Kis Ujság, 1948. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1948-10-08 / 232. szám

Mai malom Amíg kevesek­ kiváltságából a tömegek joga lett a nyári üdülés Az idei fürdőidény bezárult. A für­dőhelyek becsukták ku­puikat, a szál­lodák, penziók s vállalati üdülőtele­pek elnéptelenedtek. Sokszázezren részesültek az idén a fürdőzés, pihe­nés, üdülés örömeiben, hiszen a ,,nyaralás" ma már nemcsak egy te­hetős réteg kiváltsága, hanem egyre nagyobb tömegek részesülnek áldá­saiban. A múltban sohasem volt ez így, sőt minél messzebb megyünk vissza a régi világba, annál kevesebb embert találunk, akinek megvolt a lehetősége a fürdőzésre. Ha egy-két évszázaddal visszamegyünk, egyene­sen azt látjuk, hogy csak a legmódo­sabb faurak tudták felkeresni a régi magyar fürdőhelyeket. A legrégibb magyar „feredők" Mert Magyarország régtől fogva híres gyógyítóerejű fürdőiről és szá­zadok óta folyik a zarándokló® h­íres gyógyhelyeink felé. A Nagyvárad meletti Püspökfürdő, melynek meleg forrása a néprege szerint Szent László lovának patája nyomán bugy­­gtant fel s ezért a középkor folyamán Szent László fürdője révén ismerték, már az 1200-as években látogatott fürdőhely. Az marad a későbbi szá­zadokban is. 1638-ból Szalárdi kró­nikája „nagy, bőforrású, gyönyörűsé­ges fürdő bányának"­ nevezi, melynek „kesersós kénes hévvizit“ messzi vidékről felkeresik a csúzos bántal­­makban szenvedő régi magyarok, szépapáink nagyapái. A vágmenti Teplic ugyancsak rég­től fogva használt feredő. Az 1300-as években már látogatják s gyógyító fürdőhelynek ismerik, az 1500-as esz­tendőkben pedig olyan divatos fürdő­hely, mint ma Parád, Füred vagy Slováta és sereglenek oda a gyó­gyulást, üdülést keresők. Batthyány Boldizsárnéról, Zrínyi Laricáról tud­juk, hogy majd minden esztendőben elutazik valamely fürdőhelyre, vagy Téplicára, vagy Regedére, ahol is a többi hozzáillő úrinéppel, mint pél­dául az Istvánfiékkal egyetemben használja egészségére a feredőt. A súlyosabb betegek sorra elza­rándokolnak valamennyien jóhírű fürdőhelyre. Diósgyőr úrnőjét, Fán­­chy Borbálát 1562-ben várnagya Páhi Török Bálint utaztatja fürdőtől fürdőig, borbélytól borbélyig s nem rajta múlik, hogy úrnője sehol sem talál gyógyulást. Sok a cenzos beteg ezekben a zimankós századokban, amikor a férfinép évszámra a vég­várakban harcol s nem igen alszik vetett ágyban, jólesik hát egy-egy hosszabb harci szünetben felkeresni valamelyik melegebb gyógyvizet. Thurzó György nem egyszer tutajon ereszkedik alá a Vágón Biccséről Tep­­ficre, hogy használja a csodahírű fürdő áldott hévizét. A Balaton felfedezése A későbbi századokban sem szűnik a fürdőzési kedv, de például a b­ala­­tont csak az 1700-as évek legvégén kezdik megismerni és használni. Ak­kor is csak Füred és Keszthely jön számba, mint fürdőhely, de Füred annál hamarabb divatos lesz s az 1800-as évek elején már előkelő fürdő, ahol élénk társan­almi élet zajlik, a csodás balatoni nyárban. 1831-ben már színháza is van Kis­faludy Sándor lelkes buzgólkodása eredm­ényeképen s a bénák, szív- és vesehajosok mellett mozgalmas tár­­sasélete a leányos mamákat, de a politikusokat, írókat és mágnásokat is odacsábítja. Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Széchenyi­ István, Vö­rösmarty Mihály majd minden nyá­­ron visszatérnek a füredi szénsavas forrásokhoz — hiszen akkor még a gyógyvíz , nem a csodálatos ió a vonzóerő — s Jókai is huszonöt nyarat tölt a mindegyre népszerűbb fürdőhelyen. A múlt század elején valóságos ka­ravánokban vonul a fürdőző tehetős nép Füred felé. Kopott családi brics­­kák, öreg határok mellett lóháti uta­sok is szép számmal koptatják a Füredre vezető utakat, Pestről pedig menetrend­, szerint közlekedő társas­­kocsik indulnak hetenként kétszer Kenesére, ahonnan a „Kisfaludi“ gő­zös viszi tovább Füredig a pest-budai népet. A Balaton déli partja úgyszólván egészen a századfordulóig kopár és néptelen. Fürdőhelynek nyoma sincs ezen az oldalon, csak mint lóúsztatót használja a partmenti községek la­kossága az A­ligától Szentgyörgyig húzódó bársonyos homokú partot. Siófokról 1848-ban csak annyit je­gyez fel az akkori „baedeker“, hogy „parti fövénye deákok számára igen alkalmatos“ s fürdőtelepe csak a S10-es években születik meg. Földvár­nak pedig még 1900-ban sincs nyoma A déli part elhanyagoltságát a köz­­lekedési viszonyok magyarázzák. A társaskocsi járat a zalai parton Fü­red irányában közlekedik és így a somogyi oldal nehezen megk­özelít­hető. A déli vasút megépítése után aztán egyszerre a somogyi part kerül előnyösebb helyzetbe, akkor meg a zalai oldalra igyekvők kénytelenek Szántódról vagy Boglárról átfed** kázni a tavon, ha Tihanyba, vagy Badacsonyba igyekeznek A gyorsparaszt a legjobb közlekedési eszköz A múlt század derekán szívesen használt fürdőhelyekről kimerítően tájékoztatnak bennünket az akkori kalendáriumok. Müller Xlifula Nagy Naptára az 1852. esztendőben Bártfa,­­’östyén, Mehádia, Szobra­nc, Eger, Sziiács, Lubic és Füred megközelité­­séről ad részletes tájékoztatót. A fő­probléma ugyanis ezidőben a fürdő­helyekre való eljutás, Bártfára pél­dául legolcsóbb gyorskocsival Eper­jesig menni, onnan aztán társasko­csik hat óra alatt elviszik a vendéget a divatos felvidéki fürdőhelyre,­­Jó három napig eltart Pestről a lejutás. „Aki Mehádiára, Herkulesfü­rdőre indul, Pesttől Orsováig dunai gőzö­sön megy, itt mindig találandnak fu­varosok, akik két és fél óra alatt mérsékelt árért Mehádiára röpítik az utast“ — oktatja ki a nagyközönsé­get a korai kalendárium. Pestről az egri fürdőre utazni fölötte kellemet­len dolog, mert ide se gőzhajó, se vasút nem jár s így egyedül a posta­kocsira van utalva az ember. Ha azonban ezeknek „fontolva-haladása" nincs ínyére az utasnak, használhatja a gyorsparasztot, akik borsos árért ugyan, de aránylag gyorsan elszál­lítják háromszori leváltás után a ven­déget Eger városába. A zágrábi megyei Lubic fürdőre igyekvők kenéséig a Lobmayer-féle gyorskocsin utazhat­nak, onnan a „Kisfaludi“ gőzössel Keszthelyig, majd tovább fogadott szekéren Zágrábig, ahol már a fürdő társaskocsijai várják a vendégeket. Ha aztán mindezeken az utazási fáradalmakon túlesik az utas, zavar­talanul használhatja akár egész nyá­ron át a fürdővizet. Azt a kis töredel­­met, amit a delizsányról hajóra, hajó­ról szekérre, szekérről társaskocsira való átszállással jár, könnyen elviselte a múlt század embere.