Kis Ujság, 1949. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-01 / 76. szám

(2) Győzelemre segítjük a béketábor igaz ügyét A budapesti ifjúság tüntetése a béke mellett A Magyar Ifjúság Népi Szövetségé­nek nagybudapesti összvezetősége ha­­talmas arányú békenagygyűlést ren­dezett szerdán délután a Sportcsar­nokban. A magyar ifjúság vezetői teljesen megtöltötték a nagytermet és kitörő lelkesedéssel tettek hitet a béke mellett. A hallgatóság soraiban megjelentek a lengyel, a csehszlovák, a német, a spanyol, a vietnami és az indiai ifjú­ság küldöttei is. Az ifjúságot Köböl József üdvözölte, majd a hindu és a spanyol ifjúság ki­küldöttei szólaltak fel. Non György, a MINSZ elnöke mondott ezután ün­nepi beszédet. Megemlékezett a Kom­­szomol XI. kongresszusáról, amely a magyar ifjúságnak is irányt mutat a békéért folytatott küzdelemben. — Megfogadjuk, hogy erőt és ál­dozatot nem kímélve, győzelemre segítjük a béketábor igaz ügyét — mondotta. — Büszkék vagyunk arra, hogy mi magyar fiatalok abban a táborban küzdünk, amelynek veze­tője a­ nagy Szovjetúnió, a­vagy Sztálin. Két szörnyű háború tapasz­talata megmutatta, hogy az ifjúság a dolgozó néppel összefogva, ered­ménnyel küzdhet a békéért. Harcos üdvözletünket küldjük a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetségnek. Ígérjük, hogy felvesszük a harcot hazánk füg­getlenségét és a népek békéjét veszélyeztető idegen és hazai ügynökök ellen. Non György lelkes tapsokkal fo­gadott beszédét a Szovjetúnió, Sztá­lin, Rákosi Mátyás és a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség éltetésé­vel fejezte be. Az összvezetőségi ülés ezután ha­tározati javaslatot fogadott el, amely­ben a MINSZ csatlakozik ahhoz a hatalmas békehadjárathoz, amelyet a világ népei a háborúra, a dolgozók szabadságára és a demokráciára törő imperialiták ellen indítottak. — Tud­juk — szól a határozat —, hogy a békéről nemcsak beszélni kell, hanem harcolni is kell érte. Tudjuk, hogy szükség van a mi demokratikus, békeszerető ifjúságunk összefogására, erőfeszítésére, ha meg akarjuk akadályozni az imperialisták mesterkedését. Nincs az az erő, amely a demokrácia és a béke front­ját megingathatja. Büszkén és bol­dogan állunk e hatalmas és erős tá­bor soraiba, a békéért küzdő emberi­ség nagy vezetője, a Szovjetúnió és a bölcs tanítója, vezére, Sztálin mögé. Boldogok vagyunk, hogy olyan feladatok megoldását vállalhatjuk, amilyeneket népünk nagy vezetője, Rákosi Mátyás a Magyar Független­ségi Népfront és az egész magyar nép elé tűzött. Megvalósításukért úgy fo­gunk dolgozni, ahogy azt példaké­pünktől, a Szovjetúnió hős ifjúságá­tól, a lenini Komszomoltól tanultuk. Forró szeretettel üdvözöljük a Kom­­szomol XI. kongresszusát és üzenjük a testvéri szovjet ifjúságnak, megmu­tatjuk, hogy méltók leszünk barát­ságára — hangzik a határozat. Békegyűlések Pécsett és Miskolcon Pécsett és Miskolcon az Értelmi­ségi Nemzeti Bizottság és az MNDSZ békegyűlésre hívta össze a dolgozó­két.