Kis Ujság, 1949. július (3. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-28 / 173. szám
Hogyan dolgozik a kombájn? Beszélgetés a Szovjetben járt magyar parasztküldöttség egyik tagjával a szovjet gépesített mezőgazdaságáról, a kolhozparasztok életéről és egy nagy nép lelkéből fakadó szereteiről Fodor Imrével, a fiatal kisgazdapárti országgyűlési képviselővel beszélgetünk szovjetúnióbeli tanulmányútjáról. — Nehéz lenne arra a kérdésre válaszolnom, hogy mi tette rám a legmélyebb benyomást — mondja Fodor Imre —, hiszen az egész tanulmányút olyan feledhetetlen élmény számomra, ami csak egyszer akad, ha akad, egy ember egész . De minden ott töltött óra szolgált valami meglepetéssel — folytatja. Nálunk például egy építkezés még a „legszebb“ békeévekben is kész tönkremenés volt egy kisember számára. Egy egész élet kuporgatására volt szükség, hogy egy munkás vagy szegényparasztember egy kis viskót mondhasson a magáénak. A voronyezsi kerület „Iljics“ nevű kolhozában egész kolhozfalut építenek fel egy kidolgozott 6 éves építési terv alapján. Három-négyszobás családi házaknak egész sora épül itt. Gyönyörű villaszerű téglaépületek. S egy-egy család hat éven keresztül mindössze havonta két-két munkanapot teljesít az építés költségei fedezésére. Hat év után a ház a család személyi tulajdonába megy át, s ha elköltözik, szabályszerűen eladhatja. Az épületeknek mintegy 20 százaléka már kész volt, amikor ott jártunk. A családi házakon felül közköltségen egy kétemeletes iskolát és gyönyörű kultúrházat is építenek minden megerőltetés nélkül. — S hogy élnek egyébként a kolhozparasztok? — Ott kezdeném, hogy a kolhozparaszt élete egészen más, mint a mi parasztjainké. Munkája a gépek intenzív alkalmazása következtében sokkal könnyebb, kevesebb időt igényel, s a jól végzett munka után bőven jut idő pihenésre, önképzésre, szórakozásra. Feltűnt nekem például szórakozásuk igényessége is. Táncuk, daluk gyökere a népi lélek végtelen mélységeiből táplálkozik. Nyoma sincs a nyakatokért nyugati tánc- és dalgiccseknek, amik nálunk viszont lassan befészkelik magukat a legeldugottabb falvakba, tanyákba is. A kombájn munkája — Láttuk munkában a kombájnt, az árató-cséplő- és tarlóhántológépet. Igazán csak akkor tudjuk felmérni értékét, ha elgondoljuk, csak ez az egyetlen gép is mennyi verejtékes munkától kíméli meg az embert. Amíg a mi fejletlen gazdálkodásunk mellett parasztjaink szinte már nem is emberi kínlódás közepette, verejtékezve, tarlótól felsebzett lábakkal, a rengeteg vízivással elrontott kotyogó gyomorral, a nap tűző sugarain felforrt agyvelővel, szinte lázas betegen húzzák a kaszát lépésről-lépésre, addig a fejlett szocialista gazdálkodásnak ez a remekül megszerkesztett gépe segítségével az ember mink ' életében. Kezdjük mindjárt a csapi fogadásnál. Az igazi emberi szeretet legmélyebb megnyilvánulásában volt részünk mindjárt azután, ahogy átléptük a magyar határt. Az én legnagyobb élményem ez a szeretet, ez a közvetlenség, ez az őszinte nyíltszívűség, s az az öntudatos, magabízás volt, amelyet minisztertől a legegyszerűbb kolhozparaszig minden emberben tapasztaltam, kaja csak a felügyeletre, a gép irányítására korlátozódik. Nagyon tetszett nekem, amint a gépmonstrum gyors tempóban szelte a hatalmas gabonatáblát, vágta a rendet s egyben szapora búgás közepette ki is csépelte. Az egyik tartályba gyűlt a tiszta búza, a másikba a pelyva, bálákba préselve jött ki a szalma. S a kombájn nyomán fürge ekék túrták porhanyósra a földet. Aratás, cséplés, tarlóhántás egyszerre. Sóhajtoztunk is mindannyian, bárcsak már otthon látnánk mindezt. — A kolhozparasztok és a gépállomások munkája csodálatosan össze van hangolva. Mindkettőjüknek érdeke több és jobb termés. Ha például a hektáronkénti búzatermés nem haladja meg a tizenhétmázsás átlagot, akkor a gépállomás 130 kilogrammot kap