Kis Ujság, 1950. július (4. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-27 / 172. szám

Csütörtök, július 27 11.834.192 forint a koreai gyűjtés eddigi eredménye Változatlan lelkesedéssel folyik az ország minden részében a gyűjtés a bős koreai népnek küldendő kórház­­vonat költségeire. Kedd estig csak­nem kétmillió magyar dolgozó közel 12 millió forintot ajánlott fel. Ez a hatalmas összeg valóságos népszava­zásnak felel meg, amellyel a magyar dolgozók hitet tesznek a béke meg­védése mellett, felajánlásukkal feje­zik ki együttérzésüket a győzelmesen harcoló hős koreai nép iránt. Buda­pesten a huszonkét kerületben 4,626.995 forint, a nagyüzemekben 1,255.271 forint, összesen tehát 5.882.266 forint gyűlt össze. Továbbra is a VIII. kerület áll a gyűjtési lista élén 500.481 forint összeggel. A vidéken eddig 5.951.926 forint gyűlt össze. Megállapítható, hogy eddig a legjobb munkát a veszprémi, borsodi, komá­romi és baranya megyei békevédelmi bizottságok végezték, míg Tolna, Vas és Pest megye békevédelmi bi­zottságai kissé lemaradtak a gyűjtés­ben. Borsod megyében 472.258, Ba­ranya megyében 403.792, Veszprém megyében pedig 402.620 forint gyűlt össze. A vidéki városok sorrendjében Szeged az első 162.141 forinttal, majd utána következik Debrecen 155.090 forinttal. Pécsett 149.944, Győrött pe­dig 149.847 forint a gyűjtés eddigi eredménye. Kedd estig öszesen teh­át 11.834.192 forint gyűlt össze. Zala megyében kedd estig 48.129 dolgozó 315.981 forintot gyűjtött össze. A gyűjtés munkájából a béke­védelmi bizottságok mellett kiveszik részüket a megyében a tömegszerve­zetek is. Nagy lendülettel kapcsolód­tak be a munkába a Párt vezette ifjúsági szervezet, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének tagjai. Galambok köz­ségben a dolgozó parasztok 6210, Kis­tormás községben pedig 3200 forintot gyűjtöttek. Zala megye déli részében, Murakeresztúron­­— amelynek lakosai többségükben horvát anyanyelvű dol­gozó parasztok — kedd estig 6022 fo­rintot jegyeztek. A gyűjtőívekre min­denütt ráírták, hogy a magyarországi horvát anyanyelvű dolgozók, akik éppúgy, mint a magyar dolgozók, a Szovjet Hadseregnek köszönhetik fel­szabadulásukat, egyenjogúságukat. A hős koreai nép harcát saját har­cunknak tekintjük — írja a „Meg­­védjük a Békét“ mozgalom Országos Tanácsához intézett levelében az Államvédelmi Hatóság békebizott­sága. Csatlakozva dolgozó népünk a világ dolgozóinak a békéért folytatott mozgalmához, dolgozó népünk, szo­cialista hazánk békéjét, a szocializ­mus építését veszélyeztető ellenség elleni kíméletlen harcunk mellett anyagi segítséggel sietünk a koreai nép harcának támogatására. Felaján­lásunk eddigi eredménye: 454.604 fo­rint. Koreáért, az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításáért verse­nyeznek a ceglédi vasutasok Cegléden a MÁV dolgozói és a ceg­­léd környéki gazdasági vasút dolgozói azon felül, hogy igen szép összeggel járultak hozzá a koreai nép megsegí­téséért indított mozgalomhoz, spon­tán, önkéntesen röpgyűléseket tartot­tak, ahol brigádokat alakítottak, amely brigádok egymás között versenyben vesznek részt. Fő cél az, hogy az őszi csúcsforgalom lebonyolításának bizto­sításával erősítsék a béke arcvonalát. A feltörekvő nemzedék példaképe: Ságvári Endre „Példaképen állítjuk a fel­törekvő nemzedék elé és erőt, ihletet merítünk belőle a jövő nehéz, de győzelmes harcaihoz."4 Rákosi Mátyás szavak ... Egyre jobban nehezedik az ide­gekre a magyar nép céljaitól, érde­keitől idegen háború