Kis Ujság, 1949. augusztus (3. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-02 / 177. szám

2 Bukarest, Prága, Pakis, London, Hága A testvéri népi demokráciákban is nagyszabású ünnepségek keretében emlékeztek meg Petőfiről. A román írószövetség bukaresti ünnepi ülésén felszólalt Zelk Zoltán, a Romániában tartózkodó magyar küldöttség egyik tagja. A segesvári négyűlésen, amely a bukaresti írószövetségi ünnepi ülést követte, magyar részről Andics Er­zsébet, a magyar delegáció tagja tar­tott beszédet. Prágában a Magyar Csehszlovák Társaság rendezett nagyszabású em­lékünnepélyt, amelyen megjelentek a csehszlovák kormány képviselői és a kulturális élet kiemelkedő személyi­ségei. Fierlinger miniszterelnökhelyet­tes mondott ünnepi beszédet. Ma­gyarországon győztek Petőfi eszméi — mondotta — és a két nép össze­forrott a béke védelmében, a szo­cialista egységért vívott harcban. Fierlinger beszéde után a Prágába érkezett magyar delegáció tagjai, Szabó Pál író és Devecseri Gábor külső szólaltak fel. Franciaországban a magyarok de­mokratikus egyesülete emlékünne­pélyt rendezett az egyesület párisi székházában. Az ünnepélyen sok ma­gyarbarát francia is részt vett. A mű­sor keretében a párisi magyar művé­szek Petőfi-verseket és megzenésített Petőfi-dalokat adtak elő.­­A hollandiai magyar követség ki­tűnően sikerült Petőfi-emlékünnepélyt rendezett az egyik hágai színház­teremben. Bölöni György hágai magyar követ bevezetője­­után T. Devries neves író ismertette Petőfi életét és munkásságát. A londoni Magyar Kulturális Inté­zet Petőfi Sándor halálának 100. év­fordulója alkalmából nagysikerű Petőfi-ünnepet rendezett az Intézet londoni székházában. Az ünnepséget­ Budai György, a londoni Magyar Kulturális Intézet igazgatója vezette be angol nyelvű előadásával. Ezt követően Griselda Hervey angol színművésznő szavalt Petőfi-költeményeket angol fordítás­ban, majd Horne és Tyrion angol műfordítók olvasták fel Petőfi-for­­dításaikat, ,.j. A szovjet írók felszólalásai A nagy tapssal fogadott beszéd után a Szovjetunió népei nevében Andrej Szamoljovics Malesko ukrán író lépett a mikrofon elé. — A szovjet nép, a munkások, a kolhozparasztok és értelmiségiek ne­vében meghajtom az emlékezés zász­laját a magyar nép nagy költője, Petőfi Sándor előtt — mondotta az ukrán költőkiküldött, majd a szov­jet-magyar megbonthatatlan barátság éltetésével fejezte be beszédét. Utána a szovjet íróküldöttség grúz tagja, Georgi Leonidze, a Sztálin-díjas író üdvözölte a grúz nép nevében a ma­gyar népköztársaságot és elhelyezte az emlékezés koszorúját Petőfi Sán­dor szobrának talapzatán. A koszorúzási ünnepség Ezután sorra lerakták a közületek és intézmények képviselői a koszo­rúkat a Petőfi-szobor elé. A magyar köztársaság elnöke nevében Rónai Sándor külkereskedelmi miniszter, az országgyűlés nevében Molnár Im­re, az országgyűlés alelnöke helye­zett el koszorút a talapzaton, majd egymásután következtek a miniszté­riumok, a Magyar Függetlenségi Népfront, a honvédség, a rendőrség, a főváros, a különféle közületek és tömegszervezetek koszorúi. Az or­szág egész dolgozó népe, a munká­sok, parasztok és értelmiségiek és a fiatalság kiküldöttei, mind eljöttek, hogy elhelyezzék koszorúikat Petőfi Sándor szobrán. Az ünneplő­­közönség innen a Nem­zeti Múzeum kertjébe vonult, ahol megkoszorúzták azt az emléktáblát, amelyet azon a helyen helyeztek el, ahol Petőfi 1818 március 15-én el­szavalta a Nemzeti dalt. Innen az emléktáblától indult el a fáklyás sta­féta Kiskőrösre, Petőfi szülővárosába, ahol a Magyar Ifjúsági Népi Szövet­sége a kiskőrösi emléktábla előtt he­lyezte el az emlék­fáklyát. A Petőfi-emlékkiállítás Vasárnap délelőtt a Bajza­ utcai Pe­tőfi Házban emlékkiállítást nyitott meg a főváros. Az ünnepségen meg­jelent Szakosíts Árpád