Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-19 / 218. szám
Az Operaház szombton nyitotta meg idei évadát A kapunyitásra érkező közönséget megújított nézőtér fogadta. A Kis Újság már részletesen beszámolt az Operaházban folyó átalakítási munkákról, amelyekkel felfrissítettek, megújították a nézőteret, a folyosókat, lépcsőházat. A munka elkészült a megnyitó estére, az épületbe lépő hallgatóságot friss színek, fények fogadták. Rendkívül szép hatású az új vörös bársonyfüggöny, amely a régi függöny helyére került. Újak a drapériák is a színpadnyílás felett s aranyzsinórokon függ előttük a Népköztársaság aranycímere. A zenekarban halványkék neonfény világít a muzsikusok hangjegyállványain. Friss drapériák díszítik a páholyokat és új a ruganyos, vastag bársonyszőnyeg is, amely a nézőtéren a széksorok között fut. Megújították az aranyozásokat, kitisztították a csillárokat, felgyalulták a parkettet. Friss hatású környezetben hangzott el a megnyitó előadás. Az évadot a Himnusz eljátszásával kezdték, amelyet felállva hallgatott végig a nézőtér. A szombati megnyitóval kezdődött meg Operaházunk 66-ik évadja. A haladó magyar hagyományok ápolása jegyében a Hunyadi László került színre, Erkel remekmívű operája. Híven ahhoz, hogy ezentúl minden műsoron szereplő operát kettős, hármas kiosztásban játszanak, már az első előadáson új szereplők élénkítették a Hunyadi László ismert Színlapját. A címszerepet férfias, nemes tenorján Joviczky József énekelte, Szilágyi Erzsébet Takács Paula szép hangján szólalt meg, Czilleit Melis György, Rozgonyit Gradini György alakította. Gyurkovics Mária, Sándor Judit, Adagypál László, Fodor János szerepeltek még a megnyitó estén. Az előadáson gondos próbák jó hatása érzett meg, ezúttal alaposan felkészültek a Hunyadi László előadására, a zenekar és az együttes olyan szépségeket érvényesített a partitúrában, amelyek eddig gyakorta elsikkadtak. Komor Vilmos vezényelte a jól sikerült előadást, amelyet sűrű tapsokkal fogadott a közönség. Évadnyitás az Operaházban Csehszlovákiába utazik az albán filharmónia táncegyüttese Az albán filharmónia táncegyüttesének a Fővárosi Operettszínházban tartott előadásán megjelent az MDP Központi Vezetőségének, az Elnöki Tanácsnak több tagja, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány több tagja. Ott voltak a baráti országok követségének képviselői is. Az együttes táncszámait szűnni nem akaró tapssal fogadta a közönség. Az albán táncosok szombaton délután a honvédség részére tartottak előadást, vasárnap délelőtt pedig Dorogon a bányászoknak mutatták be műsorukat. Dorogon az együttes megkoszorúzta a magyar földön hősi halált halt szovjet katonák emlékművét. * Az albán táncosok részére a hon DALOLVA SZÉP AZ ÉLET: I _ _ (zenés filmvígjáték) VOI N _ KÖS CSILLAG (E.rzsébetnflflTI körút 46.) 416. 447, 9- V 1*1 171 13. — MÁJUS 1 (Mártírok ,T.Ud útja 55.) 445. V.7. 9. V L ___J %3. — DÓZSA (Róbert K.-krt. 161.) H4. 8. -- TÁNCSICS (Csepel) V46,8. V. Vii. — KORZÓ (Újpestii 4. V.7. 40. — fiOYAL (Kispest) 'IS. H9. V. %«. — TÁTRA (Pesterzsébet) 6. AQ. # V. .