hektáronként a gabonából. Ha eléri a 22 mázsát, 230 kilogrammot kap, s ez progresszív módon fokozódik. Minél jobb a termés, annál több a gépállomás részesedése. Egy héttagú család jövedelmét ismerteti. A családból négyen dolgoznak. A család az elmúlt évben 19 000 rubelt kapott készpénzben, 32 mázsa búzát és rozsot, 140 mázsa burgonyát, 140 mázsa zöldséget a kolhoz jövedelméből. Ezt a terménymennyiséget a család természetesen nem tudja elfogyasztani. A felesleget szabadon eladhatja. Hol van a mi parasztságunk ettől a jövedelemtől? S mindez csupán a jól megszervezett kollektív gazdálkodáson múlik, ami nemcsak a gépek hatékony alkalmazását jelenti, hanem azt a hatalmas tudományos kutató munkát is, s annak gyakorlati alkalmazását, amire jellemzésül elég, ha Micsurin 320 új növényét, az ötven-hatvan mázsás átlagterméses ágasbúzát, a moszkvai dinnyeföldeket és szőlőket, vagy a szibériai gyümölcsösöket említjük. — Miközben hazafelé zakatolt velünk a vonat — mondja befejezőben Fodor Imre —, sokszor gondoltam arra, hogy milyen jó is volna, ha — mire hazaérünk — már itthon is megvalósulna mindaz, amit a Szovjetúnióban láttunk Dehát ez csak afféle álmodozás volt. Tudom, hogy kemény munka vár még ránk, míg mindezt megvalósítjuk, azt is tudom azonban, hogy a magyar parasztság jobb és szebb életet akar és ez a kívánság nagy segítségünkre lesz. Nem félünk a feladattól, nem félünk a nehézségektől. Férfimunka lesz, de megéri. Horváth József Havi két munkanapért — családi ház (4) Csütörtök, 1943 július 28 Beszélgetés Görgeyről Az unokahúgom a dolgozók iskolájába jár. Az idén a tanítóképző negyedik osztályát végezte el nagyon jó eredménnyel. A napokban fölkeresett, hogy megmutassa bizonyítványát. Értelmes szemei csillognak az örömtől. Roppant boldog, hogy tanulhat. Napközben egy pesti háztartásban dolgozik, délután iskolába megy, este tanul. Most hazakészül szabadságra édesanyjához, az egyszerű falusi asszonyhoz Borsodba. Az Íróasztalomon vaskos könyv fekszik. Friss írás, napjaink szakemberei mondják el benne véleményüket a száz év előtti magyar forradalomról és szabadságharcról. Nyomban megakad rajta a húgom szeme, mohón csap le rá és belelapoz. Hirtelen megáll a lapozásban s egy percig elgondolkozik: — Görgey... — szólal meg azután révetegen. — Bevallom, nem látok tisztán ebben a Görgey-ügyben — mondja gyermeki ártatlansággal. — A tankönyvünk nem foglal állást a kérdésben. De ki lehet érezni belőle, hogy Görgey jó hadvezér volt, értette a dolgát, Kossuth viszont nem értett a katonai ügyekhez, mégis beleavatkozott... Áruló volt Görgey, vagy nem volt áruló? — szegezi nekem végül is a kérdést — Nézd — mondom neki —, én nem vagyok szakember De itt van előttem két könyv. Az egyiket sok évtizeddel ezelőtt olyan ember írta, aki maga is részt vett az eseményekben, kortárs volt: Horváth Mihály történelme. A másikat most írták, az évfordulóra. És mind a két mű megállapítja, hogy Gergely súlyos mulasztásokat követett el, felelősség terheli az összeomlásért... Nemcsak az egyéni sértődöttség dolgozott benne, politikailag is szemben állt Kossuthékkal. Baloldali eltolódástól féltette a forradalmat, ezért egyezkedő volt, „békepárti“. Nem helyeselte a Habsburgokkal való szakítást sem. — S mik voltak a mulasztásai? — veti rám kérdő tekintetét a húgom. Elmosolyodom magamban. Arra gondolok, itt van nálam rövid rokoni látogatóban ez a leányka s felad nekem egy kérdést, amelynek könyvtárra menő irodalma van már s én más válaszoljak rá. Adjak választ, amely természetesen érdekes is legyen, rövid is legyen, meggyőző is. A nehézségen a bennem élő örök pedagógus segít át. Pillanatok alatt villan keresztül rajtam, hogyan hozhatom térben-időben testközelbe és tehetem húgom számára személy szerint is érdekessé és meggyőzővé a témát. — Te most Borsodba mégysz látogatóba — kezdem a beszédet — Urad