Kis Ujság, 1947. november (1. évfolyam, 108-132. szám)

1947-11-01 / 108. szám

rók Washingtoni kormánykörökben úgy vélik, hogy a hiteleket évenként határoznák meg és részint az amerikai erőforrásokhoz, részint az Európában már mutatkozó eredményekhez szabják majd. A megbeszélésen nagy vonalakban megtárgyalták azokat a javaslatokat, amelyeket a kormány pénzügyi és külügyi bizottsága elé terjeszt. Nagy események sorokban Washingtonban kijelentették, hogy az amerikai külügyminisztérium nem tud semmit Mikolajczyk lengyel ellenzéki vezérről. Henry Wallace, volt amerikai köztársasági alelnök csütörtökön este Rómába érkezett, ahol a kormány tagjaival tárgyal. Masaryk csehszlovák külügyminiszter az United Pressnek adott nyilatkozatában kijelentette: a Kelet és a Nyugat közötti ellentétek még egy ideig tarthatnak, de meg van győződve, hogy az ellentétek nem nézetnek háborúra. A Palesztina-Transzjordánia határán állomásozó szír hadsereg szombaton nagyszabású hadgyakorlatot kezd. Az angol alsóház csütörtöki ülésén félévre kizárták Allighan képviselőt az alsóház üléseiről, miután a lapoknak bizalmas értesüléseket adott el pénzért. László Ferenc Mennyi benzint és olajat kap a magánautó, a teherautó és a motorbicikli A közlekedésügyi miniszter ma megjelent rendeletében intézkedik a gépjárművek üzemanyagának megállapításáról. Eszerint személykocsi számára, amelynek hengerűrtartalma legfeljebb 1000 köbcentiméter 6« liter, 1001—2000 köbcentiméternél 100 liter, 2000-nél és annál többnél 150 liter benzint kell havonta kiszolgáltatni. Állami kocsi, autótaxi vagy bérautó számára a hengerűrtartalom szerint megállapított benzinmennyiség kétszeresét kell kiszolgáltatni. Benzin, illetőleg gázolajüzemi tehergépkocsi számára, amelyeknek önsúlya legfeljebb 2000 kg 200 liter, 2001—8000 kg-ig 300 liter, 3000 kg-nál több 500 liter benzint, illetőleg gázolajat kell havonta kiszolgáltatni. Motorkerékpár számára, melynek épített motorhengerűrtartalma legfeljebb 350 köbcentiméter 20 liter, 350 köbcentiméternél több 40 liter benzint kell havonta kiszolgáltatni. Benzolból, ha az ország benzolkészlete megengedi, a megállapított benzinmennyiségnek legfeljebb 10 százalékát lehet kiszolgáltatni. A motorolajat havonként kell kiszolgáltatni és az a benzinmennyiségnek legfeljebb 7 százaléka lehet. Sebességváltó-olajnál félévenként kell kiszolgáltatni az olajat és pedig személykocsinál 20 litert, tehergépkocsinál 00 litert, motorkerékpárnál 6 litert. Körvadászati intelmek Itt van már a télbe hajló késő ősz. Vele megjött a fagy is. A fagyok beálltával a síkföldön már nem igen tart ki a nyúl s így az egyéni vadászat ideje lejárt. Szép napsütésben a déli órákban néha mélyebben elszundikál egy-egy nyúl, ilyenkor egy-egy fogolycsapat is bevárja a vadászt lőtávolba. De ez csak megerősíti azt a régi vadász-mondást, hogy ,,bolond nyúl“ mindig akad. Nemsokára eljön az ideje a társas hajtóvadászatoknak. A síkföldi hajtóvadászatnak legáltalánosabb, legmegszokottabb formája a körvadászat. Ez a vadásztársaság aratása, melynek eredménye sok esetben fedezi a vadászterület bérét, sőt esetleg más kiadásokat is. A közélelmezés szempontjából a körvadászatok jönnek elsősorban figyelembe. Kezdő vadászokhoz szól elsősorban