**, i/,7 »/,9 BRIGÁD (pestszentlőrinci 14), %8. V.'3. SZERENCSÉS HAJÓZÁST: (magyarul beszélt szovjet film) SZIKRA (Teréz-körút 60) Ho. 447. 9. V. %3 (prolongálva) JOEAN VÁNDORA: (expedíció* fam) DUNA (Fürst S.-n. 7.) 5. 7. 9. FORUM (Kossuth L.-u. 18.) ‘/lő. ·47, %9. vas. VM. MUZSIKÁL AZ IFJÚSÁG: (zenta vígjáték) ÖTTÜRÖ (Bajcsy Zs.-út 18.) 4. 6. V. 10. •1 46— MUNKÁS (Kápolna-u. 13/b) 6. 8. V. 4. KÍNA HARCOL: (dokumenttum) FÁKLYA (Teréz-körút 28.) prolongálva! d. u. %5-tól este 11-ig és TMs. d. e. DU-Wl este 11-ig folytatólag. — FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) Hé. Hz. 449. SZTALIN, AKIT LEGJOBBAN SZERETÜNK: (francia dokumentfilm) kísérőműsor a MARX- és SZIKRA-moziban. ITTAMIN A. B. C.: (magyar színes Lábfilm) kísérőműsor a BODOGRÁF és RÁKÓCZI kertmozi (Csepel) mozikban Reszket a föld: (ellenállási film) KOSSUTH Váci-út 14.) 4. 1*7. H9. ötszázasok: (vígjáték) KOSSUTH kertmozi (Pesterzsébet) 6. 8. V. 4. Szabadság útján: (a baskír nép harc* a szabadságért) ZUGLÓI (Angol-u. 26.) H6. H7. H9. — RÁKÓCZI Kertmozi Szuberrator: (történelmi film) BETHLEN (Bethlen-tér S.) 4. 6/1 7. 41,9. Halló Moszkva: (zenés film) BÁSTYA (Erzsébet-körút 8.) 11. 442, 4. 447, 9 (prolongálva!). , „ Talpalatnyi föld: ADY (Somogyi B-út S.) %4. 6. 8. nss, Va2. A* uzsorás: (Balzac elbeszélése nyomán) SAVOY (Üllői-út 4.) 4. 147, Yj&, UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) 4. 6. 8 Jégmezők lovagja: (történelmi film) JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) 4. %7. Ms9. Vidám vásár: (színes zenés film) ELIT (Szt. István-krt. 16.) Y.5. Vér, 9. V. */13. Katka: (vígjáték) KAMARA (Dohány-u. 42.) 4. %7. 3/1»9 (prolongálva). Szerencse fel: (bányászfilm) SZABADSÁG (Bartók B.-út 64.) %5. Y17. %9. — ÓBUDA (Selmeci-u. 14.)45. %7 %9. Orel gőzös pusztulása: (tengerészfilm!) MARX (Landler J-u. 39.) 4. 6. 8. Centercsatár: (sportvígjáték) PÁTRIA (Népszínház-u. 13.) 4. Yi7, Vi.9. — TINÓDI (Nagymező-u. 8.) Yző, Yzl, Y19. Párbaaláíti könyv: (a bolsevik éberség filmje) KULTUR kertmozi (Kinizsi u. 28.) 4. 6. 8. Külvárosi fiúk: (ifjúsági film) BODOGRÁF (József krt. 63.) 445. Yzl, Y29. Volt egyszer egy kislány: ROXY (Rákócziút 82) %11 YA. V23. Mtl, Táncosnő: (balletfilm) HUNNIA (Bartók B.út 130.) 4. 6. 8 (csütörtökön szünnap). Emberek között: (Gorkij ifjúsága) BÉKE (Szent László út 48.) Y15 Y77, Y29. Aranyszarv: PETŐFI (Rottenbiller utca 37.) Yi5, Yu. Y19. HÍRADÓ MOZI: (Erzsébet körút 13.) 1. Magyar híradó. 2. Észak-Koreában (dokumentfilm). 3. Szovjet sporthíradó. 4. Téves távirat (cseh színes rajzfilm). 5. Szovjet híradó. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. FÉNY MOZI (Újpest): 1. Magyar híradó 2. Szovjet híradó. 3. Béke ifjú harcosai 4. Séta a moszkvai állatkertben. 5. Ökölvívás. 6. Dalol a Kér Előadások: 5. V*z. 8. Vas. ill. JM. 5. Vj 7. 8. Bányászokról írta: André Stil ,A cikk a francia bányászok embertelen sorsát mutatja be a mai Franciaországban, hiteles adatokkal. „És nekik még olyan nevük van, mint a franciáknak! Úgy beszélnek, hogy az ember megérti őket!