Kis Ujság, 1950. július (4. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-27 / 172. szám
Csütörtök, július 27 11.834.192 forint a koreai gyűjtés eddigi eredménye Változatlan lelkesedéssel folyik az ország minden részében a gyűjtés a bős koreai népnek küldendő kórházvonat költségeire. Kedd estig csaknem kétmillió magyar dolgozó közel 12 millió forintot ajánlott fel. Ez a hatalmas összeg valóságos népszavazásnak felel meg, amellyel a magyar dolgozók hitet tesznek a béke megvédése mellett, felajánlásukkal fejezik ki együttérzésüket a győzelmesen harcoló hős koreai nép iránt. Budapesten a huszonkét kerületben 4,626.995 forint, a nagyüzemekben 1,255.271 forint, összesen tehát 5.882.266 forint gyűlt össze. Továbbra is a VIII. kerület áll a gyűjtési lista élén 500.481 forint összeggel. A vidéken eddig 5.951.926 forint gyűlt össze. Megállapítható, hogy eddig a legjobb munkát a veszprémi, borsodi, komáromi és baranya megyei békevédelmi bizottságok végezték, míg Tolna, Vas és Pest megye békevédelmi bizottságai kissé lemaradtak a gyűjtésben. Borsod megyében 472.258, Baranya megyében 403.792, Veszprém megyében pedig 402.620 forint gyűlt össze. A vidéki városok sorrendjében Szeged az első 162.141 forinttal, majd utána következik Debrecen 155.090 forinttal. Pécsett 149.944, Győrött pedig 149.847 forint a gyűjtés eddigi eredménye. Kedd estig öszesen tehát 11.834.192 forint gyűlt össze. Zala megyében kedd estig 48.129 dolgozó 315.981 forintot gyűjtött össze. A gyűjtés munkájából a békevédelmi bizottságok mellett kiveszik részüket a megyében a tömegszervezetek is. Nagy lendülettel kapcsolódtak be a munkába a Párt vezette ifjúsági szervezet, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének tagjai. Galambok községben a dolgozó parasztok 6210, Kistormás községben pedig 3200 forintot gyűjtöttek. Zala megye déli részében, Murakeresztúron— amelynek lakosai többségükben horvát anyanyelvű dolgozó parasztok — kedd estig 6022 forintot jegyeztek. A gyűjtőívekre mindenütt ráírták, hogy a magyarországi horvát anyanyelvű dolgozók, akik éppúgy, mint a magyar dolgozók, a Szovjet Hadseregnek köszönhetik felszabadulásukat, egyenjogúságukat. A hős koreai nép harcát saját harcunknak tekintjük — írja a „Megvédjük a Békét“ mozgalom Országos Tanácsához intézett levelében az Államvédelmi Hatóság békebizottsága. Csatlakozva dolgozó népünk a világ dolgozóinak a békéért folytatott mozgalmához, dolgozó népünk, szocialista hazánk békéjét, a szocializmus építését veszélyeztető ellenség elleni kíméletlen harcunk mellett anyagi segítséggel sietünk a koreai nép harcának támogatására. Felajánlásunk eddigi eredménye: 454.604 forint. Koreáért, az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításáért versenyeznek a ceglédi vasutasok Cegléden a MÁV dolgozói és a cegléd környéki gazdasági vasút dolgozói azon felül, hogy igen szép összeggel járultak hozzá a koreai nép megsegítéséért indított mozgalomhoz, spontán, önkéntesen röpgyűléseket tartottak, ahol brigádokat alakítottak, amely brigádok egymás között versenyben vesznek részt. Fő cél az, hogy az őszi csúcsforgalom lebonyolításának biztosításával erősítsék a béke arcvonalát. A feltörekvő nemzedék példaképe: Ságvári Endre „Példaképen állítjuk a feltörekvő nemzedék elé és erőt, ihletet merítünk belőle a jövő nehéz, de győzelmes harcaihoz."4 Rákosi Mátyás szavak ... Egyre jobban nehezedik az idegekre a magyar nép céljaitól, érdekeitől idegen