köztársasági elnök, a kormány több tagja, a kül­földről érkezett íróküldöttségek, élü­kön a Szovjetúnió íróival, valamint a magyar irodalmi és közélet sok ki­válósága. Barabás Tibor, az írószövetség fő­titkára mondott itt beszédet. — Petőfi él — mondotta emlék­beszédében — ma inkább, mint va­laha. Nemcsak a magyar nép, hanem a világ minden haladó népe, élén a Szovjetunióval, ma Petőfi Sándorra emlékezik. Élete és költészete eleven forradalmi erőt sugároz, példát mutat minden korszak és minden nemzet fiának, hogyan és miképp kell a sza­badságért harcolni, élni és halni. A megjelentek ezután megtekintet­ték az emlékkiállítást, amely bemu­tatja a kiskőrösi földpadlós szobát, ahol a nagy magyar költő született A deszkaágy mellett egyszerű láda, a szoba sarkában szúrágta íróasztal, amelyen ma is láthatók Petőfi fara­gásai. A fali képek és feliratok és a Talpra Magyar első példánya a költő gyorsan vótt soraival: „A kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott példány s így a magyar szabadság első lélekzete.“ Nemcsak Magyarországon, hanem az egész haladó világon nagyszabású ünnepségek keretében emlékeztek meg július 31-én Petőfi halálának századik évfordulójáról. A moszkvai emlékünnepély Moszkvában a szovjet írók szövet­sége a Zeneakadémia nagytermében rendezte meg a Petőfi-emlékü­nnepet. A hatalmas terem emelvényén he­­lyet foglalt a díszelnökség, a magyar nép megannyi barátja, Petőfi költé­szetének tisztelői és tolmácsolók a szovjet költők és zeneszerzők. Meg­­jelent az ünnepségen Molnár Erik dr. magyar nagykövet is és jelen voltak a zenei és társadalmi élet képviselői, a szovjet ifjúság és az üzemek küldöt­tei, valamint a népi demokratikus ál­lamok követségeinek munkatársai. A Szovjet Hadsereg zenekara, a szovjet, majd a magyar himnuszt in­­tonálta, utána Visnyevszkij, a szovjet írók szövetségének főtitkárhelyettese mondott rövid beszédet. — Mi, szovjet írók és az egész szovjet nép együtt ünnepeljük a ma­gyar néppel Petőfi halálának emlék­ünnepét — mondotta — mély szere­tettel küldjük üdvözletünket a magyar népnek és büszkék va­gyunk arra, hogy a szabadságért és békéért folytatott közös harcunkban Petőfi harcostársunk és barátunk. Ezután Tyihonov, a kiváló szovjet író Petőfi kitűnő fordítója, vázolta Petőfi életét, költői és forradalmi szerepét a magyar szabadságharcban, majd Rákosi szavait idézve megálla­pította, hogy a magyar és szovjet nép barátsága a béke záloga. Molnár Erik dr. magyar követ méltatta ezután Petőfi életét és mun­kásságát. Meghatott szavakkal szólt arról, hogy a szocialista világ fővá­rosában milyen szeretettel és meg­becsüléssel emlékeznek meg a ma­gyar nép nagy fiáról, a forradalmi, harcos Petőfi Sándorról. A beszédek­ után a magyar és szov­jet Himnuszt játszotta a szovjet hadsereg zenekara, majd a szovjet költők adták elő fordításaikat és a főiskolai növendékek szavaltak Pe­­tőfi-verseket orosz nyelven. Végül a Szovjetúnió zenei életének kiválósá­gai megzenésített Petőfi-dalokat ad­tak elő. A moszkvai Petőfi-emlékest éjféltájban ért véget. A szovjet sajtó Petőfiről A szovjet sajtó­s rádió is meg­emlékezett a magyar nép nagy for­radalmi költőjéről, Petőfi Sándorról. A Pravda Aniszimov cikkét közli. Be­vezetőben megállapítja a cikkíró, hogy Petőfi politikai költészetét át­hatotta a forradalom sorsa felett érzett aggodalma és a gyűlölet azok iránt, akik készek voltak elárulni ezt a forradalmat. A költő a felháboro­dás hangján beszélt a belső ellenség­ről, a sötét árulókról és „Csatadal“ című verse félelmetes riadóként har­sog. A magyar szabadságharcot a a belső ellenségek ásták alá és a cári Oroszország közbelépése fojtotta el. Petőfi Sándor a népi demokratikus Magyarország nagy előhírnöke, most is tevékeny építője hazájának. Ami­ről oly izzón álmodozott és amiért