Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-19 / 218. szám

­ Az Operaház szombton nyitotta meg idei évadát A kapunyitásra ér­kező közönséget megújított néző­tér fogadta. A Kis Újság már részle­tesen­ beszámolt az Operaházban fo­lyó átalakítási munkákról, amelyek­kel felfrissítettek, megújították a né­zőteret, a folyosókat, lépcsőházat. A munka elkészült a megnyitó estére, az épületbe lépő hallgatóságot friss színek, fények fogadták. Rendkívül szép hatású az új vörös bársonyfüggöny, amely a régi füg­göny helyére került. Újak a drapé­riák is a színpadnyílás felett s arany­­zsinórokon függ előttük a Népköztár­saság aranycímere. A zenekarban hal­ványkék neonfény világít a muzsiku­sok hangjegyállványain. Friss drapé­riák díszítik a páholyokat és új a ru­ganyos, vastag bársonyszőnyeg is, amely a nézőtéren a széksorok kö­zött fut. Megújították az aranyozáso­kat, kitisztították a csillárokat, fel­gyalulták a parkettet. Friss hatású környezetben hangzott el a megnyitó előadás. Az évadot a Himnusz eljátszásával kezdték, amelyet felállva hallgatott végig a nézőtér. A szombati megnyitóval kezdődött meg Operaházunk 66-ik évadja. A haladó magyar hagyományok ápolása jegyében a Hunyadi László került színre, Erkel remekmívű operája. Híven ahhoz, hogy ezentúl minden műsoron szereplő operát kettős, hármas kiosztásban játszanak, már az első előadáson új szereplők élénkítették a Hunyadi László ismert Színlapját. A címszerepet férfias, ne­mes tenorján Joviczky József éne­kelte, Szilágyi Erzsébet Takács Paula szép hangján szólalt meg, Czilleit Melis György, Rozgonyit Grad­­ini György alakította. Gyurkovics Mária, Sándor Judit, Adagypál László, Fodor János szerepeltek még a meg­nyitó estén. Az előadáson gondos próbák jó hatása érzett meg, ezúttal alaposan felkészültek a Hunyadi László előadására, a zenekar és az együttes olyan szépségeket érvénye­sített a partitúrában, amelyek eddig gyakorta elsikkadtak. Komor Vilmos vezényelte a jól sikerült előadást, ame­lyet sűrű tapsokkal fogadott a kö­zönség. Évadnyitás az Operaházban Csehszlovákiába utazik az albán filharmónia táncegyüttese Az albán filharmónia táncegyütte­sének a Fővárosi Operettszínházban tartott előadásán megjelent az MDP Központi Vezetőségének, az Elnöki Tanácsnak több tagja, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány több tagja. Ott voltak a baráti orszá­gok követségének képviselői is. Az együttes táncszámait szűnni nem akaró tapssal fogadta a közönség. Az albán táncosok szombaton dél­után a honvédség részére tartottak előadást, vasárnap délelőtt pedig Dorogon a bányászoknak mutatták be műsorukat. Dorogon az együttes megkoszorúzta a magyar földön hősi halált halt szovjet katonák emlék­művét. * Az albán táncosok részére a hon­ DALOLVA SZÉP AZ ÉLET: I _ _ (zenés filmvígjáték) VO­I N­ _ KÖS CSILLAG (E.rzsébet­­nflflTI körút 46.) 416. 447, 9- V­ 1*1­ 171 1­3. — MÁJUS 1 (Mártírok ,T.Ud­ útja 55.) 445. V.7. 9. V L ___J %3. — DÓZSA (Róbert K.-krt. 161.) H4. 8. -- TÁNCSICS (Csepel) V46,­­8. V. Vii. — KORZÓ (Újpestii 4. V.7. 40. — fiOYAL (Kispest) 'IS. H9. V. %«. — TÁTRA (Pesterzsébet) 6. AQ. # V. .