háború nyomása. A főváros lakosságának tisztességes része, amely irtózik a fasiszta háborútól, a féktelen politikai és „faji“ üldözésektől, mind komorabb. Rettegésben él, szeretné lerázni a hitlerista igát, vágyakozik a békére, nyugalmas munkára, az emberibb életre. Néha a posta egyszerű zárt levélborítékban röplapot hoz: „... küzdjetek a békéért — harcoljatok a németek ellen..A megfeszült idegzetű fővárosi lakos összerezzen. — kik küldik ezeket a röplapokat? Tudják, hogy én is velük érzek? Küzdeni a békéért, harcolni a németek ellen, de hogyan? Életével és halálával adott választ erre a kérdésre Ságvári Endre, a fiatal fővárosi tisztviselő, kinek mellszobra most ott áll a városháza I. számú udvarán. Hogyan lehet küzdeni a fasizmus ellen? Bátran és nyíltam, ha így már nem lehet, titkon és merészen, de küzdeni, szüntelen és törhetelenül, kockáztatni a személyes szabadságot és ha kell, feláldozni az életet Igaz, ehhez a hősök és vértanuk szellemével és jellemével kell születni, de ki is lehet fejleszteni magunkban. Sokan voltak a tétovázók, a félrehúzódók, de voltak Ságvári Endrék is. „A mi mártírjaink mindenütt ott voltak, ahol fel kellett íretni a küzdelmet a magyarság ellenségével szemben“ — írta A magyar szabadságért című emlékkönyv előszavában 1946-ban Rákosi Mátyás — „... népünk legnehezebb, legsötétebb óráiban is, méltó utódai voltak a magyar szabadságharcosoknak és magasan lobogtatták azt a zászlót, amelyre Petőfi, Kossuth eszméi voltak felírva....“ Köztük az élen: Ságvári Endre. Nevét legtöbben csak a felszabadulás után ismerték meg, pedig már ifjú fejjel, öntudatosan küzd az egyetemen a 48-as márciusi ifjak eszményeiért, a nemzeti függetlnségért, a nép jogaiért, az egyenlőségért. Feltűnik, mint a haladó szellemű diákmozgalom egyik vezetője, bátor színvallásával, szónoki és szervező képességével. A főváros tisztviselője lesz, de dr. Ságvári Endre nem hajlong a „kérlek alássan“ hivatalnok-társai között, nem az a gondja, hogy gyorsabban jusson előre a „szamárlétrán“. Nem tűnik el ifjúi rajongása — mint sok jószándékú fiatalemberrel megtörtént — az alkalmazkodók, a megalkuvók között sem, tovább küzd a szociális igazságért. Ezután is az ifjúsághoz köti le magát — a munkásifjúsághoz. Csatlakozik az ifjúmunkásmozgalomhoz, belép a Kommunista Pártba és hamarosan tagja az Országos Ifjúsági Bizottságnak. Ságvári Endre azonban nem az elmélet, hanem a forradalmi tettek embere. A nyilasok már mind vakmerőbben törnek előre. A politikai rendőrség főnöke ezzel „mentegetőzik“ az újságíróknak. — Fel tudnám göngyölíteni őket is, de a kormány nem ad rá utasítást. Nem bizony! Tűri a nyilasok garázdálkodásait, elő is mozdítja fasiszta mozgalmukat. Ezért merik megtámadni a munkásotthonokat. Ám Ságvári sem marad tétlen. Szembe kell szállni velük! — hirdeti és megszcrvrzi a tomaantaltinLashát, mentrohanását. Ott áll az éten, vezeti a munkásifjakat, mikor puszta kézzel kiverik onnan Kémeri Nagy Imre bandáját. Most kap utasítást a rendőrség, de természetesen nem a nyilasok ellen. Száznál több letartóztatott kerül a politikai osztályra, köztük Ságvári Endre is. Hasztalan kínozzák Schweinitzer nyomozói — köztük fiam Péter, a későbbi magyar Gestapo-főnök is —, Ságvári senkit és semmit nem árul el. Nyolc hónapi börtönre ítélik, de nem törik meg, tanul és jegyez, egész csomó füzetet ír tele jegyzeteivel. Háború van, de őt nem rettentik a kivételes törvények. Amint kiszabadul, szervez, tanul és nagyra növeli az ifjúmunkásmozgalmat. Mily céltudattal tör a helyes irányba! Nemcsak a munkásifjúságot szervezi és egyesíti, szeme ugyanakkor mindig a falun, a vidéken függ, célja, hogy a parasztifjúságot is bekapcsolja a mozgalomba. Éjjel-nappal dolgozik. Följegyezték róla, hogy egy vidéki előadás után az egyik parasztifjú megkérdezte: — Ez az elvtárs mikor szokott aludni? Évente megszervezi a parasztifjak találkozóját, titkos kapcsolatokat teremt a vidékkel, szervezői járják a falukat. 