életét adta, az az új demokratikus Magyarországon most teljesedik be. A nép szabadsága és boldogsága élő valósággá vált Petőfi földjén — írja a Pravda. Az Izvesztijában Tyihonov, a szov­jet írók szövetségéne­k helyettes fő­titkára írt cikket Petőfiről. Most Pe­tőfi emlékezetének napjaiban Moszk­vában orosz nyelven és a magyar népi demokratikus köztársaságban magyarul hangzanak fel Petőfi halha­tatlan költeményeinek sorai — írja. Az új magyar költők új dalokat éne­kelnek arról az időről, amikor min­den út a kommunizmushoz vezet, új dalokat írnak a békés munka hősei­ről, a népek békéjéért vívott harc hő­seiről. Az új világkultúra ünnepén a nagy népi géniuszok között ott hall­juk Petőfi Sándor nevét, aki száz év­vel ezelőtt mondotta a magyar nép­ről: „Nem pusztul el az a nemzet, amelyik az emberiségért harcol.“ Kárpát-Ukrajna lakossága is meg­emlékezett Petőfi halálának százéves évfordulójáról. Több kultúrházban és színházban irodalmi esték keretében mutatták be Petőfi műveinek orosz és magyar kiadásait. Kedd, augusztus 2 A vidék ünnepe Az évforduló alkalmával, falun és a tanyákon kegyelettel emlékezett meg népünk Petőfi Sándorról. Kiskörösön a költő szülővárosá­ban a reggeli órákban hangos mo­torzúgással futott be a szegedi Sza­badságharcos Szövetség motoros­stafétája, hogy a Petőfi-házban levő mécsről elvigyék Bajára, Szekszárdra, Mohácsra és Szegedre a szabadság örökké égő lángját. Az ünneplők kalaplevéve tértek be a Petőfi-házba, a költő szülőházába, hogy leróják kegyeletüket. Szegeden minden üzemben, vala­mint a honvédség, rendőrség és az ifjúság szervezeteiben emlékünnep­ségeket rendeztek. Délután felavat­ták a Somogyi-telepen Petőfi emlék­tábláját. A telepet „Petőfi-telep“-nek nevezték el és ezt fekete márvány­táblán örökítették meg. Este a Dóm­téren nagyszabású kultúrműsorral egybekötött tábortűz volt. Győrött vasárnap a városháza előtti téren nagygyűlést rendeztek, ahol Göcze Géza helyettes polgár­­mester mondott beszédet. Utána Vir­gil Roanid, a baráti román ifjúság kiküldötte a romániai Ifjúmunkás Szövetség üdvözletét tolmácsolta. Miskolcon többezer főnyi ünneplő­közönség előtt Fekete Mihály főispán emlékezett meg Petőfi Sándorról. Ez­után a mongol ifjúság képviselője, Jadam Szurum tolmácsolta a mon­gol fiatalság üdvözletét. Hangsúlyozta: a mongol ifjúság Petőfi szellemében harcol a tartós békéért, a népek sza­badságáért, boldogabb jövőjéért. Ez­után a Városház­ tér 5. számú házon leleplezték Petőfi emléktábláját. Debrecenben a Batthyány­ utca 16. számú házon, ahol 1849-ben Petőfi családjával együtt lakott és ahol Zol­tán fia született, emléktáblát helyez­tek el. Tatabányán sokezer dolgozó előtt Sármai János mondott beszédet, majd az indiai ifjúság kiküldötte Urna Rai Csaudhuri beszélt. Mosonmagyaróvárott a 48-as em­lékmű előtt rendezték meg az ünnep­séget, amelyen Montu az indiai ifjúság kiküldötte is megjelent. Kiskunfélegyházán tízezer főnyi ün­­neplőközönség gyűlt össze a város és a környező tanya­világ dolgozói kö­zül a Petőfi-szobornál, amelyet erede­tileg Segesivárott állítottak fel, majd onnan Félegyházára hoztak. A Himnusz hangja­ után ötszáz posta­galamb repült fel, hogy hírül vigye az ünnepséget a környék lakosságának. Pécsett vasárnap délelőtt tartották a Petőfi-szobor alapkőletételi ünnep­ségét. Az ünnepségre befutott a Sza­badságharcos Szövetség négy moto­rosa is, akik szombaton este Kiskő­rösön elhelyezték a város koszorú­ját és az ott lángragyújtott fáklyá­kat elhozták Pécsre. Egy forinttal olcsóbb a szabadkenyér A kormány határozata alapján augusztus elsejétől a kenyérellátás új rendjét léptetik életbe. A határozat értelmében jegyre­ng­ kint 1 forintos árban az eddiginél jobb minőségű, félbarna kenyeret hoznak forga­lomba. A 2,60 forintos szabadkenyér árát egy