­­ Pécsett a Nemzeti Színházban a nézőteret zsúfolásig megtöltötték a dolgozók tömegei. Ott voltak a ható­ságok, valamint a pártok vezetői, a római katolikus egyház részéről dr. Kovács János káplán, a protestáns egyházak képviseletében Nyári Pál református lelkipásztor. Tócs István igazságügyminiszter, a nagygyűlés ünnepi szónoka hangoz­tatta, hogy a magyar dolgozók első­rendű feladata félreérthetetlenül tu­domására adni a világnak, hogy a magyar nép békét és nem há­borút akar, a beszéd után határozati javaslatot fogadtak el, amelyben tiltakoznak az Atlanti Szerződés ellen, amely min­den eddiginél pusztítóbb, borzalmas háborút akar a világ népeire zúdí­tani. Szilárd elhatározásunk — mondja a határozat —, hogy szabad­ságunkat minden erőnkkel, ha kell életünk feláldozásával is megvédjük. Minden erőnk harcbavetésével fogunk küzdeni a békéért. Szilárdan állunk a béke erőinek ha­talmas vezetője, a nagy szocialista Szovjetunió és annak nagy vezére, Sztálin mellett. Miskolcon a Nemzeti Színházban rendezett békenagygyűlésen ugyan­csak többezer főnyi hallgatóság je­lent meg. Itt volt a többek között Enyedi Andor református püspök, Halmos Ottó római katolikus lelkész és Gulyász László római katolikus plébános. Erdei Ferencné beszéde után Gulyász László plébános kije­lentette, hogy akik a békéért folyó küzdelemből nem veszik ki részüket, azok hazájuk és népük árulói. A nagygyűlésen ezután határozati ja­vaslatot fogadott el, amely kijelenti, hogy az egész magyar nép a békét akarja. Hazánk a háború romjaiból a felemelkedés útjára lépett. Hatal­mas terveink megvalósításához bé­kére van szükségünk. Ezt a békét, eredményeinket, építő munkánkat, jövőnket min­den háborús uszítással, imperia­lista ármánnyal szemben kemé­nyen meg fogjuk védelmezni. A nagygyűlés dolgozói megfogad­ják, hogy fokozott erővel dolgoznak a hároméves, majd az ötéves terv nagyszerű elgondolásainak megvaló­sításáért, az ország felvirágoztatá­sáért és munkájukkal szilárdan helyt­állónak abban a hatalmas békefront­ban, amelyet a nagy Szovjetúnió és bölcs vezére Sztálin generalisszimusz vezet. Megszilárdítják a nemzeti erők egységfrontját és szorosan tömörül­nek a Felletlenségi Népfrontban. Péntek, 1949 Április 1 A KAPOSVÁRI ROMA-HÁZ Kaposvár, úgy látszik, végül is be­látja, hogy méltatlanul elhanyagolta nagy festő fia emlékét. Rippl-Rónai József párisi évei után sokat és szí­vesen tartózkodott szülővárosában. Előszeretettel választotta témáit e kis­város csehovi figuráinak világából, kishivatalnokok, iparosok és más kis­emberek élete érdekelte ecsetjét, egy­szerű kispolgári lakásokat festett, di­vatjamúlt, ódon bútorokkal, falusias kiskerteket, gyümölcsfákkal, tarka virágokkal. .. Múzeumunk tulajdonában száz­tizennyolc Rippl-Rónai kép van — mondja Soós István, a kitatarozott öreg vármegyeháza udvari épületé­nek második emeletén otthont ka­pott kaposvári múzeum igazgatója, aki maga is jónevű festőművész. — És hol láthatók a Rippl-Rónai képek? — Sajnos eddig sehol — hangzik a válasz —. A törvényszék épületé­nek egyik termében raktároztuk el a képeket. Reméljük, most már rövi­desen megnyithatjuk a Rippl-Rónai­­képtárat. A város nemrégiben meg­vásárolt a Bajcsy-Zsilinszky­ utcában egy épületet a múzeum számára. Ott helyezzük el a könyvtárat és akkor itt, a múzeum mostani helyiségeiben, berendezzük a