a mostani írásom! Arról írok, hogy miként kell viselkedni a társas vadászatokon. A körvadászat gyülekezőhelyén rendszerint számokat húznak a vadászok. Egyszer az alacsony szám indul, a másik körnél a magas szám. A sorshúzás ellen nem illik zúgolódni. Az megengedhető, hogy ha egy öregebb vadász alacsony számot húzott, és sokat kellene gyalogolnia, akkor valamelyik fiatal vadász számot cserél vele. Ha nem húznak számot, akkor a vadászatrendező indítja jobbra-balra a vadászokat. A vadászat rendezőjének feltétlenül engedelmeskedni kell! Nem való a vadásztársaságba az, aki húzódik, alkudozik! Illendő, hogy a jólábú vadászok induljanak előre. Ha azután a kör összeér és megadják a jelet, hogy „befelé“, mindenki egyenletesen, lassan a kör középpontja felé halad. A rendezett vadászterületeken a kör középpontját egy földbeásott jelzőpózna mutatja. A vadásznak kötelessége a hajtóit rendbetartani, hogy azok egyenletesen menjenek, se előbbre ne szaladjanak, se hátra ne maradjanak és a kellő távolságot megtartsák, nehogy köztük szaladjon ki a nyúl vagy a róka. A körvadászat szép mulatság, ha nem akad néhány olyan vadász, aki mások rovására akar szórakozni. Ilyen például a „zsákos“. Egy helyben lipeg-topog, rá-rákiált a szomszédjaira, hogy előre ! De ő hajtóival visszamarad, zsákot csinál, hogy mennél több nyúl vegye feléje az irányt. A zsákost könnyen el lehet intézni, úgy, hogy a két szomszédja bezárja a zsák száját és így a kapzsi vadászt kirekesztik. A „kapucsináló“ is rendesen kapzsi vadász, aki azáltal akar előnyökhöz jutni, hogy jobbra is, balra is, messzi elküldi magától a hajtókat, hogy a nyulak az így alkotott kapun át igyekezzenek ki a körből. A kitűnő lövőknél ez még csak hagyján, de nagyon sok kárt jelent a társaságnak, ha a kapucsináló még rossz lövő is. A zsákost és a kapucsinálót nem szívesen hívják meg máskor! A körvadászat réme a „léniázó“ vadászi Ez a fajta rendesen a nagyon kezdők vagy a nagyon gyenge lövők sorából kerül ki, akik a kifelé futó nyulat puskájukkal a hajtók és vadászok vonalán át kísérgetik. Hogy milyen szólamok szállnak az ilyen puskás felé, a hirtelen „hátra arcot”" vagy „feküdjél“ csinált vadászok és hajtok soraiból, mindenki elképzelheti. Ilyen vadászt —nagyon helyesen — a vadászatrendező a legerélyesebben megint, és ismétlés esetén haza küldi. Szűkül a kör! Felhangzik: „Befelé lőni nem szabad!“ Ez szigorú parancs és azt mindenkinek be kell tartani, hogy a belesetet elkerüljük. Még súlyosabb elbírálás alá esik az a „lő dühben“ szenvedő puskás puskást írtam, mert ilyen nem érdemli meg a vadász nevet), aki még akkor is belő a körbe, mikor elhangzott, hogy „hajtok befele!“ Ez már düdös könnyelműség! Ha a körnek vége van, akkor mindenki köteles puskájából a töltényeket kivenni, és üres puskával menni a gyülekező helyre. Minden vadász köteles ügyelni arra, hogy az általa lőtt vaddal a hajlók beszámoljanak és azt annak rendje és módja szerint sorba rakják. Ha ez megtörtént, akkor a vadászmesternek be kell diktálni a lelőtt vad számát. Ha a bemondások összege egyezik a teríték szálával, akkor rendben van minden. Nincsen nagyzoló, füllentő vadász a társaságban, sőt talán nagyobb is a teríték a bediktált számnál, mert a közös nyulakat