forinttal csökkentik és az eddigi félbarna kenyér helyett sok­kal jobb minőségű félfehér kenyeret fognak árusítani. Diósgyőrött ü­zembehelyezték az új ércolvasztót és a Mürz-kemencét A magyar munkásosztály újabb nagy termelési győzelme született meg július 31-ére Diósgyőrött. Üzembekerült és ünnepélyes keretek között avatták fel a 80 tonnás hatal­mas Mörz-kemencét, amely Magyar­­ország legnagyobb és egyben legkor­szerűbb acélgyártója. A másik hatal­mas üzem, ami itt létesült, az érc­­olvasztó, amely timföldgyártásnál visszamaradó vörösiszapot dolgozza fel. Ágyút Amerika • ágyútölteléket Nyugat-Európa szállít Növekednek az érdekellentétek az Egyesült Államok és Anglia között Az amerikai képviselőház külügyi bizottságának legutóbbi ülésén a kormány képviselői folytatták erő­feszítéseiket, hogy a nyugateurópai és más országok fegyverkezésére ki­dolgozott kormányprogramot elfogad­tassák a habozó és szabadkozó kép­viselőkkel. Johnson nemzetvédelmi miniszter azt állította, hogy amerikai csa­patokat nem küldenek Európába azoknak a felszereléseknek hasz­nálatára, amelyekkel az Egyesült Államok nyugateurópai és más országokat ellát. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy az ágyútölteléket teljes mennyiségben a nyugateurópai országok szállítják. Johnson kifejtette, hogy a Nyugat­­európa felfegyverzésére szánt ameri­kai felszerelésnek több mint a fele új anyag és sürgette a program haladéktalan jóváhagyását. A továb­biakban közölte, hogy az Egyesült Államok tulajdoná­ban vannak ez idő szerint a nyugateurópai országok katonai titkai, köztük „igen nagyértékű“ értesülések, amelyek a nyugateurópai országok fegyveres erőinek nagyságáról és összetételéről, továbbá mostani fel­szerelésükről szólnak. Ezután a bizottság tagjainak kér­­déseire Johnson határozottan tagadta annak lehetőségét, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete eredményt ér­het el a nemzetközi leszerelés kérdé­sében. Johnson kijelentette, hogy kétkedik a leszereléssel kapcsola­­tos minden megbeszéléssel szem­­ben és azt mondotta, „csak akkor lesz békés a világ, ha Amerika erősen fel­fegyverkezik“. Az USA nem közli Angliával az atom­kutatások eredményeit Truman elnök sajtókonferencián nyilatkozatot adott ki, amely saját szavai szerint „rendkívül jelentőség­gel bír“. A nyilatkozat érinti azokat az ellentéteket, amelyek az Egyesült Államok és Anglia között keletkeztek abból kifolyólag, hogy az amerikaiak megtagadták An­gliának az atombombával kap­csolatos felvilágosításokat. Emlékeztetve arra, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Kanada korábbi tárgyalások eredményeképpen meg­egyeztek abban, hogy az Egyesült Államokban összpontosítják az összes alapvető erőket az atombomba elő­állítására és hogy az angol és ameri­kai tudósok „részt vettek Los Alamo­­seban az atombomba előállítására vo­natkozó kísérletekben“. Truman ki­jelentette, hogy abban az időben ezt a megállapodást meghatározott intéz­kedésekre és időtartamra kötötték és a jelenlegi megbeszélések nincsenek kapcsolatban azzal, hogy ebben az ügyben Angliával és Kanadával vala­milyen újabb megállapodást hozza­­nak létre. A „Krasznij Flot Kogan“ cikkét közli „Angol-amerikai harc a stra­tégiai nyersanyagforrásokért“ cím­mel. Az angol-amerikai összeütközés írja a szerző — megnyilvánul a stratégiai nyersanyagokért folytatott harcban. A Wall Street urai kihasz­nálva Anglia háború utáni nehézség­geit és növekvő pénzügyi függősé­­gét, behatolnak a sterling-övezetbe. Az amerikai program a nyers­anyagmonopóliumok angol" kar­­telrendszerének felszámolása. Mindenekelőtt a kaucsuk-, ólom- és rézkartellről van szó. Angliát gaz­­dasági nehézségei arra kényszerítik, hogy további engedményeket tegyen az amerikai monopóliumoknak. A Tito-rendszer — ellenforradalom