képtárat. Rippl-Rónai szülőházán még ma sincs emléktábla Kaposvár másik nagy festőfia, Vaszary János szeren­csésebb, az ő szülőházát, a Zárda­utcában, 1947 májusában jelölték meg emléktáblával . A Berzsenyi Bániel Irodalmi Társaság és a képzőművészek szabad szakszervezetének kaposvári tagjai körében már régebben felmerült a gondolat, hogy m­i"­k­öljük emlék­­léktáblával Rippl-Rónai szülőházát — m­ár a múzeum­igazgató. — A Fő­utcában van az ősi Rippl-ház, ahol a művész született. Nagyon szerény kis hajlék. Nagyapjának ebben a házban volt bog­lárműhelye, édesapja pe­dig, aki tanító volt, ugyancsak itt lakott. Fippi-Rónai „emlékmű“ azért mégis akad a városban. A megyeház mö­götti parkban „Rippl-Rónai-kút“ lát­ható, a művész fejszobrával. — Hát a temetőben? — Egyszerű fejfa jelzi a sírját Azaz most már két fejfi. Halála után húsz évvel később, 1947-ben meghalt az özvegye is. Rippl-Rónai felesége francia asszony volt, de a férje iránti szeretetből kitűnően megtanult magyarul és nem kívánkozott vissza többé a hazájába. Két év előtt, 1947- ben az akkori alispán megbízta Is­pánki József kaposvári szobrászmű­vészt, hogy Rippl-Rónai sírjára ter­­­vezzen művészi emlékművet. A terv azonban csak terv maradt. Rippl-Rónai testvérei is elhúnytak már. Egyik öccse, Lajos, megyei számvevő volt, másik öccse, Ödön, nyugalmazott állomásfőnök, nagy műgyűjtő hírében állott és bátyja művészetének legnagyobb csodálója volt. A kaposvári múzeum birtoká­ban levő száztizennyolc Rippl-Rónai kép is az ő hagyatékából került hoz­zánk. Néhai Rippl-Rónai Lajos fia, dr. Rónai Gusztáv ma törvényszéki bíró Kaposvárott. A legtöbb emléket a kiváló festő­művészről a városban még ma is a Róma-ház őrzi. Rippl-Rónai József 1908-ban vásárolta meg a várostól kocsin félórányira fekvő Róma­­hegyen épült villát. A kis sárga kúria nagy gyümölcsöskert végéből kandikál ki a fáik lombjai közül. Eb­ben a házban élte a festőművész, Franciaországból hozott ifjú felesé­gével, életének legboldogabb éveit és itt is hunyta le szemét, örökre elbú­csúzva a színek és vonalak harmó­niájától, amelyet olyan bensőséges hittel szolgált. De a kaposvári Róma-ház sok em­léket őriz a magyar irodalmi és mű­vészeti élet több kiváló látogatójáról is. Az írók közül egykor Ady Endre, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, a képzőművészek közül Márffy Ödön, Medgyessy Ferenc keresték fel több­ször a Roma-házat, hogy Rippl-Rónai József kedves, bohém baráti körében töltsék idejüket. Mert Somogy levegő­jét és Párizst egyszerre érezték itt a gyümölcsfák alatt. S a művész édes­apja is élt még akkor, a nyugdí­jas tanító, aki fel-felballagott a hegyre, hogy az atyafisághoz tartozó öreg Piacsek bácsival, — több nagyszerű Rippl-Rónai-kép témájával — egy­­egy üveg bor mellett elüldögéljen a kertben és pipázgatva elbeszélgesse­nek a világ dolgairól. A Róma-ház ma megint egyik ne­vezetessége Kaposvárnak, mint Rippl- Rónai József életében volt. De most nem a festőművész barátai, a Szép­ség világának hívei látogatják, ha­nem gyógyulást kereső beteg embe­rek zarándokolnak messze vidékről. A Róma-házban lakik egy idő óta, a Rippl-Riónai-családdal rokon, dr. Martin