“ — mondotta Jean, a bányász. U-an undort nem keltett bennem még a Gestapo sem. A Gestapo emberei csak ledarálták, amit akartak. Az ember nem tudott róluk semmit, azt sem, hogy kicsodák és hová valók. Nem voltak a „mieink“. Ez érthető volt. De itt, amikor elvezettek Somainba, a rendőrbiztos és a felügyelő is ismerőseim voltak. Hányszor találkoztunk! Beszélgettem is velük! Innen származnak, hiszen éveket töltöttünk az iskolában egy padban, kis leveleket küldözgettünk egymásnak és könyökünkkel lökdösődtünk, hogy a tanító háta mögött észrevétlenül cinkosokként összenevetítessünk ... Egészen mostanáig külsőre olyanok voltak, mint mi. Talán olyanok is voltak ... Rettenetesen kínzott az éhség. Egy Zsemlyét meg egy csomag cigarettát tettek elém az asztalra, amit az aszszony hozott — nem engedték, hogy hozzányúljak. Nem mondtam semmit, tudtam, hogy irgalmatlanul meg fognak verni. Körülöttünk mindnyájan csak azt lesték, mikor adunk rá alkalmat, hogy elkezdhessék. Az autóban, a börtön felé vezető úton Coincy-ben azt mondták, hogy ehetek, de úgy összeszorult a torkom, hogy egy falatot sem tudtam volna lenyelni. Amilyen éhes voltam azelőtt, most olyan szomjúság gyötört. Rettenetes, milyen szomjas volt ami Igen, a legrettenetesebb az, hogy franciáknak hívják őket és franciául beszélnek, mint mi. * A kiöntő vérrel van teli. Rettenetes. Jean Berremieux fogolytársa azt gondolja, hogy az, ami társa testében játszódik le, még borzalmasabb. Tegnap este fél kilenckor kezdődött. Jean vért hányt. Nemi köhögött és ez csak fokozta a nyugtalanságot. Az ember nem is érti, honnan folyhat ennyi vér. Csak gyűlt a szájában, mint a nyúl és köpött, köpött, vég nélkül... Azok között, akik bebörtönözték, akadtak pétaiisták, akiket 3 szerelt le a felszabadulás idején. Most kitöltötték rajta mérgüket. Amikor Adolphe, Jean barátja meglátta az emlő vért, rúgni kezdte az ajtót, hogy valakit odahívjon. Addig dörömbölt, amíg nem jöttek. „Orvosért kell küldeni!“ „Ezért nem érdemes!“ „Mi, után nem látja? A kiöntő már teli van vérrel!“ „Nem érdemes. Egy szúrást kap és kész.“ Injekció helyett ki kellett innia egy ampulla tartalmát. Két órára megszűnt a vérzés. Azután még erősebben, újból megindult. Adolphe még erősebben kiabált. Attól félt, hogy még mielőtt megszokná e négy falat, barátja karjai között csukja le örökre a szemét. Most tényleg hívták az ápolót, de ez nem sokat értett a dologhoz, három ampullát itatott meg Jeannal. Oh, micsoda éjszaka volt! Adolphe a sötétben ült Jean mellett, akit elnyomott a fáradtság. Mi minden futott át az agyán — maga sem tudja. De a sötétben is érezte a vérrel teli kiöntőt. Hajnalban újból megindult a vérzés. Végre megértették, hogy orvost kell hívni. A foglyoknak egész napon át várniuk kellett rá. A kiöntőt úgy hagyták, ahogyan volt, hogy az orvos lássa. Eljött a második éjszaka. Csak ezen az éjszakán, tíz órakor érkezett meg az orvos, akit most már nagysietre hívtak. Nem mond azonnal véleményt. Minden oldalról vizsgálja Jeant. Végül mégis úgy határoz, hogy kórházba kell küldeni. Amikor Adolphe felmossa barátja után a vérnyomokat, azt gondolja, hogy mindezt el kell beszélnie mindenkinek, hogy az emberek megtudják, mi történik itt. * „La Tribune des Mineurs" (A bányászok szószéke c. lapból.) A cikk címe: „Elég volt már a gyilkosságokból.