nyomása. A fő­város lakosságának tisztességes része, amely irtózik a fasiszta háborútól, a féktelen politikai és „faji“ üldö­zésektől, mind komorabb. Rettegés­ben él, szeretné lerázni a hitlerista igát, vágyakozik a békére, nyugalmas munkára, az emberibb életre. Néha a posta egyszerű zárt levélborítékban röplapot hoz: „... küzdjetek a bé­kéért — harcoljatok a németek ellen..A megfeszült idegzetű fő­városi lakos összerezzen. — kik kül­dik ezeket a röplapokat? Tudják, hogy én is velük érzek? Küzdeni a békéért, harcolni a németek ellen, de hogyan? Életével és halálával adott választ erre a kérdésre Ságvári Endre, a fia­tal fővárosi tisztviselő, kinek mell­szobra most ott áll a városháza I. számú udvarán. Hogyan lehet küz­deni a fasizmus ellen? Bátran és nyíl­tam, ha így már nem lehet, titkon és merészen, de küzdeni, szüntelen és törhetelenül, kockáztatni a személyes szabadságot és ha kell, feláldozni az életet Igaz, ehhez a hősök és vér­tanuk szellemével és jellemével­­ kell születni, de ki is lehet fejleszteni ma­gunkban. Sokan voltak a tétovázók, a félrehúzódók, de voltak Ságvári Endrék is. „A mi mártírjaink min­denütt ott voltak, ahol fel kellett íretni a küzdelmet a magyarság ellen­ségével szemben“ — írta A magyar szabadságért című emlékkönyv elő­szavában 1946-ban Rákosi Mátyás — „... népünk legnehezebb, legsötétebb óráiban is, méltó utódai voltak a ma­gyar szabadságharcosoknak és maga­san lobogtatták azt a zászlót, amelyre Petőfi, Kossuth eszméi voltak fel­írva....“ Köztük az élen: Ságvári Endre. Nevét legtöbben csak a felszabadu­lás után ismerték meg, pedig már ifjú fejjel, öntudatosan küzd az egye­temen a 48-as márciusi ifjak eszmé­nyeiért, a nemzeti függetlnségért, a nép jogaiért, az egyenlőségért. Fel­tűnik, mint a haladó szellemű diák­­mozgalom egyik vezetője, bátor szín­vallásával, szónoki és szervező képes­ségével. A főváros tisztviselője lesz, de dr. Ságvári Endre nem hajlong a „kérlek alássan“ hivatalnok-társai között, nem az a gondja, hogy gyor­sabban jusson előre a „szamárlétrán“. Nem tűnik el ifjúi rajongása — mint sok jószándékú fiatalemberrel megtörtént — az alkalmazkodók, a megalkuvók között sem, tovább küzd a szociális igazságért. Ezután is az ifjúsághoz köti le magát — a munkás­­ifjúsághoz. Csatlakozik az ifjúmun­­kásmozgalomhoz, belép a Kommu­nista Pártba és hamarosan tagja az Országos Ifjúsági Bizottságnak. Ságvári Endre azonban nem az el­mélet, hanem a forradalmi tettek embere. A nyilasok már mind vak­merőbben törnek előre. A politikai rendőrség főnöke ezzel „mentegető­zik“ az újságíróknak. — Fel tudnám göngyölíteni őket is, de a kormány nem ad rá utasí­tást. Nem bizony! Tűri a nyilasok ga­rázdálkodásait, elő is mozdítja fa­siszta mozgalmukat. Ezért merik meg­támadni a munkásotthonokat. Ám Ságvári sem marad tétlen. Szembe kell szállni velük! — hirdeti és meg­­sz­crvrzi a­ tomaantal­­tinLashát, ment­rohanását. Ott áll az éten, vezeti a m­unkásif­jakat, mikor puszta kézzel kiverik onnan Kémeri Nagy Imre bandáját. Most kap utasítást a rend­őrség, de természetesen nem a nyi­lasok ellen. Száznál több letartózta­tott kerül a politikai osztályra, köz­tük Ságvári Endre is. Hasztalan kí­nozzák Sch­weinitzer nyomozói — köztük fiam­ Péter, a későbbi magyar Gestapo-főnök is —, Ságvári senkit és semmit nem árul el. Nyolc hónapi börtönre ítélik, de nem törik meg, tanul és jegyez, egész csomó füzetet ír tele jegyzeteivel. Háború van, de őt nem rettentik a kivételes törvények. Amint kiszabadul, szervez, tanul és nagyra növeli az ifjúmunkásmozgal­mat. Mily céltudat­tal tör a helyes irányba! Nemcsak a munkásifjúságot szervezi és egyesíti, szeme ugyanakkor mindig a falun, a vidéken függ, célja, hogy a pa­rasztifjúságot is bekapcsolja a moz­galomba. Éjjel-nappal dolgozik. Föl­jegyezték róla, hogy egy vidéki elő­adás után az egyik parasztifjú meg­kérdezte: — Ez az elvtárs mikor szokott aludni? Évente megszervezi a parasztifjak találkozóját, titkos kapcsolatokat te­remt a vidékkel, szervezői járják a falukat. 