Róbert, volt kolozsvári egye­temi tanár, akiről a városban mint „csodadoktor“-ról beszélnek. A negy­ven év körüli kiváló orvos betegei­nek nagy részét s főleg a szegény­sorsú betegek keresik fel, ingyen gyógyítja és gyógymódjának, amely­ben, úgy látszik, különösen ismeri a betegségek és a természet közötti összefüggéseket — úgy mondják a városban —, igen nagy sikere van. Naphosszat látni a Róma-ház előtt kocsikat, parasztszekereket, kora reg­geltől késő estig rendel a tudós or­vos, abban a házban, amelynek fa­lai között oly sok emlék szól hozzánk a modern magyar festőművészet egyik legtehetségesebb megteremtő­jének gazdag alkotómunkában eltöl­tött életéről. Környei Elek „Nyiss gazda, nyiss gazda !..." A százesztendős jövendőmon­dó mindig szent özséb napjára ígéri a tavaszt, még akkor is, ha hótakaró fedi a határt s így a „fénylő meleg sugár özön“ böjt­­más hava végére marad. A cin­kék ilyenkor hangtalanul szelik rövid szárnyukkal azt a kis tá­volságot, amit naponkint bere­pülnek, de most már megtele­pedtek a szőlőkben, gyümölcsö­sökben és fehér arcukkal a nap felé fordulva kiáltják: — Nyiss gazda, nyiss gazda! Aztán tovább libbennek, mint­ha mindenütt nekik kellene ki­kiáltani a tavaszi parancsot, hogy már fogjon neki a gazda a szőlőnyitásnak és ásogassa a gyümölcsfák alját. Ellepik a cinkék azt a területet, ahová dolgos emberek érkeznek, ők is éppen olyan szorgalmasan mun­kálkodnak, egymással versenyre kelve járják a fák ágait, kedve­sen vizsgálva, hogy nincs-e vala­mi kártékony rovar elbújva a kérgen s az ágak tövén. Nem félnek az ember szom­szédságától, sőt szeretik, ha van valaki a közelben. És nem nyugodnak, folyton hal­latszik biztató szavuk, követe­lőzve szól egyforma mondóká­­juk. Valamikor megtörtént, hogy a követelőző énekesek hiába mondták: Nyiss gazda, mert kü­lönféle bajok miatt nem került sor a tavaszi munkára. Akkor a madárkák még vártak s ha sen­ki se jött, megigazítva kék uj­jasukat, tovább röppentek, oda, ahol munkálkodókat vettek észre, de búcsúzóul nem felej­tenél: visszakiáltani: Szegény gazda! Megérkezett az első cí­mén argentinai nyersbőr A bőr- és cipőgyártás szempont­jából igen nagy jelentőségű, hogy az argentin nyersbőr első részlete, öt vágón bőr már megérkezett. A nyers­bőr beérkezése lehetővé teszi a bőr­gyárak kapacitásának növelését és a bőrkiskereskedelem nagyobb méretű áruellátását. Tekintve, hogy most már folyamatosan jön az argentin bőr, ezen a téren felmerülő minden igényt ki tudnak a gyárak elégíteni. Élin­alálpszii! HyasszaföloLo Párisból jelentik. A „New Africa“ folyóirat drámai cikkben számol be arról a megdöbbentő helyzetről, amely az angol fennhatóság alatt álló délkeletafrikai Nyasszaföldön ural­kodik. A nagy szárazság következté­ben kiégett minden termés. Két és félmillió négert éhhalál fenyeget. Már eddig is számosan pusztultak el élelem hiánya miatt. Az angol ható­ságok nem gondoskodnak gabona­félékről, élelmiszerekről. Kétszázezernél több látogatója volt a Mezőgazdasági Kiállításnak 1700 kiállító közül ezer dolgozó paraszt volt Az idei tavaszi Mezőgazdasági Ki­állítás és tenyészállatvásár már híven mutatta a fordulatot évének nagy