­ Ma persze, amikor a fürdőzés a legszélesebb tö­megek számára­­is hozzáférhetővé vált, a modern közlekedési eszközök a fürdőhelyek gyors és kényelmes megközelítését is lehetővé teszik a pihenésre vágyó dolgozóknak. NYILT-TÉR E rovatban közlöttekért sem a szerkesztőség. sem a kiadóhivatal felelősséget nem vállal Táborn­a Sándor volt hírlapárus a neki eladásra átadott lapokkal Nagy Ferenc gyöngyösi hírla­pb­izom anyóssal nem szá­molt el­ és azok árát megtartotta. Ezért Nagy Ferenc feljelentése folytán a gyön­gyösi járásbíróság Táborn­a Sándor gyön­gyösi lakost 15 napi fogházbüntetésre ítélte sikkasztás vétsége miatt jogerősen. Megölik a tüsszentést a­merika iskolákban „Baktériumgyilkost szerelnek fel a tantermekben Kansas City, október hó Az Amerikában levő Kansas City­ben érdekes újítást vezettek be az egyik iskolában. Az iskola épületé­nek helyiségeiben bevezették az úgy­nevezett „baktériumgyilkos“ appará­tust. Ennek a készüléknek az a ren­deltetése, hogy a tanulók között meg­előzze a fertőzés lehetőségét, vagy elszigetelje a fertőzés által bekövet­kezett megbetegedéseket. Influenza, spanyolnátha ... A készülék bevezetése hosszú kísér­letezések eredménye. Az Orvos-egye­sület már régebben folytatott arra­­vonatkozóan kísérleteket Ameriká­ban, hogy megakadályozza a külön­féle bőrbetegségek, az influenza, a spanyolnátha és sok más fertőző­betegség terjedését. Legutóbb az egyik okióbeli iskolában végeztek erre vonatkozóan vizsgálatot és ez a vizsgálat a legkitűnőbb és legmeg­nyugtatóbb eredménnyel végződött. Kiderült, hogy a „baktériumgyilkos" berendezéssel felszerelt iskolában, csaknem teljesen megszűnt a gyer­mekek között a fertőzés lehetősége. Sugár-rostély Rendkívül érdekes ez a berendezés. Az első ilyen „baktériumgyilkost” Truman elnök dolgozószobájában és abban a helyiségben szerelték fel, ahol az elnök a sajtóértekezleteket tartotta. Most már tökéletesítették a készüléket, amely egy úgynevezett ultravioletsugár-rostélyból áll. Az ibolyántúli sugár-rostélyt 12 darab 36 hüvelynyi csőlámpa képezi, ezeket a csőlámpákat egymás fölé helyezik el párhuzamosan. A lámpák mögött egy ventilátor áll, amely másodper­cenként AO.QOO fordulatot végez A kívülről jövő levegő ezen a ventilá­toron keresztül tódul be a szobába és átmegy az ultraviolett sugár­rosté­lyon, a­mely a kinti levegőt is meg­tisztítva és megszűrve hozza be a szobába. Gyors levegőcsere A vele szemben levő falon egy ha­sonló berendezés áll, amelynek a ventilátora ellenkező forgással mű­ködik és szívóhatást fejt ki. Ismere­tes, hogy a melegebb levegő mindig a felsőbb rétegekben helyezkedik el és így a lenti melegebb légtömeg állandóan a szoba felső rétege felé hatol és a két ultraviolett sugár­ ros­télynak, valamint ventilátornak mű­ködése következtében szünet nélkül cserélődik. A tanulók semmiféle lég­­huzatot nem éreznek, mert a légcsere a felettük levő régiókban játszódik le. Ha valaki tüsszent... A kísérletező orvoscsoport egyik tagjának nyilatkozata szerint a „bak­­tériumgyilkos“-nak elnevezett beren­dezés „knockantolja a baktériumokat“ és csaknem teljesen lehetetlenné teszi a fertőzés útján terjedő betegségeket az iskolákban. Az orvos elmondotta, hogy mi történt például­ akkor egy iskola­teremben, ha valamelyik kis fickó tüsszentett. A tüsszentéssel nyir­kosságba ágyazott baktériumtömegek szálltak szét a levegőben és ereszked­tek