Kis Ujság, 1947. november (1. évfolyam, 108-132. szám)

1947-11-01 / 108. szám

rók Washingtoni kormánykörökben úgy vélik, hogy a hiteleket évenként határoznák meg és részint az amerikai erőforrások­hoz, részint az Európában már mu­tatkozó eredményekhez szabják majd. A megbeszélésen nagy vonalakban megtárgyalták azokat a javaslatokat, amelyeket a kormány pénzügyi és külügyi bizottsága elé terjeszt. Nagy események sorokban Washingtonban kijelentették, hogy az amerikai külügyminisztérium nem tud semmit Mikolajczyk lengyel el­lenzéki vezérről. Henry Wallace, volt amerikai köz­társasági alelnök csütörtökön este Rómába érkezett, ahol a kormány tagjaival tárgyal. Masaryk csehszlovák külügyminisz­­ter az United Pressnek adott nyilat­kozatában kijelentette: a Kelet és a Nyugat közötti ellentétek még egy ideig tarthatnak, de meg van győ­ződve, hogy az ellentétek nem nézet­nek háborúra. A Palesztina-Transzjordánia hatá­rán állomásozó szír hadsereg szomba­ton nagyszabású hadgyakorlatot kezd. Az angol alsóház csütörtöki ülésén félévre kizárták Allighan képviselőt az alsóház üléseiről, miután a lapok­­nak bizalmas értesüléseket adott el pénzért. László Ferenc Mennyi benzint és olajat kap a magánautó, a teherautó és a motorbicikli A közlekedésügyi miniszter ma megjelent rendeletében intézkedik a gépjárművek üzemanyagának meg­állapításáról. Eszerint személykocsi számára, amelynek hengerűrtartalma legfeljebb 1000 köbcentiméter 6« liter, 1001—2000 köbcentiméternél 100­­­ liter, 2000-nél és annál többnél 150 liter benzint kell havonta kiszol­gáltatni. Állami kocsi, autótaxi vagy bér­autó számára a hengerűrtartalom szerint megállapított benzinmennyi­ség kétszeresét kell kiszolgáltatni. Benzin, illetőleg gázolajüzemi teher­gépkocsi számára, amelyeknek önsú­lya legfeljebb 2000 kg 200 liter, 2001—8000 kg-ig 300 liter, 3000 kg-nál több 500 liter benzint, illető­leg gázolajat kell havonta kiszolgál­tatni. Motorkerékpár számára, mely­nek épített motorhengerűrtartalma legfeljebb 350 köbcentiméter 20 liter, 350 köbcentiméternél több 40 liter benzint kell havonta kiszolgáltatni. Benzolból, ha az ország benzolkész­­lete megengedi, a megállapított ben­­zinmennyiségnek legfeljebb 10 szá­zalékát lehet kiszolgáltatni. A motorolajat havonként kell ki­szolgáltatni és az a benzinmennyi­­ségnek legfeljebb 7 százaléka lehet. Sebességváltó-olajnál félévenként kell kiszolgáltatni az olajat és pedig sze­mélykocsinál 20 litert, tehergépkocsi­nál 00 litert, motorkerékpárnál 6 litert. Körvadászati intelmek Itt van már a télbe­ hajló késő ősz. Vele megjött a fagy is. A fagyok be­álltával a síkföldön már nem igen tart ki a nyúl s így az egyéni vadá­szat ideje lejárt. Szép napsütésben a déli órákban néha mélyebben elszun­dikál egy-egy nyúl, ilyenkor egy-egy fogolycsapat is bevárja a vadászt lő­­távolba. De ez csak megerősíti azt a régi vadász-mondást, hogy ,,bolond nyúl“ mindig akad. Nemsokára eljön az ideje a társas hajtóvadászatoknak. A síkföldi hajtó­vadászatnak legáltalánosabb, legmeg­­szokottabb formája a körvadászat. Ez a vadásztársaság aratása, melynek eredménye sok esetben fedezi a va­dászterület bérét, sőt esetleg más ki­adásokat is. A közélelmezés szem­pontjából a kör­vadászatok jönnek elsősorban figyelembe. Kezdő vadászokhoz szól elsősorban a