1941. A német csapatok Hitler parancsára a nemzetközi jog megsértésével megtámadják a Szovjetúniót. A háború és a német nyomás, az üldözés mind féktelenebb, a rémuralomra fogcsikorgatva készülő nyilasok türelmetlenül várják idejüket és az ország függetlenségét mindinkább fenyegeti a német veszedelem. Ságvári tüntetést szervez az aradi vértanuk gyásznapján, október 6-án, a Batthyány örökmécses előtt a függetlenségért és a békéért. Különös jelentősége a tüntetésnek, hogy először van ott együtt a munkás, paraszt és az értelmiségi ifjúság. Főszervezője 1941 halottak napján a Kossuth mauzóleum előtt lezajlott nagy tüntetésnek, majd 1942 március 15-én annak a nagy tömegtüntetésnek is, amelyen az ország három nagy dolgozórétege, a munkások, parasztok és értelmiségiek, tiltakoztak a Petőfi szobor előtt a háború folytatása ellen és követelték a függetlenséget és a békét. Horthy Miklós és kormánya azonban még mindig kitart a hitleristák mellett és 1942 tavaszán a függetlenségi küzdelmet irányító Kommunista Párt mozgalmának letörése a legfőbb gondja. Az Andrássy-laktanya kínzókamrái megtelnek politikai üldözöttekkel ... Ságvári Endrének sikerül megmenekülnie. Tovább szervezi a függetlenségi mozgalmat és építi a kommunista pártot, amely majd az ország vezető pártja lesz. 1943-ban ő szervezi meg az ifjúsági ankét-mozgalmat, amely a németek elleni szabadságharcos küzdelem magja. Küzdőtársai beszélték, hogy egy-egy nap 10—15 titkos találkozója is volt. Egész nap az utcán rohan, figyelmezteti veszélybe jutott elvtársait. A lefoglalt titkos nyomda helyébe újat szerez és — mint följegyezték — ő cipeli hát rendkívül súlyos bőröndben az alkatrészeket és ólombetűket, ha más, biztosabb helyre kell vinni a nyomdát. A németek megszállják Budapestet, ez sem riasztja vissza, szerkeszti a Kommunista Párt titokban terjesztett lapját, a Béke és szabadságot, amelynek első számában írja: „Jelmondatként szeretnék minden magyar hazafi lelkébe vésni: nincs demokratikus Magyaronzón az ifjúság demokratikus nevelése nélkül. Nincs demokratikus nevelés az ifjúság politikai szabadsága nélkül. Nincs szabad nemzet szabad ifjúság nélkül.“ Egy fénykép: kerek, szemüveges arc, rövidre nyírt sűrű haj, derűlátó tekintet. Ságvári Endre sokszorosított terképe, minden nyomozó magával hordja. Országos hajszán vadásznak rá. Július 27-én délután a pasaréti Nespg-cukrászdában titkos találkozáson tárgyal. Nem sejti, hogy közben egy besúgó elárulta a csillaghegyi Gestaponak. Négy nyomozó ront be a cukrászdába, hogylefogja. — Nem kerülök élve hóhérok kezébe! — mondta mindig társainak. Most is ez villan át az agyán, kirántja pisztolyát és a nyomozókra tüzel. Egyik holtan összeesik, kettő megsebesül. Már-már sikerül megmenekülnie, de a csendőrnyomozók is tüzelnek. Több golyó a testébe fúródik, holtan hanyatlik le a kijárat közelében. Augusztusban gyászkeretes röplapok közüli vértanúhalálát, hogy példájával további ellenállásra tüzeljék a béke és a függetlenség híveit. 