Kis Ujság, 1949. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1949-02-01 / 26. szám

Vasárnap 25 mintaközség és 131 mintagazda kapta meg ktüntetését Készül a parasztság a tavaszi munkaversenyre Vasárnap adták át ünnepségek ke­retében az ország 25 mintaközségé­nek az ipari munkásság és a Mező­­gazdasági Termelési Iroda küldöttei a „mintaközségi" kitüntetést és azo­kat a vándordíjakat, amelyeket az 1948-as mezőgazdasági termelési ver­seny során kiváló munkájukért ezek a községek nyertek. Ugyanakkor tün­tették ki a mintaközségek új minta­­gazdáit, azokat a dolgozó paraszto­kat, akik verseny keretében nemcsak mintaszerűen termesztettek és mű­velték meg földjeiket, hanem ezen túlmenően tevékenyen részt vettek­ a termelési versenyek szervezésében s általában paraszti tömegszervezetek­nek, a szövetkezeteknek fejlesztésén dolgoznak. Összesen 1750-en kaptak minta­gazda kitüntetést, de ebből most va­sárnap csak a mintaközségekben lakó mintegy 130 dolgozó paraszt mellére tűzték fel a szépen csillogó jelvényt. A vármegyék díjazott községeiben a közeljövőben kapják meg a népi de­mokráciánk elismerését kifejező ki­tüntetést. A vasárnap kitü­ntetett mintagazdák névsora Csontszád vm­.: Min­takö­iség: Mindszent. Mintagazdák­: Elekes Lajos, Bozó Ferenc, Kagy György, Gyapjas Lajos, Korom Mi­hály, Papp György. Borsod vm.: Mintaközség: Tiszabábolna. Mintagazdák: Varga Elemérné, Czakó And­rás, ifj. Bessenyei László, Bényei József, Yg.és Varga János. Bihar vill.: Mintaközség: Monostorpály. Mintagazdák: Géczi József, Gurzó Lajos, Vágó Imre, Kincses Benjáminná, Virág La­josáé. Győ­r vm.: Mintaközség: Móriczhidté. Min­­tagazdák: Kósa L­ászlóné Véland Sándor, Sipos Sándor, Csöngei József, Varga Fe­renc, Szalai Mihály, Márkus Mihály. Szolnok vm.: Mintaközség: Jászladén?. Mintagazdák: Lajkó József, Batfi Jenő, Kiss Imre, Molnár András, Cseh Mihály, özv. Kovács Jánosné, Józsa Károly, Rimóczi Já­­nosné. Bács-Bodrog vm.: Mintaközség: Tataháza. Mintagazdák: Görömb­ György, Magyar An­tal, Kovács Pál, Juhász Péter, özv. Fábián Jánosné, Busa Ferenc. Baranya vm.; Mintaközség: Dunaszekcső. Mintagazdák: özv. Csányi Ferencné, Kékes Bálint, Deli István. Gianéri vm­.; Mintaközség: Meggyesházfi. Mintagazdák: Rálik András, Gyula Mihály, Megyeri Ist­vánnáé, H­­ubák András. Abaúj vm­.: Mintaközség: Felsőd­obsza. Mintagazdák: Király István, Máté Mih­ály, Kelles Ferenc, ifj. Szeszák István, Mohsár József. Békés vm.: Mintaközség: Gyulavári. Minta­gazdák: Tóth Károly, Peremi István, Nagy Ferenc, Erdődi István, Dandé József. Vas vm.: Mintaközség: Salkeresikut. Minta­­gazdák: ifj. Csenner József, Fejős János, Szíj­jártó János, Nádasdi József. Hajdú vm.: Mintaközség: Nádudvar. Mintagazdák: Rásó­­Lajos, Egri András, Varga Károly, Palánki József, Kiss Lajos, Nagy Zsigmond. Fejér vm.: Mintaközség: Perkát­a. Mínta­gazdák: B. Nagy Lajos, Nagy Lajos, Pav­­licsek László, Király Pál, Nikódi József, Kohut Mihály. Zemplén vm.: Mintagöz­ög: Megyaszó. Mintagazdák: Forgács Bertalan, Szmerek Istvánná, Picsor Mihály, Nyíri Ferenc. Zala vm.: Mintak­i?