mostani írásom! Arról írok, hogy miként kell visel­kedni a társas vadászatokon. A kör­vadászat gyülekezőhelyén rendszerint számokat húznak a vadászok. Egy­szer az alacsony szám indul, a másik körnél a magas szám. A sorshúzás ellen nem illik zúgolódni. Az megen­gedhető, hogy ha egy öregebb vadász alacsony számot húzott, és sokat kel­lene gyalogolnia, akkor valamelyik fiatal vadász számot cserél vele. Ha nem húznak számot, akkor a vadászatrendező indítja jobbra-balra­ a vadászokat. A vadászat rendezőjé­nek feltétlenül engedelmeskedni kell! Nem való a vadásztársaságba az, aki húzódik, alkudozik! Illendő, hogy a jólábú vadászok induljanak előre. Ha azután a kör összeér és megad­ják a jelet, hogy „befelé“, mindenki egyenletesen, lassan a kör közép­pontja felé halad. A rendezett vadász­területeken a kör középpontját egy földbeásott jelzőpózna mutatja. A vadásznak kötelessége a hajtóit rendbetartani, hogy azok egyenlete­sen menjenek, se előbbre ne szalad­janak, se hátra ne maradjanak és a kellő távolságot megtartsák, nehogy köztük szaladjon ki a nyúl vagy a róka. A körvadászat szép mulatság, ha nem akad néhány olyan vadász, aki mások rovására akar szórakozni. Ilyen például a „zsákos“. Egy hely­ben lipeg-topog, rá-rákiált a szom­szédjaira, hogy előre ! De ő hajtóival visszamarad, zsákot csinál, hogy men­­nél több nyúl vegye feléje az irányt. A zsákost könnyen el lehet intézni, úgy,­ hogy a két szomszédja bezárja a zsák száját és így a kapzsi vadászt kirekesztik. A „kapucsináló“ is rendesen kap­zsi vadász, aki azáltal akar előnyök­höz jutni, hogy jobbra is, balra is, messzi elküldi magától a hajtókat, hogy a nyulak az így alkotott kapun át igyekezzenek ki a körből. A kitűnő lövőknél ez még csak hagyján, de nagyon sok kárt jelent a társaság­nak, ha a kapucsináló még rossz lövő is. A zsákost és a kapucsinálót nem szívesen hívják meg máskor! A körvadászat réme a „léniázó“ vadászi Ez a fajta ren­desen a nagyon kezdők vagy a na­gyon gyenge lövők sorából kerül ki, akik a kifelé futó nyulat puskájuk­kal a hajtók és vadászok vonalán át kísérgetik. Hogy milyen szólamok szállnak az ilyen puskás felé, a hir­telen „hátra arcot”" vagy „feküdjél“ csinált vadászok és hajtok soraiból, mindenki elképzelheti. Ilyen vadászt —­­nagyon helyesen — a vadászat­­rendező a legerélyesebben megint, és ismétlés esetén haza küldi. Szűkül a kör! Felhangzik: „Befelé lőni nem szabad!“ Ez szigorú pa­rancs és azt mindenkinek be kell tar­tani, hogy a belesetet elkerüljük. Még súlyosabb elbírálás alá esik az a „lő­ dühben“ szenvedő puskás­­ pus­kást írtam, mert ilyen nem érdemli meg a vadász nevet), aki még akkor is belő a körbe, mikor elhangzott, hogy „hajtok befele!“ Ez már düdös könnyelműség! Ha a körnek vége van, akkor min­­denki köteles puskájából a tölténye­ket kivenni, és üres puskával menni a gyülekező helyre. Minden vadász köteles ügyelni arra, hogy az általa lőtt vaddal a hajlók beszámoljanak és azt annak rendje és módja szerint sorba rakják. Ha ez megtörtént, akkor a vadászmesternek be kell diktálni a lelőtt vad számát. Ha a bemondások összege egyezik a teríték szál­ával, akkor rendben van minden. Nincsen nagyzoló, füllentő vadász a társaság­ban, sőt talán nagyobb is a teríték a bediktált számnál, mert a közös nyu­­lakat senki sem tulajdonította