senki sem tulajdonította magának. Ez már nagyon jó bizonyítvány, a vadásztársaság korrekt gondolkodásáról! Még valamit. A körvadászatoknál és egyáltalában a hajtóvadászatokon a kulacs, a bütykös csak kellő mértékkel kotyogjon. Mert bizony a túl sok alkohol nagyon megrontja az eredményt. Kittenberger Kálmán Angoraszőrt, tyu&cmot és zsírosgyapjút minden mennyiségben vásárol. Fischmann, Nagydiófa utca 19. Telefon: 422-756. Címre ügyelni! Szociális intézmény aggokat méltányos hozzájárulásért vagy ingatlanért s íját élete végéig eltart gazdaságaiban, illetve üdülőjében. Válaszokat„Nyugodt otthon“ jeligére kiadóba kérünk_________ & Szombat, 1947 november 1 Levél Pozsonyból Öreg, nyugdíjas magyar írta ezt a levelet Pozsonyból, olyan magyar ember, aki az első csehszlovák köztársaság idején egyik alapító tagja volt a Magyar Masaryk Akadémiának, őszinte tisztelője és személyes ismerőse a csehszlovák állam megalkotójának, és mindenkor, a legválságosabb időkben is meg nem alkuvóan harcolt a demokratikus magyar és csehszlovák kibékülés magasztos eszméjének megvalósításáért. A pozsonyi levél így hangzik: „Kedves barátom. Hiába faggatsz arról, hogy megnyugtató választ írjak neked a mi sorsunkról. Kincs itt nyugatom már, csak a sírban. .A mi helyzetünk az üldözött vad helyzetéhez hasonló, csak annyiban rosszabb, hogy a vadnak is akad helye az erdőben, ahol szabadon, nyugodtan és biztonságban alhatik egyet, de nekünk, úgy látszik, már ebben sem lehet részünk. Most dobálják ki lakásaikból a pozsonyi magyarokat. Minden szégyenkezés és orcapirulás nélkül kézbesítik ki a ürült rezsim kitűnő oszlopai által aláírt végzéseket a lakás elvételéről. Mindenütt ez a megismétlődő érv: „Mivel ön magyar nemzetiségű és így szempontból megbízhatatlan.“állami Szegény emberek, magyar proletárok és nyugdíjasok éppúgy mint a tisztviselőréteg, néhány napon belül elvesztik lakásukat és nem törődnek azzal, hogy mi lesz velük és mi lesz a családjukkal, hová mennek a bútoraikkal. Valami végzetszerű úszik itt a levegőben.könyörtelenség Tegnap a Széplak utcán raktak ki egy magyar családot az utcára. Nagy csődület támadt. Pozsony új lakossága vegyes érzésekkel nézte végig ezt az inkvizíciós műveletet, amely végül is egy verekedéssel zárult le. Így épül Pozsony új erkölcse és így szilárdul meg a demokrácia a Duna partján? Nincs erre jogorvoslat? Nincs erre kegyelem, belátás és igazság. Milyen béke ez, amely a háború óta eltelt harmadik esztendőben űzött vaddá teszi az embert csak azért, mert anyanyelve magyar? Erre válaszolj, kedves barátom. Budapestről. . .* Meseország lett Magyarországból ebben a ködös októberben. Mindenki mesél. Mesél a tejeskocsis, akinek a sógora tegnap érkezett Kgjászószentröcsögéről, ahol az oltatti fodrász anyósától hallotta, hogy annak van egy barátnője és attól értesült róla, hogy Székesfehérvárt már bombázták, de ezt egyelőre titokban tartják. Mesél a gyümölcsöskofa, aki szerint a főzelék azért drágul, mert jön a háború és mindent félretesznek, hogy megszorítsák a katonák téli élelmezése részére. A kávéházakban és eszpresszókban mindenre akad egy-egy mese. Ha egy órára kialszik a villany, mert az Elektromos Műveknél egy kapcsolótáblán kiégett valami kábel, akkor az egész város