**, i/,7 »/,9 BRIGÁD (pestszentlőrinci 14), %8. V.'3. SZERENCSÉS HAJÓZÁST: (magyarul be­szélt szovjet film) SZIKRA (Teréz-körút 60) Ho. 447. 9. V. %3 (prolongálva) JOEA­N VÁNDORA: (expedíció* fam) DUNA (Fürst S.-n. 7.) 5. 7. 9.­­ FORUM (Kossuth L.-u. 18.) ‘/lő. ·47, %9. vas. VM. MUZSIKÁL AZ IFJÚSÁG: (zenta vígjáték) ÖTTÜRÖ (Bajcsy Zs.-út 18.) 4. 6. V. 10. •1 46— MUNKÁS (Kápolna-u. 13/b) 6. 8. V. 4. KÍNA HARCOL: (dokumenttu­m) FÁKLYA (Teréz-körút 28.) prolongálva! d. u. %5-tól este 11-ig és TMs. d. e. DU-Wl este 11-ig folytatólag. — FELSZABADU­­L­ÁS (Flórián-tér 3.) Hé. Hz. 449. SZTALIN, AKIT LEGJOBBAN SZERETÜNK: (francia dokumentfilm) kísérőműsor a MARX- és SZIKRA-moziban. ITTAMIN A. B. C.: (magyar színes Láb­­f­ilm­) kísérőműsor a BODOGRÁF és RÁKÓCZI kertmozi (Csepel) mozikban Reszket a föld: (ellenállási film) KOSSUTH Váci-út 14.) 4. 1*7. H9. ötszázasok: (vígjáték) KOSSUTH kertmozi (Pesterzsébet) 6. 8. V. 4. Szabadság útján: (a baskír nép harc* a szabadságért) ZUGLÓI (Angol-u. 26.) H6. H7. H9. — RÁKÓCZI Kertm­ozi Szub­e­rrator: (történelmi film) BETHLEN (Bethlen-tér S.) 4. 6/1 7. 41,9. Halló Moszkva: (zenés film) BÁSTYA (Er­zsé­bet-körút 8.) 11. 442, 4. 447, 9 (pro­longálva!). , „ Talpalatnyi föld: ADY (Somogyi B-út S.) %4. 6. 8. nss, Va2. A* uzsorás: (Balzac elbeszélése nyomán) SAVOY (Üllői-út 4.) 4. 147, Yj&, UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) 4. 6. 8 Jégmezők lovagja: (történelmi film) JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) 4. %7. Ms9. Vidám vásár: (színes zenés film) ELIT (Szt. István-krt. 16.) Y.5. Vér, 9. V. */13. Katka: (vígjáték) KAMARA (Dohány-u. 42.) 4. %7. 3/1»9 (prolongálva). Szerencse fel: (bányászfilm) SZABADSÁG (Bartók B.-út 64.) %5. Y17. %9. — ÓBUDA (Selmeci-u. 14.)­­45. %7 %9. Orel gőzös pusztulása: (tenge­rész­film!) MARX (Landler J-u. 39.) 4. 6. 8. Centercsatár: (sportvígjáték) PÁTRIA (Nép­­színház-u. 13.) 4. Yi7, Vi.9. — TINÓDI (Nagymező-u. 8.) Yző, Yzl, Y19. Párb­aaláíti könyv: (a bolsevik éberség filmje) KULTUR kertmozi (Kinizsi­ u. 28.) 4. 6. 8. Külvárosi fiúk: (ifjúsági film) BODOGRÁF (József­ krt. 63.) 445. Yzl, Y29. Volt egyszer egy kislány: ROXY (Rákóczi­­út 82) %11 YA. V23. Mtl, Táncosnő: (balletfilm) HUNNIA (Bartók B.­­út 130.) 4. 6. 8 (csütörtökön szünnap). Emberek között: (Gorkij ifjúsága) BÉKE (Szent László­ út 48.) Y15 Y77, Y29. Aranyszarv: PETŐFI (Rottenbiller­ utca 37.) Yi5, Yu. Y19. HÍRADÓ MOZI: (Erzsébet­ körút 13.) 1. Ma­gyar híradó. 2. Észak-Koreában (doku­mentfilm). 3. Szovjet sporthíradó. 4. Téves távirat (cseh színes rajzfilm). 5. Szovjet híradó. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. FÉNY MOZI (Újpest): 1. Magyar híradó 2. Szovje­t híradó. 3. Béke ifjú harcosai 4. Séta a moszkvai állatkertben. 5. Ökölvívás. 6. Dalol a K­ér­ Előadások: 5. V*z. 8. Vas. ill. JM. 5. Vj 7. 8. Bányászokról írta: André Stil ,A cikk a francia bányászok embertelen sorsát mutatja be a mai Franciaországban, hiteles adatokkal. „És nekik még olyan nevük van, mint a franciáknak! Úgy beszélnek, hogy az ember megérti őket!