magá­nak. Ez már nagyon jó bizonyít­vány, a vadásztársaság korrekt gon­dolkodásáról! Még valamit. A körvadászatoknál és egyáltalában a hajtóvadászatokon a kulacs, a bütykös csak kellő mérték­kel kotyogjon. Mert bizony a túl sok alkohol nagyon megrontja az ered­ményt. Kittenberger Kálmán Angoraszőrt, tyu&cmot és zsírosgyapjút minden mennyiségben vásárol. Fischmann, Nagydiófa­ utca 19. Telefon: 422-756. Címre ügyelni! Szociális intézmény aggokat méltányos hozzájárulásért vagy ingatlanért s­ íját élete végéig eltart gazdaságaiban, illetve üdülőjében. Válaszokat­­„Nyugodt otthon“ jeligére ki­­adóba kérünk_________ &­ Szombat, 1947 november 1 Levél Pozsonyból Öreg, nyugdíjas magyar írta ezt a levelet Pozsonyból, olyan magyar ember, aki az első csehszlovák köz­társaság idején egyik alapító tagja volt a Magyar Masaryk Akadémiá­nak, őszinte tisztelője és személyes ismerőse a csehszlovák állam megal­kotójának, és mindenkor, a legvál­ságosabb időkben is meg nem alku­­vóan­ harcolt a demokratikus magyar és csehszlovák kibékülés magasztos eszméjének megvalósításáért. A po­zsonyi levél így hangzik: „Kedves b­arátom. Hiába fag­gatsz arról, hogy megnyugtató vá­laszt írjak neked a mi sorsunkról. Kincs itt nyugatom már, csak a sírban. .A mi helyzetünk az üldö­zött vad helyzetéhez hasonló, csak annyiban rosszabb, hogy a vadnak is akad helye az erdőben, ahol sza­badon, nyugodtan és biztonságban alhatik egyet, de nekünk, úgy lát­szik, már ebben sem lehet ré­szünk. Most dobálják ki lakásaik­ból a pozsonyi magyarokat. Minden szégyenkezés és orcapirulás nélkül kézbesítik ki a ürült rezsim kitűnő oszlopai által aláírt végzéseket a lakás elvételéről. Mindenütt ez a megismétlődő érv: „Mivel ön ma­gyar nemzetiségű és így szempontból megbízhatatlan.“állami Szegény emberek, magyar pro­letárok és nyugdíjasok éppúgy mint a tisztviselőréteg, néhány na­pon belül elvesztik lakásukat és nem törődnek azzal, hogy mi lesz velük és mi lesz a családjukkal, hová mennek a bútoraikkal. Va­lami végzetszerű úszik itt a levegőben.könyörtelenség Tegnap a Széplak­ utcán raktak ki egy magyar családot az utcára. Nagy csődület támadt. Pozsony új lakossága vegyes érzésekkel nézte végig ezt az inkvizíciós műveletet, amely végül is egy verekedéssel zá­rult le. Így épül Pozsony új er­kölcse és így szilárdul meg a de­mokrácia a Duna partján? Nincs erre jogorvoslat? Nincs erre ke­gyelem, belátás és igazság. Milyen béke ez, amely a háború óta el­telt harmadik esztendőben űzött vaddá teszi az embert csak azért, mert anyanyelve magyar? Erre vá­laszolj, kedves barátom. Budapest­ről. . .* Meseország lett Magyarországból ebben a ködös októberben. Mindenki mesél. Mesél a tejesk­ocsis, akinek a sógora teg­nap érkezett Kgjászószentröcsögéről, ahol az oltatti fodrász anyósától hal­lotta, hogy annak van egy barátnője és attól értesült róla, hogy Székes­­fehérvárt már bombázták, de ezt egyelőre titokban tartják. Mesél a gyümölcsöskofa, aki szerint a főzelék azért drágul, mert jön a háború és mindent félretesznek, hogy megszo­rítsák a katonák téli élelmezése ré­szére. A kávéházakban és eszpres­­­szókban mindenre akad egy-egy me­se. Ha egy órára kialszik a villany, mert az Elektromos Műveknél egy kapcsolótáblán kiégett valami kábel, akkor az egész város rögtön tele van