lassan, kényelmesen a padló felé, ellepve a padokat, a kilincseket, az ablakokat és megfertőzve magát a levegőt. Ennek az egyetlen tüsszen­tésnek baktérium-tömegét magába szippantotta a többi gyerek és ezáltal megtörtént a fertőzés. Baktériumok a halálos légörvényben Mi történik azonban most, amikor a teremben működik a bacil­usgyil­­kos? A tüsszentés bacillusai, amelyek eddig kényelmesen utazgattak a leve­gőben, most nem tudnak ilyen „nyu­godt életet élni“, mert valami, szá­mukra iszonyatos erő arra kénysze­­ríti őket, hogy a mennyezet felé röp­penjenek. Fent azután alapos légiör­­vénybe kerülnek és a légörvény egy különös készülék elé sodorja őket, amelynek az emberi szem számára láthatatlan fénye van. Ebben az ibo­lyántúli sugárzásban azután sorra elpusztulnak a baktériumok és mint veszélytelen, atomnyi porszemek jutnak ki a szabad levegőre, ott az­tán már szállhatnak ahová akarnak, elpusztult, veszélytelen kis­bolygói immár a világnak. Hivatalos nyilatkozat szerint a Kansas Cityben bevezetett „baktérium­­gyilkost“ felszerelik majd más isko­lákban is, hogy így egészséges­ leve­gővel lássák el az amerikai iskolákat. Színes vililirai AKI ASSZONYOKAT „GYŰJTÖTT* Különös gyűjtőszenvedélyért tar­tóztattak le a minap Brazíliában egy férfit. Anélkül, hogy valaha is elvált volna, nem kevesebb, mint­­ feleséget gyűjtött magának összes. A bíróságon azzal védeke­zett, hogy semmiféle bűnt nem követett el, mert első feleségének kivételével csupa férjes asszonyt vett feleségül, akik ugyancsak nem váltak el s ezért ezek a há­zasságok egyszerűen érvénytele­nek. A bíróság más véleményen volt. SZEGÉNY KUTYA NEM TEHET RÓLA Sit Lake Cityben (Amerika) Alon Tippits úrnak volt egy végtelenül hűséges házőrző kutyája. Egy ízben Tippits úr távollétében, a szomszédok észrevették, hogy a házban tűz ütött ki. El akarták a tüzet oltani, de kép­telenek voltak bejutni a házba, mert a kutya még a kertbe sem­­ engedte be őket így a ház leégett. Tippits úrnak elveszett mindene, de minden próbát kiálló hűséges kutyája meg­ ANTIALKOHOLISTA VILLÁM Jarvso-ban (Svédország) — jelenti a Liberation — a közelmúltban do­­hány vendég jelenlétében a szabad­ban ünnepelte ötvenedik születésnap­ját egy favágó. Éppen a pálinkás­­üveget emelte ajkaihoz, amikor hir­telen vihar tört ki s villám csapott le az ijedtségtől megmerevedett tár­saság közé. A villám kiverte az üve­get az ünnepit kezéből s jó 10 mé­terre hajította el. Egyébként az üveg volt a villámcsapás egyetlen áldozata. „A gyilkos nem én vagyok!“ Szabadlábra helyezték a gyilkosság miatt elítélt menyasszonyt Az Ítélőtábla Hegedűs-tanácsa sza­badlábra helyezte a gyilkossággal vádolt Czine Borbálát, aki, mint em­lékezetes, 1946 áprilisában Újvidék­­utcai lakásán megölte vőlegényét, egy vett SS-katonát. Czine Borbála annak idején a rendőrségen beismerő vallomást tett és elmondotta, hogy szerel­em­féltésből végzett hűtlen vőlegényével. Ezzel szemben a főtárgyaláson be­ismerését visszavonta azzal a meg­­okolással, hogy ismerősei kívánsá­gára vállalta el a gyilkos szerepét. Egyik hozzátartozója ugyanis azt hangoztatta, hogy semmi baja sem lehet, mert a a bűncselekmény elkövetésekor még nem volt 18 éves. A büntetőtörvényszék Czine Borbálát 6 évi fegyházbüntetésre