“ — mondotta Jean, a bányász. U-an undort nem keltett bennem még­ a Gestapo sem. A Gestapo em­berei csak ledarálták, amit akartak. Az ember nem tudott róluk semmit, azt sem, hogy kicsodák és hová valók. Nem voltak a „mieink“. Ez érthető volt. De itt, amikor elvezettek Somainba, a rendőrbiztos és a felügyelő is is­merőseim voltak. Hányszor találkoz­tunk! Beszélgettem is velük! Innen származnak, hiszen éveket töltöttünk az iskolában egy padban, kis levele­ket küldözgettünk egymásnak és kö­nyökünkkel lökdösődtünk, hogy a tanító háta mögött észrevétlenül cin­kosokként összenevetítessün­k ... Egészen mostanáig külsőre olya­nok voltak, mint mi. Talán olyanok is voltak ... Rettenetesen kínzott az éhség. Egy Zsemlyét meg egy csomag cigarettát tettek elém az asztalra, amit az asz­­szony hozott — nem engedték, hogy hozzányúljak. Nem mondtam semmit, tudtam, hogy irgalmatlanul meg fognak verni. Körülöttünk mindnyájan csak azt lesték, mikor adunk rá alkalmat, hogy elkezdhessék. Az autóban, a börtön felé vezető úton Coincy-ben azt mondták, hogy ehetek, de úgy összeszorult a torkom, hogy egy falatot sem tudtam volna lenyelni. Amilyen éhes voltam az­előtt, most olyan szomjúság gyötört. Rettenetes, milyen szomjas volt ami Igen, a legrettenetesebb az, hogy franciáknak hívják őket és franciául beszélnek, mint mi. * A kiöntő vérrel van teli. Rettene­tes. Jean Berremieux fogolytársa azt gondolja, hogy az, ami társa testében játszódik le, még borzalmasabb. Tegnap este fél kilenckor kezdő­dött. Jean vért hányt. Nemi köhögött és­ ez csak fokozta a nyugtalanságot. Az ember nem is érti, honnan foly­hat ennyi vér. Csak gyűlt a szájában, mint a nyúl és köpött, köpött, vég nélkül... Azok között, akik bebörtönözték, akadtak pétai­isták, akiket 3 szerelt le a felszabadulás idején. Most kitöl­tötték rajta mérgüket. Amikor Adolphe, Jean barátja meg­látta az emlő vért, rúgni kezdte az ajtót, hogy valakit odahívjon. Addig dörömbölt, amíg nem jöttek. „Orvosért kell küldeni!“ „Ezért nem érdemes!“ „Mi, u­tán nem látja? A kiöntő már teli van vérrel!“ „Nem érdemes. Egy szúrást kap és kész.“ Injekció helyett ki kellett innia egy ampulla tartalmát. Két órára megszűnt a vérzés. Azután még erősebben, újból meg­indult. Adolphe még erősebben kia­bált. Attól félt, hogy még mi­előtt megszokná e négy falat, barátja karjai között csukja le örökre a sze­mét. Most tényleg hívták az ápolót, de ez nem sokat értett a dologhoz, három ampullát itatott meg Jeannal. Oh, micsoda éjszaka volt! Adolphe a sötétben ült Jean mel­lett, akit elnyomott a fáradtság. Mi minden futott át az agyán — maga sem tudja. De a sötétben is érezte a vérrel teli kiöntőt. Hajnalban újból megindult a vér­zés. Végre megértették, hogy orvost kell hívni. A foglyoknak egész napon át vár­­niuk kellett rá. A kiöntőt úgy hagyták, ahogyan volt, hogy az orvos lássa. Eljött a második éjszaka. Csak ezen az éjszakán, tíz órakor érkezett meg az orvos, akit most már nagy­­sietre hívtak. Nem mond azonnal véleményt. Minden oldalról vizsgálja Jeant. Végül mégis úgy határoz, hogy kór­házba kell küldeni. Amikor Adolphe felmossa barátja után a vérnyomokat, azt gondolja, hogy mindezt el kell beszélnie min­denkinek, hogy az emberek megtud­ják, mi történik itt. * „La Tribune des Mineurs" (A bányászok szószéke c. lap­ból.) A cikk címe: „Elég volt már a gyilkos­ságokból.