rögtön tele van azzal a mesével, hogy tulajdonképpen csak elsötétítési gyakorlatot tartottak, miközben senkinek sem jut eszébe, hogy nappal van. Hiba lenne, ágyúval lövöldözni a verebekre — hogy megmaradjunk a háborús frazeológia mellett és komoly tömegpánikot szimatolni eltöltött a jelenség mögött, amely lényegében nem egyéb, mint az emberi butaság halhatatlanságának ékesen szóló bizonyítéka. Mert, hogy valaki kitalál egy mesét, az többnyire az illető egyéni hiúságával áll összefüggésben, azzal a törekvéssel, hogy magát az érdeklődés központjába igyekszik helyezni. Ha azonban valaki ezt a mesét el is hiszi, akkor csak ostobaságának adja tanújelét. Szerény véleményünk szerint azoknak, akik már légy zümmögésében is közeledő repülőgépek zúgását vélik felfedezni, nem ötévi fegyházat kellene adni, hanem 25-öt — de nem években, hanem másféle egységben. A REFORMÁCIÓ EMLÉKÜNNEPE hasonlóan Szent István király emléknapjához vagy március tizenötödikéhez — a magyarság legemberségesebb hagyománnyal idézi vissza. Ha pirosbetűs naptári formula minden szerint nem is ünnepnapja magyar embernek október harmincegyedike, azért mégis — vallásfelekezeti s egyéb társadalmi megosztottság hálával tekinthetünk nélkül is — mindnyájan magyarok a Gondviselésnek a reformáción keresztül megnyilatkozó nemzeti ajándékaira. Nemcsak a protestáns keresztyének számára jelentős a reformáció történelmi dátuma, de a katolikus magyarok is igen sokat köszönhetnek közvetve a reformációnak. Hiszen a reformáció — amint ezt érett s megfontolt szemmel látjuk immáron —, nem a kereszténység szétszakadását jelentette, hanem csak szükséges differenciálódást, vagyis belső változatosságot a krisztusi hit és életerkölcs általános erősségére. A reformáció készséget adott annak idején a katolikus keresztények számára is, hogy a protestánsok versenytársaként — erkölcs súlyban, vagyis minőségileg — megerősödjenek. Így volt ez Magyarországon épúgy, mint másutt is, mindenütt, ahol a lelki ébredéseket nem fojtották meg hatalmi erőszaktevéssel. A reformáció lelki forradalma s lendülete váltotta ki nemzetünk életében, hogy oly kiválóságok növekedtek föl a katolikus emberség klasszikus magyar megtestesítőiként, mint egyházférfiak vonalán Pázmány Péter, Káldy György és Széchenyi Pál érsek, világi férfiak közt pedig Eszterházy Miklós nádor, a költő s bndapzér Zrínyi Miklós és 1I. Rákóczi Ferenc. hittételektől, rítusoktól és felekezeti alakulatoktól függetlenül, a reformáció az emberséges életformának s ezzel egyértelműen a haladásnak eszményeit és gyakorlatát tette kötelezővé általánosságban. Csak az értheti meg igazán és valóban a reformáció lelki áldásait, aki nem zárkózik el sem társadalmi, sem politikai, sem általában kulturális téren a haladástól. A reformáció forradalmasította a tudományos és művészi felfogást az építő kriticizmus szellemében, ez világosította meg a nemzeti érzelem tiszta lelki forrásait, személyiségérzésre bátorította a hivő és gondolkodó egyént s öntudatos egyénekké bátorította az elnyomott tömegeket. Itt is így vált szinte hagyományszerűett kötelezővé a reformáció egyetemes célú tanítása által az emberséges forradalom szelleme, az elnyomás és a nyomor elleni küzdelem és általában a haladás