é£: Zalalövő. Minta­­gazdák: Farkas Dezső, Demján Pál, Dávid Istvánné, Lóránt Kálmán, Cseresznyés Sán­dor. Veszprém vm.: Mintaközség: Mezőszent­­györgy. Mintagazdák: Rostási József, Pap István, Zsoldos János, Takács József, Or­bán István. Tolna vm . Mintaközség: Szárazd. Minta­gazdák: Harcsa Dezső, Németh Károly, Sorombói Miklós, Gál­ér József. Szatmár vm.: Mintaközség: Gacsáj. Minta­­gazdák: Szegedi Ferenc, Bánóczi Lajos, Z-Zudák Endre. Szabolcs vrm.: Mintaközség: Búj. Minta­­gazdák: Román József, K. Tóth Sándor, Barna Antal, Kútvölgyi András. Sopron vVi.: Mintaközség: Vitnyéd. Minta­gazdák: Varga Lajos, ifj. Csóka Ferenc, Anda János, Rabi Imre, Magyar Lajos. Somogy vm.: Mintaközség: Mozsgó. Minta­gazdák: Hermann Imre, Illés Józsefné, özv. Lang Józsefné, özv. Kisgyura Istvánné, Takács Ferenc. Nógrád vm.: Mintaközség: Kozár. Minta­gazdák: Szappanos József, Kelemen Ferenc, Bagyinszky Mihály. Komárom v.: Mintaközség: Baj. Minta­gazdák: Varga Béla, Varga Vince, Ludas Gyula, Bambiasz Ede, Boros István. Heves vm.: Mintaközség: Tiszanár­a. Min­tagazdák: Lányi Kálmán, id. Demeter Jó­­­zsef, Vajda Sámuel, Orosz Dávid. Az elmúlt gazdasági év mezőgaz­dasági versenye során nyert tapasz­talatok lényegesen hozzájárulnak ah­hoz, hogy a most kezdődő gazdasági évben is sikerrel induljanak meg és bonyolódjanak le a munkaversenyek. Mezőgazdasági tervünk végrehajtásá­nak igen fontos tényezője a dűlőver­seny. Az 1948-as őszi dülőverseny tapasztalatai közül kiemelkedik, hogy a szegémiparasztság felismerte a falu kizsákmányolóinak terv- és verseny­ellenes magatartását. A most kez­dődő dülőversenyekben már nem engedik érvényesülni ezeknek az ele­meknek befolyását. A verseny részleteit és a végre­hajtás kötelezettségét dűlő-értekezle­teken tárgyalják meg és foglalják határozatba. A teljesítményeket rend­szeres értekezleten vitatják meg, majd felterjesztik a községi népi bi­zottsághoz. Ez a szervezet összesíti az eredményeket és a község forgal­masabb helyén kifüggesztett „fekete táblán“ nyilvánosságra hozza a leg­jobb és legrosszabb eredményeket. Azokban a községekben, ahol a dülőversenyt megszervezték, lényeges fejlődés állt be a szövetkezetek éle­tében is. A termelőszövetkezeti cso­portok jobban ki tudták használni a mezőgazdasági gépeket, éppen ezért számos községben a szövetkezeti ta­gok kezdeményezték a dülőversenyt. Nagyszeged: Mintaközség, Csengele. Min­tagazdák: Tisovszki Sándor, Lippai Mihály, Tóth János, Magopy Mihály, Juhász Lajos, Túri Imre. Sopron, Veszprém, Csongrád várme­gyékben, valamint a termelési ver­senyben az élre került Pest várme­gyében és a szövetkezeti versenyben első Szolnok vármegyében mindenütt párhuzamosan halad a dülőverseny, a gépesítés és a szövetkezeti munka. Az ország más részein is felismerte a dolgozó parasztság a munkaver­­seny jelentőségét és az ősszel szer­zett tapasztalatokat felhasználva lel­kesen készül a most kezdődő tavaszi mezőgazdasági munkaversenyre. Megistün­? a ffivárosi DÉFOSZ A DÉFOSZ országos székházának nagytermében vasárnap délelőtt ün­nepélyes keretek között megalakult a szövetség fővárosi szervezete. Nagy­számú hallgatóság előtt Török Já­nos, a DÉFOSZ főtitkárhelyettese ismertette a szövetség célkitűzéseit és feladatait, s méltatta a magyar Függetlenségi Népfront megalaku­lásának nagy jelentőségét. Vasárnap országszerte folytatódott a DÉFOSZ helyi szervezeteinek meg­alakulása. A gyűléseken a dolgozó parasztság nagy tömegei vettek részt és őszinte lelkesedéssel fogadták a szónokoknak a DÉFOSZ programjá­ról és a Függetlenségi Népfrontról tartott beszámolóit. A mezőgazdasági s­unkaterv alapja: a dűlőverseny Február 3-án kezdődik a Mindszenty-per Mindszenty József és hazaáruló­i­egyháza, Kalocsa, Szentendre, Gyula, matársai