“ Aláírva Adolphe Cuvillier. A következő állott benne: „Sokat közülük vertek és rosszul bántak velük; ilyen volt Jean Bérre­mieux esete is, aki az F. T. P. F. (Francia Partizán Szervezet) főhad­­mnagya volt, részt vett a Forêt-Noire-i akcióban és a keltti hídnál sebesült meg a lábán. í * ►* f- f-í - ■ • Egy kis vendéglőben fogták el, ahol csendben borozgatott. Ököllel ütötték a fejét, mellét és gyomrát. Azután el­vitték Somainba a rendőrségre, ahol eltöltött egy éjszakát és ahol a rendőr urak, a K. u. bőrnadrágos­­királyai minduntalan ütötték, vertek. Amikor végre abbahagyták és ő álomba me­rült, a fülénél fogva ráncigálták fel és újból felpofozták.“ „Bétremieux a börtönben néhány­szor vérezni kezdett és fájdalomra panaszkodott a gyomrában és a hasa aljában. Átvitték a kórházba, mert az orvos, aki eljött megvizs­gálni, belátta, hogy helyzete súlyos. Bétremieux elvtársna­k két kicsi gyer­meke van és a felesége most várja a harmadikat.. . A „Tribüne des Mineurs“ c. lapból: „Kedves Bécart elvtársunkat Sesse­­valléban letartóztatták a lakásán és elszállították a rendőrségre. Egy egész éjszakát töltött Hornaingben a pincében és másnap átvitték Cuincy rosszhírű börtönébe. Minthogy már egy éve beteg a tü­deje, a börtön betegszobájába helyez­ték, s onnan átvitték a kórházba, mert az orvos úgy nyilatkozott, hogy állapota napról-napra rosszabb. Elv­­társunk megfázott a pincében és ami­kor hazahozták, inkább halott volt, mint élő. Másnap reggel meghalt, s maga után hagyott egy özvegyet négy gyermekkel." „Mutasd a papírokat!“ „Elszakadoztak, mert mindig ma­gamnál hordtam őket.“ „Te vagy Charles Bécart? A te csa­ládodhoz tartozik az az öreg, aki be van csukva?“ „Az apám.“ „Fegyvert találtunk" nála." „Ez hazugság. Csak egy régi lég­puskája volt, egy egészen rozsdás, múzeumba való puska.“ „Gyere velünk!“ Míg Charlest elvezetik oda, ahol már az apja és testvére vannak, fele­ségének ágyba kell feküdnie, mert most jött meg a kórházból, ahol hét hónapot töltött. Az már súlyos beteg­ség, ha egyszer a bányász feleségét hét hónapon keresztül kórházban tartják... Egyszer csak az asszony azt hallja, hogy valaki megzörgeti az ablakot. „Ki az?* „Rendőrség!“ Feltörik az ajtót, velük együtt be­lódul a szobába a fagyos levegő is. Kint hideg van, a víz is befagyott. Az asszony kiugrik az ágyból, ott áll mezítláb a cementpadlón és reszket. „Házkutatást tartunk. A, férjét bekísérték. Itt van a fegyverrak­tára.“ Az asszony fél. Azt gondolja per­sze, hogy ez hazugság, de már sem­­miben sem biztos, mert átesett egy agyhártyagyulladáson és még a kór­házból való visszatérés után is za­varos a feje. Szó nélkül, csak úgy egy szál ingben fut el a település másik végére és szivét fogóként húzza össze a fagy, a szél és a féle­lem, hogy azok kellen nyomában vannak... Azok ketten, hosszú orral térnek vissza és azt mondják Charlesnak: „Nem találtunk semmit, de otthon nálad piszok van." Charlest különösen ez háborítja fel. „Hogy nálam otthon piszok van?