minden vonalon és minden vonatkozásban. Eszerint nemcsak hitbeli megújulás tényei, nemcsak vallásfelekezetek kapcsolódnak össze az október harmincegy történelmével, hanem minden haladó ember hálás lehet e napért. Aki pedig elárulja e nap kötelező értelmét, a haladás szellemét bármely vonatkozásban, annak még vallásfelekezeti alapon is kevés köze van már a reformáció élő erejéhez. (n. I.) November elsejével újra megindul a kisipar hitelellátása! Négymillió forint a novemberi hitelkeret hitelkeret négymillió Két hónap óta leállt a kisipar és kiskereskedelem intézményes hitelellátása. A Kisipari Hitelintézetnél tapasztalt állítólagos szabálytalanságok miatt a Gazdasági Főtanács és a pénzügyi szervek átmenetileg felfüggesztették a hitelek folyósítását. A Kisipari Hitelintézet ellen az vád merült fel, hogy a kisiparnak és a kiskereskedelemnek juttatott hitelrészlegeket a saját üzleti szanálására fordította. Vizsgálat indult s egyben tervek merültek fel, hogy milyen módon biztosítsák a további hitelek nyújtását. A Kis Újság illetékes helyen felvilágosítást kért jelenlegi helyzetéről.a kisipari hitelek — Azok a szabálytalanságok, amelyeket a Kisipari Hitelintézetnél annak idején tapasztaltunk, — így hangzott az illetékes hely nyilatkozata, — jórészt abból a meggondolásból eredt, hogy a Hitelintézet közvetlen támogatásnak vélte a neki juttatott hitelkeretet. A kisipari hitelellátás ugyanis két úton történhet. Vagy közvetlenül adják a segítséget, vagy betétekkel erősítik a hitel lebonyolításával foglalkozó pénzügyi intézményt. A Kisipari Hitelintézet ilyen értelemben fogja fel a neki juttatott összegeket, így például a közmunkaváltságból oda irányított hárommillió forintot betétszerűen kamatoztatta. A Kisipari Hitelintézet most a Községi Takarékot is a mellé kisipar és kiskereskedelem szolgálatába állították. Miután így a legnagyobb nehézség elhárult az útból, bár elsejével újra megindul a novemkisipari hitelek folyósítása. .A Kisipari Hitelintézet másfél-kétmillió forintot folyósít, ugyanilyen keretek között hitelez a Községi Takarék is és így (P) a novemberi forint lesz! . A hitel-segítség alatt természetesen nemcsak „forintot“ kell érteni, hanem áruhitelt is, amely egyébként eddig is megvolt s a jövőben is meglesz, még fokozottabb mértékben. A hitelt sem kell teljesen egyéni vállalkozások megsegítésének venni, mert hiszen a kötött gazdálkodásban számos kisiparos és kiskereskedő fog össze szövetkezeti alapon, hogy a fő áruelosztásban ily módon intézményesebben és hamarabban részesüljön. Az anyagelosztás így gyorsabb, mert egy-egy nagyobb tételben történik, a szövetkezet azután autonóm osztja szét az árut kisebb részekre tagjai között. Most terjesztettük egyébként minisztertanács elé utólagos jóváhagyásra azt a tízmillió forintos hitelfolyósítást, amelyet kincstári kezességként juttattunk kisipari szövetkezeteknek. — A hitelkeretben folyósított novemberi összeget egy erre a célra létesített és már a múltban is működő Hitelügyi Bizottság osztja szét és ez gondoskodik az igazságos szétosztással a kisipar és kiskereskedelem érdekeiről. A Kisipari Hitelintézet mellett a Községi Takarékpénztár jut nagy jelentőséghez és így e kettős pénzintézeti megoldással helyreáll a