érdekes területein visz keresztül. Miskolcié mégysz, s onnan Mezőcsát felé. Ha majd erre a tájra érsz, gondolj rá, hogy ott zajlottak le száz évvel ezelőtt azok az események, amelyek Magyarország sorsát jóidőre eldöntötték. Ott és pontosan ezekben a június végi napokban. Mert ott, Miskolc tájékán késlekedett Görgey egy végzetes hetet... Bizonyára tudsz arról, hogy Kossuthék az orosz beavatkozás után a Tisza alsó folyásánál akarták összevonni a nemzet egész katonai erejét. Görgey is odarendelték, de ő nem igen sietett eleget tenni, a parancsnak. — Igen — veti közbe a húgom —, mert ő nem értett egyet a tervvel. Ez előbb az osztrákokat akarta megverni a Dunántúlon s aztán fordulni az oroszok ellen. — Ez igaz, csakhogy Győrnél már június végén csatát vesztett az osztrákokkal szemben s ettől kezdve a haditanács méginkább sürgette az erők egyesítését... — És Görgey? — Látszólag szintén elfogadta a döntést, de a parancsnak csak immelámmal tett eleget. Gondold csak el, már Komáromnál, Vácnál addig húzza az időt, amíg az orosz elvágja ez útját dél felé. S tudod, merre indul Vác alól, hogy az Alsó-Tiszához jusson? — Úgy emlékszem, Losonc ellé... — Úgy bizony... Losonc, Rimaszombat, Miskolc felé. Vác alól júr. 16-án indul el, 22-én már Miskolcon van, de ott egyszerre csak megtorpan s eszében sincs tovább síelni, pedig akkor már minden perc drága volt.. Arról nem is beszélek, hogy közben a saját szakállára fegyverszünetről tárgyal az oroszokkal, ajándékokat cserél velük s ajánlgatja a magyar trónt valamelyik orosz nagyhercegnek... — Erről nem szól semmit a könyvünk. Nem tanultuk... — Jó lelkiismerettel, persze, senki sem állíthatja határozottan, hogy akkor megnyerjük a harcot, ha a magyar seregek idejében egyesülhetnek. De nem állíthatjuk az ellenkezőjét sem. A késlekedésért mindenesetre felelős Görgey. Július 22-én még két úton is átkelhetett volna a Tiszán: Fürednél vagy Tokajnál. De egyik irányban sem indul. Nyugodtan tölti a drága napokat előbb a Sajónál, majd a Hernád mögött... Mindig csak akkor mozdul tovább, ha az oroszok szorítják. Mert Mezőkövesd felöl csakugyan szorongatják már. Harsány, Görömböly, Miskolc... Az oroszok fokonként nyomulnak utána I de a Tiszán végül is csak júl. 28-án kel át Tokajnál. És ekkor is csak azért, mert arról értesül, hogy az oroszok megelőzték őt, Fürednél átmentek a Tiszán és ha nem siet a tokaji átkeléssel, alaposan oldalba kapják majd Debrecen felől. És ez így is lett volna biztosan, ha közbe nem jön egy váratlan érdekes esemény ... — Még pedig? ... — Ide figyelj, mert most azután már igazán a mi szűkebb pátriánkról lesz szó, Alsóborsodról, Csátról és a falunkról, Igricsről... — Kezd izgalmas lenni... — Ha majd hazafelé menet Mezőcsát irányában döcög már veled a vicinális, jusson eszedbe: éppen kerek száz esztendeje, hogy azon a tájon a Tisza felől, Csáton át Paskievics orosz hadai Miskolc felé vonultak. Görgey ellen, hogy kiszorítsák a Hernád mögül. És ez volt a Görgey szerencséje. Az oroszok azon az országúton vonultak, amelyik mellett a vonatod halad majd. Egyik részük a mi szülőfalunkon, Igricin is átment. Dédanyád sokat mesélt erről az eseményről. Dédanyád mindössze hatéves volt akkor, de jól emlékezett a kozákokra. A sárverem partján vonultak s izzadtak a nagy melegben. A sereg hírére a határból hazasiettek az emberek és az udvarokon is abbahagyták a kézihadaróval folytatott cséplést. Szorongva várták az eseményeket. A gyerekek a sövények mögé bújva lesték a katonákat. Nem bántottak senkit, vizet kértek, dinnyét és uborkát. Szóval ez az orosz sereg akkor Görgey ellen iparkodott Miskolc és a Hernád felé ... — És hol volt akkor Görgey? — Hol volt? Szomorúan mulatságos, hogy akkor már éppen Nyíregyháza felé tartott hadaival, holott az oroszok azt hitték, még mindig a Hernád mögött táborozik. Nagy bosszúság volt ez