“ Arról nem beszéltek, hogy mit csi­nált a felesége Nem mondták meg neki,­­hogy telin már néhány nap múlva halott lesz ... védség táncegyüttese a Park Klubban tartott bemutatót A Fővárosi Ope­rettszínház dolgozói pedig rögtönzött műsorral kedveskedtek az albán tán­cosoknak. Az együttes hétfőn megkoszorúzta a Szabadság-szobrot, kedden reggel el­utazik Csehszlovákiába. JOHANN SEBASTIAN BACH, a zeneköltőóriás életéről és alkotá­sairól készül a DEFA, a Német De­mokratikus Köztársaság filmválla­latának új filmje. * ÁTÉPÍTIK A CIRKUSZI KARZA­TOT. A Fővárosi Népszórakoztató In­tézmények vezetősége elhatározta, hogy a városligeti Nagycirkusz kar­zatát átépítik. Eddig számozatlan pa­dok voltak a karzaton. A jövőben vé­gig, mindenütt a cirkuszban számo­zott ülőhelyek lesznek. kis Újság A hét filmjei AZ ÓCEÁN VÁNDORA (szovjet). Egy nagy tudót. Mikluho Makláj, a film hőse. Az életrajz műfajának re­gényesen színes és érdekes keretei között, tudományos megalapozottság­gal és a valóság széles feltárásával, azt mondja el a film, hogyan dolgo­zott és kutatott ez a kiváló orosz földrajztudós és antropológus. Fegy­ver nélkül ment és élt Új-Guinea pápuái között, a múlt század máso­dik felében. Ugyancsak puska nél­kül, de a tudomány fegyverével fel­szerelten utazta be Hátsó-Indiát is, embertelen szenvedéseket viselt el, nem egyszer megaláztatást. Munkás­ságának és szenvedéseinek eredmé­nyeként, többek közt, ő készítette el az első maláj­ szótárt és az elsők közt volt, aki a világ tudósai előtt meg­dönthetetlen tárgyi bizonyítékokkal rombolta össze a fajelmélet egész hazugságát. Azt a szemfényvesztést, melynek segítségével állatkerti ketre­cekben mutogatta a színes embert, az alsóbbrendűt a Nyugat­r­a „felsőbbrendű“. Ez a szemfényvesztő talmi­ tudomány adott alapot a gyar­mati milliók kizsákmányolásához és ugyancsak ennek az áltudománynak a leple mögött készítik ma ismét a bombákat, a dolgozó, a békéért hő­siesen küzdő népek ellen. A címsze­repet K­aril 0 v játssza, mellette Grigorjeva, Robinson, Kár­nl 0 g é r ov oldanak meg szép fel­adatot. Rendező: Razumnij. KÍNA HARCOL (csehszlovák). Ez a film a csehszlovák és kínai film­gyártás közös munkája. A nagysza­bású dokumentációs alkotást, mely széles távlatok közt Kína egész utolsó 30 esztendejét, a dicsőséggel megharcolt forradalmi korszakot fel­öleli, második hétre hosszabbította meg műsorán a Fáklya. A művészi gondossággal megválogat­ott egykorú rajz, metszet, fénykép, híradó­ és egyéb dokumentációs anyag nagy­hatású drámaisággal mutatja meg, hogy mérhetetlen áldozatok, eget­­földet rázó harcok során, hogyan rázta le Kína az imperialista igát és az áruló Csangkaisek megsemmisíté­sével, hogyan nyerte el a szabadságot maga a nép is. Látjuk, többi közt a Nagy Menetet, melyen 11.000 kilo­métert tett meg a Néphadsereg és kitört Csangkaisek gyűrűjéből; a hadüzenet­­nélküli, elvetemedett japán támadást, majd a polgárháború nagyszerű győ­zelmeit. Mindazt, melyek