1941. A német csapatok Hitler pa­rancsára a nemzetközi jog megsérté­sével megtámadják a Szovjetúniót. A háború és a német nyomás, az üldö­zés mind féktelenebb, a rémuralomra fogcsikorgatva készülő nyilasok türel­metlenül várják idejüket és az ország függetlenségét mindinkább fenyegeti a német veszedelem. Ságvári tüntetést szervez az aradi vértanuk gyásznap­ján, október 6-án, a Batthyány örök­mécses előtt a függetlenségért és a békéért. Különös jelentősége a tünte­tésnek, hogy először van ott együtt a munkás, paraszt és az értelmiségi ifjúság. Főszervezője 1941 halottak napján a Kossuth mauzóleum előtt lezajlott nagy tüntetésnek, majd 1942 március 15-én annak a nagy tömeg­­tüntetésnek is, amelyen az ország há­rom nagy dolgozórétege, a munkások, parasztok és értelmiségiek, tiltakoz­tak a Petőfi szobor előtt a háború folytatása ellen és követelték a füg­getlenséget és a békét. Horthy Miklós és kormánya azon­ban még mindig kitart a hitleristák mellett és 1942 tavaszán a független­ségi küzdelmet irányító Kommunista Párt mozgalmának letörése a legfőbb gondja. Az Andrássy-laktanya kínzó­kamrái megtelnek politikai üldözöt­tekkel ... Ságvári Endrének sikerül megme­nekülnie. Tovább szervezi a függet­lenségi mozgalmat és építi a kom­munista pártot, amely majd az ország vezető pártja lesz. 1943-ban ő szervezi meg az ifjúsági ankét-mozgalmat, amely a németek elleni szabadsághar­cos küzdelem magja. Küzdőtársai be­szélték, hogy egy-egy nap 10—15 titkos találkozója is volt. Egész nap az utcán rohan, figyelmezteti veszély­be jutott elvtársait. A lefoglalt titkos nyomda helyébe újat szerez és — mint följegyezték — ő cipeli hát rendkívül súlyos bőröndben az alkat­részeket és ólombetűket, ha más, biz­tosabb helyre kell vinni a nyomdát. A németek megszállják Budapes­tet, ez sem riasztja vissza, szerkeszti a Kommunista Párt titokban terjesz­tett lapját, a Béke és szabadságot, amelynek első számában írja: „Jel­mondatként szeretnék minden ma­gyar hazafi lelkébe vésni: nincs de­mokratikus Magyaronzón­ az ifjúság demokratikus nevelése nélkül. Nincs demokratikus nevelés az ifjúság po­litikai szabadsága nélkül. Nincs sza­bad nemzet szabad ifjúság nélkül.­“ Egy fénykép: kerek, szemüveges arc, rövidre nyírt sűrű haj, derűlátó tekintet. Ságvári Endre sokszorosí­tott terképe, minden nyomozó ma­gával hordja. Országos hajszán va­dásznak rá. Július 27-én délután a pasaréti Nespg-cukrászdában titkos találkozáson tárgyal. Nem sejti, hogy közben egy besúgó elárulta a csil­laghegyi Gestaponak. Négy nyo­mozó ront be a cukrászdába, hogy­­lefogja. — Nem kerülök élve hóhérok ke­zébe! — mondta mindig társainak. Most is ez villan át az agyán, ki­rántja pisztolyát és a nyomozókra tü­zel. Egyik holtan összeesik, kettő megsebesül. Már-már sikerül meg­menekülnie, de a csendőrnyomozók is tüzelnek. Több golyó a testébe fúródik, holtan hanyatlik le a kijárat közelében. Augusztusban gyászkeretes röp­lapok közüli vértanúhalálát, hogy példájával további ellenállásra tüzel­jék a béke és a függetlenség híveit. 