Paskievicsnek és nagy csalódás. Képzeld csak el a helyzetét. Tudta: Görgey arra készül, hogy Miskolc mellől Tokajnál vezeti át seregét a Tiszán. Tiszafürednél átviszi hát a Tiszán serege egy részét, hogy Görgeyt megelőzve oldalba kapja őt. Igen ám, de egyszerre csak azt hallja, hogy Görgey hadai ahelyett, hogy sietnének az átkeléssel. Gesztnél, a Hernád táján jól elverik az egyik tábornoka seregét. Mit csinál erre Paskievics? A vereség hírére visszarendeli a Tiszán átkelt hadait is, hogy összpontosított támadást intézzen Görgey ellen a Hernádnál. De mire odaérnek, kiderül, hogy Görgey már előző nap mégiscsak átkelt a Tiszán s Nyíregyháza felé tart... Miért? Mert ő viszont arról hallott, hogy az oroszok Fürednél átmentek és oldalazhatják őt. Sietve átviszi hát seregét a Tiszán, holott az oroszok akkorra már tájékozatlanságból éppenséggel visszamentek a jobb partra Csegénél... így Görgey végül is egérutat vehetett a saját maga által készített kelepcéből... Igen ám, de ez már a nemzet helyzetén mit sem segített. Annál kevésbbé, mert Görgey tiszántúli útján is tovább folytatta a késlekedő politikát... — Nagyon érdekes, nagyon érdekes — ismételgette a húgom. Majd kölcsönkérte tőlem mind a két könyvemet, amely a szabadságharccal foglalkozik. — Elolvasom a vakációm alatt, mondta lelkesen. Nagyon szeretem a történetet... Csak valami jobb tankönyvünk lenne — tette még hozzá kesernyésen. Búcsúzáskor mégegyszer a lelkére kötöm, ne felejtse el a száz év előtti július végi napokra gondolni, amikor vonata elfut majd Mezőkövesdnél és a harsányi dombok alatt. Amikor vonata ablakából megpillantja a görömbölyi hegyeket és a Sajó völgyét. Sorsdöntő események ezllékei fűződnek hozzájuk ... Talán éppen itt és azokon a napokon dőlt el véglegesen a magyar szabadságharc sorsa. Simándy Pál Az év vége előtt kiemelik az Erzsébet-híd roncsait Versenyben az Erzsébet-híd és az esztergomi híd roncskiemelő dolgozói Az Erzsébet-híd és az esztergomi lúd roncskiemelési munkálatain dolgozó munkások elhatározták, hogy az önköltség és a selejt csökkentésére, a brigád és újítómozgalmak fejlesztésére párosversenyt indítanak. A versenyszerződés megkötése előtt tapasztalatokat gyűjtöttek egymás munkahelyein. A tapasztalatcsere után a két híd roncskiemelésén dolgozók megkötötték a versenyszerződést. Az Erzsébet-híd roncskiemelési határideje 1949 december 31. A dolgozók azonban vállalták, hogy 3 nappal előbb, tehát december 15-ig befejezik a munkálatokat. Ugyancsak 14 napos munkarövidítést vállaltak az esztergomi híd dolgozói, akik 160 tonna többletroncs kiemelését vállalták. A népi demokrácia egyik legnagyobb sikersorozatát a nyilasok és a német hordák által elpusztított hidak gyors helyreállításával érte el. Budapest büszkesége, a sok szép híd volt és ezeket a nácik sorra felrobbantották. A felszabadulás után tüneményes gyorsasággal állították helyre hídjainkat. Utolsónak az Erzsébet-híd maradt, amelynek roncskiemelési munkálatai azonban most már oly gyorsan haladnak előre, hogy a versenyfeltételek szerint, azzal december 15-re elkészülnek. Újfajta születési bizonyítványok, olcsóbb diszpenzáció Az okirati díjak eltörlésével a házassági hirdetés alól való felmentés, az úgynevezett diszpenzáció is olcsóbb lett. A diszpenzáció díja 32 forint, ami másfél éven belül 50 százalékos csökkentést jelent. A diszpenzáció kiállítása körüli adminisztrációs munka is lényegesen megrövidül. A ferencvárosi új elöljáróságon, az úgynevezett mintakerületben, nyolc perc alatt készül egy diszpenzációs okirat. Régi igény volt a korszerű követelményeknek megfelelő születési bizonyítvány rendszeresítése is. Ez az új születési bizonyítvány az azonosság teljes igazolása mellett elhagyja az esetleg sérelmes anyakönyvi adatok feltüntetését. Egy legutóbb megjelent miniszteri rendelet intézkedik a talált gyermekek