árán meg­születhetett Kína történelmének egyik legnagyobb ünnepe: 1949 április 25, Peking felszabadulásának napja. Kína új életre, az igazi életre támadt. A film egyik legnagyobb érdeme, hogy a meghozott áldozatoknak, a rettentő csatáknak, a mérhetetlen nyomorból emberré emelkedő kínai tömegeknek nemcsak külső képét, hanem belső tartalmat, a magasztos eszmét, a szocializmus átfogó erejét és értelmét is megmutatja. A HÍRADÓ MOZIBAN, a színes, eleven magyar és szovjet híradó mű­sora mellett, pereg az ,,Észak-Korea“ című szovjet dokumentumfilm. Mi­lyen hatalmas eredményeket ért el a felszabadulás óta Észak-Korea népe, ezt mutatja meg hatásos művészettel, érdekesen, tanulságosan. A „Téves távirat” a csehszlovák színes rajz­filmek egyik mulatságos képviselője. .. Szovjetunió sportolóinak új, nagy­szerű teljesítményeiről egy sporthír­­adóból értesülünk. Kedd, szeptember 11 Országszerte ünnepségeke rendeznek Bartók Béla halálának évfordulója alkalmából Szeptember 25-én lesz Bartók Béla, a nagy magyar zeneszerző halálának ötödik évfordulója. Ez évfordulón az egész dolgozó magyar nép meg­emlékezik elhúnyt nagy fiáról. A Budapesten lezajló ünnepségeken kí­vül a Bartók Szövetséghez tartozó kórusok országszerte ünnepségeket rendeznek, hangversenyek, kultúr­­estek keretében Bartók-szerzeménye­­ket adnak elő. A Bartók Szövetség lapja, az „Éneklő Nép” szeptemberi száma csaknem teljes egészében Bar­tók Béla munkásságával és annak méltatásával foglalkozik. Az évforduló előtti és az azt kö­vető napokban a Magyar Rádió mű­sorában is sűrűn szerepelnek Bartók­­szerzem­ények. A rádió hallgatói ezekben a napokban Bartók Bélának úgyszólván minden kiemelkedő alko­tását hallani fogják, így a többi kö­zött szeptember 22-én a rádiózene­­kar Bartók-műveket játszik, 23-án előadás hangzik el Bartók munkás­ságáról, 26-án a késő esti órákban magyar művészek Bartók-műveket muzsikálnak, szeptember 30-án Szabó Ferenc, a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke tart előadást Bartók Béláról. Több ízben közvetít hangversenyt a rádió Bartók kamara­­zeneműveiből, közvetíti a Zeneművé­szeti F­őiskolán tartandó ünnepi Bartók-hangversenyt, s helyszíni köz­vetítést ad a Magyar Zeneművészek Szövetségének díszüléséről és az operaházi díszelőadásról is. Kék tó, tiszta tó a tapolcai tavasbarlang mélyén Tapolca, szeptember (A Kis Újság kiküldött munkatársát­ól.) A gyorsvonat utasa Balatonakarat­­­tyától kezdve egészen Badacsonyig gyönyörködött az őszi Balaton szép­ségeiben, a szeptemberi színek gazdag pompájában, a hegyekre terített szürkés-kékes fátyolban. Látta: böl­csen és csendesen fodroznak a hul­lámok és nem kell már egész vitor­lás-zászlóaljakat cipelniök. A gyorsvonat Badacsony után me­részen elkanyarodik. A hegyek felé. A hegyek tetején bazaltkorona iz­zik, vörös, sötétlilás ragyogásban. Lágy, lankás, gazdagon, bőventermő tájak közt ér be a gyors Tapolcára. Menetrendem vagy másfél-kétórá­nyi kóborlást engedélyez. Nem volna rossz, ha egy térkép, plakát, vagy ide­­genforgalmi tájékoztató közölné, hogy mit is érdemes itt megtekinteni. Ennek híjával egyszerűen nekivágok a Fő-utcának. Árnyas, kedves par­kon keresztül jutok ki oda, ahol a járókelőktől érdeklődöm a nevezetes­ségek felől, így jutok el a tapolcai tavasbarlanghoz. , Csak a bejárati ajtó kulcsához ki­csit körülményes hozzájutni. -Végre sikerül ez is és vagy félszáz lépcsőn lefelé haladva jutunk a tavasbar­langba, ahol évezredek során csodá­latos palotát vágott magának a víz.