“ Aláírva Adolphe Cuvillier. A következő állott benne: „Sokat közülük vertek és rosszul bántak velük; ilyen volt Jean Bérremieux esete is, aki az F. T. P. F. (Francia Partizán Szervezet) főhadmnagya volt, részt vett a Forêt-Noire-i akcióban és a keltti hídnál sebesült meg a lábán. í * ►* f- f-í - ■ • Egy kis vendéglőben fogták el, ahol csendben borozgatott. Ököllel ütötték a fejét, mellét és gyomrát. Azután elvitték Somainba a rendőrségre, ahol eltöltött egy éjszakát és ahol a rendőr urak, a K. u. bőrnadrágoskirályai minduntalan ütötték, vertek. Amikor végre abbahagyták és ő álomba merült, a fülénél fogva ráncigálták fel és újból felpofozták.“ „Bétremieux a börtönben néhányszor vérezni kezdett és fájdalomra panaszkodott a gyomrában és a hasa aljában. Átvitték a kórházba, mert az orvos, aki eljött megvizsgálni, belátta, hogy helyzete súlyos. Bétremieux elvtársnak két kicsi gyermeke van és a felesége most várja a harmadikat.. . A „Tribüne des Mineurs“ c. lapból: „Kedves Bécart elvtársunkat Sessevalléban letartóztatták a lakásán és elszállították a rendőrségre. Egy egész éjszakát töltött Hornaingben a pincében és másnap átvitték Cuincy rosszhírű börtönébe. Minthogy már egy éve beteg a tüdeje, a börtön betegszobájába helyezték, s onnan átvitték a kórházba, mert az orvos úgy nyilatkozott, hogy állapota napról-napra rosszabb. Elvtársunk megfázott a pincében és amikor hazahozták, inkább halott volt, mint élő. Másnap reggel meghalt, s maga után hagyott egy özvegyet négy gyermekkel." „Mutasd a papírokat!“ „Elszakadoztak, mert mindig magamnál hordtam őket.“ „Te vagy Charles Bécart? A te családodhoz tartozik az az öreg, aki be van csukva?“ „Az apám.“ „Fegyvert találtunk" nála." „Ez hazugság. Csak egy régi légpuskája volt, egy egészen rozsdás, múzeumba való puska.“ „Gyere velünk!“ Míg Charlest elvezetik oda, ahol már az apja és testvére vannak, feleségének ágyba kell feküdnie, mert most jött meg a kórházból, ahol hét hónapot töltött. Az már súlyos betegség, ha egyszer a bányász feleségét hét hónapon keresztül kórházban tartják... Egyszer csak az asszony azt hallja, hogy valaki megzörgeti az ablakot. „Ki az?* „Rendőrség!“ Feltörik az ajtót, velük együtt belódul a szobába a fagyos levegő is. Kint hideg van, a víz is befagyott. Az asszony kiugrik az ágyból, ott áll mezítláb a cementpadlón és reszket. „Házkutatást tartunk. A, férjét bekísérték. Itt van a fegyverraktára.“ Az asszony fél. Azt gondolja persze, hogy ez hazugság, de már semmiben sem biztos, mert átesett egy agyhártyagyulladáson és még a kórházból való visszatérés után is zavaros a feje. Szó nélkül, csak úgy egy szál ingben fut el a település másik végére és szivét fogóként húzza össze a fagy, a szél és a félelem, hogy azok kellen nyomában vannak... Azok ketten, hosszú orral térnek vissza és azt mondják Charlesnak: „Nem találtunk semmit, de otthon nálad piszok van." Charlest különösen ez háborítja fel. „Hogy nálam otthon piszok van?