1946 augusztusban ünnepélyes külsőségek közt díszsírhelyre temetik a Kerepesi temetőben a Kommunista Párt öt vértanúját, köztük Ságvári Endrét... A 48-as forradalom százados évfordulójának könyvnapján színes kis gyermek- és mesekönyvek jelentek meg — szerzőjük Ságvári Endre. A szabadságharcos vértanú a forradalmi küzdelem tüzében, izgalmában arra is talált időt, hogy meséljen a gyermekeknek. Akiknek jövőjéért életét adta. sz. e.) * kis Újság A DISZ megkoszorúzza Ságvári Endre emléktábláját halálának hatodik évfordulója alkalmából Ságvári Endre halálának hatodik évfordulója alkalmából a DISZ ko■szorúzási ünnepélyt rendez július 26-án, szerdán 17.30-kor a XII. kerület, Zugligeti úti emléktáblánál. úgy érzem magam az egyetemen, mintha odahaza lennék! Az egyetemi felvételi vizsgákkal kapcsolatban munkás, parasztfiatalok részéről számos megnyilatkozás hangzott el, melyben elmondották, hogy az egyetemeken milyen szeretettel fogadták őket. Az alábbi levél is erről tanúskodik: Kedves barátom! Agrárproletár családból származom, édesapám a felszabadulás előtt mezőgazdasági cseléd volt. Tizenketten vagyunk testvérek. Országunk helyzetének megváltozásával a magam sorsa is megváltozott. Szüleim nyolc és fél hold földhöz jutottak, én elvégezhettem a középiskola esti tagozatát. Most innen az Agráregyetem felvételi vizsgájáról írok nektek, diáktársaim. Örömmel írhatom meg, hogy a munkás-parasztszülők gyermekeit az egyetemi tanárok szívesen fogadták s mindaz a rémhír, amit a felvételi vizsgákról terjesztett az ellenség, az valóban csak a szokásos hazugság volt, mellyel el szerettek volna riasztani bennünket a továbbtanulástól. Olyan otthonosan érzem magamat az iskola falai között, mintha mindig itt tettem volna, oly kedvesen bánnak velünk leendő tanáraink és diáktársaink. Jöjjetek, tanuljatok, hogy ezzel is erősítsük a legyőzhetetlen béketábort. Gyarmati Imre, Tamási (Tolna megye) Agráregyetem kertész karra fektett hallgató. 3 Miért álltam a magyar katolikus papok békemozgalmába Darvas miniszter úr egyik értekezletünkön azt mondotta, hogy nem új úton jár a papság, amikor a nép mellé áll. Igaz ez a katolikus papságra, de fokozatosan igaz a ferences szerzetesre. Hiszen a XIII. században, amikor Assisi Szent Ferenc megalakította a rendjét, az egész világon békétlenség, zűrzavar volt. Assisi Szent Ferenc és követői lettek a béke hirdetői és a szociális kiegyenlítődés apostolai. A rend, különösen a magyar franciskánus rend sohasem volt hűtlen alapítójának szelleméhez. Minden sorsfordulóban aktívan vette ki részét a munkából, ami a nép boldogítására irányult. Ezen nincs semmi csodálkozni való, hiszen a ferencesek mindig a nép, a szegény nép papjai voltak, nem a gazdagoké. A „barát“ a népből nőtt ki, hiszen a rend kilencven százalékban népi származású, szegény munkás, vagy kisparaszt gyermeke. Érthető tehát, hogy a néppel, a népnek és a népért él. Csak végig kell lapozni a magyar történelmet, a magyar ferencrend történetét, akkor a történelmi nagyok, Dózsa papjai, Martinovics, Pelbártok, Nagy Jánosok, Gasparics Kilitek, a szabadságharc hős vértanúi sora áll előttünk. A népünk békét akar, jobblétet akar, boldogságot akar. Assisi Szent Ferenc szegény követői tehát odaállnak, illetve ott maradnak a nép mellett, ahova a Gondviselés állította őket. A békét hirdetjük, a békéért küzdünk, mert csak a békében fejlődhet a jólét és a szociális