­­ Kutat fúrtak itt a század elején, 1902-ben és kútfúrás közben a kút oldala egy erre csak „kilyukadt“. Ezen a lyukon a bátor munkások bebújtak. Meglepő világ fogadta ott őket. Mészkőcsarnokban találták ma­gukat — mondja kísérőnk. Már a Lóczi-teremben járunk". Szép, nagy csarnok. Látszik a fa­lán, hogyan örvénylett benne valami­kor a víz és hogyan tarkította falait ezer és ezer figurával. Furcsa alako­kat metszett itt az idő- és a víz­­szobrászművész a mészkőbe. Itt mint­ha egy kőkoponya riasztana bennün­ket, amott egy kelyhet látunk. Az ős­kor is elhelyezte névjegyét: meg­kövült csigákat és tengeri kagylókat találni itt. A főteremből már látni a kávát, mely a föld mélyében húzódik vagy 300 méternyit. Szűk alagutakba bújik el, de az ember csónakkal mégis csak követheti útját. S e tóban van három kút: az első négy és fél méter mély. A fénytörés következtében nem tűnik ily mélynek, kristálytiszta a vize. Tiszta kék fos tó. Mintha Petőfi „János vitéz‘‘-ének Tü­ndérországából került volna ide. Rejtelmesen: csobog a víz. Csak ép­pen meglegyinli a mészfalakat, azok titokzatosan huhogva suhognak. A másik kút 16 méter mély, a harma­dik pedig még mélyebb: 22 méter. — Még hosszabb is lehetne a bar­lang — tájékoztat kísérőnk. — A barlangkutatók már megállapították: ha vagy 20 méteres folyosót vágná­nak a barlang egyik részén, akkor hét kilométer hosszú, szép termekkel gazdag barlangrészt sikerülne feltárni. A barlangkutatók szerint igen szép ez az eddig még a nagyközönség előtt ismeretlen barlangvilág. De majd csak arra is sor kerül, hogy feltárják , bizakodnak a tapolcaiak közül azok, akik a barlang szépségeinek teljes fel­tárásától várják Tapolca még jelen­tősebb idegenforgalmát. A tó tiszta vizét nem győzi a láto­gató eléggé csodálni s mint mondják, itt él a Magyarországon sehol másutt nem ismert halfajta, a vakhal. Apró, piciny, de gyors. — S van még egy négykilométeres barlangunk is a kórház alatt, csak azt nem nyitották meg az idegenforgalom részére. Ezek szerint tehát egész barlang­­rendszer húzódik Tapolca alatt Búcsúzáskor figyelmembe ajánlja kísérőm, hogy ha már errefelé jár­tam, a szabad ég alatti tavat is tekintsem meg. Ott van a barlangtól 1—2 százméternyire. Olyan, mintha tengerszemet pottyantottak volna ide titokzatos erők. Ennek a tónak a vize is kristály­tiszta. — Hogyne lenne, hisz a barlang vizéből táplálkozik. Hideg a vize. Még 15 foknál is kevesebb. Edzett legyen, aki megfürdik benne. A másfél-k­ét óra, melyet menet­rendünk jóvoltából nyertünk, hamar elszalad. S bármily csábítóak is a Szent-György hegye és a sümegi, no meg a gulácsi és szigligeti hegyek, oda majd csak legközelebb rándul­­hatunk ki. ,-■!'• H. B. J.

Next