ítélte a fő­tárgyaláson kiderült enyhítő körül­mények figyelembe vételével A gyilkos leány védője néhány nappal ezelőtt terjedelmes beadványt nyújtott be az ítélőtáblához, amely­ben kétségtelenül bizonyította vé­dence ártatlanságát, sőt tárgyi bizonyítékok felsorakoz­tatásával megnevezte a gyil­kost is, aki tettének elkövetése után Czine Borbála szülőfalujában olyan ki­je­lentéseket tett, amelyek kétségtelenül igazolják bűnösségét. A védő érvelé­sének hatása alatt az ítélőtábla He­gedűs-tanácsa a gyilkosságért elítélt Czine Borbálát nyomban szabad­lábra helyezte és a tárgyalás megtartását október 13 ára tűzte ki, amikor is tisztázzák majd a gyilkosság körülményeit. Egy kutya agyssilőtte gazdáját A libiók lefegyverzésére tanította a farmér a kutyát, a puska elsült a kutya szárdban Titokzatos gyilkosságnak minősí­tené a délafrikai Johannesburg nevű város rendőrsége azt az esetet, amely­nek áldozata Cornelius Vanderbank. A jómódú farmert néhány nappal ez­előtt a farmépü­let háta mögötti füves térségen átlőtt nyakkal, holtan talál­tak. Megindult a nyomozás, amely megállapította, hogy a halál időpont­jában senki sem tartózkodott otthon a farmeren kívül. Azt is megállapí­­totta a rendőrség, hogy látogatói sem voltak, a farmernak és így egyre na­­gyobb.­ rejtély vette körül a halál­esetet. a halálos „tananyag" A farmer feleségét is kihallgatta a rendőrség, aki elmondotta, hogy vé­leménye szerint Cornelius Vander­­bankot az egyik kutyája lőtte agyon. Mivel semmiféle olyan gyanúok nem­ forgoit fejni, amely a legkisebb mér­tékben is felelőssé tehette volna az asszonyt a férj haláláért, ezért a rendőrség hitelt adott vallomásának, amelynek lényeges része a követ­kező : Cornelius Vanderbank régi híres kutyatenyésztője volt a johannes­burgi környéknek. Messze vidékről jártak hozzá a farmerek és vásárol­ták azokat a kitűnően betanított ku­tyákat, amelyeket Vanderbank ..ké­pezett ki a házőrzésre és különféle támadások elhárítására. Egyik fontos „kutya tanulási“ tananyaga volt az, hogy Vanderbank arra szoktatta ku­­tyáit, hogy mindenkitől vegyék el a fegyvert, aki a házba lép. A kutyák valóban tökéletesen elsajátították Vanderbank tanítását és nem létezett olyan vendég, vagy olyan látogató, aki — ruhájának bármely rejtett ré­szében dugta is el a fegyvert — fegyveresen léphetett volna be Van­derbank házába. A látogatót 5—6 kutya fogta kö­rül, rángtáltak és mancsaikkal ki­­tudják tapogatni, hogy van-e valaki­nél fegyver a ruha belső zsebében. A vállon, lógó puskát, vagy az övön függő pisztolyt pillanatok alatt el­tűrnék szedni a látogatóktól. Néhány héttel ezelőtt nyolc új kutyát kezdett tan­ogatni Cornelius Vanderbank, feleségének naponta,szá­­molt be arról, hogy milyen nagy­szerűen haladnak a kutyák „tanul­mányi előmenetelükben“, az egyik kutya például már akkor is el tudja venni a fegyvert, ha annak tulajdo­nosa ráfekszik a pisztolyra vagy puskára. „Agyonlőve saját kutyája által" Az asszony vallomása szerint való­­szinőnek látszik, hogy Vanderbank a tanítás közben elfeledkezett arról, Hogy a puska töltve van és amikor a kutya elszedte tőle a fegyvert, fel­tehetően a jogai között elsült a puska és a golyó így járta át a négykézlábon álló Vanderbank nyakát. Az asszony vallomását a