ügyében a népü­gyészség el­készült a vádirattal. A népbíróság február 3-ára tűzte ki az ügy tárgya­lását. Az" ország dolgozói továbbra is a táviratok, levelek ezreivel fordulnak a kormányhoz, kérve, hogy a népi demokrácia bírósága a megérdemelt, méltó büntetést szabja a hazaáruló Mind,szén­­yre és társaira. Győr, Nyír-Kiskunfélegyháza városok a miniszter­elnökhöz Intézett táviratukban azt kí­vánják, hogy a kémeknek, haza­­árulóknak kijáró büntetéssel sújtsa az igazságszolgáltatás Mindszennyt és cinkostársait, akik nem átallották a külföldi imperialistákkal­­szövetkezni a magyar népi demokrácia megdön­tésére. mmm „KELMPEX“ Magyar Külkereskedelmi N.V. , új címe február 1-től: V. Nádor­ utca 4. Telefon: *129-457 129-450 *182-990 180-258 *129-496 129 490 184-960 184-969 A SZEMÉVEL „HALL ” NOÉ-tag... ”Látogatás a pesti süketeknél A NOÉ nem új eszpresszó, hanem egyszerű egyesületi helyiség a Rá­­day­ utca 5 alatt. A bejárat fölött tábla: Nagyotthallák Országos Egye­sülete. Nem ú­j intézmény, és napok­ban lett huszonöt éves. De a háború megnövelte az egyesület taglétszámát és jelentőségét. A klubszerű helyiségben férfiak, nők, öregek és fiatalok. Mindnyáju­kat a közös sors hozta össze. Rom­lik a hallásuk, vagy már teljesen megsüketü­ltek.­­ A háborús bombatámadások következtében igen sok ember hal­lása megromlott és igen sokan meg­­süketültek. A tapasztalat azt mutatja, hogy akinek romlani kezd a hallása, igen kevés kivétellel az idők folya­mán teljesen elveszíti hallóképessé­gét —■ mondja Papp Gyula tanár, az egyesület vezetője. — A hallásukat vesztő emberek azonban — halljuk informátorunk­tól felszegek, zárkózottak lesznek. Visszavonulnak a társaságtól. Család­jukban és munkahelyükön türelmet­lenek lesznek és szégyelik testi fo­gyatékosságukat. — Nem szabad várni, míg teljesen elromlik valakinek a hallása — kap­csolódik a beszélgetésbe Simányi Sándorné. — A szájról való leolva­sással a nagyothalló és teljesen sü­ket ember is tökéletesen megtanul­hatja azt, hogy másokat megértsen. Persze nem hallja, hanem látja a szavakat. — Hogyan történik az ilyen tanu­lás? — kérdjük. — Emlékszik az elemi iskolai ábécé-tanulásra? Minden magán­­hantónak megvan a saját szájképe E hangoknak ilyen formában rögzí­tett kénét kell a nagyothallóknak le­olvasni a szál mozgásáról. — És mennyi idő alatt lehet meg tanulni így látással hallani? Az mindenkinek értelmi színvona­lától függ. A tanuláshoz szorgalom és kitartás kell. Egy év alatt azon­ban kitűnően elsajátítható. Most vesszük csak észre, hogy Simonyiné is erősen „nézi“ a be­szélgetést , is teljesen süket. Derű­sen jegyzi meg: „Mint az ágyú.“ Nem szégyell, nem zavarja. — Pedig 18 éves koromban vesz­tettem el a hallásomat — mondja. — Annyira el voltara keseredve, hogy öngyilkos akartam lenni. Ezzel a gyógypedagógiai módszerrel teljesen megtanultam hallani. Az egyesület­ben minden szerdán tanfolyam van, sőt kulturális előadásokat is tartunk. Most készülünk egy egyfelvonásos bemutatására. Persze ezeken az elő­­adásokon a főszereplők a szájak. A szájról minden hangot le lehet ol­vasni. Többszáz­nek­ tagja van az egyesület­— Sajnálatos azonban — mond­ják hogy még mindig igen sokan szégyelik, titkolják hallási fogyaté­kosságukat. Csak Budapesten több mint tízezer nagyothalló és teljesen süket ember van. Ezeket is hívja az egyesület. Itt teljesen ingyenesen megtanulhatnak látással, leolvasással