“ Arról nem beszéltek, hogy mit csinált a felesége Nem mondták meg neki,hogy telin már néhány nap múlva halott lesz ... védség táncegyüttese a Park Klubban tartott bemutatót A Fővárosi Operettszínház dolgozói pedig rögtönzött műsorral kedveskedtek az albán táncosoknak. Az együttes hétfőn megkoszorúzta a Szabadság-szobrot, kedden reggel elutazik Csehszlovákiába. JOHANN SEBASTIAN BACH, a zeneköltőóriás életéről és alkotásairól készül a DEFA, a Német Demokratikus Köztársaság filmvállalatának új filmje. * ÁTÉPÍTIK A CIRKUSZI KARZATOT. A Fővárosi Népszórakoztató Intézmények vezetősége elhatározta, hogy a városligeti Nagycirkusz karzatát átépítik. Eddig számozatlan padok voltak a karzaton. A jövőben végig, mindenütt a cirkuszban számozott ülőhelyek lesznek. kis Újság A hét filmjei AZ ÓCEÁN VÁNDORA (szovjet). Egy nagy tudót. Mikluho Makláj, a film hőse. Az életrajz műfajának regényesen színes és érdekes keretei között, tudományos megalapozottsággal és a valóság széles feltárásával, azt mondja el a film, hogyan dolgozott és kutatott ez a kiváló orosz földrajztudós és antropológus. Fegyver nélkül ment és élt Új-Guinea pápuái között, a múlt század második felében. Ugyancsak puska nélkül, de a tudomány fegyverével felszerelten utazta be Hátsó-Indiát is, embertelen szenvedéseket viselt el, nem egyszer megaláztatást. Munkásságának és szenvedéseinek eredményeként, többek közt, ő készítette el az első maláj szótárt és az elsők közt volt, aki a világ tudósai előtt megdönthetetlen tárgyi bizonyítékokkal rombolta össze a fajelmélet egész hazugságát. Azt a szemfényvesztést, melynek segítségével állatkerti ketrecekben mutogatta a színes embert, az alsóbbrendűt a Nyugatra „felsőbbrendű“. Ez a szemfényvesztő talmi tudomány adott alapot a gyarmati milliók kizsákmányolásához és ugyancsak ennek az áltudománynak a leple mögött készítik ma ismét a bombákat, a dolgozó, a békéért hősiesen küzdő népek ellen. A címszerepet Karil 0 v játssza, mellette Grigorjeva, Robinson, Kárnl 0 g é r ov oldanak meg szép feladatot. Rendező: Razumnij. KÍNA HARCOL (csehszlovák). Ez a film a csehszlovák és kínai filmgyártás közös munkája. A nagyszabású dokumentációs alkotást, mely széles távlatok közt Kína egész utolsó 30 esztendejét, a dicsőséggel megharcolt forradalmi korszakot felöleli, második hétre hosszabbította meg műsorán a Fáklya. A művészi gondossággal megválogatott egykorú rajz, metszet, fénykép, híradó és egyéb dokumentációs anyag nagyhatású drámaisággal mutatja meg, hogy mérhetetlen áldozatok, egetföldet rázó harcok során, hogyan rázta le Kína az imperialista igát és az áruló Csangkaisek megsemmisítésével, hogyan nyerte el a szabadságot maga a nép is. Látjuk, többi közt a Nagy Menetet, melyen 11.000 kilométert tett meg a Néphadsereg és kitört Csangkaisek gyűrűjéből; a hadüzenetnélküli, elvetemedett japán támadást, majd a polgárháború nagyszerű győzelmeit. Mindazt, melyek