környék­ivel­ farmerek is megerősítették és ta­­núsították, hogy Vanderbank régóta foglalkozik a kutyák idomításával. A rendőrség­­ más nyomozati adatok híján elfogadta az asszony zokogva előadott vallomását és lezárta a nyo­mozást. Vanderbank halála egy rend­őrségi dossziéba került, amelynek ez a felírása: „Cornelius Vanderbank agyonlőve Johannesburgban a saját kutyája által“. „K­icsit vagy, az is maradsz!" Apa és fiú szomorú háborúja az ellopott ruhák miatt A pestvidéki törvényszéken, dr. Szakolczay Lajos egyesbíró szobája előtt ágról szakadt öreg­ember do­hog: — Megállj, csibész, most megtán­coltatlak. Mellette — fogházőr kíséretében — ugyanolyan toprongyos fiatalember várja a tárgyalás megkezdését. A fo­goly nehezen lélegzik, félszemmel az öreget lesi, majd nyöszörögve meg­szólal: — Édesapám, csak még az egyszer bocsásson meg, ígérem, megjavulok... — Bitang vagy, az is maradsz! — mordul vissza az öreg. A vádlott most már dacos: — Az vagyok, mert sohasem törő­dött velem De hogy bajba döntsön, azért nem sajnálja a fáradságot, sem az elmulasztott napszámot. Egy pár vacak rongy miatt... Bent a tárgyalóteremben vigaszta­lan erkölcsi kép bontakozik ki. A bíró előbb az öreget, Mar­kó Mihály csillaghegyi lakost szólítja maga elé. — Miután a vádlott fia magának, visszavonhatja a feljelentést. — Csakhogy nem vonom ám vissza! — pattog a sértett. — Inkább­ azt követelem, hogy mentői hosszabb időre tessék bezárni. — Mégiscsak édes gyermeke — próbálkozik a megértő bíró, de az öreg makacs. — Nem én neveltem, hanem a kü­­lönváltan élő feleségem. Az anyja kezén lett ilyen csavargós — Hogy külön éltek, az még nem ok — veti közbe a bíró. — Az apa kötelessége ... — Törődtem vele — motyogja az idősebb Markó. — Iskolába járt-e a fiú? — hang­zik a következő bírói kérdés. Az öreg meghökken, a másik lá­­b­­­ra áll, végül halkan feleli. • Nem tudom. A bíró erélyesen szól le az emel­vényről. — Az iratok szerint a vádlott nyolc elemit végzett, erről pedig maga nem tud. Ebből az következik, hogy hosszú évekig a színét sem látta a gyereknek, mégis azt állítja, hogy törődött vele. — Nekem a ruhám kell, amit el­lopott — vonogatja a vállát a sértett. — Elloptam — siránkozik a gyerek —, mert éheztem és az apám nem akart segíteni. Nem volt lakásom. Munka után jártam, de mindenütt azt tudakolták, hol lakom. Rendes lakás nélkül nincs munka. Felkeres­­tem az édesapámat, hogy fogadjon be magához... — Nem igaz — csattant fel az öreg — nálam nem voltál. — Nem emlékszik édesapám?­­— Nem! — zárkózik el az apa. — Tessék csak bezárni, de úgy hogy reggeltől esti­­ dolgozzon és visszaté­rítse a káromat Hol kapok én most olyan finom jó ruhát? A bíró szomorúan nyit­ az akták után. Minden békítési kísérlet ku­darcot vallott, ítéletet kell mondani. A fiú nyolc hónapot kap. Meg is nyugszik az ítéletben, de az öreg mindenáron fellebbezni akar, mert kevesli a büntetést... N­. D. ÉDES A BOSSZÚ. Riómban (Franciaország) Franche úr kijelentette, hogy öngyilkos lesz. Előre megrendelte és kifizette a ko­porsót, a koszorúkat és a temetést. Amikor pedig látta, hogy ezek ellenére senki sem veszi komolyan, nemcsak tényleg fel is akasztotta magát, hanem ráadásul előzőleg a házat is fel­gyújtotta Péntek, 1948 október 8 (3)

Next