nyugalmi helyzet és a kisipar végre forinthitelhez és áruhitelhez jut, amelyre kétségkívül nagy szüksége van. A novemberben meginduló rendszeres hitelellátás az ország belső gazdasági rendjét és megerősödését szolgálja. Senki se tartson bolondnak, sőt. Csakhát én szeretem a babot! Az ostrom után ugyan túl bőven volt benne a részem és akadt olyan nap, amikor határozott ellenszenvet éreztem szegényke iránt, de ez más. Akkortájt egy héten tízszer ettem babot, a gyomrom morgott is érte. Sebaj. Jobb, ha morog, mint ha korog — mondtam és hősi elszántsággal kanalaztam tovább. Elvégre éhenhalni sokkal kellemetlenebb lett volna. Ma azonban már más a helyzet. Jobb és változatosabb a koszt, támad itt-ott zökkenő Talán és sokat kukoricáznak a kenyérrel, panaszra azért nincs ok, hiszen olyabban élünk, mint 1940-ben. Csak a babot hiányolom erősen. — Gyere hozzánk vacsorára — hívnak ismerőseim. — Mit szeretnél? — Bablevest zöldséggel és csipetkével — feleltem, mire kinevetnek. — fejre estél, hogy ilyesmit kívánsz. Hát nem volt untig elég belőle? Ki akar még Ibiiben is cumpászot enni‘11 En. Emelt fővel bevallom, hogy a kedvencem a jó bableves, a hagymás babseriáta és az ízletes babfőzelék, amelyek sehol sem találhatók. Hiába böngészem a vendéglők étlapját, mindegyikről sült liba, vadas nyúl, disznópörkölt, rántott máj, bécsi szelet, rostélyos kacérkodik velem, a babnak azonban se híre, se hamva, se leve. Nem kell a kutyának sem, csak nekem. Hasztalanul ostromolom baráti körömet, szánakozva néznek rám és az elmegyógyintézetet javalják öröklakásul: ott talán még főznek babot, bár ez sem biztos. Ez a baj. Megértem az ellenszenvet, ez azonban nem tarthat végletekig. Kivételesen olykor lehetne cumpászot is adni az asztalra, ha másért nem, csupán a hála kedvéért, hogy egyszer megmentette az éhes ország életét! Kissé sok volt ugyan egyszerre, no is*! Bort ittunk már néhány okáss val, mégsem hallottam egyetlen komoly kocsmatöltelék szájából a dacos tiltakozást: — Utálom a tütüt, hiszen annyit ittam be tőle. Több nem kell! Dehogyisnem. Csak ide vele bal, így vagyok én a babamelytől különben se kívánom, hogy egyedül árválkodjék a tálban. Főzés közben esetleg arra jár valami derék malac és körmével belelép a fazékba, hát maradjon ott. Ha a főzelékhez odadörzsöli füstölt oldalát az elég gyásznó, vagy liba repül el a lábos felett és beleejti combocskáját, hagyjuk csak benne, én a mellékletekkel együtt megeszem. Sőt nem is bánom, de adjanak már babot, mert nagyon ideges vagyok!* UTÓIRAT: Közellátási ügyekben rendszerint jóltájékozott barátom most szólt, hogy ne sírjak, a téren több lesz a bab, mint kéne. Kérnek. Akkor majd írok ellene egy másik cikket, ha én is megutáltam! (K) Bableves kéne Gyümölcsfa, díszfa csemetéim az Alsó Schrikkerféle tekeresnuszia v. faiskolából megérkeztek. MEZEY FERENC kertépítő. II., Júlia-utca 2. Tel.: 360—719. Arany, ezüst, ékszer vétel, eladás. Dr. Bajmócziné Wintermantel Teréz, Rákóczi út 10. I. 2 özv. Lukász Lajosné úgy a maga, mint gyermekei, valamint rokonsága nevében fájdalommal jelenti, hogy férje Lukász Lajos kályhagyáros f. hó 30-án, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése nov. 3-án, hétfőn d. u. 3 órakor lesz a kerepesiúti temetőben.