árán megszülethetett Kína történelmének egyik legnagyobb ünnepe: 1949 április 25, Peking felszabadulásának napja. Kína új életre, az igazi életre támadt. A film egyik legnagyobb érdeme, hogy a meghozott áldozatoknak, a rettentő csatáknak, a mérhetetlen nyomorból emberré emelkedő kínai tömegeknek nemcsak külső képét, hanem belső tartalmat, a magasztos eszmét, a szocializmus átfogó erejét és értelmét is megmutatja. A HÍRADÓ MOZIBAN, a színes, eleven magyar és szovjet híradó műsora mellett, pereg az ,,Észak-Korea“ című szovjet dokumentumfilm. Milyen hatalmas eredményeket ért el a felszabadulás óta Észak-Korea népe, ezt mutatja meg hatásos művészettel, érdekesen, tanulságosan. A „Téves távirat” a csehszlovák színes rajzfilmek egyik mulatságos képviselője. .. Szovjetunió sportolóinak új, nagyszerű teljesítményeiről egy sporthíradóból értesülünk. Kedd, szeptember 11 Országszerte ünnepségeke rendeznek Bartók Béla halálának évfordulója alkalmából Szeptember 25-én lesz Bartók Béla, a nagy magyar zeneszerző halálának ötödik évfordulója. Ez évfordulón az egész dolgozó magyar nép megemlékezik elhúnyt nagy fiáról. A Budapesten lezajló ünnepségeken kívül a Bartók Szövetséghez tartozó kórusok országszerte ünnepségeket rendeznek, hangversenyek, kultúrestek keretében Bartók-szerzeményeket adnak elő. A Bartók Szövetség lapja, az „Éneklő Nép” szeptemberi száma csaknem teljes egészében Bartók Béla munkásságával és annak méltatásával foglalkozik. Az évforduló előtti és az azt követő napokban a Magyar Rádió műsorában is sűrűn szerepelnek Bartókszerzemények. A rádió hallgatói ezekben a napokban Bartók Bélának úgyszólván minden kiemelkedő alkotását hallani fogják, így a többi között szeptember 22-én a rádiózenekar Bartók-műveket játszik, 23-án előadás hangzik el Bartók munkásságáról, 26-án a késő esti órákban magyar művészek Bartók-műveket muzsikálnak, szeptember 30-án Szabó Ferenc, a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke tart előadást Bartók Béláról. Több ízben közvetít hangversenyt a rádió Bartók kamarazeneműveiből, közvetíti a Zeneművészeti Főiskolán tartandó ünnepi Bartók-hangversenyt, s helyszíni közvetítést ad a Magyar Zeneművészek Szövetségének díszüléséről és az operaházi díszelőadásról is. Kék tó, tiszta tó a tapolcai tavasbarlang mélyén Tapolca, szeptember (A Kis Újság kiküldött munkatársától.) A gyorsvonat utasa Balatonakarattyától kezdve egészen Badacsonyig gyönyörködött az őszi Balaton szépségeiben, a szeptemberi színek gazdag pompájában, a hegyekre terített szürkés-kékes fátyolban. Látta: bölcsen és csendesen fodroznak a hullámok és nem kell már egész vitorlás-zászlóaljakat cipelniök. A gyorsvonat Badacsony után merészen elkanyarodik. A hegyek felé. A hegyek tetején bazaltkorona izzik, vörös, sötétlilás ragyogásban. Lágy, lankás, gazdagon, bőventermő tájak közt ér be a gyors Tapolcára. Menetrendem vagy másfél-kétórányi kóborlást engedélyez. Nem volna rossz, ha egy térkép, plakát, vagy idegenforgalmi tájékoztató közölné, hogy mit is érdemes itt megtekinteni. Ennek