anyakönyvezetéséről. A talált gyermekek jogállása eddig a házasságon kívül született gyermekek jogállásánál is rosszabb, helyesebben, méltánytalanabb volt. Ezen változtat és segít most az új demokratikus jogalkotás, amely az emberek egyenjogúságán épül fel. Építési bizottságok alakultak az új munkamódszerek gyors és gyökeres bevezetésére A minisztertanács önköltségcsökkentő határozatának mielőbbi végrehajtására a folyó építkezéseken sorra megtartják a munkásgyűléseket. " Milyen tapasztalatok és következtetések vonhatók le az eddigi munkásgyűlésekből? — ezzel a kérdéssel fordult a Kis Újság munkatársa tájékoztatásért az építésügyi minisztérium illetékes osztályához. — Az eddigi gyűlések tapasztalatai kapták illetékes helyen a tájékoztatást — szükségessé tették, különös tekintettel a Szovjetúnióban alkalmazott újítómódszerek figyelembevételével, hogy a korszerű építési módszerek alkalmazását már a gyűlések folyamán megvitassák és azok kivitelezését azonnal megkezdjék. — Milyen konkrét szabályokkal és intézkedésekkel kívánja az építésügyi minisztérium a folyó építkezéseket meggyorsítani s az építést általában korszerűsíteni? — Az építésügyi minisztérium kilenc kisbizottságot alakított a föld, beton, vasszerelés, zsaluzó- és ácsfalazó, vakoló, szigetelő elhelyezési és helyszíni erőgyártó, állványozási és üzemszervezési munkamódszerek bevezetésére. Mindegyik bizottság az illető szakmában elsőrendű képzettséggel rendelkező vezetőből és a MÉMOSZ részéről mellé delegált egy-egy kiváló építésvezetőből és élmunkásból áll. A bizottságok máris hozzáláttak a korszerű munkamódszerek kidolgozásához, hogy az önköltségcsökkentés gyors és gyökeres végrehajtását a folyó építkezés új módszereinek alkalmazásával megkezdhessék. A javaslat elkészítésénél természetesen részt vesznek az épületeken dolgozó szakmunkások és segédmunkások is, hogy a végrehajtás során szerzett tapasztalataikat a kialakított módszerek javítására érvényesíthessék. Megindult a szakmunkásés munkásvezetőképzés Az építés- és közmunkaügyi minisztérium a MÉMOSz-szal karöltve megszervezte a szakmunkás- és munkavezetőképzést. Több, mint háromezer szakmunkást képeznek ki, 3—3 hónapos iskolákon, ötszáz munkavezető kerül ki a nyolchónapos tanfolyamot elvégzett szakmunkásokból. A MÉMOSZ ezenkívül tíz-, tizenhat- és húszórás esti tanfolyamokat rendez az élmunkások és a brigádok részére. Az egyes munkahelyek kérdéseit, a bevált és jó munkamódszereket ismertetik a tanfolyamokon és a felmerülő kérdéseket megbeszélik. Az egyes élmunkások és brigádok jó munkamódszereit az újítók bevált újításait minden munkahely dolgozójának meg kell ismernie. Eddig 42 nemzeti vállalatnál indult meg a tapasztalatcsereakció. Most még 192 budapesti és vidéki anyaggyártó és építkezési nemzeti vállalatnál indítják meg a tapasztalatcserét. Gépállomás tanácsokat állítanak fel A Magyar Közlöny szerdai száma közli a kormány rendeletét a gépállomási tanácsok létesítéséről. A rendelet kimondja, hogy a gépállomások és a termelőszövetkezeti csoportok jó együttműködése céljából, munkájuk tervszerűségének és szakszerűségének biztosítására minden gépállomás mellett gépállomási tanácsot kell létesíteni. Ezeket tizenöt napon belül megszervezni. A tanács a területén működő termelőszövetkezeti csoportok üzemtervének figyelembevételével megvitatja a gépállomási munkatervet, és az egyes termelőszövetkezeti csoportok munkájának időbeli sorrendjét meghatározza és gondoskodik arról, hogy a munkatervet kellő időben és szakszerűen végrehajtsák. A tanács tagjai, a gépállomás vezetője és annak helyettese, a gépállomás mezőgazdásza, főgépésze és írnoka, a gépállomás területén működő termelőszövetkezeti csoportok elnökei és a Szövetkezetek Országos Szövetségének megyei kirendeltsége által kijelölt földműves szövetkezetek ügyvezető igazgatói. A rendelet már életbe lépett.