1946 augusztusban ünnepélyes kül­sőségek közt díszsírhelyre temetik a Kerepesi temetőben a Kommunista Párt öt vértanúját, köztük Ságvári Endrét... A 48-as forradalom szá­zados évfordulójának könyvnapján színes kis gyermek- és mesekönyvek jelentek meg — szerzőjük Ságvári Endre. A szabadságharcos vértanú a forradalmi küzdelem tüzében, izgal­mában arra is talált időt, hogy me­séljen a gyermekeknek. Akiknek jö­vőjéért életét adta. sz. e.) * kis Újság A DISZ megkoszorúzza Ságvári Endre emléktábláját halálának hatodik évfordulója alkalmából Ságvári Endre halálának hatodik évfordulója alkalmából a DISZ ko­­■szorúzási ünnepélyt rendez július 26-án, szerdán 17.30-kor a XII. ke­rület, Zugligeti­ úti emléktáblánál. úgy érzem magam az egyetemen, mintha odahaza lennék! Az egyetemi felvételi vizsgákkal kapcsolatban munkás, parasztfiatalok részéről számos megnyilatkozás hang­zott el, melyben elmondották, hogy az egyetemeken milyen szeretettel fo­gadták őket. Az alábbi levél is erről tanúskodik: Kedves barátom! Agrárproletár családból származom­, édesapám a felszabadulás előtt mező­­gazdasági cseléd volt. Tizenketten va­gyunk testvérek. Országunk helyzeté­nek megváltozásával a magam sorsa is megváltozott. Szüleim nyolc és fél hold földhöz jutottak, én elvégezhet­tem a középiskola esti tagozatát. Most innen az Agráregyetem felvé­teli vizsgájáról írok nektek, diáktár­saim. Örömmel írhatom meg, hogy a munkás-parasztszülők gyermekeit az egyetemi tanárok szívesen fogadták s mindaz a rémhír, amit a felvételi vizsgákról terjesztett az ellenség, az valóban csak a szokásos hazugság volt, mellyel el szerettek volna riasz­tani bennünket a továbbtanulástól. Olyan otthonosan érzem magamat az iskola falai között, mintha mindig itt tettem volna, oly kedvesen bánnak velünk leendő tanáraink és diáktár­saink. Jöjjetek, tanuljatok, hogy ezzel is erősítsük a legyőzhetetlen béketábort. Gyarmati Imre, Tamási (Tolna megye) Agráregyetem kertész­ karra fektett hallgató. 3 Miért álltam a magyar katolikus papok békemozgalmába Darvas miniszter úr egyik értekez­letünkön azt mondotta, hogy nem új úton jár a papság, amikor a nép mellé áll. Igaz ez a katolikus pap­ságra, de fokozatosan igaz a ferences szerzetesre. Hiszen a XIII. században, amikor Assisi Szent Ferenc megalakí­totta a rendjét, az egész világon bé­kétlenség, zűrzavar volt. Assisi Szent Ferenc és követői lettek a béke hir­detői és a szociális kiegyenlítődés apostolai. A rend, különösen a ma­gyar franciskánus rend sohasem volt hűtlen alapítójának szelleméhez. Min­den sorsfordulóban aktívan vette ki részét a munkából, ami a nép boldo­­gítására irányult. Ezen nincs semmi csodálkozni való, hiszen a ferencesek mindig a nép, a szegény nép papjai voltak, nem a gazdagoké. A „barát“ a népből nőtt ki, hiszen a rend ki­lencven százalékban népi származású, szegény munkás, vagy kisparaszt gyermeke. Érthető tehát, hogy a nép­pel, a népnek és a népért él. Csak végig kell lapozni a magyar történel­met, a magyar ferencrend történetét, akkor a történelmi nagyok, Dózsa papjai, Martinovics, Pelbártok, Nagy Jánosok, Gasparics Kilitek, a szabad­ságharc hős vértanúi sora áll előttünk. A népünk békét akar, jobblétet akar, boldogságot akar. Assisi Szent Ferenc szegény követői tehát odaáll­­nak, illetve ott maradnak a nép mel­lett, ahova a Gondviselés állította őket. A békét hirdetjük, a békéért küzdünk, mert csak a békében fej­lődhet a jólét és a szociális