híjával egyszerűen nekivágok a Fő-utcának. Árnyas, kedves parkon keresztül jutok ki oda, ahol a járókelőktől érdeklődöm a nevezetességek felől, így jutok el a tapolcai tavasbarlanghoz. , Csak a bejárati ajtó kulcsához kicsit körülményes hozzájutni. -Végre sikerül ez is és vagy félszáz lépcsőn lefelé haladva jutunk a tavasbarlangba, ahol évezredek során csodálatos palotát vágott magának a víz. Kutat fúrtak itt a század elején, 1902-ben és kútfúrás közben a kút oldala egy erre csak „kilyukadt“. Ezen a lyukon a bátor munkások bebújtak. Meglepő világ fogadta ott őket. Mészkőcsarnokban találták magukat — mondja kísérőnk. Már a Lóczi-teremben járunk". Szép, nagy csarnok. Látszik a falán, hogyan örvénylett benne valamikor a víz és hogyan tarkította falait ezer és ezer figurával. Furcsa alakokat metszett itt az idő- és a vízszobrászművész a mészkőbe. Itt mintha egy kőkoponya riasztana bennünket, amott egy kelyhet látunk. Az őskor is elhelyezte névjegyét: megkövült csigákat és tengeri kagylókat találni itt. A főteremből már látni a kávát, mely a föld mélyében húzódik vagy 300 méternyit. Szűk alagutakba bújik el, de az ember csónakkal mégis csak követheti útját. S e tóban van három kút: az első négy és fél méter mély. A fénytörés következtében nem tűnik ily mélynek, kristálytiszta a vize. Tiszta kék fos tó. Mintha Petőfi „János vitéz‘‘-ének Tündérországából került volna ide. Rejtelmesen: csobog a víz. Csak éppen meglegyinli a mészfalakat, azok titokzatosan huhogva suhognak. A másik kút 16 méter mély, a harmadik pedig még mélyebb: 22 méter. — Még hosszabb is lehetne a barlang — tájékoztat kísérőnk. — A barlangkutatók már megállapították: ha vagy 20 méteres folyosót vágnának a barlang egyik részén, akkor hét kilométer hosszú, szép termekkel gazdag barlangrészt sikerülne feltárni. A barlangkutatók szerint igen szép ez az eddig még a nagyközönség előtt ismeretlen barlangvilág. De majd csak arra is sor kerül, hogy feltárják , bizakodnak a tapolcaiak közül azok, akik a barlang szépségeinek teljes feltárásától várják Tapolca még jelentősebb idegenforgalmát. A tó tiszta vizét nem győzi a látogató eléggé csodálni s mint mondják, itt él a Magyarországon sehol másutt nem ismert halfajta, a vakhal. Apró, piciny, de gyors. — S van még egy négykilométeres barlangunk is a kórház alatt, csak azt nem nyitották meg az idegenforgalom részére. Ezek szerint tehát egész barlangrendszer húzódik Tapolca alatt Búcsúzáskor figyelmembe ajánlja kísérőm, hogy ha már errefelé jártam, a szabad ég alatti tavat is tekintsem meg. Ott van a barlangtól 1—2 százméternyire. Olyan, mintha tengerszemet pottyantottak volna ide titokzatos erők. Ennek a tónak a vize is kristálytiszta. — Hogyne lenne, hisz a barlang vizéből táplálkozik. Hideg a vize. Még 15 foknál is kevesebb. Edzett legyen, aki megfürdik benne. A másfél-két óra, melyet menetrendünk jóvoltából nyertünk, hamar elszalad. S bármily csábítóak is a Szent-György hegye és a sümegi, no meg a gulácsi és szigligeti hegyek, oda majd csak legközelebb rándulhatunk ki. ,-■!'• H. B. J.