változásait. Megmutatta a népi demo­krácia fejlődését, dolgozó parasztsá­gunk haladását a szövetkezésen ke­resztül a nagyüzemi gazdálkodás felé. Tavaly 1500 kiállító között alig akadt 300 huszonöt holdon aluli gazda, az idén 1700 kiállító között több mint ezer a dolgozó paraszt, a többi pedig állami birtok és szövet­kezet. Tavaly az állatkiállítók között a szövetkezetek egyáltalán szóhoz sem jutottak, az idén viszont a fel­hozott álatok 60 százalékát a szövet­kezetek mutatták be. Kétszer annyi érdeklődő, mint tavaly Érezhető volt a változás a vásár közönségén is. Idén majdnem kétszer anny­ian keresték fel a kiállítást, mint tavaly A­udscr látogatóinak száma meghaladta a 200 ezret. Mint­egy 30 ezer vidéki érkezett Buda­pestre, közülük több száz DÉFOSz és termelőszövetkezeti csoporti tagot a földművelésügyi minisztérium lá­tott vendégül. A gépállomás és szövetkezeti csarnok sikere A vásár számos látnivalója közül a legnagyobb érdeklődést a gépállomás és a szövetkezeti csarnok keltette. Hatalmas tömegek állták körül a szovjet táblás gazdálkodását bemutató kerek asztalt és igen sokan látogat­ták a Szovjetúnió szocialista mező­gazdaságát bemutató csarnokot. Ál­landó nagy közönsége volt az állami birtokok, szövetkezetek, a dolgozó parasztok kiállított tenyészállatainak. A látogatók nem győztek csodál­kozni, mily nagy eredményeket ért el népi demokráciánk állattenyész­tése A jövő távlatai bontakoznak ki 200 ezer látogató szeme előtt, mind a gépesítést, szövetkezeti gazdálko­dást, mind az öntözést és a falu vil­lamosítását mutató pavillonokban. A vidékiek, fővárosiak egyaránt népi demokráciánk alkotó erejébe vetett hitükben megerősödve, ismeretekkel gazdagodva hagyták el a kiállítást. Súlyos ítéletek falusi szabotálok ellen Abaúj megyében Uczekaj Mihály 90 holdas kupec-kulák legutóbb a Pfeiffer-párt képviselőjelöltje volt és izgatott a népi demokrácia ellen. A rendőrség letartóztatta. Gyöngyösön Racskó Antal gyön­­gyöspatai lakost fegyverrejtegetés miatt vették őrizetbe. Ferencz János, Ferenci József, Molnár Gábor és dr. Csordás István vécsi kulákokat rém­hírterjesztés és demokráciaellenes te­vékenység miatt a rendőrség őrizetbe vette és átadta az államvédelmi ható­ságnak. Görbe László atkári gazda töl­b sertést feketén vágott le. Ifj. Tát­rai János kupec-kulák feketén vágott és a zsírbeszolgáltatást elmulasztotta. A szabotálokat a rendőrség őri­zetbe vette. A zemplénmegyei Híd­­végardón Csurilla Béla, volt Pfeiffer­­párti képviselőjelölt rémhíreket ter­jesztett. Lakásán elrejtve nagymeny­­nyiségű idegen valutát találtak. A rendőrség átadta a budapesti valuta­ügyészségnek. A somogymegyei Tás­ka községben Preszkár Gergely mol­nárt az uzsorabíróság hathónapi bör­tönre ítélte, mert búzát rejtegetett. Bugyi községben a rendőrhatóság a helyszínen bírságolta meg a szabotálókat. Somogyi Lajos het­venegy holdas kulákot, mert nem jelentette be fejőstehenét és a ga­bonabeszolgáltatásnak csak részben tett eleget 24.000 forint pénzbünte­tésre ítélte, illetve hathónapi elzá­rásra. Sáska Géza büntetése hasonló cselekményekért 10.000 forint, vagy 100 napi elzárás. Szalai István hentes és földtulajdonos