hallani. ti A mezőgazdasági munkaterv A tavaszi mezőgazdasági munkála­tok tervszerű elvégzése érdekében nagyfontosságú rendeletet adott ki a minisztertanács. A Kis Újság vasár­napi számában közöltük a rendelet szövegét s abból kitűnik, milyen rész­letes, mindenre kiterjedő gondosko­dással fordul a kormányzat a magyar parasztság munkája felé, hogy ez a munka minél eredményesebb legyen. A magyar paraszt mindig elkészí­tette a maga kis szántási-verési ter­vét, beosztotta a rendelkezésére álló időt, anyagi erőt és munkaeszközö­ket, hogy birkózása a földdel s az időjárással, harca a kenyérért, meg­hozza fáradozása gyümölcsét. Ugyanez történik most nagyban, országos mé­retekben, amikor a kormányzat mun­katervet dolgoz ki egész földműves népünk számára. A nagyfontosságú rendelet első ízben teszi lehetővé, hogy a dolgozó parasztság pontos és részletes terv alapján kezdje meg munkáját Rendkívül nagyjelentő­ségű a terv azért is, mert nemcsak azt írja elő, hogy mennyi területet kell felszántani, hanem azt is meg­szabja, hogy milyen határidőig, mi­ből, mennyit kell elvetni. Ilyen át­fogó, egységes és pontos munkatervre még nem volt példa mezőgazdaságunk történetében, aminthogy egyedül­állóak lesznek az eredmények is, ami­­a terv végrehajtásából származnak. A tavaszi mezőgazdasági munkaterv első pillantásra bárkit meggyőzhet arról, hogy az a parasztság érdekeit, munkájának biztonságát, erőfeszíté­seinek eredményességét szolgálja. A múltban, a tervszerűtlen termelés kö­vetkeztében, mezőgazdaságunk vál­ságból válságba­ bukdácsolt, állandóan eltolódás mutatkozott a termelt javak és az értékesítési lehetőségek között, többnyire sok volt a fölösleges és ke­vés a szükséges. A parasztság soha­sem kapta a munkájával arányban álló árat mezőgazdasági termelvé­­nyeiért, a látástól-vakulásig tartó munka örök robottá tette a paraszt­ság életét. Ára a tervszerűség biztosítja, hogy meglesz az ára annak, amit a paraszt­ság termel. Megszűnik a bizonytalan­ság az értékesítés terén s könnyű átlátni,­ milyen haszonnal jár ez a föld népe számára. A munka menetének tervszerű ki­­jelölése azonban még nem lenne elég, ha a kormányzat más módon is nem nyújtana segítséget a dolgozó parasztságnak. Népi demokráciánk mezőgazdasági politikája azonban minden téren és eszközzel elősegíti a parasztság munkájának eredmé­nyességét. A tavaszi munkatervnek szerves része többek között a neme­sített vetőmag és a műtrágya-akció, melynek keretében sokezer vágón vetőmag, pétisó és szuperfoszfát jut el hitelbe vagy kedvezményes áron a szövetkezetek atján a dolgozó pa­rasztsághoz. A legnagyobb segítséget azonban mégis a gépesítés jelenti, ami ugyan­csak korszakalkotó újítás és hatal­­mas lépés előre mezőgazdaságunk történetében. Az idei mezőgazdasági évben a földmunkákat már jórészt gépi erővel végezhetjük. A jól felsze­relt és nagyszámú dolgozó földmű­ves népünk testi erejének kímélésé­hez éppen úgy, mint a föld termelé­kenységének emeléséhez. Ipari mun­kásságunk a mezőgazdasági gépgyár­tás fokozásával tettekkel bizonyította be testvéri együttérzését a dolgozó parasztsággal és tanúságot tett arról, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a munkás-paraszt szövetségnek, eddig elért eredményeink és jövendő fej­lődésünk legbiztosabb alapjának. A gépesítésnek köszönhető, hogy a kis­­parasztság a jövőben mentesül a ki­­­zsákmányolók L­iga-Uzsorája alól s