Kis Ujság, 1947. november (1. évfolyam, 108-132. szám)

1947-11-23 / 126. szám

JIM,‘ Képes eléklet m Hadifogoly-névsor ^ra 4Q HUé,­­V­asárna­p, 1947 november 23 A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Egy kilogram robbanóanyag egy bérház pincéjében Kétszáznyolcvan kisparaszt vetőmag pere Hajdúhadházon Visinszkij újabb éles támadása Amerika ellen Marshall Londonba érkezett, Molotovot hétfőre várják — A külügyminiszter­­helyettesek nem tudnak megegyezni — Leon Blum miniszterelnökségéhez nem járult hozzá a francia nemzetgyűlés \ külügyminiszterhelyettesek pén­teki londoni ülésükön sem tudtak megegyezni a külügyminiszterek ked­den kezdődő értekezletének napi­rendtervezete dolgában. A külü­gy­mi­niszterhelyettesek ma délután újból összeülnek és azt remélik, hogy talán kikerül­hetnek abból a zsákutcából, amelybe kerültek, ha elfogadják a francia, angol, ame­rikai, másfelől pedig a szovjet indít­ványokat egyetlen jelentéstervezetbe összefoglaló francia javaslatot. Marshall amerikai külügyminiszter pénteken repülőgépen megérkezett Londonb­a, ahol kijelentette az új­ságíróknak, hogy a külügyminiszteri értekezlet kilátásait illetőleg nem pesszimista, de nem is optimista. Azért jött Londonba — mondotta — hogy minden tőle telhetőt tegyen a Németország ügyében meg­való megegyezés érdekében. Molotov szovjet külügyminisztert és a francia külügyminisztert hétfőre várják Lon­donba. Előreláthatólag a szovjet kül­döttség lesz a legnagyobb és több mint százötven tagból áll majd. Lon­­donba várják az értekezletre Gru­ber osztrák külügyminisztert is. Be­nin brit külügyminiszter mellett né­metországi szakértők lesznek az ér­tekezleten. Londonban általában in­kább borúlátóan ítélik meg az ötö­dik külügyminiszteri értekezlet sike­rének esélyeit. Szovjet vádak a nyugati hatalmak ellen Az Egyesült Nemzetek közgyűlé­sének pénteki ülésén Visinszkij szov­jet delegátus hosszabb beszédet mondott. Megállapította, hogy a kül­politikai ellentétek összeütközése most már leplezetlen. A jövő dönti majd el, mi követ­kezik ezután: együttműködés, vagy pedig teljes széjjelválás, ami halálos csapás volna a vi­lágra. Visinszkij ezután utalt a politikai bizottságnak a vétójog felülvizsgálá­sának döntésére és hangsúlyozta, a Szovjetúnió arra sem hajlandó, hogy a vétójog bármilyen formában tör­ténő módosítását egyáltalán fonto­lára vegye. A teljes vétójog nélkül lehetet­lenné válnék a nagyhatalmak együttműködése. Visinszkij ezután kapcsolatba hozta Truman elgondolásait és Marshall programját a vétójog problémájával és kijelentette, hogy ennek is az­­ a végső célja, hogy az Egyesült Államo­kat a világ gazdasági diktátorává tegye. Ez a lépés az Egyesült Nem­­zetek Szervezetének alapelveibe ütkö­zik és megvalósítása a szervezet el­pusztítására vezetne. Az Egyesült Államoknak semmi joguk sincs arra, hogy ők határozzák meg, mi a demo­krácia — folytatta Visinszkij. A Szovjetunió már belefáradt abba az unos-untalan hangoztatott ismételge­tésbe, hogy kizárólag a nyugati demokrácia az igazi demokrácia. Beszéde végén Visinszkij rámutatott arra, hogy a Marshall-program még nem mutatkozott meg teljes nagysá­gában, majd így fejezte be beszédét: ,, Figyelmeztetem az áldozatokat: Shinock igényt tart még a­­ő­ egy font húsára­“ Az Egyesü­lt Nemzetek közgyűlése egyébként 38 szavazattal 6 ellenében úgy döntött, hogy a vétó­kérdést a kisközgyűlés elé utalja. A közgyűlés helyt adott annak a kívánságnak is, hogy az öt nagyhatalom egymás kö­zött tanácskozzék a kérdésről. A németországi Szövetséges Ellen­őrző Tanácsnak a londoni értekez­let előtt tartott utolsó ülésén is a nyugati hatalmak elleni támadás hangzott el szovjet részről. Szoko­­lovszki tábornok, a Szovjetunió ki­küldötte azz­al vádolta meg az Egye­sült Államokat, Nagybritanniát és Franciaországot, hogy ismételten megszegték a potsdami egyezményt, valamint a többi négyhatalmi meg­állapodást. _ — y Azzal vádolta a nyugati hatal­makat, hogy Németország meg­szállási övezeteiben nem hajtot­ták végre nácítlanítást a demilitarizálást,­­ és a németországi sajtóban szovjetellene­s és hábo­rús uszítást folytatnak. A brit kiküldött válaszában vissza­utasította a vádakat és kijelentette, hogy azok a vult vádak, amelyeket már számtalanszor megcáfoltak. Még nem oldódott meg a francia válság A francia nemze­tgyűlés péntek dél­utáni ülésén Leon Blum ismertette programját. Rámutatott arra, hogy a helyzet súlyos, a köztársaság és a pol­gári szabadság veszélyben van. Fran­ciaországot kellős veszély fenyegeti: egyrészt a nemzetközi kommunizmus nyíltan hadat üzent a francia demo­kráciának, másrészt a de Gaulle-párt meg akarja szüntetni a nemzeti szu­verenitás alapvető jogait. A köztársa­sági elemek összefogását sürgette. Is­mertette ezután belpolitikai program­ját, majd külpolitikai térre áttérve rámutatott, hogy Franciaország küldetése a har­madik nemzetközi erő megszer­vezése a nézeteltérések elsimítá­sára és a gyanakvás megszünte­tésére. Ezután a különböző pártok szóno­kai mondottak beszédet. Bud­os, aki a kommunista párt nevében hangoz­tatta, hogy nincs „harmadik erő“ sem nemzeti, sem nemzetközi vona­lon. Csak imperialisták és nem­imperialisták vannak. Élesen támadta Blum tervezett politikáját. Blum vá­lasza után szavazásra került a sor, amelynek során nem kapta meg a többséget. Az alkotmány értelmében Blumnak 309 szavazatra lett volna szüksége miniszterelnöki megbízatására, azon­ban csak 300 szavazatot kapott, míg 277 képviselő ellene szavazott. A nemzetgyűlés ülése után Vincent Auriol köztársasági elnök éjfélkor új­ból megkezdte tanácskozásait a párt­vezérekkel az új kormány megalakí­­tásáról. Elsőnek Schuman radikális­­párti volt pénzügyminisztert fogadta, majd éjszaka kettőkor abbahagyta ta­nácskozásait. Ma délelőtt a köztársa­sági elnök Freynaud volt miniszterel­nököt és a De Gaulle-párt egyik ve­zetőjét fogadja. Azt remélik, hogy még ma délelőtt kijelölik az új miniszterelnököt. Fokozza a nemzetgyűlésen a nehéz­ségeket az, hogy az MRP két tagját kizárják a pártból, miután csatlakoz­tak De Gaulle mozgalmához, mire til­takozásul a pártnak még hét képvi­selője kilépett A sztrájkhelyzet is súlyosbodott Franciaországban. .A marseillei vas­utassztrájk átterjedt Paris külváro­saira és már általános vasutassztrájk fenyeget. A kikötői és dokkmunká­sok hétfőre általános sztrájkot hir­dettek. Bombák robbantak Rómában Szombatra virradó éjszaka két bomba robbant Rómában. Ismeretlen tettesek bombákat dobtak a keresztény­demokrata párt és a qualanquis­­ták római helyiségére. A bombák mindenütt komoly pusz­títást végeztek. Az összetűzések is tovább folytatódnak az ország külön­böző részeiben. De Gasperi miniszter­elnök pénteken hosszasan tanácsko­zott a carabinieri vezetőjével a sztrájkhelyzetre vonatkozólag. Az olasz nemzetgyűlés pénteken viharos ülésen kezdte meg a vitát a baloldali pártoknak a fasiszták és monarchis­­ták elleni akciót követelő javaslata felett. A baloldali képviselők viharos ellenzéssel fogadták a keresztény­demokrata párt szónokának azt a ki­jelentését, hogy ezt az akciót minden olyan mozgalommal szemben alkal­mazni kell, amely erőszakkal akarja megbuktatni az olasz kormányt. Az olasz baloldali pártok egyébként a választásokon valószínűleg közös listán indulnak. Az osztrák munkásság a Schilling-reform ellen Ausztria minden részéből jelenté­sek érkeztek, hogy a munkásszervet­zetek pénteken tiltakoztak a bank­jegyreform ellen. Az osztrák kom­munista párt központi bizottsága fel­hívta tagjait, tiltakozzanak „az osz­trák nép brutális kifosztása ellen“. A párt tömegtiltakozásokat tervez „a külföldi politikának Ausztriában való érvényre jutása ellen“. Több helyen sztrájkok törtek ki. A belügyminiszter rendelkezése sze­rint mindazok, akik a schillinget nem hajlandók fizetési eszközként elfo­gadni, öt