feketevágás és más bűncselekmények miatt, továbbá mert háztartási alkalmazotját nem jelen­tette be, a rendőrhatóság 24.000 fo­rint pénzbüntetéssel sújtotta, ami hat­hónapi elzárásra változtatható át. Somogyi Pálné 18.000 forint pénz­­büntetést. Szalai Benő kocsmáros, a gabonát nem szolgáltatta be és a szakszervezet engedélye nélkül tar­tott alkalmazottat, 24.000 forint pénz­­büntetést kapott, ami hathónapi el­zárásra változtatható át. T. Haska István engedély nélküli sertésvágás, olajütés, továbbá tej- és zsírbeszol­­gáltatás elmulasztása miatt 24.000 forint pénzbüntetésben részesült. ­ kereskedő és az iparos üzleti könyveinek fontossága az adókivetésnél adóról szóló rendelet arra kötelezi őket, hogy vallomásukhoz mérleget, eredményszámlát, zárókimutatást és leltárt csatoljanak. Ez a kötelezettség azonban egyben jogot is jelent a ke­reskedők és iparosok részére, mert ha a könyveik adózás szempontjából elfogadhatók, az adóhivatal a jöve­delmet csak a mérleg egyenlegéből kiindulva állapíthatja meg. Ahhoz azonban, hogy a mérleget elfogadja az adóhivatal nemcsak megbízható könyvekre, hanem meg­felelő raktárkönyvre is szükség van. Az adózónak ugyanis az év elején és az év végén leltárt kell felvenni, ezeknek az adatait kell a raktár­­könyvvel alátámasztani. A kereskedő és iparos tehát csak akkor igényel­heti, hogy az általános jövedelem­­adóját mérlege alapján állapítsák meg, ha megbízható üzleti könyvein kívül megbízható raktárkönyve is van. Ez alól a rendelkezés alól azonban kivétel is van, mert egyes szakmákat a hatóságok felmentettek a raktár­­könyv vezetése alól, azért, mert üz­­letük természete, cikkük sokfélesége, lehetetlenné teszi a raktárkönyv ve­zetését. Ezek tehát hatósági enge­dély alapján mellőzik a raktárkönyv vezetését és így nem sújthatók azzal, hogy az üzleti könyveiket egyáltalá­ban mellőzzék és egyéb alapon álla­pítsák meg adójukat. A rendelet ezért ezeknél az adózóknál is lehe­tővé teszi az üzleti könyvek alapján való adómegállapítást, de csakis ak­kor, ha a kiment árukat legalább ér­­tékileg külön áruszámlán tartják nyilván és a bevételeikről napi jegy­zékeket vezetnek. Raktárkönyv nélkül különben leg­alább is az sz­ükséges, hogy az év elején és végén készített leltárakat a bejött és kiment áruk számlái alap­ján ellenőrizni lehessen. Ha az üzleti könyvek megbízha­tóak és raktárkönyv is van, és így a mérleget az adóhivatalnak el kell fogadni, a mérleg eredménye akkor is csak kiinduló pontul szolgálhat, mert az adóhivatal megvizsgálja azt is, hogy a költségek között csupán olyan tételek szerepelnek-e, amelyek adó szempontjából levonhatóak. Ha a költségek között olyan tételek is szerepelnek, amelyeket az adórende­letek értelmében nem lehet levonni, ezek összegeit a mérleg eredményé­hez hozzáadják. Az általános jövedelemadót az évi nyereség figyelembevételével állapít­ják meg és így ez az adónem áttörte azokat az inflációs idők óta érvény­ben levő rendelkezéseket, amelyek a forgalom alapján állapítják meg az adót. Az üzleti eredményt kereskedőknél és iparosoknál az üzleti könyvekből lehet a legmegbízhatóbban megálla­pítani és így az általános jövedelem­

Next