igazság. Mozgalmunk teljes erejével támogatja a püspöki kar tagjait, akik a kormánnyal a megegyezésen tárgyalnak. Odaáll a mozgalmunk, mert tudja, hogy az egyház és állam egymás mellett békességben élve teljesítheti csak az egyház és állam hivatását és dolgozhatok a nép boldogságán, így talán majd valóra válik a hét évszázados ferences köszöntés: Pax el Bonum, békét és minden jót. P. Csontos Oszkár, ferences szerzetes tartományi titkár A terror fegyvereivel próbálja az Egyesült Államok megfordítani a koreai hadiszerencse kerekét, miután a hadviselés más módszerei mellett egyik vereség a másik után éri az intervenciós hadsereget. A rajtaütésszerű támadás nem sikerült, a megtámadott Észak-Korea keményen visszaütött és egy hónap óta az amerikaiak s délkoreai segédcsapataik szakadatlanul vonulnak vissza. Az amerikai fejvesztettség első jele a haladó elemek összefogdosása, elhurcolása, ezerszámra való legyilkogatása volt a kiürített déli területeken. Azután megindultak az aljas terrorbombázások békés városok és falvak lakói ellen, kórházak és iskolák, hadifogolyés sebesülttáborok ellen. A legújabb amerikai rendelkezések pedig kimondják, hogy a polgári lakosságnak naponta csak két órára szabad elhagynia otthonát, a parasztok nem művelhetik meg földjeiket, a kereskedők, az iparosok nem dolgozhatnak műhelyeikben, üzleteikben s mindenkit, aki I "ÜT hadizónában“, az utcán látnak, figyelmeztetés nélkül le kell lőni, mert „áruló és ellenség“. S mindez az Egyesült Nemzetek Szervezete zászlójának védelme alatt történik ... A kínai nép harca a japánok ellen minden értelmes katona és gondolkozó hadvezér számára sok és nagy tanulságot rejtett magában. A japánok annak idején a legmodernebb fegyverekkel támadták meg Kínát, kegyetlen terrorintézkedésekkel próbálták megfélemlíteni népét. Azonban minél nagyobb volt a terror, annál keményebb, határozottabb és önfeláldozóbb volt a kínai nép ellenállása a támadókkal szemben. Az amerikaiak most kegyetlenebb módszerekkel kísérleteznek Koreában, mint amilyen módszerekkel a japánok Kínában kudarcot vallottak, de a koreai ügyek fejlődéséből meg lehet állapítani, hogy a több kegyetlenség nem hoz maga után több sikert azok számára, akik egy népet a terror eszközeivel próbálnak megbénítani. Sőt ellenkezőleg! Minél kegyetlenebb az amerikai támadók által alkalmazott gyalázatos és az emberiességet megcsúfoló terror és az elnyomás, annál élesebb és szervezettebb a koreai nép ellenállása és a kezdetben csak szórványosan fellépett partizánmozgalom félelmetes erejű népfelkeléssé szélesült az imperialisták ellen. Egy amerikai újságíró a visszavonulás első napjaiban, amikor a hírlapírók futás közben még úgynevezett színes képek feljegyzésére is figyelmet tudtak fordítani, érdekesen írta le az öreg koreai parasztokat, akik egy-egy domboldalról, szótlanul pipázva szemlélték az előttük elvonuló csapatokat és a legnagyobb ágyútűzben, a leghevesebb tűzharc idején sem mozdultak el megfigyelő helyükről. Azóta ez a helyzet alapjában megváltozott. Az amerikaiak az ilyen szemlélődő öreg koreaiakat árulóként és ellenségként, figyelmeztetés nélkül kezdték lelövöldözni és ebből az összes koreaiak — öregek és fiatalok, férfiak és nők — azt a helyes következtetést vonták le, hogy minden amerikai ellenség, azonben nem félni kell tőle, hanem harcolni kell ellene, segíteni azokat az északról érkezett testvéreket, akik szabadságot, földet, békességet hoznak a szuronyaik