádió. — 6.45: Reggeli torna. —­ 7.60: líkrek. Műsorismertetés. — 7.20: Az Áttelepítési Kormánybiztosság közleményei. — 7.30: Izr. valasos félóra. — 8.00: Iranstt lemezek. -- ~ Közben: Naptár.­ — 8.45: Al szovjet sport.— 0.00: Szalonzene. — 10.00: Hírek. — 12.09: Harangszó. il­rek. — 12.1­5: Zongora. — 12.45: Helyszíni közvetítés a Mocsáry-kollégiumból. — 13.00: Magyar nód­iák. — 14.00: Ilirek. — 14.10: Kamara­muzsika. 14.45: Szövetkezeti negyedóra. — 15.00: Rádióiskola. — 15.55: Műsorismert­­tetés. — 16.00: Elbeszélés. — 16.40: Rádiót vita. — 17.00: Ilirek. — 17.10: Magyar Hadit fogolyhíradó. — 17.15: Vöröskereszt-közle­­mények. — 18.45: Világhíradó. — 19.00: Jazz. — 19.49: Közvetítés a Pesti Színház?­ból. — Az 1. felvonás után, kb. 20.25: Hírek. Sporthírek. — A II. felv. után, kb. 21.20: Hírek és krónika oroszul. — Előadás után, kb. 22.00: Hírek. Mit hallunk holnap? — 22.25: Párisi híradó. — 23.15: Kevés szó —• sok lemez. 24.00: Ilirek. — 0.10: Ilirek és krónika franciául. — 0.20: Ilirek és krónika angolul. BUDAPEST II. 17.00: Ötórai tea. — 18.00: Ilirek. — 18.05: Dénes Tibor novellája. — 18.20: Hangleme­zek. — 20.30: A rádió szabadegyeteme. — 21.00: Ilirek. — 21.15: Tánczene.­­ 21.30: Cigányzene. 22.00: Vita arról, amit hal­lottunk. — 22.30: Hanglemezek. LÖVÖLDÖZÉS A CHILEI SZOV­JET NAGYKÖVETSÉGEN. Pénteken ismeretlen egyének nnmírktidil fegy­verekből tüzeltek a sal­agói szovjet nagykövetségre­ A szovjet nagykö­vetség tiltakozást jelentett a tá­madás ellen a chilei kormánynál. FELAVATTÁK Kukorica Jancsi házát Svájcban A svájci nép az európai hadiárvákért Svájcban, az Alpesek tövében, egy zöldelő, napfényes fennsíkon a na­pokban ünnepélyesen felavatták ,,Ku­korica Jancsi Házát“, egy szép nagy, svájci stílusban épült, emeletes villát, amelynek homlokzatára magyar nyel­ven írták ki Petőfi Sándor mesebeli hősnek vidáman csengő nevét. Svájc, ez a boldog kis ország, amely elkerülte a két szörnyű világ­háború pusztításait, a gondviselés kegyét azzal hálálja meg, hogy min­den erejével igyekszik segíteni a vi­lágégés áldozatain, elsősorban pedig a gyermekeken. Alig egy évvel ez­előtt megalakult, főként svájci ne­velők kezdeményezésére a Pestalozzi Gyermekfalu Társaság. Ez a társaság azt a célt tűzte ma­ga elé, hogy felépít egy gyermek­falut, amelynek házaiban hadiárvá­kat fog elhelyezni, ott felneveli őket és gondjukat viseli mindaddig, amíg a maguk jószántából vissza nem akarnak térni hazájukba, ha ugyan lesz kihez menniük. Ezek a nemes emberbarátok felhívást intéztek Svájc lakosságához, hogy a gyermekfalu létesítésére juthassanak adományo­ssal, a társaságnak. A felhívás meg­lepő eredménnyel jár­, mert nemcsak a felnőttek juttattak adományokat a társaságnak, hanem a svájci gyerme­kek is gyűjteni kezdtek és százával akadtak olyanok, akik játékaikat adták el, csak azért, hogy néhány frankkal hozzájárulhassanak a hadi­árvák tervezett telepéhez. Pár hónap alatt akkora összeg gyűlt össze, hogy felépíthettek be­lőle hat házat és hat ház között van „Kukorica Jancsi Háza“, amelyben magyar árvagyermekeket fognak el­helyezni, ötéves koruktól tizenegy éves korukig felnevelni s aztán az alapból továbbra is gondoskodnak róluk. Vagy megkönnyítik további otthoni nevelésüket. Felépült egy másik ház, amelynek költségeit Zürich városa fedezte és amelyben tizenhat Lengyelországból elh­urcolt gyermeket helyeztek el, akikre Meránban és Arcúban buk­kantak reá a felszabadító hadsere­gek. Felépült egy ház, Winterthur városának adományaiból, francia hadiárva gyermekek számára és egy másik, amelyben ausztriai gyerme­keket helyeznek el. Az első év cso­dálatos eredménye után most már néha fér kétség hozzá, hogy a Tro­gen község által adományozott ha­talmas területen egy két év alatt fel­épül az egész gyermekfalu és Euró­pa valamennyi háborút viselt álla­mának meglesz a maga villája, ahol menedéket kapnak a szörnyű vér­zivatar legártatlanabb áldozatai: a hadiárva gyermekek.

Next