évig terjedhető büntetésre ítélhetik. Nagy események sorokban Az­ amerikai szenátus köztársasági pártja elhatározta, hogy az 597 mil­liós szükségsegélyről szóló törvényt szerdán estig letárgyalják. Truman elnök pénteki sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy a Szovjet­­únió ez év első kilenc hónapjában 11,1.700.000 dollár értékű árut vásá­rolt az Egyesült Államokban és nem látja okát annak, miért szüntetnék be a nehézgépek és mezőgazdasági fel­szerelés oroszországi bevitelét. Az új szlovák megbízotti testület tagjai letették az esküt. Az Egyesült Nemzetek Balkán­­bizottsága pénteken Párisban tanács­kozott és elhatározta, azonnal átteszi működésének színhelyét Szalonikibe. Az Egyesült Nemzetek palesztinai albizottságának pénteki ülésén mó­dosító tervet terjesztettek elő, amely továbbra is fenntartja Palesztinának zsidó és arab államra való­­ elosztá­sának tervét. A holland külügyminiszter beszé­det mondott, amelyben állást foglalt egy európai államszövetség ellen László Ferenc LONDON ELŐTT Magyarország nem közvetlen té­mája a küszöbön álló londoni kon­ferenciának, amely kizárólag a német és osztrák kérdések rendezésével foglalkozik, de ha szerencsére té­mája nem is vagyunk ennek az érte­kezletnek, érdekeltjei annál inkább és érdekeltségünk semmivel sem ki­sebb, mint bármelyik más európai államé, a napirenden szereplő Német­országot és Ausztriát beleértve. Mint mindenki, mi is világosan látjuk, hogy ezen a konferencián dől el Európa sorsa és lévén ennek az Európának szerves része, jó sorsun­kat, vagy balszerencsénket nem lehet, nem is igyekszünk elválasztani a kon­tinensétől Félreértés ne essék: balszerencse alatt nem a háborút értjük. Ez a konferencia — bármilyen sorsdöntő is — nem háború és béke között fog választani, hanem „csak“ valódi és látszólagos béke, egységes, vagy meg­osztott világ között, ami — sajnos — majdnem olyan tragikus választási éspedig mindkét oldal, de mindenek­előtt a kis nemzetek számára. És ha ezen a konferencián érdekel­tek, súlyosan érdekeltek vagyunk, akkor többé-kevésb­é kötelességünk a magunk álláspontját a konferen­ciával és várható eredményeivel kap­csolatban leszögezni, annál is inkább, mert hallgatással a problémát meg­kerülni amúgy sem lehet. Ez az állás­­foglalás nem olyan egyszerű, mint amilyen közvetlenül a háború befe­jezése után volt, a világon közben történt egy és más és az a tétel,­ ame­lyet annak idején még könnyű volt megformulázni: egyforma barátság valamennyi nagyhatalommal — ma már csak üres frázisnak tűnik. A helyzet most sokkal többet követel ettől az országtól, csak úgy, mint a többitől; meg kell határoznunk, sőt világosan kifejezésre kell juttatnunk a magunk álláspontját, még akkor is, ha az nem mindenütt találkozik majd méltánylással. Nem mintha egy fegyvertelen és gyenge kis nép számára nem az volna magától értetődő álláspont, hogy minden nagyhatalommal egyformán kíván jó barátságot fenntartani, ez nemcsak természetes álláspont volna, hanem természetes érdek is. A jám­bor óhaj azonban nem elég, ennek teljesüléséhez szükség volna a nagy­hatalmak zavartalan együttműködé­sére, amelytől egyelőre messzebb va­gyunk, mint bármikor a háború óta. A helyzetet reálisan kell mérlegel­nünk és a londoni konferenciától a legjobb esetben is csak valamiféle részmegoldást várhatunk, amely majd időnyereséget és ezzel egyben újabb eshetőséget jelent a jövőbeni, kétség­telenül bekövetkező megegyezésre, ami fájdalmas és sovány vigasz kü­lönösen azoknak, akik hittek az „egy a világ“ eszméjében, akik a háború győztes befejezésétől egy újjászüle­tett egységes, virágzó Európa meg­teremtését várták. Mégis: ezekben a nehéz időkben túl kell tennünk ma­gunkat a csalódásokon, tudomásul kell vennünk a valóságot és ennek alapján kell helyzetünket újból fel­mérnünk, tennivalóinkat meghatároz­nunk. A­ jobb jövőbe vetett hiten kívül azonban ma a realitás mindössze annyi, hogy