igazság. Mozgalmunk teljes erejével támo­gatja a püspöki kar tagjait, akik a kormánnyal a megegyezésen tárgyal­nak. Odaáll a mozgalmunk, mert tudja, hogy az egyház és állam egy­más mellett békességben élve teljesít­heti csak az egyház és állam hivatá­sát és dolgozhatok a nép boldogságán, így talán majd valóra válik a hét év­százados ferences köszöntés: Pax el Bonum, békét és minden jót. P. Csontos Oszkár, ferences szerzetes tartományi titkár A terror fegyvereivel próbálja az Egyesült Államok megfor­dítani a koreai hadiszerencse kerekét, miután a hadviselés más módszerei mellett egyik vereség a másik után éri az intervenciós hadsereget. A rajta­ütésszerű támadás nem sikerült, a megtámadott Észak-Korea keményen visszaütött és egy hónap óta az ame­rikaiak s délkoreai segédcsapataik szakadatlanul vonulnak vissza. Az amerikai fejvesztettség első jele a ha­ladó elemek összefogdosása, elhurco­lása, ezerszámra való legyilkogatása volt a kiürített déli területeken. Azután megindultak az aljas terrorbombázá­sok békés városok és falvak lakói el­len, kórházak és iskolák, hadifogoly­és sebesült­táborok ellen. A legújabb amerikai rendelkezések pedig kimond­ják, hogy a polgári lakosságnak na­ponta csak két órára szabad elhagy­nia otthonát, a parasztok nem mű­velhetik meg földjeiket, a kereskedők, az iparosok nem dolgozhatnak műhe­lyeikben, üzleteikben s mindenkit, a­k­i I "­ÜT hadizónában“, az utcán lát­nak, figyelmeztetés nélkül le kell lőni, mert „áruló és ellenség“. S mindez az Egyesült Nemzetek Szervezete zászlójának védelme alatt történik ... A kínai nép harca a japánok ellen minden értelmes katona és gondol­kozó hadvezér számára sok és nagy tanulságot rejtett magában. A japá­nok annak idején a legmodernebb fegyverekkel támadták meg Kínát, kegyetlen terrorintézkedésekkel pró­bálták megfélemlíteni népét. Azonban minél nagyobb volt a terror, annál keményebb, határozottabb és önfel­áldozóbb volt a kínai nép ellenállása a támadókkal szemben. Az ameri­kaiak most kegyetlenebb módszerek­kel kísérleteznek Koreában, mint ami­lyen módszerekkel a japánok Kíná­ban kudarcot vallottak, de a koreai ügyek fejlődéséből meg lehet állapí­tani, hogy a több kegyetlenség nem hoz maga után több sikert azok számára, akik egy népet a terror eszközeivel próbálnak megbénítani. Sőt ellenke­zőleg! Minél kegyetlenebb az amerikai támadók által alkalmazott gyalázatos és az emberiességet megcsúfoló terror és az elnyomás, annál élesebb és szer­vezettebb a koreai nép ellenállása és a kezdetben csak szórványosan fel­lépett partizánmozgalom félelmetes erejű népfelkeléssé szélesült az impe­rialisták ellen. Egy amerikai újságíró a vissza­vonulás első napjaiban, amikor a hírlapírók futás közben még úgy­nevezett színes képek feljegyzésére is figyelmet tudtak fordítani, érde­kesen írta le az öreg koreai parasz­tokat, akik egy-egy domboldalról, szótlanul pipázva szemlélték az előttük elvonuló csapatokat és a leg­nagyobb ágyútűzben, a leghevesebb tűzharc idején sem mozdultak el megfi­gyelő helyükről. Azóta ez a helyzet alapjában megváltozott. Az ameri­kaiak az ilyen szemlélődő öreg koreaiakat árulóként és ellenség­ként, figyelmeztetés nélkül kezdték lelövöldözni és ebből az összes ko­reaiak — öregek és fiatalok, férfiak és nők — azt a helyes következtetést vonták le, hogy minden amerikai el­lenség, azonbe­n nem félni kell tőle, hanem harcolni kell ellene, segíteni azokat az északról érkezett testvére­ket, akik szabadságot, földet, békes­séget hoznak a szuronyaik