azzal a mesével, hogy tulajdon­képpen csak elsötétítési gyakorlatot tartottak, miközben senkinek sem jut eszébe, hogy nappal van. Hiba lenne, ágyúval lövöldözni a verebekre — hogy megmaradjunk a háborús frazeológia mellett és ko­moly tömegpánikot szimatolni eltö­­ltött a jelenség mögött, amely lénye­gében nem egyéb, mint az emberi butaság halhatatlanságának ékesen szóló bizonyítéka. Mert, hogy valaki kitalál egy mesét, az többnyire az illető egyéni hiúságával áll összefüg­gésben, azzal a törekvéssel, hogy ma­gát az érdeklődés központjába igyek­szik helyezni. Ha azonban valaki ezt a mesét el is hiszi, akkor csak ostoba­ságának adja tanújelét. Szerén­y véle­­­ményünk szerint azoknak, akik már légy zümmögésében is közeledő repülőgépek zúgását vélik felfedezni, nem ötévi fegyházat kellene adni, ha­nem 25-öt — de nem években, ha­nem másféle egységben. A REFORMÁCIÓ EMLÉKÜNNEPE hasonlóan Szent István király em­léknapjához vagy március tizen­ötödikéhez — a magyarság legem­berségesebb hagyománnyal­ idézi vissza. Ha pirosbetűs naptári for­mula minden szerint nem is ünnepnapja magyar embernek októ­­ber harmincegyedike, azért mégis — vallásfelekezeti s egyéb társa­dalmi megosztottság hálával tekinthetünk nélkül is — mindnyájan magyarok a Gondviselésnek a re­formáción keresztül megnyilatkozó nemzeti ajándékaira. Nemcsak a protestáns keresztyének számára jelentős a reformáció történelmi dátuma, de a katolikus magyarok is igen sokat köszönhetnek köz­vetve a reformációnak. Hiszen a reformáció — amint ezt érett s megfontolt szemmel látjuk immá­ron —, nem a kereszténység szét­szakadását jelentette, hanem csak szükséges differenciálódást, vagyis belső változatosságot a krisztusi hit és életerkölcs általános erőssé­gére. A reformáció készséget adott annak idején a katolikus kereszté­nyek számára is, hogy a protes­tánsok versenytársaként — erkölcs súlyban, vagyis minőségileg — megerősödjenek. Így volt ez Ma­gyarországon épúgy, mint másutt is, mindenütt, ahol a lelki ébredé­seket nem fojtották meg hatalmi erőszaktevéssel. A reformáció lelki forradalma s lendülete váltotta ki nemzetünk életében, hogy oly ki­válóságok növekedtek föl a kato­likus emberség klasszikus magyar megtestesítőiként, mint egyházfér­­fiak vonalán Pázmány Péter, Káldy György és Széchenyi Pál érsek, vi­lági férfiak közt pedig Eszterházy Miklós nádor, a költő s bndapzér Zrínyi Miklós és 1I. Rákóczi Fe­­renc. h­ittételektől, rítusoktól és feleke­­­zeti alakulatoktól függetlenül, a re­­­formáció az emberséges életformá­nak s ezzel egyértelműen a hala­dásnak eszményeit és gyakorlatát tette kötelezővé általánosságban. Csak az értheti meg igazán és va­lóban a reformáció lelki áldásait, aki nem zárkózik el sem társadal­mi, sem politikai, sem általában kulturális téren a­­ haladástól. A reformáció forradalmasította a tu­dományos és művészi felfogást az építő kriticizmus szellemében, ez világosította meg a nemzeti érze­lem tiszta lelki forrásait, szemé­lyiségérzésre bátorította a hivő és gondolkodó egyént s öntudatos egyénekké bátorította az elnyo­mott tömegeket. Itt is így vált szinte hagyományszerűett kötelező­vé a reformáció egyetemes célú tanítása által az emberséges forra­dalom szelleme, az elnyomás és a nyomor elleni küzdelem és általá­ban a haladás minden vonalon