hegyén. Dél-Koreában egyre szélesebb méreteket ölt a nép felkelése s a helyzeten semmiféle amerikai kegyetlenkedés nem fog változtatni. Egy nép feltámadt a szabadságáért és hősiesen harcol a végső győzelemig. Levetette a jármot, amelyet hitvány urai s előbb a japán, azután az amerikai hódítók jóvoltából oly hosszú ideig viseli és se Truman, se az ENSZ- zászló védelme alatt kegyetlenkedő MacArthur kedvéért nem hajlandó mégegyszer a nyakába venni. A koreai amerikai terror azokra üt vissza, akik alkalmazzák. mm Ünnepélyesen bemutatták a Koreáról szóló dokumentuumeket A Magyar Szabadságharcos Szövetség kedden este ünnepi díszelőadás keretében mutatta be a Vörös Csillag filmszínházban az „El a kezekkel Koreától!“ és „A béke erői legyőzik a háborút“ című filmeket. A feldíszített nézőtéren helyet foglalt az MDP Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak több tagja, Kvan O-Dik koreai követ, valamint a többi baráti állam követségeinek vezetői. A film vetítése előtt Szabó István vezérőrnagy a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. Rámutatott, hogy a két film megismerése is újabb tömegeket mozgósít a Szovjetunió vezette imperialistaellenes béketábor javára. — Számunkra, magyar dolgozók számára — mondotta — azt jelenti ez a két film, hogy jobban megértjük, megismerjük a különbséget a szabad Korea és az imperialista rabságban sínylődő Dél-Korea népének élete között. Az egyik helyen a népi demokráciák fejlődésének jellegzetes megnyilvánulásai: építő munka, új házak, emelkedő életszínvonal és boldog, megelégedett dolgozók. A másik oldalon amerikai imperialisták és lakájaik hurcolják börtönbe, gyilkolják a népet. A szemünk előtt lepergő képekből még jobban megértjük, miért nem harcolnak a délkoreai katonák és miért érnek el hatalmas győzelmeket a néphadsereg csapatai. Beszéde további során hangsúlyozta, hogy a koreai nép most leckét ad az imperialistáknak, akik a szabadságukat és függetlenségüket akarták megsemmisíteni. Példát mutat. Bak, boss, mi jár szokna, akik a tartós békét veszélyeztetik. A béketábor keményen és harcosan válaszol Truman, a nagytőkések, az ágyú- és bombagyárosok aljas támadására. Napról-napra újabb milliók írják alá az atombomba betiltását követelő békeiveket. Mi, magyar dolgozók — mondotta —, akik részesei vagyunk a nagy Szovjetúnió vezette béketábornak, azzal is válaszolunk az imperialisták támadására, hogy dolgozó népünk néhány nap alatt több mint tízmillió forintot gyűjtött a tábori kórházra. Üzemeink munkásai azzal válaszolnak: megszilárdítják a normákat, hogy a többtermelést biztosítsák. Dolgozó parasztjaink versenyben szállítják be gabonafeleslegüket és jól felkészülnek az őszi munkára. Demokratikus honvédségünk azzal válaszol a koreai támadásra, hogy jobban megtanulja használni a győzelem fegyvereit, elsajátítani a sztálini hadászatot és harcászatot. Azzal válaszol egész dolgozó népünk, hogy még szorosabban felzárkózik nagy pártunk mögé. Szilárd meggyőződésünk, fejezte be beszédét Szabó István vezérőrnagy, hogy Lenin-Sztálin diadalmas zászlaja alatt a tartós béke győzni fog. Minket ebben a dicső harcban szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás vezet. Ezután levetítették az „El a kezek, kint Koreától!“ és „A béke erői legyőzik a háborút“ című dokumentumfilmeket. (A filmek ismertetésére meg visszatérünk.) Szlovákiában július 15-re az egész búzatermés 87 százalékát, a rozstermés 80 százalékát betakarították.