A N­ovo­je Vremja egy cikkében le­leplezi a Tito-rendszer ellenforradal­mi jellegét. Ez a jelleg különösen ab­ban a terrorpolitikában jut kifejezésre, amely azok ellen fordul, akik magu­kévá teszik a Tájékoztató Iroda is­meretes határozatát és akik a Szov­jetúnió és a jugoszláv nép barátságá­nak szószólói. A jugoszláv nép leg­jobb fiainak ezreit, akik hűek ma­radtak a proletár nemzetköziség esz­méjéhez, börtönbe vetették, család­tagjaikat pedig kegyetlen kínzásoknak vetik alá. Ezzel szemben a forradalmi emigránsok — Jugoszlávia hű fiai — áldozatos harcot vívnak a Tito-féle terrorrendszer ellen és azért, hogy Jugoszlávia visszatérjen a népi demo­kratikus államok családjába. A jugoszláv városokból és falvak­ból érkező jelentések beszámolnak arról, hogy a Tito-klikk politikája mező­­gazdasági téren teljes összeom­lást eredményezett, a munkásosztály és a parasztság anyagi helyzete megromlott, míg a zsírosparasztság helyzete állandóan javul. A jugoszláv nép gyűlölete árulóival szemben egyre erősödik _– állapítja meg a Novoje Vremja cikke. A csehszlovák külügyminisztérium jegyzéket intézett a prágai jugoszláv nagykövetséghez és elutasítja azokat a jugoszláv állításokat, mintha a csehszlovák sajtó ellenséges hangon írna Jugoszláviáról. A jegyzék a csehszlovák—jugo­szláv kapcsolatok megromlásáért a felelősséget teljesen a jugoszláv kormányra hárítja és megállapítja, hogy Jugoszlávia következetesen ellenséges politikát folytat Csehszlovákiával szemben. A Pravda a Vatikán politikai céljairól A Pravda szombati számában Bo­ris Leoncsev a Vatikán határozatával foglalkozik, amelyben kiközösítette és megfosztotta a szentségektől az összes kommunistákat, támogatóikat, azokat, akik rájuk szavaztak, akik együttműködtek velük és mindazo­kat akik marxista könyveket olvas­nak, vagy kommunista újságot vá­sárolnak. A cikk megállapítja, hogy a Vatikán határozata kiközösíti a szakszervezetek hetvenmillió tagját, akik beléptek a Szakszervezeti Világ­­szövetségbe, továbbá azt a hatszáz­millió embert, akiknek küldöttei a kommunistákkal együtt részt vettek a Béke Híveinek Világkongresszu­sán, a pápa tehát az egész emberi­ségnek körülbelül egyharmadát átkozta ki. Pillanatig sem lehet kérdéses, hogy mi késztette XII. Pius pápát erre az intézkedésre. Az elmúlt hónapok a nemzetközi reakció és a háborús uszítók táborának fokozatos gyengü­léséről tanúskodnak, az imperialista államok uralkodó köreiben pedig egyre jobban mutatkoznak az ide­gesség és fejvesztettség jelei a világ népeinek hatalmas békemozgalmával kapcsolatban. A békéért harcoló erő­ket mindenütt a kommunisták veze­tik, a nemzetközi reakció tehát sza­kadást akar előidézni a béke hívei­nek egységfrontjában, hogy meg­bontsa a népi tömegek egységét és ere törekszik most a pápa is. A Szovjetúnióban és a népi demo­kratikus államokban az alkotmány biztosítja a teljes vallásszabadságot, ez azonban nem elégíti ki a katolikus egyház vezetőjét, a Vatikánt. A pápa a politikai életben is részt kíván venni, bele akar avatkozni azoknak az országok­nak a belü­gyeibe, ahol a nép került hatalomra. A cikk megállapítja, hogy a pápa rendelete elkerülhetetlenül a Vatikán tekintélyének még fokozottabb csök­kenésére fog vezetni mind a népi de­mokráciák, mind a kapitalista orszá­gok katolikus dolgozói között. A népmilliók sohasem mondanak le a háborús veszély elleni kö­zös harcról. Európában, Ázsiában és Amerikában a lelkészek ezrei vesznek részt tevé­kenyen a békéért való küzdelemben és nem ijednek meg a pápa fenye­­getődzésétől. A Vatikán esztelen ka­landját elítéli minden becsületes ka­tolikus dolgozó, aki kész a békéért harcolni. Értesítjük t. hirdető feleinket, hogy a Tits Újság hirdetési osztálya és fiókkiadóhivatala Andrássy-út 58. szám alá költözött. Eötvös-u. sarok

Next