munkájának önmaga aratja le a hasznát. A tavaszi mezőgazdasági munka­tervben megnyilvánuló harmadik nagy előny a dolgozó parasztság számára a szerződéses­ termelés ki­­terjesztése. A minisztertanács hatá­rozata értelmében a most kezdődő mezőgazdasági év folyamán több mint 800.000 holdra emelik fel­ azt a területet, amelyen szerződéses ala­pon végzik a termelést. A rendelet kimondja, hogy szerződéses terme­lést csak földmű­vesszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, föld­­bérlőszövetkezetek és dolgozó pa­rasztok köthetnek. Ez a megszorítás is a dolgozó parasztság javai szol­gálja, hiszen ismeretes, hogy­ a múltban a nagybirtokos mellett csak a módos paraszt látta hasznát a szerződéses termelésnek, most pedig éppen azok részesülnek előnyeiben, akiket az elmúlt rendszer kizárt a termelési lehetőségből. A tavaszi munkaterv olyan kerete­ket biztosít a dolgozó parasztságnak, melyekben az sikerrel munkálkodhat önmaga és az egész ország javára. Mert a parasztság munkáján múlik a dolgozók mindennapi kenyere, ipa­runk megfelelő ellátása nyersanyaggal éppen úgy, mint külkereskedelmünk egyensúlyi helyzete. Dolgozó paraszt­ságunk bizonyára felismeri a tavaszi munkaterv jelentőségét s odaadó, lelkes munkával megvalósítja annak az egész ország javára szóló célkitű­zéseit. Hatalmas árleszállítások a téli­vásáron Háromezer B!s k­eresk­edő kapcsilódilt be a harisisp- és kürtfáni eladásába . Milyen árleszállítások isirtenfelé? Kedden indult a télivásár az 50 százalékkal leszállított árakkal. A közönség részéről hatalmas érdeklő­dés előzi meg a rendkívüli olcsó, vá­sárlási lehetőséget. Az áruházak, üz­letek már felkészülve várják a vá­sárlókat, akik a február 1-től 15-ig tartandó nagy kiárusítási akció ke­retén belül a legjobb textilcikkeket, gumi­­árucikkeket, üveg- és játékipari árukat, konzerveket vehetik meg valóban alkalmi áron. Van olyan cikk is, amelynek ára 60—70 százalékkal lett olcsóbb. Erre a téli vásárra valóban azt lehet mon­dani, hogy talán soha vissza nem térő beszerzési alkalom. A harisnya- és kötöttáru Nemzeti Vállalatnál már eddig is mintegy há­romezer kiskereskedő jelentette be részvételét az akcióba és ezek is ked­vezményes áron hozzák forgalomba a kötöttárukat, alsó fehérneműt, haris­nyát és zokniféléket. A Gyapjúszövet M­. két fiókot állít fel, amelynek első feladata lesz ennek a vásárnak kap­csán a kiskereskedők kiszolgálása. Máris komoly érdeklődés mutat­kozik a kiskereskedők részéről a 30—50 százalékig terjedő ked­vezménnyel forgalomba kerülő férfi és női szövetek, kabátanya­­gok iránt. Alább közöljük néhány fontosabb árucikk új és régi áru­: divatos, koc­kás női szövet 27,50 helyett 11, női svájci nadrág 15,30 helyett 11.80, cérnapiké 18.75 helyett 9.75, divatos iniprímé 37 helyett 17.50, divatos ruhaselyem 46 helyett 23, 140 centi­méter széles férfi sportöltöny kelme 58 helyett 38, divat fejkendő 26-30 h- 10.40, csikós ingpaplin 18 helyett 12.06, női divatos bőrcipő 89 helyett 45­­ 68, gyapjú kardigán divatszínek­­ben 168 helyett 80, négyrészes gyer­mekmackó 218 forin helyett 98 fo­rint. Női hócsizma kis hibával 110 helyett 36.80, villanyfőző 18 forint helyett 10 forint, melegítő palack 31.78 helyett 12 forint. FEBRUÁR 1-15IG / / fiz­k&aHuAtuhátakfai, * C4 a KÖZÉRT fidk/alkati (Mindenki GYÁRI ÁRON \vásár&okaf iskiránutf cdp$á, S­gV Keimet, r\:il * hdih*Atdu'cikke&­ Kedd, 1949 február 1­­3)

Next