és minden vonatkozásban. Eszerint nemcsak hitbeli megújulás tényei, nemcsak vallásfelekezetek kapcso­lódnak össze az október harminc­egy történelmével, hanem minden haladó ember hálás lehet e na­pért. Aki pedig elárul­ja e nap kö­telező értelmét, a haladás szelle­mét bármely vonatkozásban, an­nak még vallásfelekezeti alapon is kevés köze van már a reformáció élő erejéhez. (n. I.) November elsejével újra megindul a kisipar hitelellátása! Négymillió forint a novemberi hitelkeret hitelkeret négymillió Két hónap óta leállt a kisipar és kiskereskedelem intézményes hitel­ellátása. A Kisipari Hitelintézetnél tapasztalt állítólagos szabálytalansá­gok miatt a Gazdasági Főtanács és a pénzügyi szervek átmenetileg fel­­f­üggeszt­ették a hitelek folyósítását. A Kisipari Hitelintézet ellen az vád merült fel, hogy a kisiparnak és a kiskereskedelemnek juttatott hitel­részlegeket a saját üzleti szanálására fordította. Vizsgálat indult s egyben tervek merültek fel, hogy milyen módon biztosítsák a további hitelek nyújtását. A Kis Újság illetékes helyen fel­világosítást kért jelenlegi helyzetéről.a kisipari hitelek — Azok a szabálytalanságok, ame­lyeket a Kisipari Hitelintézetnél annak idején tapasztaltunk, — így hangzott az illetékes hely nyilatko­zata, — jórészt abból a meggondo­lásból eredt, hogy a Hitelintézet köz­vetlen támogatásnak vélte a neki juttatott hitelkeretet. A kisipari hitel­ellátás ugyanis két úton történhet. Vagy közvetlenül adják a segítséget, vagy betétekkel erősítik a hitel lebo­­nyolításával foglalkozó pénzügyi in­tézményt. A Kisipari Hitelintézet ilyen értelemben fogja fel a neki jut­tatott összegeket, így például a köz­­munkaváltságból oda irányított há­rommillió forintot betétszerűen ka­matoztatta.­­ A Kisipari Hitelintézet most a Községi Takarékot is a mellé kis­ipar és kiskereskedelem szolgálatába állították. Miután így a legnagyobb nehézség elhárult az útból, bár elsejével újra megindul a novem­kis­ipari hitelek folyósítása. .A Kisipari Hitelintézet másfél-kétmillió forintot folyósít, ugyanilyen keretek között hitelez a Községi Takarék is és így (P) a novemberi forint lesz! . A hitel-segítség alatt természe­tesen nemcsak „forintot“ kell érteni, hanem áruhitelt is, amely egyébként eddig is megvolt s a jövőben is meg­lesz, még fokozottabb mértékben. A hitelt sem kell teljesen egyéni vállal­kozások megsegítésének venni, mert hiszen a kötött gazdálkodásban szá­mos kisiparos és kiskereskedő fog össze szövetkezeti alapon, hogy a fő áruelosztásban ily módon intézmé­nyesebben és hamarabban részesül­jön. Az anyagelosztás így gyorsabb, mert egy-egy nagyobb tételben tör­­ténik, a szövetkezet azután autonóm osztja szét az árut kisebb részekre tagjai között.­­ Most terjesztettük egyébként minisztertanács elé utólagos jóváha­gyásra azt a tízmillió forintos hitel­folyósítást, amelyet kincstári kezes­­ségként juttattunk kisipari szövet­­kezeteknek. — A hitelkeretben folyósított no­vemberi összeget egy erre a célra létesített és már a múltban is mű­ködő Hitelügyi Bizottság osztja szét és ez gondoskodik az igazságos szét­osztással a kisipar és kiskeresked­e­­lem­ érdekeiről.