számolnunk kell Európá­nak legalábbis ideiglenes és előre meg nem határozható mértékű ketté­válásával. Hogy ez a kettéválás mi­lyen lesz, hogy milyen gazdasági és kulturális együttműködés képzelhető el majd Kelet és Nyugat között, hogy milyen lesz az egyes európai orszá­gok viszonya egymáshoz, azt előre megjósolni lehetetlen. De ha ennek a megoszlásnak mértéke és hatásai sok területen vitásak is lehetnek, egy síkon — és ez könnyen felismerhető igazság — még vita sem képzelhető el, hogy ez a kettéválás területileg hogyan fog alakulni — éspedig első­sorban a bennünket legjobban ér­deklő magyar vonatkozásban — az nyilvánvaló mindenki előtt, aki csak egyszer is látta a háború utáni Európa térképét. És minden más érvtől eltekintve, teljesen függetlenül attól, hogy mi­lyen kapcsolatok maradnak meg a két oldal között, teljesen függetlenül a nagyhatalmak jövőbeni politikájá­tól. Magyarország elhelyezkedését és politikai állásfoglalását földrajzi hely­zete már egymagában is ellentmon­dást nem tűrő határozottsággal álla­­pítja meg. Ez a tétel pedig, amely­nek semmi köze ideológiához, társa­dal­mi és gazdasági rendhez, belpoli­tikához, éppen olyan világos igazság mint amennyire világos az is, hogy például Kanadának és Mexikónál szükségszerűen együtt kell működ­niök az Egyesült Államokkal, azaz egyszerű oknál fogva, mert egymá­­sgzem­en élnek. De a földrajzi helyzet kény­szerén túl, vannak egyéb, nem­ kényszerű szempontok is, ame­lyek­­ meghatározzák állásfoglalá­sunkat. Magyarországnak al­apvető exisztenciális érdeke a béke és ennek az érdeknek minden mást alá kel rendelnie. Legutóbb egyik egyházi ve­zetőnk mondotta, hogy a magyarság­nak a fennmaradás politikáját kel folytatnia, ennek a politikának pedig nyilvánvalóan alapfeltétele a béke És ha vannak olyanok az országban akik ezt nem értik meg, akik nem csak gondolnak a háborúra, hanem attól egyenesen sorsuk jobbrafordu­lását várják, ezeket emlékeztetnünk kell Shaw bölcs megállapítására amely szerint „a háborúk mindig el­érnek valamit, de sohasem azt, ami elindítóik elérni akartak“. Ez az igaz­ság különösen azokra áll, akik ná­lunk — a nyugati helyzetet teljesen félreismerve — a háborúról csak be­szélnek, de annak valóságos követ­kezményeire nem is gondolnak, min ahogy nem gondoltak 1914-ben 1939-ben sem. Ezekről mondotta a­z egyik szomszédos állam vezetője a napokban, hogy „azok, akik a há­borút kívánják, voltaképen első ál­dozatai lennének ennek a háború­nak“, amihez hozzátehetjük, hogy első, de nem utolsó áldozatai. Nem szívesen firtatjuk ennek kérdésnek külpolitikai összefüggései! Nekünk nincsen módunk a nagyha­talmak vitájában, amely fejünk felől zajlik, politikai, vagy gazdasági eszkö­zökkel alátámasztani álláspontunka és érdekeinket, egyetlen fegyverünk a érvelés és ebben a roppant feszültség­ben ez vajmi kevés. Mi megértjük ha a nagyhatalmak következetes , egységes, minden területen egysége politikát folytatnak egymással szem­ben és megértjük azt is, ha egy ked­vezőtlen ponton fekvő kis országnál ettől szükségszerűen szenvednie kel! De nekünk elsősorban mégis csak­­ magunk dolga fontos és azt kell lát­n­unk, hogy ebben a nyílzáporban amely a nagyhatalmak páncélját az is sérti, a mi belső rendünk veszélyt kerül. Sajnálatos, hogy a világpiacok­ról nem kapunk elég gyapotot és ma nyersanyagot, amelyet iparunk fel­dolgozhatna, nagyon jól tudjuk, hogy fizetési mérlegünk megbillent egyen­súlyát nem­igen tudjuk politikusal exportjával helyrebillenteni, de ennek a fonák helyzetnek csak részben va­gyunk mi, exportőrök az okai miután az ilyen tranzakciók lebonyolításához nyilvánvalóan importőr is kell. Nap mint nap halljuk az új emigráció hangját, amely szerint a magyar hely­zetet csak fegyveres beavatkozással lehet megoldani, holott az igazság az hogy mindenképen inkább lehet, csaj így nem. Mégis, az ilyen hangok nem csak a kialakulóban levő és kétség* >

Next