hegyén. Dél-Koreában egyre szélesebb mé­reteket ölt a nép felkelése s a hely­zeten semmiféle amerikai kegyetlen­kedés nem fog változtatni. Egy nép feltámadt a szabadságáért és hősie­sen harcol a végső győzelemig. Le­vetette a jármot, amelyet hitvány urai s előbb a japán, azután az ame­rikai hódítók jóvoltából oly hosszú ideig viseli és se Truman, se az ENSZ- zászló védelme alatt kegyetlenkedő MacArthur kedvéért nem hajlandó mégegyszer a nyakába venni. A koreai amerikai terror azokra üt vissza, akik alkalmazzák. mm Ünnepélyesen bemutatták a Koreáról szóló dokumentuu­meket A Magyar Szabadságharcos Szövet­ség kedden este ünnepi díszelőadás keretében mutatta be a Vörös Csillag filmszínházban az „El a kezekkel Koreától!“ és „A béke erői legyőzik a háborút“ című filmeket. A feldíszí­tett nézőtéren helyet foglalt az MDP Központi Vezetőségének és a minisz­tertanácsnak több tagja, Kvan­ O-Dik koreai követ, valamint a többi baráti állam követségeinek vezetői. A film vetítése előtt Szabó István vezérőr­nagy­ a Magyar Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja mondott beszédet. Rámutatott, hogy a két film megismerése is újabb tömegeket moz­gósít a Szovjetunió vezette impe­rialistaellenes béketábor javára. — Számunkra, magyar dolgozók számára — mondotta — azt jelenti ez a két film, hogy jobban megért­jük, megismerjük a különbséget a szabad Korea és az imperialista rab­ságban sínylődő Dél-Korea népének élete között. Az egyik helyen a népi demokráciák fejlődésének jellegzetes megnyilvánulásai: építő munka, új házak, emelkedő életszínvonal és bol­dog, megelégedett dolgozók. A másik oldalon amerikai imperialisták és la­kájaik hurcolják börtönbe, gyilkolják a népet. A szemünk előtt lepergő ké­pekből még jobban megértjük, miért nem harcolnak a délkoreai katonák és miért érnek el hatalmas győzelme­ket a néphadsereg csapatai. Beszéde további során hangsú­lyozta, hogy a koreai nép most leckét ad az imperialistáknak, akik a sza­badságukat és függetlenségüket akar­ták megsemmisíteni. Példát mutat. Bak, boss, mi jár szokna, akik a tar­tós békét veszélyeztetik. A béketábor keményen és harcosan válaszol Tru­man, a nagytőkések, az ágyú- és bombagyárosok aljas támadására. Napról-napra újabb milliók írják alá az atombomba betiltását követelő békeiveket. Mi, magyar dolgozók — mondotta —, akik részesei vagyunk a nagy Szovjetúnió­ vezette béketábornak, azzal is válaszolunk az imperialisták támadására, hogy dolgozó népünk néhány nap alatt több mint tízmillió forintot gyűjtött a tábori kórházra. Üzemeink munkásai azzal válaszol­nak: megszilárdítják a normákat, hogy a többtermelést biztosítsák. Dol­gozó parasztjaink versenyben szállít­­ják be gabona­fel­eslegüket és jól fel­készülnek az őszi munkára. Demokra­tikus honvédségünk azzal válaszol a koreai támadásra, hogy jobban meg­tanulja használni a győzelem fegyve­reit, elsajátítani a sztálini hadászatot és harcászatot. Azzal válaszol egész dolgozó népünk, hogy még szorosab­ban felzárkózik nagy pártunk mögé. Szilárd meggyőződésünk,­­ fejezte be beszédét Szabó István vezérőrnagy, hogy Lenin-Sztálin diadalmas zász­laja alatt a tartós béke győzni fog. Minket ebben a dicső harcban szere­tett vezérünk, Rákosi Mátyás vezet. Ezután levetítették az „El a kezek, kint Koreától!“ és „A béke erői le­győzik a háborút“ című dokumen­tumfilmeket. (A filmek ismertetésére meg visszatérünk.) ­ Szlovákiában július 15-re­­ az egész búzatermés 87 százalékát, a rozstermés 80 százalékát betakarítot­ták.

Next