­­ A Kisipari Hitelintézet mellett a Községi Takarékpénztár jut nagy jelentőséghez és így­ e kettős pénz­intézeti megoldással helyreáll a nyu­galmi helyzet és a kisipar végre forinthitelhez és áruhitelhez jut, amelyre kétségkívül nagy szüksége van. A novemberben meginduló rendszeres hitelellátás az ország belső gazdasági rendjét és megerősödését szolgálja. Senki se­­ tartson bo­londnak, sőt. Csakhát én szeretem a babot! Az ostrom után ugyan túl bőven volt benne a ré­szem és akadt­­ olyan nap, amikor határozott ellenszenvet éreztem sze­gényke iránt, de ez más. Akkortájt egy héten tíz­szer ettem babot, a gyom­rom morgott is érte. Se­baj. Jobb, ha morog, mint ha korog — mond­tam és hősi elszántsággal kanalaztam tovább. El­végre éhenhalni sokkal kellemetlenebb lett volna. Ma azonban már más a helyzet. Jobb és válto­zatosabb a koszt, támad itt-ott zökkenő Talán és sokat kukoricáznak a ke­nyérrel, panaszra azért nincs ok, hiszen olyabban élünk, mint 1940-ben­. Csak a babot hiányolom erősen. — Gyere hozzánk va­csorára — hívnak isme­rőseim. — Mit szeretnél? — Bablevest zöldséggel és csipetkével — feleltem, mire kinevetnek. — fejre estél, hogy ilyesmit kívánsz. Hát nem volt untig elég be­lőle? Ki akar még Ibii­ben is cumpászot enni‘11 En. Emelt fővel beval­lom, hogy a kedvencem a jó bableves, a hagymás babseriáta és az ízletes babfőzelék, amelyek se­hol sem találhatók. Hiába böngészem a ven­déglők étlapját, mind­egyikről sült liba, vadas nyúl, disznópörkölt, rán­tott máj, bécsi szelet, ros­télyos kacérkodik velem, a babnak azonban se híre, se hamva, se leve. Nem kell a kutyának sem, csak nekem. Hasztalanul ost­romolom baráti körömet, szánakozva néznek rám és az elmegyógyintézetet javalják öröklakásul: ott talán még főznek babot, bár ez sem biztos. Ez a baj. Megértem az ellenszenvet, ez azonban nem tarthat végletekig. Kivételesen olykor le­hetne cumpászot is adni az asz­talra, ha másért nem, csupán a hála kedvéért, hogy egyszer megmentette az éhes ország életét! Kissé sok volt ugyan egy­szerre, no is*! Bort ittunk már néhány oká­ss val, mégsem hallottam egyetlen komoly kocsma­­töltelék szájából a dacos tiltakozást: — Utálom a tütüt, hi­szen annyit ittam b­e tőle. Több nem kell! Dehogyisnem. Csak ide vele­ bal, így vagyok én a bab­amelytől különben se kívánom, hogy egyedül árválkodjék a tálban. Fő­zés közben esetleg arra jár valami derék malac és körmével belelép a fa­zékba, hát maradjon ott. Ha a főzelékhez odadör­zsöli füstölt oldalát az elég gyásznó, vagy liba repül el a lábos felett és beleejti combocskáját, hagyjuk csak benne, én a mellékletekkel együtt megeszem. Sőt nem is bá­nom, de adjanak már babot, mert nagyon ide­ges vagyok!* UTÓIRAT: Közellátási ügyekben rendszerint jól­tájékozott barátom most szólt, hogy ne sírjak, a téren több lesz a bab, mint kéne. Kérnek. Akkor majd írok ellene egy má­­sik cikket, ha én is meg­­utáltam! (K) Bableves kéne Gyümölcsfa, díszfa csemetéim az Alsó­ Schrikkerféle tekeresnuszia v. faiskolából megérkeztek. MEZEY FERENC kertépítő. II., Júlia-utca 2. Tel.: 360—719. Arany, ezüst, ékszer vétel, eladás. Dr. Bajmócziné Win­termantel Teréz, Rákóczi út 10. I. 2 özv. Lukász Lajosné úgy a maga, mint gyermekei, valamint rokonsága nevében fájdalom­mal jelenti, hogy férje Lukász Lajos kályhagyáros f. hó 30-án, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése nov. 3-án, hétfőn d. u. 3 órakor lesz a kerepesi­­úti temetőben.

Next